Szerelem zeneszóra

Ha valamitől, hát a zenészektől tényleg elgyengülök. Azt azért nem mondanám, hogy elég meglátnom egy gitárt, s máris hanyattdőlök, de tény, hogy egy szívemhez szóló gitárszólónál semmi sem izgat fel jobban...
S ha már egyszer felizgultam, semmi sem állíthat meg.
Fantasztikus gyönyör számomra, ha az egész aktus alatt szól a zene. Oké, lehet, hogy kissé perverz vagyok, de nem tehetek róla, felizgat. Szinte elolvadok tőle. Pláne, ha a fütykös is jól muzsikál a combjaim közt... Könnyen csúszkál a puncimban, mert olyan síkos vagyok a hevülettől, hogy szinte lökés nélkül is a testem mélyébe hatolhat. És meg is teszi. Benyomul újra és újra, mindkettőnk legnagyobb megelégedésére.

Hozzá kell tennem, nem vagyok az a sorozatban élvező típus, nekem csak egyszer sikerül, de az kirobbanó lesz!
Arra az egyre gyűjtögettem a gyönyörmorzsákat.
Szeretek egymás után több pózt is kipróbálni, hogy minden oldalról kiélvezhessem lovagom adottságait.

A kedvencem mégis a lovaglás. Élvezem, hogy végre én irányíthatok!
Én diktálom a tempót, szabályozom az erősséget és a lökethosszt. Beiktatok szüneteket is, csak hogy ne szaladjunk el gyorsan, még izgalmasabb legyen, ha újrakezdjük. Nem csak föl-le, de körkörösen is mozgatom a csípőm, s mindkét irányból eljátszom a zsokét, szemből is és fordítva is. Ahogy épp jólesik.
Amikor újra a férfi veszi át az irányítást, már nincs sok hátra. Érzem. S nem is fogom vissza tovább magam. Minden lökésnél egyre jobb. És a vége...
Fellobban a láng, elborítja egész testem, az ágyhoz szögez, de fel is emel, érzem, hallom ahogy ő is most élvez, egyszerre remegünk ott lenn, ahogy ő löveli, a puncim úgy nyeli el a nedvét.