Szerelem-Szeretet-Bánat-Idő

Kezdhetném így is: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három nővér. De ez nem lenne igaz. Mert a három nővér - Szerelem, Szeretet, Bánat mindig is volt, van, és lesz. Bölcs apjukkal, az Idővel élnek együtt. A lányok nagyon különböznek egymástól. Állandóan úton vannak, így apjuk sohase tudja, hogy épp merre járnak, csak ha valami galibát okoztak, akkor hívják Őt, hogy segítsen.

Szerelem szertelen, vad, kiszámíthatatlan, szeszélyes. Szeretetre a gyengédség, az állhatatosság, az odaadás, a türelem, a megértés a jellemző. Bánat is igen változatos jellemű, hol hangoskodó, hol mélységesen hallgató, könnyeket hullató.

Vendégeink voltak Ők már mindannyian. Amikor nálam jártak, én ilyennek ismertem meg őket.

Szerelem mindig hívatlanul, váratlanul tör ránk. Ha keressük soha nem találjuk meg. Csak, ha kedve tartja, akkor jön el hozzánk, hosszabb, rövidebb időre. Betör az életünkbe, ajtóstól ront a házba, felforgat mindent. Kiszámíthatatlan, nem törődik senkivel és semmivel. Egy kicsit talán önző is. Magának akar mindent. Játszik velünk. Hol felemel a fellegekbe, és ott járni tanít, hol letaszít a poklok mélyére és szenvedésünket látva csak nevet. Kapunk tőle ajándékba boldog perceket, órákat, napokat, ha szerencsénk van éveket, de talán ugyanannyi bánatot is. Mégis örülünk, hogy a vendégünk, és azt kívánjuk bárcsak örökre velünk maradna. De a legtöbb ember hiába marasztalja szép szóval, kedvességgel. Ő felveti a fejét, megvonja a vállát, és ahogy jött, hírtelen távozik, felfordulást, és nagy ürességet hagyva maga után.

Amikor a Szerelem eltűnik életünkből, nővére Bánat lopódzik be kéretlenül hozzánk, aki majd olyan veszedelmes, mint a nővére. Bánat befészkeli magát szívünkbe, lelkünkbe. Kedvét leli abban, hogy szegény, elhagyott, megcsalt szerelmest meggyötörje. Átvirrasztott, álmatlan éjszakákat, könnyeket, fájdalmat hoz. Elülteti bennünk a bizalmatlanságot, a félelmet egy újabb csalódástól. Tőle csak szenvedést kapunk. Mégis nagyon nehéz megszabadulni hívatlanul mellénk szegődött társunktól.

A harmadik nővér a Szeretet. Ő csendben, szinte észrevétlen velünk van mindig, csak sokszor nem vesszük észre. Meghúzódik életünkben. Nem harsány, nem hivalkodó. Nem kér, nem követel, csak jelen van. Türelmesen kivárja, míg megtaláljuk. Kedvességével, türelmével helyrehozza azt, amit nővérei elrontottak. Neki nem nehéz a kedvében járni. Elég egy kedves szó, egy mosoly, egy simogatás és már érezzük is, hogy jelen van. Szavak se kellenek ahhoz, hogy tudjuk a Szeretet nálunk lakik, velünk van, és ha jó vendéglátók vagyunk, velünk marad életünk végéig.

És végül az Idő. A bölcs öreg szinte mindenre gyógyírt jelent. Ahogy múlnak a hetek, évek, úgy múlik a fájdalom, a bánat is. A Szerelem által okozott sebek halványodnak, és idővel már csak arra emlékszünk, ami szép volt. A szeretet időtlen. Szeretni lehet egy életen át, Szerelemben égni, csak rövid ideig. Azok szerencsések, akiknél a szerelem idővel szeretetté szelídül, és ezt a két gyönyörű érzést egy ember iránt érezhetik, és az érzések kölcsönösek.

A három nővér, Szerelem, Szeretet, Bánat mindig itt van valahol a közelükben. Legyünk türelmesek, hogy ránktaláljon a szerelem. Adjunk, hogy kaphassunk szeretetet. A bánatot legjobb lenne elkerülni, kizárni az életünkből, de megismerése nélkül kevésbé tudnánk megbecsülni a Szerelmet és a Szeretetet.