Szerelem II/1

Szombat reggel Péter korán kelt – pontosabban felriadt a székben, ahol előző este elszundított. Nyakizmai kellemetlenül sajogtak. Felszedte a földről az odahullt cigarettacsikket, majd kinyújtóztatta tagjait. Néhány egyszerű tornagyakorlatot is végzett. Anna még aludt, és a fiú nem látta értelmét, hogy felébressze. Letusolt, megreggelizett, azután kiült a tornácra, és elmerült egy Malamud regény olvasásában. A könyv azonban nem kötötte le annyira, hogy ne vegye észre: ez a reggel is van olyan csodás, mint az előző napi. Az ég most is kéken ragyogott, a levegő friss volt, a hőmérő higanyszála komótosan kúszott huszonhét fokról huszonnyolc felé.

Ma is forró napunk lesz, gondolta Péter. Élvezni akarta hát, amíg kellemes az idő.
A lány nyolc körül bukkant fel az ajtóban, álmoskásan, a szemét dörzsölve.
- Szia kicsim – mosolygott rá Péter. Letette a könyvet, és eltolta a széket az asztaltól, hogy Anna az ölébe ülhessen.
A lány kényelmesen elhelyezkedett, aztán megcsókolta a fiú nyakát.
- Szép reggelt. Mi jót olvasol?
Péter megmutatta neki a regény borítóját.
- Nem túl híres könyv – mondta a fiú. – És nem is túl jó. Voltaképp arról szól, hogy egy fiatalember elég korán elcseszi az életét…
Péter látta, hogy Anna arca elkomorul, ezért gyorsan folytatta:
- …és sokáig tehetetlenkedik, de képtelen talpra állni. Aztán jó állást kap egy főiskolán, ahol tanítani kezd, kalandokba keveredik mindenféle lányokkal, legvégül pedig egy asszonnyal, akinek a férje segített neki megkapni az állását. Egymásba szeretnek, és végül együtt kezdenek új életet. Nem túl eredeti sztori, de elég élvezhetően van megírva.
- És te persze magad azonosítottad a főszereplővel.
- Részben igen – sóhajtotta Péter, és megcirógatta a lány haját. – De nekem senkitől nem kellett elvennem téged.
Pár percig hallgatnak, a csöndbe cseppnyi feszültség vegyül.
- Mi jár a fejedben? – kérdezte végül gyengéden Anna.
- Hát – kezdte bizonytalanul Péter. – Ha esetleg majd összeházasodunk, meg minden, és telnek majd az évek, savanyodunk, ráncosodunk…

Anna felnevetett, kicsit talán túl hangosan is. Kellemesen bizsergett a teste. A fiú most először hozta szóba a közös élet gondolatát.
- Szóval, ha egyszer rám unsz, vajon előfordulhat-e majd, hogy megcsalsz? És én vajon túlélem-e?
A lány hirtelen megmerevedett, és elfordította a fejét. Péter látta, hogy a szemében könnyek csillannak meg.
- Ezt én is megkérdezhetném tőled – mondta szárazon.
- Ne haragudj.
- Figyelj, én láttam a volt barátomat egy ágyban fetrengeni a legjobb barátnőmmel! – tört ki Anna, és felállt Péter öléből. A szeme szikrázott. – Nagyszerű érzés, elmondhatom! Talán neked is ki kellene próbálnod.
- Nem értelek – Péter nagyon bánta már, hogy felvetette a témát. Anna természetesen mesélt már neki arról, milyen szörnyű módon ért véget előző kapcsolata. Mégis csodálkozott azon, hogy ártatlan megjegyzése ilyen vihart gerjeszt a lány lelkében.
- Nem csodálom – mondta a lány enyhültebb hangon. - A történtek után nem lettem férfigyűlölő, leszbikus, sem mindenkinek az ágyába bebújó ribanc. Még mindig hiszek a szerelemben, és most úgy érzem, te vagy számomra az igazi. Sosem lennék képes olyan fájdalmat okozni neked, mint amilyet nekem okoztak. Érted?

A fiú bólintott, és gyengéd mozdulattal a lány keze után nyúlt. Anna visszabújt az ölébe, és megsimogatta a fiú hosszú haját.
- És te? Megcsalnál?
Úgy tűnt, Péter elgondolkodik.
- Egyszer valaki mesélte – kezdte lassan. -, hogy Amerikában történt egy elgondolkodtató eset. Egy tíz év körüli kislány leugrott a hídról egy folyóba. Nem tudott úszni, és belefulladt.
- Megtalálták a naplóját – folytatta Péter. – a halálát megelőző este leírta benne, hogy mit tervez. Azt is, hogy miért. Állítólag az apukája mesélte neki, hogy ha átfúrná a földet, pontosan a világ másik felén lyukadna ki. A kislány valamiért úgy gondolta, hogyha vízbe ugrik, még fúrnia sem kell: hipp-hopp, és máris egy másik földrészen, másik világban találja magát. Tudni kell, hogy a lány apja elég sokat ivott: nyilván delíriumos állapotban ültetett el valami marhaságot a gyerek fejében.
Anna Péter vállára hajtotta a fejét.
- Sajnos előfordul az ilyesmi. De mi következik ebből?
- Tudod, szerintem akik egy unalomba fúlt kapcsolatból titkolt szeretők útján keresik a menekvést, nagyon gyakran járnak úgy, mint az a kislány. Bujkálás, szexre kihegyezett együttlétek, és közben a lelkiismeret tombolása – ezekből nem nő álomvilág. Én is hajlamos vagyok arra, hogy a könnyebb utat válasszam: de ami kettőnk kapcsolatát illeti, az írás mellett a legfontosabb dolog számomra a világon. Lehet, hogy nem tart majd a sírig, de én mindent el fogok követni, így legyen. Komolyan beszélek.
Anna meghatódottan nézett Péterre.
- Imádlak, mondtam már? – a lány mosolygott, és a szemét törölgette.
- És én? – vigyorgott a fiú, azzal felkapta Annát, és a szúnyoghálót lehúzva bevitte a könnyű testet a házba.

Ez alkalommal nagyon gyengéden kezdték. Péter hosszasan csókolta a lány ajkait, és ráérősen simogatta testét a fürdőruhán keresztül. Mintegy húszpercnyi kölcsönös kényeztetés után a fiú megérezte, hogy Anna teste már tüzel a forróságtól, s hogy a félregyűrt bikinialsó alatt szeméremajkai duzzadtak és nedvesek. Akkor finoman végigcsókolta szerelme vágytól remegő bőrét, nyakától a lábujjáig, s kibújtatta bikinialsójából. Anna közben remegő kezekkel szabadult meg a felsőjétől, hogy a fiú mohó ajkai magukba szívhassák mellének dermedt, borzongó bimbóit.
- Gyere már… csináld – könyörgött végül Anna, széttárva combjait.
- Mit csináljak? – mosolygott Péter. Ujjai közé csippentette a lány csiklóját, aztán lehajolt, hogy ajkai közé szorítsa. Anna aprót sikkantott, és görcsbe rándulva feldobta fenekét a levegőbe. A fiú lenyűgözve vette észre, hogy a lány mindkét combja merő lucsok az izgalomtól.
- Érezni akarlak – nyögdécselt Anna. – Gyere… tedd be… dugj meg.

A mozgás lassú volt, és fokozatosan gyorsult, egészen a fékevesztettségig. Anna önkívületben rángatta a csípőjét, hüvelye szorosan préselte Péter farkát, s forró volt, mint a pokol. A lány többször is elélvezett, mire a fiú megragadta selymes, csatakos fenekét, és durván magához szorította. Testük szinte eggyé préselődött. Anna ködös szemmel, gurgulázó hangokat hallatva sikoltozott, úgy szenvedett folyamatos, édes orgazmusától. Akkor már Péter sem bírta tovább, csípője remegni kezdett, pénisze bevastagodott és megfeszült, és nyögve élvezni kezdett.
- Gyere… gyere… igen! – nyögte az alatta vergődő lány, és ajkával mohón rátapadt kedvese szájára. Sikoltozni szeretett volna a boldogságtól, miközben érezte, hogy a fiú farka méhéig hatol, s magáénak tudta nedvét, forró magját, gyönyörét! Elmosódottan hallotta saját puncija cuppogó neszeit, Péter elégedett dörmögését. Minden izma elernyedt, érzékelte, hogy a ritmus lassul, egyre lassul… majd megáll. Nagyot, mélyet sóhajtott, miközben ölte Pétert, szelíden simogatta a vállát, fenekét. Csönd lett. Csak kielégült sóhajaik hallatszottak a szobában, amit betöltött a szerelem mással össze nem téveszthető illata.