Szerelem a pályán 4. rész

Betti csókja édes volt és szenvedélyes, de mégse tudtam teljesen átadni magam az érzésnek. Egyfolytában Szeréna járt a fejemben. Megszakítottam a csókot.
- Mi a baj? - kérdezte Betti.
- Ne haragudj, de folyton Szeréna jár a fejemben. Azt hiszem, hogy jobban kedvelem őt, mint hittem - feleltem.
- Sajnálom, hogy így alakult. Nekem tetszel, Elena. Ha úgy gondolod, hogy adsz nekem egy esélyt, akkor keress fel - mondta mosolyogva Betti.
- Rendben. Átgondolom. 
- Gyere! Menjünk vissza a többiekhez!
Bólintottam. Betti kisétált a mellékhelységből, én pedig követtem. Visszatértünk a táncparkettre. Szeréna még mindig azzal a másik lánnyal flörtölt az egyik sarokban. A gyomrom megrándult, egy nagy gombóc lett a torkomban és könnyek gyűltek a szemembe, de igyekeztem a szemeim összeszorításával eltüntetni őket.
- Ne haragudjatok, de én elmegyek - mondtam Bettinek és Lorettának.
- Miért? Valami baj van? - kérdezte Loretta.
- Nem érzem jól magam. Ne haragudjatok! 
Búcsúzásképpen megöleltem a lányokat, aztán kimentem a szórakozóhelyről. Igyekeztem minél hamarabb hazaérni és visszatartani a sírást, de nem bírtam sokáig. Félúton megálltam egy lakóház előtt, majd erőtlenül a ház elé rogytam és könnyekben törtem ki. A szívem fájt és sajgott, mintha egy nehéz kő nehezedett volna rá. A könnyeim megállíthatatlanul törtek elő a szemeimből. Mikor sikerült egy kicsit megnyugodnom, erőt vettem magamon és hazasétáltam. Az úton folyton Szerénán gondolkodtam. Vajon tényleg tetszett neki az a lány? Vagy csak flörtöltek? Talán ma este még le is fekszik vele? Esetleg összejönnek? Nagyon remélem, hogy ez csak egy ártatlan flört volt és semmi több.
A házunk elé érve előkerestem a lakáskulcsot a táskámból és kinyitottam a bejárati ajtót, majd beléptem a házba. Anyáék szobája elé sétáltam és kinyitottam az ajtót.
- Anyu! Ébren vagy még?
- Igen. Valami baj van?
- Semmi. Csak szólni akartam, hogy hazaértem. 
- Rendben, drágám. Szép álmokat!
- Neked is!
Becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Felhúztam az alvós ruhámat és befeküdtem az ágyamba, de nem tudtam elaludni. Megnéztem a telefonom. Betti ismerősnek jelölt. Visszaigazoltam. A visszaigazolás után szinte azonnal írt nekem egy üzenetet:
"Szeréna lelépett azzal a lánnyal..."
Nem válaszoltam az üzenetére. Nem tudtam válaszolni. Egyszerűen csak sírni tudtam. Egész éjjel csak az egereket itattam és szomorkodtam. A szívembe mintha kést döftek volna. A szemeim már fájtak a sok sírástól. Végül hajnalban sikerült elaludnom. Délután keltem fel a telefonom csörgésére. Szeréna hívott.
- Halló? - szóltam bele álmosan a telefonba.
- Mégis miért léptél le tegnap este? - kérdezte számonkérően Szeréna.
- Nem éreztem jól magam.
- Na persze... Mindegy, mesélnem kell. Képzeld, tegnap összejöttem egy lánnyal a buliból!
- Nem érdekel.
- Mi? Most mégis mi bajod van? Olyan furcsán viselkedsz...
- Nincs semmi bajom. Nem vagyok rá kíváncsi. És rád se. 
- Most azt mondod, hogy nem akarsz többé barátkozni velem?
- Azt.
- Miért?
- Mindkettőnknek így lesz a legjobb. Ne keress többé! - mondtam, majd leraktam a telefont.