Szélvész 1.

Szélvész 1.

Korán önállósodtam. Épphogy felnőttem, szerencsés véletlenek folytán egy lakáshoz jutottam. Sok korombéli még az iskolapadot koptatta, én már dolgoztam és éltem a "felnőttek" életét. Ez akkor volt, amikor még jóféle NDK-s söröket lehetett kapni és mellé krumplis pogácsát a jobb helyeken. Tudom sokaknak hihetetlen, de akkor még az internetről hallani se igen lehetett és épphogy megjelentek a cd-lejátszók. Így hát házimozi nélkül tengette az egyszeri jó munkásember az életét, ha pedig valami komoly filmélményre vágyott, akkor elballagott a moziba.

Nos e kies világban azért akadt a munkán kívül is szórakozás... De megvallom, a vasárnap esték unalmasan teltek... Egy ilyen álmos októberi vasárnapon, az eső verte az ablakot én pedig jobb híján a tévét bámulva heverésztem, amikor megszólalt a csengő. Majd leestem az ágyról ijedtemben, hisz nemigen nyitotta rám az ajtót akkoriban senki. Kicsit bosszankodtam is, ki lehet az ilyenkor - kint már sötét volt - de mentem ajtót nyitni. A küszöbön egy korombéli csinos lány állt. Annyira meglepődtem - később elmondta, hogy igen bamba képpel álldogáltam ott - hogy köszönni is elfelejtettem. A második sziára reagáltam csak.
- Jaj szia, bocs. Miben segíthetek?
- Pár napra szállás kellene - vacogta
- Hmmmm
- X Zsolti (egykori osztálytársam) adta meg a címedet.
- Oké gyere be - nyögtem ki végre, mert irtó zavarban voltam -, megbeszéljük egy tea mellett.

Egy csővázas hátizsák volt csak nála, meg egy kis uti tarisznya. Miután lepakoltuk a csomagokat, meg a kabátot nekiláttam a teának. Amíg melegedett a víz szemügyre vehettem. Kissé csapzott de nagyon csinos lány ücsörgött a konyhámban. Ami elsőre megfogott benne a hosszú derékig érő szőkésbarna haja volt, és azok a meleg barna szemek. Akkori "divat" szerint Trapper farmert (igazi csőgatya:) viselt, felül egy vékony ing és egy könnyű bebújós pulcsi volt rajta. Nem csodálkoztam rajta, hogy még mindig vacog.
- Te már ismered a nevem, de azért a rend kedvéért bemutatkozom. Frigyes.
- Nóra.
- Nos akkor beszéljük meg, hogy mit is szeretnél.
- Pár napig szeretnék nálad lakni, ha lehet. Utána elutazom.
- Mégis mennyi idő és hogyan gondolod.
- Maximum 2 hét. Várok valakit, aki értem jön, vele utazom tovább. Zsoltit ismerem, de őhozzá nem mehettem, mert a szülei kicsit furcsák. Ő javasolta, hogy keresselek meg, te biztosan segítesz. Írt is egy levelet neked, mindjárt előkeresem.
Közben felforrt a víz.
- Az ráér, előbb melegedj fel. Válassz. Milyen teát szeretnél? - Akkoriban nem volt túl nagy választék, de azért 3-4 féle akadt otthon.
- Ez jó lesz.

Aztán amíg iszogattunk, jobbára az útról mesélt. Hogy stoppal jött, mert spórolni akart, de nagyon rossz az idő és senki se szeret megállni ilyenkor, mert összesározódik az autója. Meg arról ha nem talált volna itt, akkor tovább kellett volna mennie, de akkor holnapig a vasútállomáson aludt volna.
Ahogy elfogyott a tea kicsit felmelegedett.
- Gondolom éhes vagy, és talán azt az átázott nacit is lecserélhetnéd. Fürödj le, addig összeütök valamit.
- Hú az nagyon jó lenne. - mondta és megajándékozott egy mosollyal.
Adtam egy törcsit neki, és birtokba vette a fürdőt. Amíg fürdött összedobtam egy rántottát, kis házi füstöltszalonnával, meg jóféle kolbászkarikák is voltak benne... elég lassan tettem vettem, gondoltam hagyok időt egy kis heverészésre a forróvízben, de 20 perc múlva az illat kicsalogatta:) Nem voltam egy mesterszakács még abban az időben, de a rántottát a korai sikeres alkotásaim közé sorolom.

Miután megvacsoráztunk, teli hassal és némi Skander Bei-jel (jóféle azt hiszem albán konyak volt akkoriban) a meghűlés ellen felszerelkezve beültünk tévézni. Bár a tévére nemigen figyeltünk. Megbeszéltük, hogy hogy is lesz ez a két hét, hogy egy szobám, egy ágyam van, de úriember vagyok... Előkerült a barátom levele is, ami eloszlatott bizonyos kételyeket. Kiderült, hogy 2 évvel idősebb nálam, és 150 kilométerre lakott eddig, de hogy miért jött el és hova megy, azt nem árulta el.

Aztán mivel nekem munkába kellett állni másnap, úgy 11 körül lámpaoltás volt, és mindketten elaludtunk. Jómagam olyan mélyen alszom, hogy semmire se ébredek fel, csak a jó öreg orosz tik-takkolós vekkerre. Az becsülettel csörömpölt is reggel. Fordultam volna, hogy leüssem, de nem tudtam... Nóri ott szuszogott a bal karomon. Nagy nehezen jobb kézzel kikapcsoltam a csörgést. Óvatosan kihúztam a karom a feje alól, és mégsem tudtam megállni, egy puszit adtam az arcára, olyan aranyos volt.
Pár sort írtam, lerajzoltam merre találja a legközelebbi boltot, tettem némi pénzt, meg egy bevásárlólistát és elrobogtam dolgozni.
Egész nap izgultam, hogy mi lehet otthon. Végre fél öt lett. Vágtattam haza (helyi járaton). Öt körül meg is érkeztem. Már az ajtó előtt nagyon finom illatok terjengtek.
- Szia! Ez aztán a meglepetés!
- Szia! - lépett hozzám és adott egy puszit -
- Ezt most miért kaptam?
- Mert rendes voltál este és kedves reggel.
- Hohóóó akkor este is adok puszit eztán - akkoriban még ilyen egyszerűen udvaroltam -
- Amúgy bocs, hogy elzsibbasztottam a kezed, de fáztam és te olyan jó meleg voltál - mondta mosolyogva.
- Á semmi gond...
- Egy kicsit garázdálkodtam a konyhádban
- Hát majd valahogy elnézem ezt a dolgot - vigyorogtam, mert máris nyeldekeltem.
Megvacsoráztunk, majd mivel szép idő ígérkezett - az ég estére kitisztult és a szél is megszelídült -, elmentünk sétálni. Beültünk egy krémesre.

Sok srác irigyelte, én pedig nagyon büszke voltam rá. Azt hiszem, itt szerettem bele. Olyan jó volt ránézni, annyira szép volt. Hasonlóképpen gondolkodtunk a legtöbb dologról. Úgy éreztem, már ezer éve ismerjük egymást.
Kialakult egyfajta fesztelenség. Belémkarolt, úgy mentünk haza. Otthon a rendes esti elfoglaltságok után lefeküdtünk aludni. Akkoriban is egészséges férfiember voltam... hát mit szépítsem, ott sátoroztam, és a plafont bámultam. Nóra is mocorgott a francia ágy másik felén, tőlem 10 centire... ő sem tudott aludni... úgy 5 perc múlva felém fordult és suttogva kérdezte:
- Alszol?
- Nem, nem tudok.
- Odabújhatok.
- Ide bújhatsz, de akkor pláne nem tudok elaludni.
Kuncogás, majd kis szöszmötölés következett. A szívem a torkomban dobogott. a takarója egyik felét ráterítette az enyémre, majd elkezdett befurakodni az enyém alá. A bal kezemmel átöleltem, és a vállát simogattam. a fejét a mellkasomra hajtotta, mellei az oldalamnak, mellkasomnak simultak, ball lábát áttette az enyémen, vénuszdombja a combomat égette... Bennem akkora volt a feszültség, hogy majd szétrobbantam. Bal kezével végigsimított a mellkasomon.
- Jó itt... - mondta és megharapta a mellbimbómat a pizsi alatt.
Én mozdulni se mertem, nem akartam széttörni a pillanatot. Állt a zászló, már szinte fájt. Minden egyes négyzetmillimétert, ahol összeértünk, hihetetlen feszültség járt át. Végül ő törte meg a csendet.
- Nem bánnám...

Lassan mozdultam. Kissé felé fordultam, szabad kezemmel megsimogattam az arcát, majd az ajkát keresve végigpuszilgattam ahol a kezem járt, míg elértem ajkait. Hosszú vad csók volt. Egymást szorítva, simogatva, ölelve. Mikor kissé magamhoz tértem, ott pihegett alattam, bár nem emlékszem, mikor kerekedtem fölé...
Haja kibomlott, szétterült alattunk. Végigcsókoltam a nyakát a fülcimpától a vállgödréig, közben ő a hátamat simogatta a fülemet, nyakamat puszilgatta. Nem kapkodtunk már. Kissé lejjebb csúsztam.
- Várj - mondta és levette a felsőjét, majd az enyémet is.
- Érezni akarlak - újból csókolózni kezdtünk. Kezeink felfedező útra indultak. Végigsimítottam a mellein, a hasán, majd a pizsialsó alatt a comb belső felén majdnem a térdéig, és vissza. Ő sem tétlenkedett, ölelt, simogatott. Mikor ajkaink szétváltak, elindultam a mellei felé, apró csókokkal haladva, bekaptam a bimbót, finoman szívogattam, majd a pocakot puszilgattam. Levettem róla az alsót, elhelyezkedtem a lábai közt és a csípőjétől a lábujjaiig módszeresen felfaltam, az ölét mindig kikerülve. Ezzel kicsit felbosszantottam.

Először csak kérlelt, aztán követelőzött, próbálta irányítani a nyalakodást, puszilgatást, de még nem tartottunk ott. Illata betöltötte a szobát, egyik kezével a hol a hasát simogatta, hol a mellét, másikkal a fejemet próbálta terelgetni. Folyamatosan nyöszörgött és végül könyörgőre fogta. Megkegyelmeztem. Azaz onnantól nem volt kegyelem.

Az eddigi finom puszilgatás helyett hirtelen végignyaltam az ánusztól a csiklójáig. Majdnem kiverte a fogaimat, ahogy ívbe feszült a teste. Némán sikoltott, majd ahogy csillapult kicsit a kéj megjött a hangja. Reszketett mindene, én kissé alátámasztottam a formás popót a kezemmel. Nem mertem nagyon mozogni, csak az ajkaimmal harapdáltam finoman a csiklóját. Minden egyes mozdulatra újból megrándult a teste, míg egyszer csak összerogyott és elhallgatott. Finoman puszilgattam tovább a combját, a pocakját, Szép lassan haladva felfelé. Végig a nyakán, majd egy kissé maszatos puszit is kapott az ajkaira. Nem moccant, szemei lehunyva, teste elernyedve. Sokáig voltunk így. Közben babusgattam, simogattam, puszilgattam.
- Szerintem az előbb meghaltam - ezek voltak az első szavai.
- Nem hiszem, elég virgoncnak tűnsz.


Folyt. köv.