Sunrise. [Napkelte]

Sok minden van, amivel elkezdhetném ezt a történetet, de a felejthetetlennel kell elkezdjem.  Azt hiszem olyan mély nyomot hagyott bennem a találkozás, hogy folyton a szemem előtt pörögnek a képkockák. A gyomrom hullámzik és összeszorul, valami fojtogató érzéssel párosulva halad felfelé, a mellkasomba vág. Aztán levegőért kapok újra.

Minden akkor kezdődött, amikor csak menekültem otthonról, csak rossz dolgok vettek körül és úgy éreztem, ezt már nem bírom tovább.  El kell mennem.  A düh átfutott a szívemen, dacosan siettem a felakasztott barna kabátomért, lekaptam a fogasról és még a nyakamba tekertem a drapp színű sálat. Ahogy kiléptem az ajtón a szél belekapott a hajamba és vörös tincseim elfedték az arcom, legalább senki sem látta, hogy fáj valami.

Csizmáim kopogással hagyták el lépcsőket, és egyenesen a partra tartottam.  Rágyújtottam egy mentás cigarettára, csak az érzés kedvéért. A sétány korlátjára támaszkodtam hanyagul, nem akartam hallani az ajtócsapkodást, és elmenekültem az életemből pár másodpercre.  Lehúztam a csizmám a lábamról és eldobtam messze magam mögé, csak futottam és futottam a víz felé . Az érzésekért jöttem ide,hogy érezzem, ahogy a víz a lábamat mossa, a szél a hajamba tép és a hideg mardossa az arcom, és csak szívjam a cigarettám, áramlik a tüdőmben a füst, csak kifújom és eltűnnek a gondolataim vele együtt. A tenger kékje megbabonázott, és csak ott álltam.  Bőven az ősz derekán járt az idő, de én nem törődtem a hideggel, senkinek nem akartam beszélni arról, hogy mit érzek, egyszerűen belefáradtam a magyarázkodásba.

Jött egy nagyobb hullám,és beleestem a vízbe, cigi kiesik a kézből és az arcomba   csapódott a víz, nyeltem is be belőle . A víz alatt az a kis gödör a sors keze lehetett, nem tudom.  Próbáltam felállni, és ott volt egy idegen, aki a kezét nyújtotta felém. Hihetetlen önmagában már csak az is hogy combig érő vízben el tudtam esni, és ott állt előttem az a valaki, vizesen, mindent maga mögött hagyva, csak hogy nekem segítsen. Elképesztő pillanat volt, amikor a gyönyörű zöld szempár rám nézett és csillogott mintha mosolyogna rám.  Melegség öntött el és csak meredtem rá és elvesztem a tekintetében percekig csak bámultam és beleszédültem a gyönyörűségbe.

- Szívesen, egyébként Angel vagyok. - Nem fogtam fel, hogy hozzám beszél, és pár másodpercig még élveztem a pillanatot, aztán kisétáltunk pár lépésnyit.

- Er.. nagyon köszönöm, hogy kihúztál.. én.. nem is tudom, mit mondjak.

- Talán a nevedet. - Nevetett halkan.

- Silvia. - Újra belenéztem egyenesen a szemébe. Fantasztikus, vad érzés fogott el, amikor ránéztem újra és újra. A smaragdzöld varázs megvakított, bolonddá tett.  Nagyon tetszett Angie, de ezt megtartottam magamnak.

- Jól vagy ? - nézett rám faggatón.

- Persze, csak kicsit ki ugrottam lógni suli után.

- Ide a tenger partra!? Te nem láttad a viharjelzéseket? - vonta fel a szemöldökét.

- Tudod, eléggé nehéz napom volt magamtól mentem bele. - Vállat vonva visszavágtam neki,de aztán rá mosolyogtam és közöltem vele, hogy tűnjünk el innen, mert megfagyok.

Felajánlotta, hogy hazavisz, és én nem is ellenkeztem. Összeszedtem az eldobált lábbelit és vacogva futottam utána.  Egy kis piros Volvo-ja volt, beültem előre és figyeltem a mozdulatait. A táskájában a kulcsai után matatott, hátradobta hosszú szőke haját, és hátrament, hogy plédet szerezzen nekem a csomagtartóból.  Végül ő is beült a kocsiba és odaadta, hogy takarjam be magam.  Azt mondta ő meglesz így is mert ő közel lakik, és gyorsan beugrik váltócuccért és csak aztán visz engem haza.

Elenyésző beszélgetésünk közepette, a feszültség oldására bekapcsolt valami halk zenét és csak elmerültünk benne.  Pár kósza pillantásom a testére tapadt, habár csak ruhában láthattam biztos voltam benne hogy fehérneműben is egy bombázó.  Nem volt túl vékony,de olyan gyönyörű nőies alkata volt hogy bárki megirigyelhette volna.  Egyszer észrevette, hogy nézem a szemem sarkából és vakító mosolyával próbálta leplezni, hogy zavarban van. Aztán leparkolt egy sárga társasház előtt és csak annyit láttam, hogy becsapja maga után a tölgyfa ajtót. A kocsiban mély lélegzetet vettem és csak faggatni próbáltam magam… min is gondolkodok?  Most komolyan ráindultam egy nálam idősebb nőre, akit életemben először láttam? Ez velem még sosem fordult elő, nem volt még semmiféle kapcsolatom se 18 évesen.  Az emeleti ablakra pillantottam és fent láttam, ahogy öltözik, igaz egy kivillanó porcikáját sem láttam, csak mozdulatokat, de már is beférkőzött a gondolataimba az az igéző tekintet, a mosoly,és a bódító parfüm.

Lefutott a lépcsőn és behuppant könnyedén mellém, tovább vezetett, felhajtott a hídra.  Gyönyörű látvány tárult elénk, a nap éppen akkor ment le, a narancsos égbolt az égre festette mind azt, amit éreztem. Vágyat, tüzet késztetést, hogy megérintsem, vagy akár csak tovább lehessek vele, tudtam, hogy addig élvezhetem, hogy itt van, amíg ebben az autóban ülhetek, és a naplementét bámulom. A víz háborogva csapkodta a partot, vihar készülődött azt hiszem.

Végül eljött a pillanat, a kiszállás ideje azt hittem sosem látom viszont újra.

- Hát akkor itt volnánk Silvia.

- Igen.. öhm.. nagyon köszönök mindent.  Ezt nagyon kevés ember csinálná utánad.  Anyám már biztos halálra aggódta magát. - hebegtem.

- Az biztos, úgyhogy siess és vigyázz magadra!

- Hát akkor örülök, hogy találkoztunk - ezzel kiszálltam és becsaptam magam mögött az ajtót.  A gyomrom fel-le táncolt, vajon láthatom-e még újra?

Letekerte a kocsi ablakát és utánam szólt: - Hé ! Tessék itt a számom, remélem, még látjuk egymást! - elvettem tőle a kis névjegykártyát és visszamosolyogtam.

- Akkor majd beszélünk Angel! - integetve álltam a házunk előtt, néztem, ahogy elhajt és eltűnik az utca végén.  Akkor már esett az eső, duplán eláztam a mai nap folyamán. . nagyszerű! Befutottam a házba, a kártyát a zsebem rejtekébe dugtam.

Ledobáltam a bejáratnál a cuccaim és még mielőtt bárki is kérdőre vont volna berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Belenéztem a tükörbe, a sminkem felkenődött mindenhova ahová csak lehetett,a hajam csomókban vizesen állt és az arcom kipirult a hidegtől.  Igazán szexi lehettem a kocsiban bámulva őt. Flörtölésből 5-ös Silvia.  Egy forró fürdőre vágytam, beültem a kádba és lomhán elnyúltam a fehér habok között.  Becsuktam a szemem és elképzeltem, ahogy Angel odalép hozzám és megkér, hogy kóstoljam meg a szájfényét. . ahogy minden álomnak, ennek is vége lett.  Az anyám dörömbölt az ajtón.

- Odabent vagy Silvia? - rikácsolta.

- Szerinted? - nyögtem.

- Jól van, akkor reggelinél még visszatérünk arra, hogy mikor mész el még egyszer itthonról kisasszony!

- De anya,18 vagyok... az isten szerelmére!

Nem válaszolt semmit, szóval biztos felment a hálóba. Nem is bántam így legalább az enyém lehetett az utolsó szó.  Kikecmeregtem a vízből és gyorsan belebújtam a puha köntösömbe. Ellopakodtam anya és apa szobája előtt, mostanában külön alszanak, olyanok, mint a gyerekek. De úgy döntöttem ez nem az én bajom többé, a problémáikat majd megoldják ők és nem csinálok emiatt megint hülyeségeket.

Megszárítottam a hajam és felvettem egy sárga nagy pólót francia bugyival. A takaróm alá rejtőztem a hideg elől és leoltottam a kis lámpát.  Elég fáradtnak kellett volna lennem, de egyszerűen az izgalom nem hagyott aludni. Újra elővettem a piszkos kis fantáziám és magam elé képzeltem Angelt ahogy egy rúd körül táncol, és felém tolja a formás popsiját. Éreztem, hogy ez így nem lesz jó.  A lábam között izzó forróságot éreztem, a mellbimbóim keményen álltak és csak arra vártak, hogy valaki megérintse őket.

Benyúltam a bugyimba és lassan körbe-körbe mozgattam a kezem, a másik kezemmel a melleimet simogattam. Tovább gondoltam a történetet, hogy beleül az ölembe, leveszi a melltartóját és rám szól, hogy nyalogassam a melleit. Ettől úgy felizgultam, hogy majdnem sikerült kipréselnem magamból egy orgazmust, de a bátyám Naten benyitott.

- Hová tetted a chipsem hugi? - az alpáriságon nem lehet segíteni, gondoltam magamban. Mintha nem lett volna nyilvánvaló, hogy mit csinálok felhúzott lábakkal az ágyon csak tovább kutatott.

- Nem megmondtam, hogy tanulj meg kopogni te majom! És nem én tettem el Naten! - kiabáltam.

- Istenem, hogy sosincs itthon kaja! - Naten dühösen leviharzott és becsapta az ajtót. Szerintem fel sem tűnt neki hogy mit tett.  Egy fantasztikus orgazmustól fosztott meg.  Nem is akcióztam többet, inkább aludni mentem, valahogy elég volt a mai napból.

Folytatása következik!