Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Selyem és fiú I.

A szerelmem. Alszik. Lassan veszi a levegőt, és én nagyon szépnek látom. Egy órája sincs annak, hogy a hajamba markolt, belém hatolt, simogatott, szeretgetett. Mégis messze jár tőlem, egy másik világban, abban, amit én nem láthatok, amiben nem vagyok ott… talán Párizsban jár, talán egy másik nővel…

Zsombor huszonhárom volt, mikor először járt Franciaországban. Párizst választotta úti célul, maga sem igazán értette miért, talán erről a helyről hallott a legtöbbet.
Egész addigi életét annak szentelte, hogy megfeleljen az anyai elvárásoknak, szorgalmasan tanult, bár szinte minden tantárgy untatta, versenyszerűen sportolt, ahogyan anyja kívánta, és felvételizett az egyemre. Kevéske szabadidejében pedig egy álmot dédelgetett: elszökni otthonról, világot látni, szerelembe esni, nagy kalandokat átélni, valamit, ami maradandó. Igen, valami különlegeset, amitől boldognak érezheti magát, hogy átélte! Amire majd, öregen egy ház verandáján ücsörögve visszagondolhat, emlékezetében felidézheti a legvarázslatosabb élményeket, és ettől majd elégedettség tölti el… hogy jól élt.

Látta a szüleit, nagyszüleit, később a tanárait és az idegeneket a buszon, villamoson, és nyomorultul érezte magát. Mindenki fásult arccal bámult maga elé, kergették a pénzt egész nap és folyton valami elkövetkezendő dologra gondoltak, hogy mi lesz… ha végre előléptetik, ha megszületik végre a gyerek, ha végre kifizetik a hiteleket, ha vesz egy autót, lakást, vagy később: ha majd kirepülnek a gyerekek, majd ha már nem kell ennyit dolgoznia. Legvégül pedig csak a meggyötörten, lemondóan legyintenek és tudják, már semmi sem vár rájuk ezen a világon abból, amit valaha egyszer megálmodtak. Mindig csak várnak az álmaik megvalósításával, de sosem jön el az ideje? Talán nem olyan fontos nekik? Miért fontosabb minden más? A munka, pénz, kollégák, anyagiak, számlák, hát ennyi volna? Este inni egy kis bort a tévé előtt, reggel bevenni egy xanax-ot, ahogyan az anyja csinálja? Ennyi lenne az öröm? „Előbb a kötelesség és utána a szórakozás!”, ezt már a kisiskolások is tudják, előbb a házi, utána foci! És ennyi az élet? Egyszer hallott egy bölcs mondást: „Dolgozz úgy, mintha örökké élnél és élj úgy, mintha holnap kéne meghalnod!” Gondosan felírta egy rajzlapra, nehogy elfelejtse. Majd nézegette a lapot és félt, hogy a tanácsot nem lehet megfogadni, mert lehetetlenség.

Zsombor nem tudta még, mit akar, de egyet tudott, mit nem: unalmasan beleöregedni az életbe, ezt semmiképpen sem. Nyelveket tanult, ez volt az egyetlen, ami érdekelte és a filmek. Azt gondolta azokból megtanulhatja, hogyan kerülje el ezt a mindenkire váró sorsot, de csalódnia kellett. Az elképzelt, cukormázas világ csupán a mókusverkliző embereknek nyújt némi izgalmat és vigaszt, ám pont ezért, olyannyira távol áll a valóságtól, hogy nem lett okosabb. Ám valami hasznuk mégis volt: az alig tíz éves Zsombor lelkében, talán a sok szerelmes filmtől, feléledt egy érzés, ami úgy tűnt csillapítja a világ miatti összes fájdalmát: szerelmes lett. Osztálytársa volt a lány, még Zsombornál is csöndesebb, de ha a közelében volt, szebben sütött a nap, gyorsabban vert a szíve és úgy érezte ez a lány a legtökéletesebb dolog, amit csak figyelhet. De ha a lány ránézett, gyorsan elkapta a fejét. Félt tőle. Vasárnap, a templomban gyertyát gyújtott és imádkozott, hogy Isten bocsássa meg, amiért mindig csak akkor imádkozik, ha kér valamit, de most utoljára had kérje, hogy akit szeret, vegye végre észre!

Mégsem beszélgettek soha. Zsombor hiába képzelte el ezerszer, ahogyan kettesben sétálgatnak, és hogy ez a lány, a felesége lesz. Úgy érezte nem baj, ha dolgoznia kell minden nap, akár késő estig, az sem baj, ha nem teljesülnek az álmai, csak ez a kislány legyen mellette, és ő bizonyosan boldog lesz. Fel akarta hívni magára a figyelmét, de nem tudta hogyan kezdjen hozzá. Talán ha megmentené az életét… de kevés esélyt látott arra, hogy a lány életveszélybe kerülne. Esetleg elmondhatná neki, hogy milyen szép… nem, hiszen csak nevetnének rajta. A filmekben minden olyan egyszerű volt: a jóképű férfi megszólítja, vagy felsegíti a gyönyörű nőt, sokat civakodnak, végül megcsókolja és kész is. De ő vajon jóképű? Az apja az volt, tudja, mert ezt mesélték neki, ráadásul két felesége is volt, és három fia. Ám soha senki nem mondta, hogy ő hasonlítana rá.
Zsombor esténként sokat álldogált a tükör előtt, filmekből ellesett mondatokat gyakorolt és vízzel felállította a haját, de úgy érezte nevetséges az egész, inkább holnap gyújt még egy gyertyát a templomban. Hátha Isten épp nem ért rá múltkor…

Annyit gondolt a kislányra amennyit csak lehetett. Olyankor mindig melegség öntötte el. Egészen addig, míg a szerelme elment az iskolából, ráadásul külföldre, a szüleivel. Külföldre! Olyan messze, hogy oda már csak repülővel juthatna el. Persze, csak ha lenne pénze, meg tudná, végülis hova kell induljon… Zsombor csalódott mindenben és elhatározta, hogy soha többé nem lesz szerelmes.

Szerencsére a gyerekek gyorsan felejtenek. A gimnáziumban három lánnyal is járt, mindhárom helyes fiúnak tartotta őt, bizonyságul: apa és fia hasonlítanak, és végre megismerte a lányok természetét, vonakodását, hízelgését, testét és azt, hogyan unja meg őket végül, vagy hogyan hagyják el. Magának már jól ismerte milyen testi örömet szerezni, megnézte a pornófilmeket és aggódva figyelte, vajon ő képes lesz-e valaha ilyenre. Látta, hogy a filmbeli férfiak több mint fél óráig teljes erővel teljesítenek, és a nők sikongva élveznek el ötpercenként. Megint csalódnia kellett: az első lánnyal, akivel lefeküdt legfeljebb két percig bírta, a lány pedig még csak fel sem sóhajtott, mikor ő már elélvezett. Idősebb volt nála, de kevésbé segítőkész. Megkérdezte, hogy „ennyi?” mire Zsombor biccentett egyet, a lány felöltözött és elment. Hát ezért van a nagy felhajtás? Semmi különlegeset nem talált benne. Megfogdosni a sötétben egy csinos lány mellét és fenekét sokkal izgatóbb gondolat volt számára, mint az átélt két perc szex.

Este az ágyban mégis felidézte az érzést, milyen volt egy nőben lenni és úgy döntött, hogy nagyon jó, finom és puha. Amúgy nem érné meg túlságosan, hiszen saját magának sokkal könnyebb. A saját kezének nem kell bókolnia, és nem retteg tőle, hogy esetleg gyorsan elsül. De azért, ez mégiscsak jobb két perc volt! Elhatározta, hogy másnap megint lefekszik a lánnyal, és persze azt is: tovább bírja.

Zsombor hamar beletanult a testi gyönyörökbe, fekve, állva, oldalról, hátulról mindenhogyan kipróbálta, megtanulta hol, mit kell érintenie a kívánt sóhajért, milyen egy nő szájába élvezni, vagy fordítva milyen, ha az ő nyelvétől élvez egy lány. Mindent és mindenhol akart, amit csak lehetett, de talán az orális szex volt mégis a kedvence. Hanyatt elnyúlni, míg az aktuális barátnője nyalogatja, szopogatja férfiasságát, ő pedig gyönyörködik a látványban, figyeli a rózsaszín nyelvecske útját, érezi a puha ujjakat a farkán, ahogy le-fel húzzák a bőrt, és növekszik benne a kitörni kívánkozó erő, egészen addig, míg a gyönyör szinte már fáj! Ha ügyes a lány ekkor ritmust vált, és még fokozódik a finom kín, vagy egy határozott mozdulattal segít rajta, és neki üvölteni támad kedve, lesodorni mindent, robbanni, kiadni, ami benne van, erő, vágy, akarás! Végül pedig elégedetten magához ölelni, azt, akinek mindezt köszönheti, talán viszonozni neki.

Zsombor szerette kielégíteni a barátnőit, melegséggel töltötte el, sőt élvezte, ahogyan egy lány a párnába harap, összerándulnak az izmai és lüktet a hüvelye. Jó volt a tudat, hogy ez mind miatta van. Ám a kapcsolatai viharosnak és felettébb rövidnek bizonyultak, minden lányba szerelmes volt, és igazán egyikbe sem. Mikor elkezdett egy kapcsolatot, pontosan tudta, hogy előbb-utóbb vége lesz.

Párizs álmai városa volt! Mindent pontosan olyannak látott, mint elképzelte. Nem az Eiffel-torony vagy Champs-Elysées végén magasodó Diadalív nyűgözte le, hanem valami olyan hangulat, ami hömpölygött az utakon, imádta a bádogtetős nagy házakat, a kovácsoltvas korlátokkal a sok-sok ablak előtt; a hangokat, az embereket, mindent, ami Párizs volt. Hiszen számára ez volt az oly vágyott szabadság és kaland! Idegen városban, egyedül, amit pedig otthonnak nevez, tizennyolc órányira van.

A Gare du Nordra érkezett meg koraeste, egyetlen hátizsákkal. Azért jött vonattal, hogy érezze a távolságot, amit megtett. A Rue Rodier-n szállt meg a legolcsóbb hotelban és tíz órát aludt. Édesanyja otthonról többször is hívta, úgy tudta, fia ösztöndíjat nyert Párizsba, ezért halaszt az egyetemen és szívesen állta az útiköltséget. Zsombor miután hazatelefonált, zuhanyozott, evett és sétált a környéken, nehéz szívvel tért vissza a kicsi ablaktalan szobába. Íme hát: az áhított szabadság, most mégsem tudta, mihez kezdjen vele. Legszívesebben elment volna a belvárosba szórakozni, de nem volt elég pénze. Amennyit otthonról hozott talán egy hétre sem volt elég, Párizs sokkal drágább volt, mint előre gondolta. Lement az utcára újból, hátha meglát egy álláshirdetést, de csalódottan tért vissza. Három napig próbálkozott, mire úgy döntött: inkább hazamegy, nem volt semmi, amihez kezdhetne. Ám egyetlen dolgot még elhatározott, hogy beszélgetni fog valakivel franciául mielőtt végleg elmegy, hiszen hiába beszél felsőfokú szinten, eddig még senkivel sem állt szóba. Előbb a portással, majd a pincérrel, végül már mindenkivel beszélt.

Két állása is lett, reggel segített kipakolni a szállodába érkező ágyneműt, majd estig egy sokkal előkelőbb, négy csillagos, belvárosi hotelben mosogatott. Nem így képzelte a szabadságot, de valahol mindent el kell kezdeni, gondolta. Négy hét múlva már szenvedett a magánytól és az unalmas munkától, beiratkozott egy könyvtárba és francia irodalommal ütötte el az idejét. A hatodik hétre elvesztette minden bizodalmát és elhatározta, másnap megveszi a vonatjegyet haza, otthon pedig majd kitalál valamit. Ám ekkor, ahogy az ilyenkor mindig szokott, történt valami váratlan… épp szünetet tartott, két unalmas mosogatás között, mikor a főnöke szólt, hogy menjen a szálloda recepciójára, mert valaki beszélni szeretne vele, és kacsintott egyet.

Zsombor egészen elhűlt, olyan lenyűgözőnek találta a mahagóni bútorokat, a krémszínű, lépésére süppedő szőnyeget, hatalmas pálmát és az üvegkupolát, ám senkit sem látott, aki üzenhetett volna. Egy üzletember újságot olvasott egy fotelben. Körbesétált többször, mikor már feladta, egy idősebb nő megérintette a kezét.
- Jó napot fiatalember! - a nő kacéran mosolygott. Zsombor viszonozta a mosolyt és köszönt ő is. Marie-nak hívták, szép volt a szeme és kellemes az illata.
- Azért hívtam ide, mert szeretnék munkát ajánlani magának ma estére. Egyszerű munka és magának való. Egy hölgyet kellene elkísérnie egy elegáns vacsorára, hogy megfelelő társaságot nyújtson neki. A hölgy fiatal és egyedül van, a találkozón nem szeretne így mutatkozni. Maga nagyon jóképű, akcentussal beszél, így nem fogják faggatni, mivel foglalkozik és kicsoda, tökéletes kísérő lenne. Van öltönye?
- Nem, sajnálom, de nincs. – a fiú gyorsan reagált ahhoz képest, mennyire letámadták. Közben arra gondolt milyen hízelgő, hogy jóképűnek tartja ez a csinos nő, de tudta: biztosan nem fogadja el ezt az állást.
- Nem baj, veszünk, most. Szépen felöltözik, elviszem fodrászhoz. Azt mondják a kollégái, hogy sokat olvas. Remélem szépirodalmat, és lenyűgözi majd a kedves klienst.
Zsombor fülét megütötte ez a kellemetlen szó: kliens. Rossz érzése lett tőle.
- Taxival érte megy, besegíti a kocsiba, elviszi a vacsorára, társalog vele és mindenkivel, bókol a hölgynek, és végül hazaviszi. Mindezért kétszáz eurót kap, egyetlen estére. – a fiú fejében csak az összeg csengett, kétszáz euró… ennyit két hét alatt sem keres. Kap egy öltönyt és kétszáz eurót, még a francia konyhát is megismerheti, nem csak a maradványait… végre. Mi van, ha erre a kalandra várt? Mi lenne, ha elfogadná az ajánlatot? Időt kellett nyernie, hogy gondolkozzék.
- Nem értem, miért hív engem erre a munkára? – kérdezte.
- Sok kritériumnak kell megfelelni, külsőknek és belsőknek. Magának tökéletes a bőre, a fogai, az arca, az alkata, bizonyosan sok barátnője volt. Fontos még, hogy nem legyen szerelme, de ennek már utána néztem…- a nő elhallgatott.
- Csak ma estéről van szó?
- Igen, egyelőre. Tehát elvállalja?

Zsombor gyors döntést hozott: igent mondott. Megkapta a pénzt és az öltönyt, Marie választotta ki neki, és a nő tapsikolt örömében, milyen imádnivaló benne. Már árunak érezte magát, pedig még el sem kezdődött az este.
Sokáig zuhanyozott, gondosan borotválkozott és nagyon félt. A nőt, akivel találkozott Virginie-nek hívták és kellemesnek találta, egyáltalán nem illett rá a kliens szó. Inkább randevú volt, egy kékszemű, vékony nő és ő. Beszélgettek. Főként a nő életéről, arról, hogy a vacsorán ott lesz a volt férje és új barátnője, és szeretné, ha Zsombor - akit ma estére Alexnek nevezett el - szerelmesen viselkedne.

A vacsorán végig angolul beszélgettek. Alex, aki egyáltalán nem szerette az új nevét, csendben ült és figyelt, milyenek a gazdagok. Ők bármit megtehetnek, ők élhették a saját álmaikat. Vajon boldogok? Finomat evett, szép nővel volt, akinek a ruhája olyan kivágott volt, hogy szinte tökéletesen ki lehetett venni milyen a melle, és még pénzt is keresett. De mégsem volt boldog, ahogyan senki az asztalnál. A nevetés erőltetett volt, a bókok hazugak, a kérdések provokálók. Vipera-fészek… csak ez jutott eszébe az egészről. Két pezsgőt ivott és mire kiértek a friss levegőre, jólesően zsibbadt a nyelve. Virginie ezzel szemben sokat ivott, be kellett segíteni az autóba. Csillogó szemmel érdeklődött, hogyan érezte magát a fiú. Zsombor a vacsora összes részvevőéről mondott valamilyen megjegyzést, amin a nő hangosan kacagott. Majd mikor kisegítette az autóból, Zsombor úgy gondolta még elmondja a véleményét egy valakiről, a férjről:
- Igazán nem értem, maga sokkal szebb és intelligensebb, mint akivel a férje volt. Azt hiszem már ő is megbánta, mikor meglátta ma, és ha nekem ilyen elragadó feleségem lenne...
Virginie megcsókolta a száját. Alkohol íze volt a nőnek, de Zsombor próbált nem gondolni erre.

Felment vele a lakásába, ami szépen és gazdagon volt berendezve. A nő italt töltött mindkettőjüknek. Zsombor zavart volt, gyorsabban itta meg, minthogy Virginie koccinthatott volna vele.
- Édes fiú vagy! – lihegte és újra megcsókolta, miközben bal keze már Zsombor nadrágjában kutatott. Kisegítette a sliccen át a fiú férfiasságát és megcsókolta. Gyorsan történt minden, a fiú hagyta, hogy a nő játsszon a nyelvével a makkján, hagyta, hogy felálljon, felhúzza a szoknyáját, és az ölébe üljön. Hagyta, hogy a bugyija mellett magába csúsztassa a farkát, hogy mozgassa a csípőjét, a vállába kapaszkodjon és nyögjön. Hagyott mindent, azt is, hogy a teste úgy reagáljon, ahogyan egy ennyi idős férfié ilyenkor. Tíz perc sem volt az egész. Mikor elélvezett megszorította a nő fenekét. Ennyi. Vége. Látta, ahogy Virginie elindul a fürdő felé, és vissza sem nézett rá. Zsombor jobbnak látta elmenni inkább, kiitta a poharát, felhúzta a sliccét és sietett.
Jól esett a hűvös szél, mert mocskosnak érezte magát. Ez a nő fizetett a társaságáért, de a dugás biztosan nem volt benne a munkájában. Vagy igen? Várta, hogy otthon legyen és lezuhanyozzon, aludjon, nem akart többé erre gondolni.
Hozzászólások
További hozzászólások »
bot ·
Szép és unalmas! Zsombor így, Zsombor úgy! Gimnáziumi dolgozat íze van az egésznek, bár annak elsőrendű. Sosem fogom megérteni, hogy nők miért nyúlnak bele olyan témába, amiről mégsem tudnak írni?

Manila ·
Szeretnék bocsánatot kérni Tőletek.
Egyrészt, mert ezt egyáltalán nem gondoltam erotikusnak... úgy látszik itt ez az alapértelmezett kategória. Többet nem fordul elő, hogy így küldjem be, bár ennek már minden részét sikerült elszúrnom... basszus, bocs.

Másrészt pedig valóban unalmas, én végig sem tudtam szenvedni, mint általában... írni ezerszer jobb volt! Az ártalmas szakdolgozatom miatt van, ami helyett ilyesmit írok, (de ez csak kifogás). Sorry.

Ti pedig, mindennek ellenére túl kedvesek vagyotok, úgyhogy bűntudatom lett, de azért köszönöm...



lököttyúk ·
Manila
kérlek te ne törődj semmivel, el se olvasd ha nem akarod, majd mi fogjuk. Csak írj. Oké?

Másrészt engem senki se vádolhat azzal, hogy unalmas dolgokat olvasok :) még te sem .)

Cserélhetnénk esetleg szakdolgozatot, ha a tiédtől így lehet írni...

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: