Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Sellő és őszilé

Beléptem a szaunába. Nem túl nagy, talán tíz négyzetméter lehet az egész. A falakon körbe egymás fölött két szinten kialakítva a pihenők. Rajtam kívül csak egy pár tartózkodott a ködös, gőzös kis helyiségben. 
Halk köszönést mormogva ledobtam magam egy üres padra derekam köré csavart törülközőben. Hátradőltem, szemem lehunyva lazultam, s az elmúlt délelőtt munkafolyamatait gondoltam át és terveztem a következő lépéseket. Ahogy az izzadtság kiverte a testem, úgy zsibbadtam el egyre jobban. Nagyon fáradt voltam, nem is tudom jó ötlet volt-e beülni a szaunába. Egy izzadtság csöppet töröltem ki szememből, amikor észrevettem, hogy a nő engem néz. Könyökére támasztja a fejét és unott, kifejezéstelen arccal engem néz.
Feltűnően szép arcú, de bábuként bambult, nem is kapta el a tekintetét, amikor ránéztem, úgy tűnt, mintha nem is engem nézne, hanem csak elrévedt a tekintete. Párja, férje, mit tudom én ki, egy szinttel lejjebb feküdt hanyatt, arcán egy törülközővel… talán attól félt, hogy lesül az arca(?). Vagy csak nem szeret könnyen lélegezni. Még egy ilyen fojtogató helyen sem… Szóval a nő engem nézett. Persze, amíg mindezt végiggondoltam addigra mégiscsak elfordította rólam tekintetét, s a kis helyiség ajtajának ablakát kezdte bámulni. Olybá tűnt, mint aki hülyére unja magát. Aztán hirtelen hanyatt fordult ő is miként a férje, most már biztos voltam benne, hogy az, mert megláttam jegygyűrűjét az ujján, s lehunyta a szemét. Percekig bámultam, narancssárga bikini felsőjében domborodó melleiről nem tudtam eldönteni, szilikon-e, vagy sem, de barnára sült bőre is vonzotta tekintetem. Szép ívű combját nagyon minimális fölösleg tette vadítóan nőiessé.
Lábujjait vizsgálgattam éppen, amikor elegem lett. Idegesített a saját izzadtságom, és hogy más nőjét fixírozom, úgyhogy felálltam és kiléptem a kamrából. Néhány lépésre a bejárattól egy kis zuhanyfülke található, gyorsan beléptem és megnyitottam a csapot. Élveztem a langyos vízsugarakat. Kilépve láttam meg ismét a nőt, aki velem szemben, a süllyesztett kis élményfürdő medencéjébe merült. Mielőtt meggondolhattam volna magam, már megszólaltam.
-     Bocsánat, merülhetek én is?
-    Persze, nyugodtan – jött a válasz.
Hangja nyugodtan búgott. Talán dohányzik. Beléptem hát én is a kis medencébe, s elhelyezkedtem vele szemben a sarokban, lábunk szinte összeért. Szemeit lehunyta jelezvén, nem kíváncsi a társaságomra, viszont így legalább tüzetesebben megfigyelhettem őt. Ami még a szaunában feltűnt, sötétbarna haja, ami kontyba varázsolva díszelgett feje búbján, gondolom, hogy a víz ne érje. Kicsit sem látszott rajta, hogy a nap ereje fakította volna. Festett? Lehunyt szemei nyugodtságról árulkodtak, sehol egy ránc (bár ilyen fiatalon ne is!), sehol a fáradtságra utaló karikák, szép hosszú szempillái nyugodtan pihentek. Kicsi, hegyes, egyenes vonalú orra hegykén meredt felém. Kissé hegyes álla szigort sugallt, ugyanakkor kicsi, de enyhén telt ajkai bujaságra csábítóak. Mindent összevetve valóban klasszikus arisztokratikus arcvonásokkal rendelkezik, mégis egyfajta báj lengi körül. És nagyon szép, ezt első látásra bárki megállapíthatja.
Eddig jutottam, amikor hirtelen feltárult a szauna kabin ajtaja.
-    Jössz kicsim? Lassan mennünk kell… - szólította férje, miközben ujjaival hátrasimította nedves haját.
A srác kicsit pocakos, de vállas, láthatóan valamikor sportolt. Hatalmas fürdőköpenyt tartott kezeiben, amit nejére segített, amint az kilépett a medencéből.
Néhány másodpercen belül magamra maradtam gondolataimmal. Amiket aztán igyekeztem elhessegetni magamtól, és inkább én is szobám felé vettem az irányt.

A „szobám” egy Balaton parti háromszintes, kedves kis panzió első emeletén található. A panzió egy barátomé, aki szívesen kiadta munkatársaimnak és nekem egyik-egyik szobáját, míg a szomszédos városban elvégezzük a munkánkat, ami nagyjából két hetet vesz igénybe. Már negyedik napja „pihenünk” a panzióban, viszont én eddig még nem mozdultam ki sehová, ezért nem is figyeltem fel lakótársaimra, máskülönben bizonyosan feltűnt volna az a szépség, akivel ma délután találkoztam a szaunában…

Másnap munka végeztével, ebéd után figyeltem, ahogy a panzió elkerített strandján kollégáim és a panzió más vendégei is élvezik a napsütést, és úgy döntöttem én is megmártózom a tóban. Jól esett az úszás, de nem akartam több időt tölteni a szabadban, eleget mászkáltam ma a tűző napon, ezért ahogy kiléptem a vízből kezembe kaptam fürdőlepedőm és az épület felé indultam. Félúton figyeltem fel a szembejövő jelenségre. A tegnap látott szépség piros-fekete bikiniben, ami még jobban kihangsúlyozza napbarnított nőies alakját… Ugyan napszemüveget viselt, mégis az volt az érzésem, mintha ő is hasonlóképpen térképezne engem. Meglepődve, zavartan fordultam utána, amikor elhaladt mellettem, s egy halvány mosoly kíséretében halk „jó napot”-ot kívánt.
-    Önnek is! – hebegtem.
Néhány másodpercig figyeltem ringó csípőjét, formás fenekét, csillogó haját, ami most szabadon, könnyeden lengte körül vállait... Tágra nyílt, csodálkozó szemekkel fordultam újra irányba, és indultam az épület felé. Meglepődtem, teljesen felkészületlenül ért a köszönése… és nem gondoltam volna, hogy egyáltalán emlékszik rám. 
Amint beértem a panzió fedett teraszára, a fal tövében álló közös hűtőből kivettem egy kancsó limonádét és töltöttem magamnak. Aztán kényelmesen elhelyezkedtem az egyik asztal mellett és csak bámultam a tópartot. Próbáltam megkeresni a szépséges alakot, a hajzuhatagot. Vajmi kevés sikerrel, nem sikerült felfedeznem sehol. Talán lefeküdt napozni valahová. Bár még elég magasan jár a nap, ilyenkor érdemesebb árnyékba húzódni. Töltöttem még egy pohárral és épp indultam volna szobámba, amikor a 6 éves Marci penderült elém.
-    Gyere focizni! – mutatta felém gumilabdáját.
-    Hát a tesód? – kérdeztem.
-    Azt mondta, most nincs kedve hozzám – felelte vállvonogatva.
Marci a kollégám, András, kisebbik fia. András kihasználta a lehetőséget, és elhozta családját is. Amíg mi dolgozunk, addig a család nyaral – összekötötték a kellemest a hasznossal.
-    Ha te jössz, én is megyek! – ugrott mellénk Péter, Marci 9 éves bátyja.
-    Gyerünk főnök! Ezt már nem úszod meg – szólt rám vigyorogva András, aki feleségével ebben a pillanatban lépett ki az épületből.
-    Na, futás srácok! – ugrottam ki székemből.
Marci és Peti kiabálva iramodtak meg a füves terület közepe felé. Néhány másodperc múlva a két kissrác már a kezembe, lábamba kapaszkodva, harci kiáltások közepette próbálta elvenni tőlem a labdát. Persze nem adtam könnyen, nem vagyok az a fajta, aki csak azért enged a kisebbnek, hogy az minél könnyebben megoldja az adott problémát. A srácok tudják ezt, úgyhogy kimeríthetetlenül küzdöttek. Még kaput sem jelöltünk ki, nem gólra ment a játék.
A tó felé rúgtam el a labdát, s a srácok utána iramodtak egymással is küzdve, amikor észrevettem az „ismerős” alakot. Figyeltem, ahogy lépdel kifelé a tóból, majd törölközőjéhez lépve finoman dörzsölgeti hosszú haját, ami most már csurom vizesen ugyan, de még mindig szabadon lengedezett. Hova lett a fegyelem, már nem számít, ha vizes lesz?! Aztán elindult visszafelé az épület irányába. Ebben a pillanatban nagyot csattant rajtam a gumilabda. A két kissrác nevetve figyelte, ahogy eldőlök a fűben, mintha leütöttek volna. Abban a pillanatban rám ugrottak mindketten. A „foci” innentől inkább birkózás jelleget öltött. Közben a szemem sarkából lopva figyeltem a női alakot, ahogy közeledett a terasz felé. Nem volt messze, talán ha húsz méterre, ezért jól megfigyelhettem. Csak most tűnt fel, hogy mezítláb közlekedik. Ezek szerint nem egy kényeskedő típus, pedig pont az ellenkezőjét gondoltam első benyomásra. Formás bokáján vékony lánc fityegett, minden lépésekor megcsillanva a napfényben. Lábizmainak játéka mutatja, hogy valamikor sportolhatott, most azonban nagyon minimális felesleg teszi nőiesen csábossá szép ívű combjait. Oly kecsesen lépdelt, akár egy őz. Bugyijának pántjai kissé felfelé a dereka felé húzva, ezáltal még hangsúlyosabb gömbölyödő csípője…  Feszes has, köldökében piercing csillog, és formás, gömbölyű mellek, amik minden mozdulatot hetykén követnek. Talán tényleg szilikon… széles, de kecses vállak, karcsú nyak, szépséges, bájos arc… Biztosan sokan irigylik a pasiját.
Ahogy közelebb ért barátságos mosolyra húzódott a szája. Napszemüvege kicsit zavart, mert nem láttam tekintetét, de rájöttem, hogy felénk mosolyog. Ezen felbátorodva újult erővel vetettem magam a birkózásba. A két srác a mellkasomon ugrált, amikor hirtelen felugrottam, és a hónom alá kapva őket futottam velük a labdához. Pár másodperc múlva újra ádáz küzdelem alakult ki a labda birtoklásáért. Jókedvű kacagásra lettem figyelmes, amikor Marci és Peti újra földre vittek és azon dolgoztak serényen, hogy minél jobban a földbe döngöljenek. A terasz felé pillantva láttam, ahogy a nő jókedvűen mosolyog és érdeklődve figyeli, mi lesz ennek a végkimenetele.
-    Fiúk, most hogy teljesen kilapítottátok szegény Viktort, a győzteseknek jár egy nagy fürdés!
Az anyjuk szólt rájuk két nagy fürdőlepedővel a kezében, és indult a víz felé.
-    Nem jössz? Vízi focizunk egyet. – invitált Marci, aki épp az egyik karomon feküdt.
-    Köszi, srácok, de most inkább pihennék egy kicsit – mosolyogtam rájuk. – Majd később talán lemegyek én is.
-    Okés!
Azzal a fiúk anyjukhoz rohantak, aztán tovább a tó felé. Felálltam, lesöpörtem magamról néhány fűszálat, és az asztal felé indultam. Éreztem, ahogy a nő mosolyogva engem néz. Köszönésképpen felé emeltem limonádés poharam.

-    Jó ötlet! – mondta alig hallhatóan… Búgó hangját nagyon meg tudnám szokni…
Aztán ő is a hűtőhöz lépett, és töltött magának. Lopva, megbabonázva figyeltem gömbölyödő csípőjét, ahogy visszaült az asztalhoz. Hozzáléptem. Épp be akartam mutatkozni, amikor megszólalt:
-    Most már értem miért nem maradt lenn tovább a víznél – tette keresztbe egyik lábát a másikon, miközben rám emelte tekintetét. Combján megcsillant egy vízcsepp… Észveszejtő!
-    Mire gondol? – néztem rá csodálkozva.
-    Két ilyen kis energiabombához kell a szufla. Nem szabad előtte nagyon lefárasztani magunkat.
-    Igaz… De honnan tudja, hogy előtte lenn voltam?
-    … Láttam az erkélyről.
Tehát figyelt az erkélyről, hasított belém a gondolat. És azért indult el úszni, hogy velem megismerkedhessen...?
-    Eleget voltam ma napon, úgy döntöttem inkább hűsölök egy kicsit. Azt hiszem, rám fér. Ezért is mentem le – mondtam.
-    Nem szereti a napot?
-    De szeretem, sőt időnként kicsit túlzásba is viszem.  Azért ide ülhetek?
-    Örülnék…

Ez a halk, elharapott, rövid szó bátorsággal töltött el. Lopva figyeltem, ahogy a partot nézte. Napszemüvege segítségével haját hátrafogta, így jól láthattam szép arcát. Haja már kezdett száradni, sötéten csillogó fürtjeit szabadon tekergette az enyhén lengedező szellő. Nyakán egy utolsó, kósza, apró vízcsepp gurult végig, ahogy belekortyolt limonádéjába. Izgatott késztetést éreztem, hogy valahogy megszólítsam végre, ha már kinyilvánította ismerkedési szándékát. Pár másodpercnyi hallgatás után aztán megtörtem a csendet.

-    Ön sem volt lenn túl sokáig…
-    Igazából csak úszni szerettem volna egyet.
-    Megvolt?
-    Meg.
-    Szerencse, hogy ilyen kellemes a víz, megnyugtatja az embert. – mondtam.
-    Igaz. De azért egy kis lazítás még rám férne… és szerintem az iménti küzdelem után önre is.
Csak nézett a tó felé. Figyeltem szép profilját, tényleg arisztokratikus. Néhány hosszúnak tűnő másodpercig eltartott, mire elkerekedett szemekkel rájöttem, mit akart közölni.
-    … Pezsgőfürdő… Nincs kedve velem tartani? – kérdeztem aztán gyorsan, nehogy meggondolja magát.
Ha jól érzékeltem, akkor erre akart kilyukadni.
-    Miért ne? – kérdezte vidáman, és már állt is föl az asztaltól.
Megbabonázva figyeltem ringó csípőjét, ahogy az alagsorba tartottunk. „Add Uram, hogy senki ne legyen ott!” Hát adta.

-    Csak ön után! – nézett rám mosolyogva.
Vidám tekintetét rajtam pihentette, míg előre léptem, de a lépcsőn megcsúsztam és majdnem a medencébe zuhantam. Fölnevetett, ahogy guggolva megkapaszkodtam a medence peremében.
-    Nem valami impozáns belépő, igaz? – mormogtam zavartan.
-    Hát nem. Segítene? – kérdezte nevetve, kezét felém nyújtva.
Kis tenyere szinte elveszett az enyémben, de láthattam, hogy műkörmök helyett szépen ápolt rövid körmei vannak. Újabb kellemes meglepetés. Óvatosan lépett a medencébe, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve egyik ujjammal finoman megsimogattam köldökpiercingjét.
-    Lóhere. Szerencsét hoz. – követte tekintetével az ujjam.
-    Bocsánat… - rebegtem halkan.
-    Semmi gond. Tetszik?
-    Őszintén szólva még soha nem láttam ilyet így testközelből… De határozottan igen. Tetszik.
-    Csalódtam volna, ha nemet válaszol. – merült el a vízben nyakig.
-    Csalódott volna? – lepődtem meg.
-    Igen.   
-    Miért is?
-    Mert ön kissé extravagáns. A fakarikás nyaklánc, a bőrkarkötő…
-    Tetszik? – emeltem ki kezem a vízből, felé mutatva karkötőm.
-    Igen, határozottan – dobta vissza iménti válaszom.
Újra megfogta kezem, és a karkötőt tanulmányozta. Puha ujjait, akárha brei írást olvasna, végigfuttatta karkötőmön, aztán kicsit félénkebben bőrömön.
-    Egyedi darab, katalogizálva vagyon. Én hordom az egyetlen darabot, ami ebből készült.
-    Valamiért nem csodálkozom… - mondta halkan.
Ahogy helyezkedtem a medencében, lábam véletlenül az övéhez ért. Zavartan húztam el.
-    Ezt hogy érti? – kérdeztem, miközben elnyújtóztam vele szemben.
-    Valahogy olyannak tűnik számomra, aki nem szereti a tucat dolgokat.
-    Hát nem, ez igaz… valami hasonló a benyomásom nekem is önről, de hozzá kell tennem, az elmúlt percekben nagyon sok kellemes meglepetéssel szolgált számomra, és ez erősen közrejátszik.
-    Kellemes? – mosolyodott el újra.
-    Az…
-    És mik azok a meglepetések? – kinyújtott lába az enyémhez ért. Nem húzta el.
-    … Először is a viselkedése.
-    Amennyiben?
-    Nagyon kedves…
-    Ennyi? – kérdezte.
-    Barátságos, barátkozó.
-    Aha…
-    Először azt gondoltam, hogy kényeskedő kis plázacica, de úgy tűnik ez nem így van.
-    Ezt sokan gondolják rólam… akik nem ismernek.
-    Sejtésem szerint figyel a megjelenésére.
-    Mint minden nő…
-    Igen, de jelen esetben arra gondolok, hogy nem akar feltűnősködni, hivalkodni, inkább megfigyeli a környezetét, aztán dönt, hogyan viselkedjen tovább.
-    Ezt hogy érti?
-    Úgy értem, hogy valószínűleg alapvetően barátságos jellem, de előbb mérlegel, aztán dönti el, mennyire engedi közel az embereket, és mit ad önmagából.
-    Ez elég általánosság, nem?
-    De… Az előbbi feltételezés az. Ön viszont nem… - válaszoltam.
-    Ennyire jó emberismerőnek tartja magát? – villantak szemei.
-    Ne haragudjon, nem akartam tolakodó lenni... de azt el kell mondanom, olybá tűnik, nem csak a külső rendkívül vonzó, de a belső is…
Nem válaszolt. Hosszúnak tűnő másodpercekig néztük egymást, gyönyörűen csillogó, nagy, barna, mosolygós szemei szinte zavarba hozóan babonáztak. Nem éreztem elutasítást, szemeiben inkább azt láttam, ahogy gondolatai gyorsan, egymás után vágtatnak.
-    És… Ön jó emberismerőnek tartja magát? – próbálkoztam folytatni a társalgást.
-    Remélem… - súgta halkan, majd megmozdult.
Sellőként csusszant karjaimba, én pedig úgy öleltem át, olyan finoman, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Egyik kezem lassan csípőjére, majd fenekére siklott, miközben puha ajkai az enyémhez simultak. Behunyt szemmel adtam át magam az érzésnek, amit finom ajkai keltettek bennem. Apró kezeivel mellkasomon támaszkodott, úgy ízlelgettük egymás száját. Sóhajjal nyugtázta, amikor finoman végignyaltam előbb alsó, majd felső ajkát, aztán nyelvem lassan utat „tört” magának. Mámorító volt érezni puha nyelvét, szájának limonádétól kesernyés ízét… Nem tudtam betelni csodás testével, de próbáltam visszafogni magam, igyekeztem gyengéden simogatni combjait, fenekét, kemény melleit… De ő sem maradt tétlen, kis keze hamar eljutott egy csapásra megkeményedett férfiasságomhoz… markolta, simogatta miközben szuszogva csókoltuk egymást, majd punciját kezdte finoman dörzsölni hozzá.
-    Szabad ezt nekünk? – sóhajtottam halkan. Ujját a számra tette, jelezve, fogjam be.
-    Jól gondolom, hogy egyedül vagy itt a panzióban? – akasztotta rám aztán érdeklődő tekintetét két csók között.
-    Jól…
Újra csókolni akartam, de elhúzódott.
-    És… felmehetünk hozzád?
Néhány másodpercig figyeltem csillogó szemeit, lassan végigsimítottam bájos arcát, aztán fejemmel intettem, „menjünk”. Csodálva figyeltem, ahogy kiemelkedetett előttem a medencéből, és a víz csorgott végig haján, hátán, aztán lejjebb rohanva követte bugyijának vonalát, combja ívét… Őrjítő. Az ajtó bezárult, s csend telepedett ránk, ahogy víztől csöpögve néztük egymást. Újra végigsimítottam szép arcát, aztán megöleltem… Karjait nyakam köré fonva csillogó tekintetét az enyémbe fúrta. Élvezettel öleltem őt, „de jó lenne minden nap, minden reggel és este… mindig!” Puszit leheltem vizes vállára, majd megcsókoltam. Előbb lassan, aztán egyre mohóbban, egyre követelőzőbben ficánkolt nyelve a számban. Örültem, hogy érezhetően nem csak engem, de őt is egyre jobban hatalmába keríti a vágy. Csípőjénél fogva az ajtó melletti komódra emeltem. Boldog mosollyal konstatálta mozdulatom, aztán újra faltuk egymást. Miközben combját, oldalát simogattam, számmal is felfedező útra indultam arcától indulva lefelé. Hangos sóhajokkal kísérte minden mozdulatom, amikor forró számmal apró vízcseppeket kergetve szenvedélyesen végigcsókoltam finom nyakát. Csókjaimmal követtem válla vonalát, s közben lecsusszant a melltartó vörös pántja felfedve a bikini alatti kevésbé lebarnult területet, ami így még hangsúlyosabbá vált. Élvezettel markoltam meg kemény mellét. Nyelvem egy másodperc alatt végigszántotta bőrét, hogy megízlelhesse a kis rózsaszín bimbókat. Felszisszent, ahogy számba szívtam, s kicsomagoltam párját is. Vággyal telve vettem tudomásul, hogy ezek bizony szilikon cicik. És nagyon szépek. Körbenyalogattam másik bimbóját is, míg az előzőt ujjaimmal vettem kezelésbe finoman. Felnyögött. Másik kezem vizes combjai közé simítottam, s egyik ujjam végighúztam vágatán, miközben felváltva csókoltam kőkemény bimbóit. Finoman mozgolódott, s próbált közelebb csúszni kezemhez. Éreztem a lábai közül sütő forróságot, s türelmetlenségét, ahogy mihamarabb magában akarja tudni kutakodó ujjaimat. Számmal ezért lefelé indultam, s csókokkal borítottam feszes hasát, míg elértem bugyijához. Letérdeltem a komód elé, s belecsókoltam lábai közé. Nagy levegőt vett, ujjai tarkómra simultak. Felnéztem rá, arca elszántságot, vágyat tükrözött. Megfogtam bugyija pántjait, s élvezettel figyeltem, ahogy kissé megemeli magát, hogy könnyedén lehúzhassam róla a fölöslegessé vált darabot. A kis darabot, ami a következő meglepetést tartogatta számomra. Az a kis darab ugyanis tökéletesen eltakarta előlem azt a szépen kivitelezett színes pillangót, ami közvetlen tüzelő puncija felett hívogatta tekintetem… Büszkén mosolyogva nézett le rám látván csodáló tekintetem, ujjai tarkómat simogatták.
Aztán nagyot nyögött, amikor hirtelen mélyen belenyaltam édes puncijába. Nyelvemmel végigszánkáztam nagyajkai, majd kisajkai mentén, aztán újra mélyen belényaltam, és a forró, nedves mélységben forgattam tovább. Finoman simogattam őrjítő combjait, határozottan, de óvatosan markoltam beléjük nem tudván betelni velük. Aztán csiklóján kezdtem körözni nyelvemmel, amire combjai remegéssel, ő maga pedig hangosodó nyögésekkel felelt. Próbáltam figyelmes lenni, de egyre inkább elborította agyam a vágy köde, s mohón faltam édes pináját. Férfiasságom egyre kellemetlenebbül feszült rövidnadrágomban, ezért hirtelen felugrottam, egyetlen mozdulattal letéptem magamról, és a sóhajtozó nőhöz léptem, hogy egyetlen mozdulattal tövig mártsam belé. Meglepetésemre azonban ő kezével takarta előlem gyönyöreim legmélyebb forrását. Határozott mozdulattal eltolt magától, lecsusszant a komódról, és az ágy felé terelt, ahol hanyatt lökött, s fölém mászott. Kis kezével puncijához illesztette makkom, s ráeresztette magát… a következő pillanatban aztán mindkettőnk torkát artikulálatlan hangok hagyták el.  Ő hangosan felnyögve élvezte, ahogy akadálytalanul szétfeszítem szűk kis pináját, én pedig hangosan nyögve élveztem a forróságot, ami szorosan körbeölelte lüktető férfiasságom. Néhány másodpercig mozdulatlanul támaszkodott mellkasomon, aztán hosszan sóhajtva felemelte fenekét kicsúsztatva így lucskos puncijából, majd újabb hangos nyögés kíséretében újra teljes terjedelmemben magába fogadott. Lassan kezdett mozogni. Figyeltem kéjtől ráncolódó homlokát, szorosan összezárt szemeit. Finoman simogattam combjait, fenekét… Amibe aztán belemarkoltam keményen és heves mozgásba kezdtem alatta. Arca fájdalmas görcsbe rándult.
-    Fáj? – kérdeztem, miközben lassítottam a tempón.
-    Egy fenét… Isteni! – nyögte.
Kezeim a csípőjére csúsztattam és ismét hevesen kezdtem dugni. Az első mozdulatom után felkiáltott, majd hirtelen szája elé kapta kezét, és tágra nyílt szemekkel nézett körül, mintha azt lesné, lát-e, vagy hall-e minket valaki. Heves mozdulataim azonban nem sokáig engedték őt támasz nélkül lenni. Igyekeztem a lehető legmélyebben belé hatolni. Ahogy fejem mellett támaszkodott csodálatos látványban részesültem, a ritmusosan lengedező, csodás, kerek mellei minden mozdulatunkat érzékenyen követték, hosszú haja pedig arcomat simogatva szinte függönyt alkotott, hogy ne is figyelhessek másfelé… Egész egyszerűen muszáj volt megmarkolnom, és számhoz vezetni őket… Apró sikkantás adta tudtomra élvezetét, amikor kemény bimbóját újra számba szívtam… El sem engedtem többé. Viszont engedtem, hogy átvegye az irányítást. Tempónk jelentősen lassult, s fejemből kitisztult lassan az előbbi percek heves mámora. Markoltam formás fenekét, mellbimbója továbbra is a számban, míg másik mellét keményen gyúrtam… Néhány percnyi ringatózás után, legnagyobb meglepetésemre, arcát a plafon felé emelte, hosszú, mély sóhajok kíséretében teste megfeszült, csípőjét rendszertelenül forgatva lendületesen vágta fenekét ölemhez minden mozdulattal teljesen felnyársalva magát… édes puncija olyan bőven kezdte ontani gyönyörnedvét, hogy már nem éreztem benne feszülni férfiasságom… csak a hihetetlen forróságot érzékeltem, s ez percekig így is maradt, mire partnerem az orgazmusa után kezdte újra felfogni a környezetét. Nem vártam tovább, leemeltem magamról, fölé kerekedtem, s újra tövig merültem szélesre tárt combjai közt a forróságba. Hevesen kezdtem őt dugni, amire azonnal apró sikkantásokkal, és nyögésekkel reagált. Szemeit újra becsukta, s csak élvezte hangosan a rohamot. Néhány perc után aztán én is éreztem, hogy elértem célomat, hirtelen kirántottam magam belőle, s kezemmel is rásegítve beterítettem hasát magommal…

Mellézuhantam, s csak pihegtünk mindketten. Azonban ez a csodálatos nőszemély újabb meglepetést tartogatott a számomra. Ahogy ránéztem, láttam, hogy arcát mindkét kezével takarja. Könnyezett… aztán hirtelen felugrott, felkapta bikinijét, és a kis fürdőszobába sietett. Hallottam a víz surrogását, majd egy perccel később kifordult és a bejárati ajtóhoz lépett.
-    Várj! – szóltam utána.
Megállt egy pillanatra, de nem nézett vissza rám.
-    Még a nevedet sem tudom… - nyögtem halkan.
-    Nem vesztettél vele semmit – jött a szintén halk válasz.
Azzal kilépett az ajtón és csak a csöndet, és az elmúlt fél óra emlékeit hagyta maga után.
Hozzászólások
Salambard ·
Milyen őszilé? Limonádé!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: