Segíts emlékezni!

Szomjasan ébredtem 2008 első napján. Körül néztem, és megállapítottam, hogy egy idegen lakásban vagyok. Hallottam, hogy valaki szuszog mellettem. Óvatosan megfordultam, hogy megnézzem, de csak a barna hajtincseket láttam. Kikeltem az ágyból, hogy valami innivalót keressek, mert nagyon kiszáradtam. Megpillantottam az éjjeliszekrényen egy fél üveg whiskyt.
- Neee, csak whiskyt ne! - kiáltottam fel.
Kedves ismeretlen hálótársam felébredhetett közben, mert hangosan elnevette magát. Most már érdekelt, hogy ki az, aki ilyen ördögi kacajjal ki mert röhögni. Hátra fordultam, és láttam, hogy Ábel, az egyik haverom nyújtózkodott az ágyon. Kedvesen mosolygott rám, majd ismét nevetni kezdett.
- Most meg mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Jól áll a pólóm! - kacagott tovább.
Végig néztem magamon, és láttam, hogy egy majdnem térdig érő fekete póló van rajtam.
- Jézus ereje! Ez meg hogy került rám? - csodálkoztam, ám ekkor halvány kép foszlányok jelentek meg.

Már mindenki elment, ketten ültünk a nappailba és whiskyt ittunk... Ábel leöntött... Levettem a felsőm és a melltartóm is... Kiragadtam a kezéből az üvegezés a cicimre öntöttem egy kis whiskyt, Ábel pedig lenyalta. Csókolózni kezdtünk...
Puncim elöntötte a forróság, ahogy visszaemlékeztem. Ábelre néztem, aki cinkosan kacsintott rám.
- Na, eszedbe jutott már? - kérdezte.
Elnevettem magam, majd elindultam ki, hogy hozzak valami alkoholmentes innivalót. A nappaliba találtam egy üveg ásványvizet. Felkaptam, kicsavartam a kupakot és ittam. Isteni érzés volt! Visszamentem a szobába, és bebújtam az ágyba, Ábel mellé.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Most már igen!

Eszembe jutott, hogy a csók után vadul téptük egymásról a ruhát. Már teljesen meztelenek voltunk. Ábel leült a kanapéra, én pedig az ölébe. Éreztem puncimnál merev péniszét. Mellem a mellkasához préselődött, közben pedig vadul csókolóztunk...
Ábelre néztem, ő pedig rám. Nem bírtam magammal, kívántam...
- Min gondolkodtál el ennyire? - kérdezte mosolyogva.
- Tudod, nem sok mindenre emlékszem a tegnap éjszakából... Segíthetnél emlékezni! - kacsintottam rá.
- Hát olyan kilenc fele megjött mindenki, aztán a Lacáék elmentek éjfél előtt, mert az Andi rosszul lett...
- Psszz! - tettem az ujjam a szájára - Nem egészen erre gondoltam!
- Akkor mire?

Felültem, ledobtam magamról a pólót, megfogtam Ábel kezét, és a mellemre tettem. Másik kezemmel lehúztam róla a takarót, majd finoman megmarkoltam ébredező férfiasságát.
- Én erre gondoltam!
Ábel végre vette az adást, a hátamra lökött majd rám feküdt. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Csókolózni kezdtünk. Éreztem, hogy pénisze már kőkemény. Ügyesen letolta boxerét, majd farkát a puncimhoz dörzsölte. Fülébe súgtam, hogy kívánom. Végre belém hatolt, de annyira óvatosan, mintha szűz lánnyal lenne dolga. Mindketten felsóhajtottunk. Lábaim felhúztam, amennyire csak tudtam, hogy minél mélyebben érezzem magamban. Ritmusosan mozgott bennem. Kezeimmel a fenekét markolva diktáltam neki a tempót. Hallani lehetett, ahogy kemény farka ki-be jár nedves puncimban.
- Bébi, ülj rá! - kérlelt.

Megfordultunk és eleget tettem a kérésének - ráültem.
Finoman ringattam a csípőm. Egyik kezével megmarkolta a mellem, a másikkal a popsim. Kicsit gyorsítottam a tempón. Már éreztem hasam aljában az orgazmus közeledtét, de nem akartam még elélvezni, húzni akartam. Közben felidéztem ismét az éjszakai együttlétet.

... Négykézláb voltam a földön, Ábel pedig hátulról döfködött erőteljesen. Az egyik kezemmel a csiklóm masszíroztam, a másikkal a földön támaszkodtam...
- Bébi, lassíts, mert mindjárt eldurranok! - szólt lihegve.
- Én is... én is... - feleltem én is lihegve, és már éreztem is, ahogy egész testem elönti a forróság, izmaim megfeszülnek... és igen, végre jön az a csodás érzés...
Ábel is összeszorította fogait, és egyre gyorsabban kapkodta a levegőt.
- Ú Bébi, te egy istennő vagy! - mondta kipirult arccal.
Egyre lassabban mozogtam a már lankadó péniszen. Ügyesen leszálltam róla, és kimentem, hogy rendbe szedjem magam.
Mikor visszaértem, Ábel félálomban feküdt az ágyon. Mellé bújtam és együtt aludtunk tovább...