Segitő kezek.3

Mire az asztalhoz ültem, ki volt készítve a kávém. Járókeretével  a velem szembeni székhez baktatott, majd leült. Gondolkozott  egy pillanatig, majd megszólalt.
-Te, figyelj már! Milyen kapcsolatban vagyunk mi most? Anyósod már nem vagyok, de egy házban lakunk. Segítesz a fürdésben, néha az öledben hordozol. Most ilyenkor mi van?
Így hirtelen belegondolva, tényleg sokat változott a helyzet. Barát? Lakótárs? Esetleg betegápoló? Nem tudtam hirtelen mit válaszolni, mondtam, ami eszembe jutott.
-Ex-anyósból-vőből, barátokká vált lakótársak, illetve sorstársak.
-Ekkora baromságot még soha nem hallottam. - válaszolt fejcsóválva.
-A barátok tegeződnek. - Tényleg, most hogy fogsz szólítani?
-Talán Hédi néni? - vigyorogtam rá.
-Most rögtön széttöröm a fejeden a keretemet, ha így fogsz hívni! Pár év van csak közöttünk, úgyhogy, leköteleznél, ha ezentúl tegeződnénk.
-Rendben Hédi! De most nem iszunk pertut, mert mennem kell délután melózni. Majd máskor bepótoljuk, a puszit is akkorra halasztjuk - kacsintottam rá.

Egész nap aggódtam érte. Féltem, hogy megbotlik és megüti magát. Furcsa, hogy valami oknál fogva egyre jobban ragaszkodni kezdtem hozzá. Mint nő, igy féllabbal is igen szemre való volt. Igaz, a feneke kicsit lapos, de a csipője az valami fantasztikus.
Alig vártam, hogy hazaérjek. Hédi az ágyán ült, morcos arccal.
-Valami baj van?
-Nincs! - válaszolt azonnal, de láttam, hogy valami nem stimmel.
-Valaki megbántott, vagy mi a baj? Mondd már! - szóltam rá erélyesen!
-Jajj, ne kelljen már mondanom, ez olyan ciki!
-Nem értél ki wc-re, vagy mi?
-Rosszabb! - Válaszolt és zavartan félre nézett.
-?????
-Megvágtam magam - válaszolta halkan.
-Na! Mutasd a kezed hol?
-Nem a kezemet! - hadarta gyorsan és eldőlt az ágyon, fejére huzva a takarót.
-Csak nem ott lenn?
Egy fojtott de!, volt a válasz.
-Na, gyerünk mutasd! - szóltam rá .
-Nem akarom!!!!
Muszáj voltam erőszakkal lehúzni róla a takarót.
-Figyelj ide Hédi! Ne legyél szégyelős, ne játsz az ilyen dolgokkal, mert nagyobb baj is lehet belőle!
-De ha röhögni mersz,  megöllek! - mondta tüzvörös arccal.
Megadóan, hasán az ujjait összefonva  a mennyezetet kezdte nézni.
A köntöse alatt csak egy szép csipke melltartó volt. Soha nem láttam még félpucéran. Hiába hordoztam fürdeni, mindig takarta magát azzal az ódivatú fürdőruhával.
Szégyelősen, mint egy szűzlány, tárta szét combjait. Szőkésbarna intim szőrzete jól láthatóan megnőtt.
-Nem tudtam magam rendesen ki tá...-kezdte volna.
-Pszzzz! Megoldom, nyugi.
-Azt gondolom - válaszolta durcásan.
-Na gyerünk, fürödjünk egyet, had puhuljon kicsit a punciszőr - adtam ki az utasítást.
Nagyon meg lehetett zavarodva a helyzetből adódóan, mert automatikusan kérte a fürdőruciját!
-Most ez valami vicc?? Most szemeztem a pináddal, de te fel akarsz öltözni??
Kicsit gondolkodott és újra megszólalt.
-De hát a melleim...
-Hédi!! Nyomás fürdeni!
Megadta magát. Átölelte a nyakamat és vittem a fürdőszobába.
Beültettem a kádba, megengedtem a vizet.
-Most te tényleg végig akarod nézni, hogy fürdöm meg?
-Ja bocs! Elgondolkoztam kicsit.
-Ugyan min? - Mondta apró gúnnyal a hangjában, de ez olyan incselkedésnek tűnt inkább.
Amíg Hédi puhította a punciszőrt, én előkészítettem a szükséges kellékeket.

Pár perc múlva végzett.
-Mint egy kínpad! - mondta, ahogy a kiterített törölközőre és a kikészített dolgokra pillantott.

-Helyezkedj el kényelmesen és lazíts, ne stresszelj! - Esetleg a vizes melltartót nem akarod levenni??
-Nem - tiltakozott azonnal.
-Csurom víz. Tisztán átlátszódik. - De, ha neked igy jó, hát legyen!
-Merev, pengeéles nézés kíséretében levette.
-Ha hozzám érsz kinyírlak! - mondta, majd hanyatt dőlt.
Nekikezdtem. Hédi kinézett magának egy pontot, mereven csak arra nézett.
-Ez egy kicsit hideg lesz, ne ijedj meg és ne kapálózz, ha kérhetlek! - Habot kentem rá.
Óvatosan borotválni kezdtem. A sérült résznél nem volt probláma, de voltak helyek, ahol muszáj volt valamit félre húzni és megfeszíteni  a bőrt.
-Most egy kicsit ezt meg kell érintenem.-
Nem kaptam választ, beleegyezésnek vettem. Először érintettem meg ott lenn. Egy aprócska rándulás volt a reakció, ami csak egy pillanatig tartott.
Hédire pillantva látszott, hogy valami zajlik benne, amit megpróbál palástolni. Ajkait harapdálva még mindig egy helyre nézett.
-Bocsi, de itt is...
Nem direkt nem felyeztem be a mondatot, egyszerűen nem bírtam kinyögni, amit akartam.
A fenekénél tartottam a borotválással, amikor érezhetően megmozdult a csípője. Nem csak úgy megmozdult, aprót ringatózott jobbra-balra.
-Jajj! Nem tehetek róla na!! - fakadt ki hirtelen. - Bocsi!
-Semmi baj! - nyugtattam meg!-----dehogynem volt baj, teljesen kész voltam.
Mielőbb kész akartam lenni, mert nehezen bírtam megállni, hogy ott rögtön bele ne csókoljak Hédi rózsaszin pinájába.
Miután végeztem, lekezeltem a felületi sérülést.
-Ha elkerülhető, ne használj alsóneműt. Nem azért, mert kukkolni akarlak, de neked nem kell vesződnöd vele. Vannak szép kisruháid, köpenyeid, azok is takarnak. Nem kell feltétlen felöltöznöd miattam.
Talán kicsit gyorsabban fordultam meg a kelleténél és indultam a fürdőszoba felé, mint kellene, mert Hédi utánam szólt.
-Ezt bóknak veszem! - és nevetni kezdett!
-Azért köszönöm! Cuki vagy!-komolyodott el.
Nagyon nehezen bírtam elaludni. Be kell valljam, már nem tudtam úgy nézni rá, mint egy volt anyósra. A nőt láttam benne. A nagybetűs NŐT!

Eltelt két hét. Sikeresen eladtam a lakásomat, -természetesen Hédi nem tudott róla,- Végre teljes anyagi biztonságban tudhattam magunkat. Nem tudtam még gondolatban sem azt mondani, hogy magamat. Valahogy úgy éreztem, hogy ha ő nem lenne ennek a részese, szart sem érne az egész.
Egy üveg pezsgővel értem haza.
-Valamit ünneplünk?
-Talán - mondtam sejtelmesen.

Kánikula volt. Az udvarra ki sem lehetett menni, annyira égetett a nap. Hiába a ventillátor, mintha nem is lett volna. Miután a pezsgőt a hűtőbe tettem, egy szál fürdőgatyára vetkőztem.
-Te ebben fogsz sétálgatni egész nap? - kerekedett el Hédi szeme.
-A strandon ez a normális viselet. Itthon miért ne hordhatnám? Zavar?
-Nem, csak így még nem láttalak!
-Talán, mert még nem voltunk együtt strandolni!
-Nem is leszünk. - vágta rá gyorsan - Így, soha nem fogok emberek közé menni, az már biztos. Nem fog senki a hátam mögött összesúgni. Sajnos, vannak, akik mást érdemelnének, és mégis talán, most is a tengerben lubickolnak.
-Konkrétan?
-Konkrétan az exeink! Bálint biztos eladta már a lakást, és leléptek Anikóval.
-Azt a lakást bizony nem ő adta el, hanem én!
-Ezt hogy érted?
Mindent elmondtam Hédinek. Miután befejeztem, csak annyit mondott.
-Most azonnal bontsuk ki azt a pezsgőt!
Meleg is volt, jól is esett, hamar elintéztük az üveget. Előkerült egy megkezdett üveg konyak is.
Enyhén be voltunk már csiccsentve, amikor Hédi rákérdezett.
-Miért nem költöztél vissza a régi lakásodba? Vissza kaphattad volna a régi életedet! Se egy féllabú ex-anyós, semmi elkötelezettség, szabad élet, miegymás.
-Válaszolok, ha te elmondod, hogy miért nem szakadtál ki abból, amiben éltél? Miért nem váltál el, mi tartott vissza? Egyszerűen nem bírom megérteni!
Kérdőn néztem rá, nem válaszolt rögtön, helyette a poharát nyújtotta felém.
-Talán igy könnyebb lesz elmondani - zavartan elmosolyodott.
Koccintottunk és mesélni kezdett...