Scarlett kihívása 6. fejezet - A tanár

Írta: YKN4949
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. április 14.
Beküldve: 2012. május 19.
********************************************************
– Gyorsan, édesem! Gyere, nézd meg az új konyhánkat!
Ez volt az első mondat, amit meghallottam, amikor beléptem a boltomba másnap reggel. El sem hittem, hogy így üvölt le nekem az emeletről, az új lakásunkból. A munkások egy egész héten át dolgoztak, és jó munkát végeztek. Felmentem a lépcsőn, és az új sütő előtt találtam Kegant, sugárzó mosollyal az arcán.
– Ez nagyszerű! – mondtam, és komolyan is gondoltam. Sokkal nagyobb volt, mint a bérelt lakásunk amerikai konyhája a nappalival együtt. Az egész vadonatújnak hatott. Fa parketta volt a két szobában, fekete-fehér csempe a fürdőben. A falak frissen voltak festve. Úgy tűnt, már nincs is más tennivalónk, csak áthozni a holminkat.
– Alig várom, hogy beköltözzünk – mondta, majd hirtelen karba fonta a kezét, és felvonta a szemöldökét. – Reméltem, megünnepeljük a múlt estét azzal hogy áthozzuk a kanapét és a tévét ide filmezni, de sehol sem találtalak.
– Már mondtam neked múlt héten, hogy tüntetni kell mennem a kis barátoddal, Torival – mondtam, bár nem voltam benne biztos, hogy tényleg mondtam-e neki.
– Ó, egy tüntetés! Hogy ment? – kérdezte, letelepedve a pultra.
– Nem került rá sor – válaszoltam lakonikusan. Azt akartam, ő kérdezősködjön.
– Miért nem? Elriasztottátok az összes abortuszpártit és meleget a városból?
– Egy transszexuális nő volt, de meg sem próbáltuk elriasztani. Úgy tűnik, Tori Millernek nagyszerű éjszakája volt egy kedves ifjú hölggyel, ami után már nem maradt energiája semmire.
- Nem… – kerekedett el a szeme, mire én elmeséltem neki az egész történetet. Mocskos dögnek hívott, amiért elkezdtem ujjazni álmában, mire én csak megvontam a vállam. El kellett ismernie, ez volt a legperverzebb és valószínűleg a legvalószínűtlenebb hódításom eddig.
– Úgyhogy már nagyon közel vagyok – mondtam, mire ő csak bólintott.
– Tudod, mit jelent ez – mondta, és leugrott a pultról. Egyszerre mozdultunk egymás felé, átkarolva egymást, és nyelvünk máris a másik szájába siklott. A padlóra roskadtunk, és Kegan a derekam köré fonta a lábait, én pedig megragadtam a tarkóját. A csípője a testemnek feszült, kezei pedig megtalálták útjukat a melleimhez. A bimbóimat dörzsölte a felsőmön keresztül, nyelveink pedig táncot jártak egymással. Aztán hirtelen ellökött magától.
– Nem, nem, nem – bontakozott ki az ölelésemből, és eltolt magától. – Volt egy egyezségünk, én pedig nem akarom azt felrúgni. Minden a legjobb úton halad, én pedig nem akarom elrontani.
Azzal felállt, és megigazította a ruháját.
– Gyerünk! – nézett rám. – Kezdjük el az átköltözést!
Én csak ültem a padlón, és magamban átkozódtam. Fülig beleestem Keganbe, és tudtam, ő is ugyanígy érez, de egyszerűen nem tudtam megérteni az indítékait. Egy rejtély volt a számomra. Talán éppen ezért szerettem annyira. Úgyhogy csak megvontam a vállam, és feltápászkodtam a padlóról.




Következő héten szóltam a főbérlőmnek, hogy jövő hónaptól kiköltözöm a lakásból. Azzal át is pakoltuk a holminkat az új helyre. Úgyhogy mostantól volt egy új otthonunk konyhával, nappalival, egy fürdőszobával és egy kis folyosóval. Alig vártam már az első itt töltött közös éjszakánkat. Egészen addig, míg Kegan keresztül nem húzta a számításaimat.
– Hé, Scar! – szólalt meg, amikor az utolsó bútordarabot is átcipeltük.
– Hm?
– Holnap kezdődik a tavaszi szünet. Haza kell mennem, meglátogatni a családomat. Már karácsony óta nem láttam őket. Jövő vasárnapig ott leszek.
Nem látszott rajta semmi, de tudtam, nagyon vágyik már rá, hogy otthon lehessen. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
– Jól hangzik, kicsim. Akkor jövő hétre halasztjuk az első közös éjszakánkat.
– Annyira imádlak! – ugrott a nyakamba, és megcsókolt. Néhány perc múlva már össze is pakolta a holmiját, és az ajtó felé indult. Kissé csalódott voltam, de nem akartam még nehezebbé tenni neki a dolgot azzal, hogy szóvá teszem.
Később felkerestem a helyi iskolatanácsot, és szóltam, hogy a boltom takarítása közben találtam néhány egyedi gyerekkönyvet. Kiküldtek valakit, aki átnézte az anyagot, és úgy döntöttek, tényleg érdemes beruházniuk rá. Jó lehetőséget éreztem ezzel, hogy még tovább terjeszkedhessek.
Engedélyt kértem, hogy szállíthassak könyveket a régi általános iskolámba, a Margaret Cantor Primary Schoolba is. Az engedélyt megkaptam, úgyhogy azon a kedden, amikor Kegan szünete elkezdődött, bepakoltam a dobozaimat a kocsimba, és az iskola felé indultam. Kissé fura volt visszatérni a régi iskolámba. Különösen az általános iskolába. Minden sokkal kisebbnek tűnt, mint annak idején.
Ahogy becipeltem a könyveket a könyvtárba, eszembe jutott Cindi. Majdnem felkacagtam, amikor egy szikár, kopaszodó könyvtárosnő jött elém, átvenni a könyveket. Hát nem egy Cindi Fuller, az biztos. Miután végeztünk, elbúcsúztunk, és az ajtó felé indultunk. 3:45 volt, úgyhogy a diákok már háromnegyed órája elmentek. Úgy döntöttem, körülnézek egy kicsit, felidézve az emlékeket.
Felkerestem a helyet, ahol óvodás korunkban Shirly Whitmore bepisilt, közvetlenül a művészeti terem mellett. Aztán az ebédlőbe mentem, ahol a fiúk mindig lelöktek a székemről, és apró fogaim miatt gúnyoltak. Aztán pedig a folyosói kúthoz mentem, ahol Bobby Franklintől megkaptam életem első csókját ötödikben. Végül pedig a harmadikos osztályom felé vettem az irányt. Az ajtón függő tábla szerint ez még mindig Miss Tapper osztálya. Odaléptem, és benéztem az ajtón, a tanári asztal felé pillantva.
Ledermedtem. Harmadikos koromban még frissdiplomás tanár volt. Talán 23 éves, vagy fiatalabb. Most már 16 évvel idősebb volt, de szinte ugyanúgy nézett ki. Még mindig alacsony volt, hosszú, fekete hajjal és barna szemekkel. Egy ráncot vagy ősz hajszálat sem láttam rajta. Bőre gyönyörű olívaszínben pompázott. A teste még mindig nagyon jól karban volt tartva, amennyire láttam az asztal mögött. A mellei még nagyobbaknak is tűntek, mint emlékeztem. Mindent egybe véve, épp olyan gyönyörű volt, mint annyi évvel ezelőtt, amikor még a tanítványa voltam. Örültem, hogy ő is része lehetett a kihívásomnak.
Halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem. Annyira belemerült a munkájába, hogy észre sem vett. Csak egy perc múlva érezte meg, hogy valaki más is van a helyiségben, és felemelt ujjal jelezte, hogy egy pillanatig még várjak. Végül mosolyogva nézett fel rám. Nem úgy nézett ki, mintha felismerne.
– Hello! – szólalt meg végül. – Segíthetek?
– Nem tudja, ki vagyok, ugye? – kérdeztem. Sejtettem, hogy a tanárok gyakran hallják ezt, de nem tudtam, mi mást mondhatnék.
– Sajnálom, de nem.
– Ön volt a harmadikos tanárom – mosolyogtam rá.
– Egek! – sóhajtott fel. – Már annyi diákom volt, hogy összeszámolni sem tudom… De lássuk csak! Kissé idősebbnek tűnsz, mint a legtöbb volt tanítványom, úgyhogy az első osztályaim valamelyikébe kellett járnod.
– Valójában a legelsőbe – javítottam ki. Az állához illesztette a mutatóujját, és egy percig mélyen gondolkodott.
– Scarlett Byrne! – kiáltott fel hirtelen.
– Igen.
– Ó, istenem! Hogy vagy? Már emlékszem rád. El se hiszem, hogy megnőttél. Egy vén csoroszlyának érzem magam melletted – állt fel az asztala mögül, hogy átöleljen.
– Ön is remekül néz ki – reagáltam a „vén” jelzőre. – Pont ugyanúgy néz ki, mint harmadikban.
– Mindig is kedves lány voltál – ölelt át ismét. Alaposan kifaggatott a munkámról, és arról érdeklődött, van-e már családom. Meséltem a boltomról, és elmondtam, hogy még szingli vagyok. Rendkívül vidámnak tűnt, hogy ismét láthat. Felidézte az emlékeket, milyen kedves volt, amikor még a diákja voltam. Az asztala felé pillantott, nyilvánvalóan arra gondolva, mennyit kellene még dolgoznia, de nem szólt egy szót sem.
– Nos, azt hiszem, most már vissza kellene mennem a boltba – mondtam. Már így is túl sokáig maradtam. – Mondja csak! Nem lenne kedve velem vacsorázni ma este? Utálok egyedül enni.
Hülyén hangzott, de őszinte akartam lenni vele.
– Ó, persze! Remekül hangzik. Be kell fejeznem ezeknek a kijavítását, de… találkozhatnánk két óra múlva valamelyik étteremnél? – kérdezte. Megegyeztünk a helyben, aztán hazamentem lezuhanyozni és átöltözni. Két órával később már a kedvenc olasz étterménél voltam a kedvenc ruhámban. Leültem egy asztalhoz, ő pedig pár perc múlva be is futott.
– Köszönöm, hogy megvártál. Sajnálom, de haza kellett mennem átöltözni – mentegetőzött. Mesésen nézett ki. Szűk fekete ruhát viselt. Konzervatív, de mégis kiemelte az alakját. – Imádok régi tanítványaimmal találkozni. Tudod, a legjobb dolog a tanárságban, hogy azt érezheted, hatással vagy mások életére – mondta, én pedig bólintottam.
Az egész estét végigbeszélgettük. Kiderült, hogy hat éve már megházasodott, de azóta már elvált, és most egy másik tanárnővel bérel egy házat a városban. Azt is megtudtam, hogy próbálja elérni, hogy igazgatóhelyettes lehessen, hogy nagyobb befolyást szerezhessen az iskolában. Nagyon kíváncsi volt, hogy megy a sorom, és nagy elégedettséggel töltötték el a sikereim. Kedves volt tőle.
Amikor végeztünk, fizettem, majd Felicity felé fordultam. Ragaszkodott hozzá, hogy tegezzem.
– Nem kérnél még egy kávét? – kérdeztem. Igyekeztem minél tovább nyújtani kis randinkat, de ő udvariasan visszautasította.
– Szívesen maradnék még, Scarlett, de haza kell mennem, felkészülni a holnapi óráimra, és készülnöm kell a meghallgatásomra az iskolatanácsban is – állt fel az asztaltól. Én is felálltam, gyorsan átöleltem, megköszöntem, hogy ennyi időt szánt rám, majd az ajtó felé indultunk. Egyedül mentem haza, lehangoltan. Nem úgy nézett ki, mintha haladtam volna bármit is az utolsó kihívásommal.
***
Másnap a kasszánál ültem a boltomban. Újságot olvasgattam, és a szemem sarkából figyeltem azt a néhány kamasz srácot, akik egy pár antik Playboyt bújtak. Nem akartam rendszert csinálni a pornólapok tartásából, de ezek a magazinok még 1954-ből származtak, szóval egy gyűjtőről szép kis összeget legombolhattam értük. Csak arra kellett odafigyelnem, hogy ezek a srácok ne gyűrjék össze őket, vagy uram bocsá, ne csempésszék be a vécébe.
Már félig álomba merültem a kasszánál ülve, amikor megszólalt a telefonom.
– Halló… Scarlett? – hallatszott egy női hang a vonal másik végéről.
– Igen. Itt Scarlett Byrne. Segíthetek valamiben?
– Ó, Scarlett! Itt Felicity. Felicity Trapper.
– Ó, üdv, Miss Tapper… Úgy értem, Felicity. Hogy vagy? Mit tehetek érted?
– Nos, miután hazajöttem tegnap este, csak felkaptam a tárcámat az étterem asztaláról. Nem is figyeltem oda. Csak ma reggel vettem észre, amikor az iskolába készülődtem, hogy véletlenül elhoztam a bankkártyádat, amivel tegnap fizettél. Azt hiszem, nem szoktam hozzá, hogy más fizessen helyettem… Akárhogy is, nagyon sajnálom. Épp azon gondolkodtam, merre lehet a boltod. Beugorhatnék este visszavinni – mesélte. Én észre sem vettem a bankkártyám hiányát.
– Ó, ne aggódj miatta! – válaszoltam. – Tudod mit, tudom, hogy elfoglalt vagy. Mi lenne, ha beugranék hozzád ebédidőben a kártyáért? Fél kettő megfelelő lenne?
– Az tökéletes. A gyerekek akkor épp ebédelnek, aztán pedig torna órájuk van fél háromig. De persze csak ha neked nem túl nagy probléma. Tényleg nem jelent megterhelést elmenni a boltodhoz munka után.
– Semmi probléma – válaszoltam. – Akkor találkozunk fél kettőkor.
– Akkor majd látjuk egymást, Scarlett. És még egyszer, sajnálom – mondta, azzal letette a telefont. Ez volt a legutolsó esélyem, hogy teljesítsem a kihívást, mielőtt Kegan visszajön a szüleitől. Úgyhogy egy kicsit be kellett keményítenem.
***
Negyed kettőkor bezártam a boltot és kitettem az „ebédelni mentem” táblát az ajtóra, majd az általános iskola felé vettem az irányt. A gyomrom minden egyes lépésnél összerándult, olyan ideges voltam. Jobban izgultam, mint bármelyik másik kihívásomnál. Egyrészt mert ez sokkal perverzebb volt, mint bármelyik másik küldetésem, másrészt pedig azért, mert ez volt az utolsó küldetésem. Miss Tapper pedig semmilyen módon nem adta jelét annak, hogy többet látna bennem egyszerű barátnál.
Fél kettőre értem az osztályterméhez. Amikor beléptem, ismét az asztala mögött ülve találtam. Most is olyan gyönyörű volt, mint a legutóbb. Kissé ideges voltam amiatt, amit most terveztem.
– Köszönöm, hogy eljöttél – mondta, és előhorgászta a bankkártyámat az asztala fiókjából. – Tényleg sajnálom – nyújtotta át.
– Abban biztos vagyok – jelentettem ki egy kis szarkasztikus éllel. Kissé zavarba jött a megjegyzésemtől. – Ne játszd meg magad! Mindketten tudjuk, mi folyik itt. Tegnap végig bámultál vacsora alatt, és egy lehetőséget sem szalasztottál el, hogy megfogd a kezem. Aztán eltetted a bankkártyámat, hogy biztos lehess benne, ismét találkozni fogunk. És most mi jön? Egyszer csak feltűnsz a boltomban? Mit gondolsz, miért jöttem ide?
– Úr isten, Scarlett! Ugye ez csak egy gonosz vicc? – hebegte, és úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.
– Én nem viccelek.
– Mindketten tudjuk, hogy semmi ilyesmiről nincs szó – mentegetőzött, egy kissé már felhergelve magát. A szemében apró szikrák csillogtak, ami rendkívül felizgatott.
– Talán mindketten tudjuk. És talán egy vizsgálat is arra jutna, hogy nem történt semmi. De azon gondolkodom, mit szólnának a szülők, ha kiderülne, hogy a gyerekeik tanára rámozdult egy volt tanítványára. Vajon az iskolatanács elfogadna igazgatóhelyettesnek valakit, akiről ilyen pletykák keringenek?
Láttam a szemén, lassan kezdi megérteni, mire akarok kilukadni.
– Mit akarsz? – sóhajtotta megverten. – Nincs pénzem, és igazgatóhelyettesként sem nyújthatnék semmit, ami neked kellhet.
– Már most is nyújthatsz valamit, ami nekem kell – Azzal kinyitottam a retikülömet, és elővettem belőle a felcsatolható műpéniszemet. Miss Tapper szemei elkerekedtek, és azonnal elpirult.
– Ne, Scarlett – könyörgött elhaló hangon. – Kérlek!
Oda se figyeltem a szavaira, csak gyorsan levettem a pólómat, és kikapcsoltam a melltartómat. Aztán letoltam a szoknyámat is, megmutatva, hogy nem viselek bugyit. Azzal felcsatoltam a szerszámomat, miközben beszéltem hozzá.
– Azt akarom, hogy vetkőzz le, és támaszkodj az asztalra – parancsoltam. Egy pillanatig habozott, én azonban nem hagytam neki gondolkodási időt. – Most!
Azonnal felpattant a székéből, és szó nélkül vetkőzni kezdett. Kizipzárazta hosszú szoknyáját, és engedte lehullani a padlóra. Áthúzta rózsaszín kardigánját a fején, és a levetett ruhadarabok halmába dobta. Aztán eltávolította fehér bugyiját és fekete melltartóját is. A mellei nagyobbak voltak, mint gondoltam. Talán D-sek. Lehunyta a szemeit, majd megfordult, és az asztalra támasztotta a kezét. Bátran viselkedett, de láttam rajta, erősen küzd, hogy ne sírja el magát. Borzalmasan éreztem magam, de előre megfogadtam, semmilyen körülmények között nem állok le. Azzal nyugtattam magam, ha már belelendülünk, ő is élvezni fogja. Reméltem, nem kell majd csalatkoznom.
Mögé térdeltem, hogy a feneke az arcom elé kerüljön. Ráfújtam az ánuszára, amitől kissé megrázkódott. Aztán kidugtam a nyelvemet, és elkezdtem nyalni feszes fenekét. Lassan haladtam, engedve, hogy forró nyelvem gyengéd érintése áthassa a testét. A teste úgy megfeszült, akár egy szobor, de aztán lassan kezdett felengedni. Ebből bátorságot merítve én is tovább haladtam, és behatoltam nyelvemmel a segglukába. Felmordult, ahogy egy, vagy két centi mélyre hatoltam belé, de aztán ismét elhallgatott. Néhány percig folytattam még ezt, aztán, amikor meggyőződtem róla, már eléggé nedves a feneke, felálltam, és kezemmel a punciját kezdtem izgatni. Már nedves volt, ami mosolyt csalt az arcomra. Működött a tervem.
– Mikor dugták meg utoljára, Miss Tapper? – hajoltam előre, és megcsókoltam a tarkóját. Erre öntudatlanul is megfeszült a háta, és meztelen testemnek nyomta magát. – Gyerünk már! – bíztattam válaszra, de ő makacsul néma maradt. – Ne légy ennyire szégyenlős! Én sem örülnék, ha nem végeznénk, mire a gyerekek visszajönnek.
– Négy éve – nyögte ki végül, viszont kissé elszomorított, amit mondott. Szerencsére viszont ezen könnyedén segíthettünk.
– És mikor dugtak utoljára seggbe? – kérdeztem, és a farpofái közé illesztettem a szerszámom műanyag makkját. Ismét elnémult egy pillanatra, de aztán további unszolás nélkül is válaszolt.
– Tizennyolc éve.
Meg voltam győződve róla, hogy őszinte, de kissé meglepett. Arra számítottam, azt fogja válaszolni, soha. Tudni akartam, hogy történt, de úgy döntöttem, ezzel még várok.
Lassan betoltam a szerszám makkját a fenekébe. Magas hangon nyögött fel, de összeszorította ajkait, hogy ne csapjon nagy zajt, és erősen koncentrált, hogy néma maradjon. Büszke voltam rá. A farok lassan, de biztosan hatolt egyre mélyebbre és mélyebbre a fenekében. A nyelvét harapdálta, de hamarosan hátra mozdult, nekem préselve magát, még mélyebbre tolva a farkat a fenekébe. Aztán hirtelen átszakadt a gát.
– Ó, igen! – sóhajtott fel. Kissé zavarban volt, ráeszmélve, hogy tényleg kimondta ezt, de aztán ismét elengedte magát. Megragadtam a csípőjét, és magamra húztam őt. Végül az ágyékom már a fenekéhez simult, és az egész farok eltűnt a fenekében. Lassan mozogni kezdett fel-le. A farok ki-be mozgott a fenekében, ő pedig hangosan lihegett. Hosszú, lassú mozdulatokkal dugtam a fenekét. Nem tudta megállni, egyik kezével megmarkolta a mellét.
Rövid szünet után folytattam a műveletet. Továbbra is lassan és gyengéden mozogtam. Egyre hevesebben tolta hátra a fenekét, én pedig elhatároztam, megadom neki, amit akar. Miközben a fenekében mozgattam a szerszámot, ráhajoltam, és hátulról benyúlva alá, megmarkoltam a melleit, ujjaim közé csippentve a mellbimbóit. Megcsókoltam a háta közepét, és tovább mozogtam benne. Hirtelen a teste megfeszült, és éreztem, ahogy átjárja mindenét az orgazmus. Egyre keményebben dugtam őt, ő pedig egyre nehezebben volt képes csendben maradni. Aztán az egész teste elgyengült, és térdre rogyott az asztal előtt, amitől a farok kicsúszott a fenekéből.
Egy ideig engedtem, hogy a térdein nyugodjon és pihegjen. Aztán viszont visszatértem a dolgomhoz.
– Fordulj meg! Le kell tisztítani a dildómat – közöltem szenvtelen hangon. Megfordult és rám nézett.
– Hogyan?
– Szopja le a dildómat, Miss Tapper! – parancsoltam rá. Nem tudtam, akarja-e, vagy sem, de végül kinyitotta a száját, és a kezével lassan beletolta a szerszámot. Úgy nézett ki, élvezi, mivel hamarosan már keményen szopta a falloszt.
– Ujjazz! – utasítottam, őt pedig nem kellett bíztatni. Miközben tovább szopta a műpéniszt, óvatosan betolta a mutatóujját nedves puncimba. Mintha áramütés ért volna. Óvatosan még két ujját bedugta a nyílásomba, miközben tovább szopta a farkat, ami az imént még a fenekében mozgott.
Hamarosan intenzív orgazmus rázta meg a testemet. Az egész szituáció annyira izgató volt. Hangosan felnyögtem, és a padlóra roskadtam. A számra tapasztotta a kezét, hogy elcsendesítsem, az ujjait viszont nem húzta ki a puncimból, míg az orgazmusom alább nem hagyott. Egy pillanatig csak ültünk csendben, aztán hirtelen előre hajoltam és megcsókoltam őt. Meglepett, amikor visszacsókolt. Egyre hevesebben csókolóztunk, én pedig óvatosan izgatni kezdtem a punciját. Felnyögött az ajkaim ölelésében, és ismét elélvezett. Ezúttal gyorsabban.
Egy sor újabb orgazmus után Felicity már teljesen elgyengült. Gyengéden megsimogattam, de ő nem reagált. Kezdtem ideges lenni, ez azonban elmúlt, amikor rám nézett és elmosolyodott. Először, mióta bejöttem a terembe.
– Köszönöm – mondta.
– Számomra az öröm – mondtam, és megcsókoltam. – Nagyon jó voltál.
– Nagyon sajnálom – pirult el –, de a gyerekek mindjárt visszajönnek – figyelmeztetett, én pedig megértettem a célzást. Lassan mindketten felöltöztünk.
– Még egyszer köszönöm, Miss Tapper.
– Ugye tudod, hogy köztünk nem lehet semmi? – nézett rám komolyan, de ugyanakkor kétségbeesetten. – Mindaz, amit mondtál korábban, igaz. Ez kész öngyilkosság lenne a karrieremre nézve.
– Én csak dugni akartam – mondtam őszintén, mire ő felkacagott.
– Köszönöm – csókolt meg.
– Talán egyszer megismételhetnénk – ajánlottam fel.
– Vigyázz magadra, ifjú hölgy! – szólt utánam, amikor kinyitottam az ajtót. Hátra pillantottam, de ekkor ő már ismét a munkájába merült, az asztala mögött ülve, mintha az ég világon semmi nem történt volna. Igazából meglehetősen fura nő volt. A legkevésbé sem hasonlított a többiekre, akikkel dolgom volt a kihívásom során. Nem éreztem úgy, mintha egy kicsit is jobban ismerném őt most, mint azelőtt.
Bizonyosan ez volt a legbizarrabb eleme a kihívásomnak, de ahogy kiléptem az ajtón a bankkártyámmal a zsebemben, már csak egy dolog járt a fejemben: Kegan.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Dalet Hamby alias Felicity Tapper.