Sam 2. fejezet

Három hete, egy szép augusztusi napon lettem teljes jogú felnőtt. Izgatottan vártam, végre tizennyolc. Úgy képzeltem valami megváltozik bennem vagy ilyesmi. Pedig ugyanaz maradtam, azzal a különbséggel, hogy büszkeség töltött el, lám nagykorú lettem.
Azon a reggelen is anya ébresztett, mint minden nap. Egy meleg mosoly és egy pohár gyümölcslé, kell ennél szebb ébredés?
- Hahó, szülinapos! Ideje felkelni, a többiek már várnak a reggelinél.
Rögtön felültem és elmosolyodtam. Anyának csillogott a szeme, mint aki nagy meglepetést tartogat.
- Sietek – mondtam gyorsan, és hogy bebizonyítsam, tényleg csipkedtem magam. Kiugrottam az ágyból és berohantam a fürdőszobámba, még hallottam anya vidám kacagását.
Felöltözködtem és lerohantam a konyhába, ahol tényleg mindenki rám várt. Nekikezdtek a Boldog születésnapot nótácskára, bennem meg eláradt a szeretet, annyira kedvesek és úgy imádom őket.

A Turner családban mindenki szőke és kék szemű. Apa, vagyis James Turner elég magas, sötétszőke dús hajához és mélykék, fürkésző szemeihez határozott vonások tartoznak. Anya, Elizabeth, karcsú és fiatalos, inkább néz ki huszonötnek, mint harmincnyolcnak és ez nem csak duma, rengetegszer hitték a nővéremnek. Az ő szeme világoskék és a haja is világos szőke. Ilyen szép embereknek, nem csoda, hogy szép gyerekeik lettek.
Russ tizenhat éves, magas vékony, kosárlabdás alkat, tehát nem meglepő a sportválasztása sem. Igazi lányok kedvence jóképű, a haja tejfölszőke és elegánsan hullik a homlokára nemritkán acélkék szemeibe, de a világért sem vágatná le, szerinte így olyan rosszfiús és azt bírják a csajok, Kinevettem, mikor ezt mondta, de titokban igazat adtam neki.
Joanne a legbájosabb lány a világon. Aranyszínű, loknis haja a derekáig ér, az ő szemébe, egy csepp zöld is került, de hogy honnan, arról csak természetanya mesélhetne. Olyan a színe, mint az óceánnak a trópusi nyaralásokat hirdető katalógusokban. Biztos van ilyen élőben is, de sajnos még soha nem láttam. Tizenkét éves épp a tinikor küszöbén, de már most látszik, milyen gyönyörű nő lesz belőle.
Josh az a kisfiú, akire illik a tökéletes gyerek kifejezés. Szerintem még életében nem követett el semmi rosszat, és ha nem láttam, volna anya nagy hasát mielőtt megszületett, azt mondanám egy angyalka szállt le közénk. Hat éves, mosolygós babaarcocskája, nagy mélykék szeme és jókisfiúsra nyírt napszőke haja van.

Szóval szép család vagyunk, de én csak átlagos vagyok. A hajam átlagos szőke, sőt nagy bánatomra néhány világosbarna szálat is felfedeztem. Ha már nem olyan színű, mint amilyet szeretnék, arra gondoltam legalább hosszú legyen, mint Joanne derékig érő hajkoronája, de nem. Mintha az égiek direkt szúrnának ki velem a hajam megállt a növésben épphogy csak a vállam alá ér. A szemem a másik csalódás, nem igéző sötét, mint apának és Josh-nak, nem szikrázó jégszín, mint anyáé és Russ-é, egyszerű középkék, átlagos. A testalkatom se valami szerencsés, lehetnék magasabb a 165 centimmel, és a derekam is lehetne vékonyabb egy nagy leheletnyivel, de persze most tizennyolc évesen már megbékéltem a külsőmmel. Nem vagyok már nyavalygós tini, aki a tükör előtt rinyál egész nap, felnőttem.

Végigértek a dalocskán én meg idétlenül nevetgéltem. Ez nem valami felnőttes, úgyhogy gyorsan komolyságot erőltettem magamra. Apa mosolyogva átölelt és megpuszilgatott.
- Boldog nagykorúságot szívem – átnyújtott egy dobozkát, amiből rögtön azt sejtettem, hogy valami ékszert kaptam. Kinyitottam és egy cetli lapult benne, rajta apa szálkás betűi: „Menj ki a garázsba”.
A konyhából lehetett kimenni, úgyhogy egy döbbent Ez nem lehet igaz! felkiáltással feltéptem az ajtót. Elakadt a lélegzetem mikor megláttam a kis kék autót a piros családi járgányunk mellett.
- Használt autó – szólalt meg apa a hátam mögött – és nem is a legújabb típus, de nagyon jól megy. Első autónak pont jó lesz, és ha vigyázol rá ki tudja, legközelebb egy Porsche-t kapsz.
- Inkább egy Ferrarit – nevettem fel, de aztán apa nyakába ugrottam – ez csodálatos, köszönöm szépen, ennél jobb ajándékot nem is kaphattam volna – megöleltem anyát is, majd visszafordultam apához – Elvisszük egy próbaútra?
Apa mosolyogva végignézett magán, még a szürke köntöse és az otthoni papucsa volt rajta. A haja is kócosan meredezett.
- Előbb talán felöltözöm és meg is reggelizhetnénk.
- Igaz – ismertem el, lezuttyantam egy székre, de a szívem vadul dobogott az izgalomtól. Kaptam egy saját autót, biztos csak álmodom.
A reggeli utáni terveinket sajnos nem valósíthattuk meg, mert apát megint munkaügyben keresték telefonon. Újabb gondok a vállalatnál, ezért sürgősen be kellett mennie. Komor arccal kért bocsánatot, hogy a szülinapomon is dolgoznia kell, de csak mosolyogva leintettem, hogy menjen csak.

Igazából nagyon aggódtam. Apa vállalata a Turner Építőipari Vállalat, röviden csak TÉV élete egyik nagy álma. Évek kemény munkájával sikerült létrehoznia. Apa remek üzletember és tizenhat évi munkával sikerült nagyobb hírnevet is szereznie a TÉV-nek, egyik legnagyobb dobása az volt, mikor ingyen felújítatott egy műemlék épületet a városban. Az újságírók még interjút is készítettek vele, aminek hatására özönleni kezdtek a megbízások. A TÉV hatalmas haszonra tett szert, amiből megépítettük a mostani álomházunkat is. Mikor beköltöztünk, apa kijelentette, hogy most már mindene megvan, amire vágyott.
- Szerető feleség, csodálatos gyerekek, kényelmes ház, egy jól menő vállalat és mindenki egészséges – mondta vidám mosollyal az arcán.
Aztán két és fél éve történt egy súlyos baleset, az egyik felújítandó háznál. Az egész összedőlt, négyen meghaltak, egy férfi pedig olyan súlyosan megsérült, hogy amputálni kellet a karját és maradandó gerincsérülést szenvedett. Soha többet nem fog járni.
A halottak rokonai és a sérült férfi beperelték a vállalatot, mint kiderült valamilyen tervekkel volt zűr, szóval a baleset teljes egészében a TÉV hibájából történt. Hatalmas kártérítést kellett fizetni a rokonoknak és még többet a sérült munkásnak, aki soha többet nem tud majd dolgozni.
Apát szörnyen megviselték a perek, elismerte a hibát és a TÉV az összes pénzt kifizette, amit csak kértek. Az eset közfelháborodást keltett, az újságban lehangoló cikkek jelentek meg és az ügyfelek tömegesen kezdték visszamondani a megbízásokat. Apának több kölcsönt is fel kellett vennie, hogy egyensúlyban tarthassa a dolgokat, mert azt mondta, nem hagyja veszni a vállalatát. Elég nehéz időszak volt a családnak, az ismerősök önkéntelenül is kerülni kezdték apát, és aki kicsit is segíthetett volna mind elfordult tőle. Apa keményen túlórázott, reggel korán már a TÉV-nél volt és csak este későn érkezett haza. Ahogy csitult a botrány valamelyest az üzlet is jobban kezdett menni, de még mélyen voltunk a trutyiban. Apa mindig vidámnak mutatkozott itthon és nevetett, hogy csak ne aggódjunk, ő mindent megold, de a nevetés nem érte el a szemét. Észrevettem én is és Russ is, de nem mutattunk aggodalmat, csak reménykedtünk, hogy apának igaza lesz.

Tehát csak mosolyogtam és mondtam, hogy nem gond, a kocsi megvár a munka nem. Nem hisztiztem semmiért, hiszen már igazi felnőtt vagyok.