Ronin 1

Csendes, esős éjszaka volt, tíz körül járhatott. A tócsák tükördarabokként verték vissza a halvány utcalámpa fényét. Cipősarkok kopogtak szaporán, miközben egy női kabátba burkolózott alak sietett a pocsolyák közt kígyózva. Az egyik sötét kapualjban gyufa sercent, s cigarettavég ragyogott fel, amint a lány elhaladt a vonalában, anélkül, hogy észrevette volna. A túloldalról egy másik villanás felet rá, s két sötét tömeg vált el az árnyaktól. Lépteik egyre közeledtek a veszélyt nem észlelő áldozathoz. Ám ekkor fordult be a sarkon egy csuklyás, ballonkabátos alak, görnyedten bandukolva. A sötét alakok beérték a lányt, megállították.
- Kisanyám, várj csak egy szóra!
- Nem kérsz egy cigit?
- Megmondanád, hány óra?
- Csak egy kis pénz kéne!

A lány segítségért kiáltott, mire az egyik fickó, lévén magasabb nála, hátulról lefogta, és kezét az arcára szorította, lehajtva a lány fejéről a kapucnit.
- Nézd már, kit fogtunk, haver! Lehet, hogy benne lenne egy kis szórakozásban is? A lány vergődött, szabadult volna, de mindhiába. A ballonkabátos ekkor figyelt fel rájuk, és döntött. Döngve kezdett el rohanni a hármas felé, miközben a tócsák szétrobbantak a csizmatalp alatt. A két támadó közül az egyik a lányt tartotta pajzsként maga előtt, a másik egy pillangókést kapott elő. Erre a futó alak is szétvetette a kabátját, s a bal oldala mellől egy hosszú, csillogó görbe pengét vett elő, egy kardot. A kabát szárnyként lobogott utána, mikor a késes fickót elérve azt egy rántással felsliccelte, hogy az holtan rogyott össze. Erre a másik is kést rántott, s azt a kardforgatóra dobta, sikerrel. A penge a bal karon átfúródva talált nyugtot. Sikerén felbuzdulva elengedte a lányt, aki elájult a vértől és az izgalomtól, s társa elejtett késéért indult, hogy befejezze, amit elkezdett. Egy váratlan villanás, és a fejével fizetett óvatlanságáért.

A lány ekkor, részben az eséstől felébredt, s látva, hogy megmentője összerogy a vérveszteségtől, hozzá sietett, s átkarolva közeli lakására vitte. Másnap reggel a harcos ágyban ébredt, meztelen, betakarva. Tiszta volt, sebe a karján bekötve. Riadtan nézett körül, de mikor a kardját a falhoz támasztva találta hüvelyében, megnyugodott. Kivonta hüvelyéből, s meglepve tapasztalta, hogy tiszta a penge. Pedig emlékezett rá, hogy tegnap este harcolt, s vért ontott vele. Ekkor nyílt az ajtó, s a lány jött be egy tálcával, melyen egy bögre tea gőzölgött, s friss péksütemény kellette magát.

- Jó reggelt, megmentőm! - köszönt a lány mosolyogva.
- Hol vannak a ruháim? Mi történt velem?
- Tegnap este megmentettél két alaktól, és megszabadítottad a világot tőlük. A ruháid száradnak. Megsérültél, így hazahoztalak, megfürdettelek és bekötöztem a sebed, amíg eszméletlen voltál.
- És a kardom…
- Apámnak volt egy, amíg élt, ő mutatta meg, hogy kell tisztítani. Tudod, rendőrtábornok volt…
- Mennem kell, már kereshet a rendőrség!
- Nyugodj meg. Reggel felhívtam apám régi barátját. Eredménytelenül fogják lezárni a nyomozást…
- Köszönöm.
- Nem, én vagyok az adósod, de itt az alkalom, hogy lerójam…

Ezzel letette a tálcát az asztalra, s eloldotta a köntösét összefogó selyemövet. Az szétnyílt, rálátást engedve gyönyörű hasára. Egy vállmozdulat, és a köpeny a földre hullt. De ami előtűnt alóla, attól elállt a férfi szava. A lány szépsége a legszebb kardét is felülmúlta. Feszes, öklömnyi mellein hevesen ágáltak már a bimbók, kényeztetést követelve. Hasa egy penge ívének lágyságát követte, s ágyékán ápolt pagonyként húzódott formára nyílt szőrzete, mely alól diszkréten tűntek elő az összezárt szeméremajkak. Az ágyra térdelt, hogy a harcos ölelésre tárt karjaiba temetkezzen. Szenvedélyes csókba egyesült ajkuk, s kezeik egymást becézve fedezték fel a másik testét. A lány lehúzta a takarót a férfiról, mivel az már inkább sátorhoz hasonlított. Kicsiny kezei becézve nyúltak a már merev hímtagért, s a férfi jóleső sóhaját hallva a finom kis csókok közepette is elmosolyodott. Oly rég volt már férfival, apja halála óta évek teltek el, de ezek szerint az érzékiség képessége mit sem kopott. Néhány finom húzással egészen keménnyé tette, majd ajkaival elszakadt a másik ajkaitól, s elindult apró csóklépésekkel annak testén. Végighaladt a nyakon és a mellkason, míg az ágyékig nem ért.

Finom csókokkal illette csak a hímvesszőt, majd egyre mélyebben fogadta ajkai közé, előbb csak a makkot, majd amennyit csak tudott. A harcos arcára földöntúli gyönyör rajzolódott. Keze, amely ép volt, cirógatva haladt a lány ágyéka felé, ahol ujjai előbb szétfésülték a szent pagonyt, majd egyre direktebb módon simogatták az alsó ajkakat. S ím, forrás fakadt a pagony mélyén rejtező barlangból, és édes hümmögések tetézték a harcos vesszejét ért gyönyöröket.

Egyszer csak a lány széles mosollyal kiengedte a fiút édes rabságából, s néhány húzás után fölébe keveredett. Lágy és megható volt a behatolás, mint egy seppuku, s a lány arcára íródott, hogy mily édes kínt okoz neki használatba venni a férfit rég nem látott hüvelyt. Édes ritmus kezdődött, egyre vadabbá váló lendülettel, miközben a felegyenesedő férfi ajkai a lány kebleit és ajkait keresték, míg végül egy pillanatra mindkettejük testét villanásszerű görcsként járta át az orgazmus.