Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Roland

Van egy szám, aminek a kezdő sora így szól: "Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell". Rám most pontosan ez illik. Talán nem pontosan úgy írom le, ahogy történt, de megpróbálom.
Egy januári délutánon beszélgettem a fogadott bátyámmal, Duduval Rolandról, aki nekem nagyon tetszett, sőt talán éreztem is iránta valamit és hát Duduval megbeszéltük, hogy szombaton nála alszunk. Másnap iskolában megkérdeztem Barbit, a legjobb barátnőmet, hogy nem-e alszik ő is Dudunál. Sajnos szombaton nagyon fáradt volt, így csak én voltam ott egyedül lány. A srácok közül ott volt még Fenyő, Gyuri, Dudu na és Roland...Bárcsak ő ne lett volna ott... Egész éjjel filmet néztünk, srácok játszottak gépen, én meg már nagyon unatkoztam és álmos is voltam. A vége az lett, hogy én Roland hasán aludtam el és közben simogatta a kezem.

Még félálomban hallottam, ahogy Dudu és Roland beszélgettek arról, hogy aranyosan alszom, és dudu megkérdezte Rolandot, hogy mért nem jár velem, amire ő csak azt mondta: "Nem tudom, majd később". Ez a mondat még mai napig bennem él és nagyon örültem neki. Legközelebb csak hétvégén találkoztam vele, de "kicsit" olyan volt, mintha nem is akarna semmit. Aztán szombatonmegint kitalálták, hogy aludjunk Dudunál...Én tudtam, hogy úgysem engednek megint anyumék, de azért Dudu "átrángatott" hozzájuk. Elég sokáig győzködtek, hogy menjek be, be is akartak vinni, így inkább bementem. Hazafelé gondolkoztam, hogy mit mondjak szüleimnek és kitaláltam, hogy elmesélem nekik, hogy Barbi és Attila lehet, hogy szakítanak és megkért, hogy aludjak nála...Tudom nem szép dolog hazudni, csak hát beleszerettem Rolandba...és mint tudjuk a szerelem elvakít...

Nagyon kibuktam, hogy nem mehettem vissza, de a végén velük msn-eztem. Még Rolanddal is és nagyon sajnálta, hogy nem aludhattam ott. Hétközben megint nem történt semmi...Dudu mondta, hogy lesz valami szülinapi buli szombaton és menjek én is rá. Anyuék el is engedtek, de szombatra már semmi kedvem nem volt hozzá. Fenyővel msn-eztem és elmondtam neki, hogy semmi kedvem nincs a bulihoz, pedig már elengedtek. Ő poénból mondta, hogy aludjak Rolandnál, amit kicsit gúnyosan, hogy ő nem rajongana az ötletért elvetettem,mint megoldást. Egyébként, mint kiderült Roland és Gyuri is ott voltak, és Roland mondta, hogy menjek én is billiárdozni, és Gyuri meg, hogy vigyek még 1 csajt. Gondoltam végülis miért ne. Így elhívtam Barbit, és bent Plázában találkoztunk srácokkal. Mire odaértünk a billiárdhoz, Fenyő is megérkezett, és kiderült, hogy elmaradt Lazi bulija, ráadásul asztal sem volt. Elindultunk valamerre, hogy mit csináljunk...A végén Fenyőnél kötöttünk ki, hogy aludjunk nála. Elötte még át kellett mennem Barbival hozzájuk, hogy Barbit elengedjék, és megintcsak elég sokat hazudtunk(végülis megint Roland miatt).Szerencsére elengedték Barbit és visszamenve odafeküdtem Roland mellé és egész jól elvoltunk. Végülis egész este nem csináltunk semmit, de szó szerint értve... csak néztük a TV-t meg dumáltunk.

Aztán én Roland mellkasára feküdtem és ott voltam el, úgy hogy a kezét simogattam, de csak annyira, hogy csikis legyen, meg a hasát. Ő meg közben simogatta az oldalamat, meg ilyenek. Szóval nekem ez jó érzés volt, hiszen nagyon szerettem és mindig jól éreztem magam a közelében. Reggel még felültem, mert egy kicsit ki akartam nyújtózni, nah ennek a vége meg az lett, hogy Roland megfogta a derekamat és visszarántott maga mellé, úgy hogy elötte feküdtem ő meg hátulról megölelt. Nagyon meglepődtem, de azért így is jó volt. Csak egy olyan fél óra múlva már mindenki akart menni. Köszönésnél nem volt semmi és ezen Barbi majdnem hátast is dobott, mert azt hitte, hogy minimum szájra puszi. De hát ez volt, semmi több...

Hétközben megint csak semmi nem volt, szombaton megint aludjunk ott Fenyőéknél, de én úgysem aludhatok ott. Megdumáltam velük, hogy megkérdezem szüleimet és így haza is engedtek. Otthon nem engedtek el. Hétfőn kaptam Rolandtól sms-t, hogy nagyon rossz volt, hogy nem engedtek vissza, és szeretné, ha kimennék kertbe kedden. Hát akkor rábeszéltem Barbit, hogy jöjjön ki kertbe ő is. Kedden még Gyuri jött ki. Dumáltunk srácokkal, és közben esett a hó és elég hideg volt (milyen szép is lett volna akkor az első csók....). Srácok kitalálták, hogy menjünk el boltba, csak miután kész lettünk, már mindketten haza akartak menni. Végülis Barbi mentette meg a délutánt. Mondta, hogy menjünk át hozzá. Ott is dumáltunk, én megint Roland mellett feküdtem ő meg fogta a kezem. Aztán megint hazamentem, nem volt semmi, szombaton Fenyőnél alvás, de Barbi most nem jöhetett. Amikor legelején felmentünk Fenyőhöz nem volt semmi, még csak meg sem ölelt, csak akkor amikor már lement SK és Fenyő boltba. Mire visszaértek kimehettünk a nappaliba, mert filmet akartunk nézni.

Elkezdtünk nézni 1 filmet, és Roland beült 1 fotelba, én meg mellé feküdtem az ágyra. Kicsit untam a filmet, mert már láttam, ezért elkezdtem szórakozni a kezével. Mire vége lett a filmnek, a következőre már odafeküdt mellém az ágyra. Mivel nem láttam mindig rendesen a lábáról a mellkasára feküdtem, és akkor is elvoltunk. Szórakoztam a hajával,merthogy az idegesítette, erre ő meg a fülemmel szórakozott....egyszer bele is harapott...meg adott arcomra puszit meg ilyenek. Reggel elköszönésnél ismét nem volt semmi...mily meglepő...Viszont kertben már szórakozott velem, mártmint kosaraztunk és akkor hülyéskedett, meg megcsikizett meg ilyenek. Nagyon aranyos volt. Szombaton Fenyőéknél aludtak, mi megint nem. Viszont Barbi megbeszélte szüleivel, hogy akkor páran had aludjanak náluk a következő szombaton. Kertben még mindig megvoltak ezek a kis "szórakozások". Aztán jött a szombat, már reggel átmentem Barbihoz, mert sütit is csináltunk. Utána kimentünk kertbe és kicsit kosaraztunk. Miután mindenki hazament átöltözni meg ilyenek én is mentem, megfürödtem, meg minden. Hamarabb mentem, mint többiek, hogy segítsek Barbinak szendvicseket csinálni.

Mikor srácok megjöttek bevittük kajákat és leültünk dumálni meg tv-zni. Kis idő múlva elmentünk egy kis "alkoholt" venni, majd mikor visszamentünk kibontottak mindent. Elkezdtek inni meg Activityzni. Lent ültem a földön, Roland meg fent a kanapén, és én meg rádöltem a lábára, és simogatta a hátam. Amikor meguntuk ezt kimentünk lefektetni Barbi hugát, mert már elég idegesítő volt, ilyen 1 óra tájt. Barbi is kiment, és mire visszaértünk Fenyő sikeresen kiöntötte a sörét. Nah akkor itt akcióztunk egyet, hogy Barbi észre ne vegye....Felmosórongy, szalvéta meg minden, kicsit otthagytuk Fenyőt és bementünk Barbihoz, hogy nehogy kijöjjön a szobájából. Ott álltam az ajtó mellett, Roland meg mellettem és megöleltem. Tök jó érzés volt. Visszamentünk és Barbi nem értette az egész felhajtást. Aztán kinyitottuk az ágyat, hogy le lehessen rá feküdni. Odafeküdtem megint Roland mellé és csak dumáltunk többiekkel.

Egyszercsak Roland adott egy puszit pontosan a szám mellé és aztán megcsókolt...azt az érzést lehetetlen leírni, amit abban a pillanatban éreztem....szó szerint remegtem, és nagyon jó érzés volt, akkor azt hittem, hogy nincsen rajtünk kívül semmi más és húh nagyon jó volt. Nagyon sokat smároltunk, aztán tök sokszor azt hitték, hogy alszunk, pedig hát nem...Volt hogy már magára húzott vagy ő feküdt rám. Később amikor már kicsit abbahagytuk Barbi bejelntette, hogy látta ám hogy smároltunk. Érdekes volt...Később elaludtunk ,engem meg Roland nem akart felébreszteni...Másnap hazamentem, tudtam, hogy nem jön ki Roland kertbe, mert sosem jön ki vasárnap. Hétfőn Bécsbe mentünk szüleimmel és nekem már nagyon hiányzott Roland. Kedden végre boldogan kimentem kertbe. Végre láthatom őt...

Legnagyobb örömömre elém is jött...csakhogy megkért, hogy menjünk el sétálni, mert beszélni szeretne velem. Mondta még útközben, hogy megfogom utálni, és mindenki kertben meg ilyenek. Megálltunk kerttől messzebb és elkezdte mondani, amit soha nem akartam tőle hallani...Hogy nem volt jó, ne folytassuk meg ilyenek...először talán fel sem fogtam, hogy mi történik velem. Csak visszamentünk kertbe, mindenkinek köszöntem, Dudu meg is kérdezte, hogy van-e valami bajom. Aztán Marcsinak elmondtam és attól a pillanattól kezdve nem tudtam abbahagyni a sírást...Hátramentem vele ezt megbeszélni, de szörnyű volt az egész. Roland is nagyon ki volt bukva, ez látszott rajta, ennyi idő után már fel tudtam ezt ismerni benne. Amikor hazamentem még akkor is sírtam. Nővéremnek elmeséltem, hogy mi történt és elmentünk sétálni. Adott néhány igazán jó tanácsot, de végülis nem segített...még mindig nagyon szerettem Rolandot, és még csak okom se volt rá, hogy megutáljam. A héten iskolában azt se tudtam mit csináljak magammal...be is szereztem töriből egy egyest, mert nem tudtam volna kimenni felelni, hisz akkor is csak sírtam....Kedden írtam Rolandnak egy levelet az őszinte érzéseimmel.

Abban a levélben minden megvolt, a kérdések, minden. Még aznap oda lett neki adva, és szenvedtem, mert csak következő hét szerdán kaptam rá választ. Közben volt 1 délután, amikor Barbi külön ült és Roland odaült mellé dumálni, akkor összetört a szívem, nagyon rosszul éreztem magam, pedig nem csináltak semmit, de akkor is nagyon rosszul esett. Ezt el is mondtam Barbinak, és mondta, hogy akkor inkább kerüli az ilyen helyzeteket, pedig nem is ő tehetett az egészről. Szóval a levélben megírta végülis az összes okot, hogy miért nem, és hogy hülye indok volt tőle, hogy nem volt jó. Csak hát nem érez semmit irántam, nem volt szerelmes és nem is lesz belém, ami megint 1 hülyeség, mert senki nem tudhatja, hogy vkibe szerelmes e lesz vagy sem....Azóta eltelt 3 hét...úgy éreztem a mai napig, hogy már elfelejtettem, már nem szeretem őt. De tévedtem...Erre ma döbbentem rá, amikor megint egész jól elvoltak Barbival...

Szörnyen érzem magam...Elmentem Barbival inni és elmondtam ezt neki, majdnem közben elsírtam magam, nagyon nehéz volt tartani magam...Végül felültem egyedül a korlátra és csak gondolkoztam...olyan fél órát, órát gondolkoztam, talán többet is, nem tudom pontosan. Elmentem egyedül inni, útközben megkérdezte Lilla, hogy valami bajom van én meg csak inteni tudtam a fejemmel, hogy nincs. Bent mosdóba elkezdtem könnyezni és sírtam. De mire visszamentem összeszedtem nagyából magamat, és visszaültem. Kis idő után, mikor Rolandék abbahagyták a kosarazást, úgy döntöttem inkább hazajövök. Elköszöntem mindenkitől, megint tartottam magam,mert Barbi is rákérdezett...Kifelé Ági megkérdezte, hogy mi történt, mi a bajom, én meg csak annyit mondtam, hogy mindegy...Kicsit, amikor elhagytam mindenkit elkezdtem sírni. Így még soha nem sírtam, talán akkor, amikor Roland elmondta, de most lehet hogy még jobban...Nem tudom, nem tudtam hazamenni, inkább mentem 3 kört és csak utána jöttem haza.

És most itt ülök a számítógép elött és gépelem az igaz történetemet. Lehet, hogy nem egy irodalmi műalkotás, de szívből jött. Tudom, ilyen már több száz emberrel megesett, de Roland által kezdtem el verseket írni, ha ő nincs talán sosem kezdek el írni. Egyet levontam a történtekből: Soha semmit ne higgyünk el, az utolsó pillanatban fordíthat hátat a vak szerencse...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Rouge_forum ·
Mint történet: Voltak benne magyartalan mondatok. Telis tele volt "meg ilyenek" kifejezéssel. A fogalmazás csapnivaló, a gondolatmenet is. 16 évesen jobbat kéne írnod ennél sztem. Ha nem tudnám, hogy igaz történet teljesen rossz véleménnyel lennék róla.

Mint valós élmény: talán ez okozhatta a fogalmazás szálaiból kialakuló hatalmas gubancot... mindent el akartál mondani, gyorsan írtál, nehogy valamit elfelejts. Sajnálom, hogy ez történt :-/ Az igazi szerelem leírhatatlan érzését talán már többen is átéltük, és bizony tényleg remeg a láb, összeszorul a gyomor, és ezek leginkább fiatal éveinkben jelennek meg. Összehasonlíthatatlan érzés... és nagyon felemelő, bár a történet alapján fiatalabbnak tippeltelek tikteket. Ami nem öl meg az csak erősebbé tesz, és hidd el, hogy nem ez volt a legnagyobb sem az utolsó pofon amit az élettől kapsz. Én most egy hasonló pofon sebeit nyalogatom...

Mivel úgy veszem, mintha ezt telefonon próbáltad volna gyorsan elhadarni, mint egy titkot vmelyik barátnődnek ezért 7es a szavazatom, de a közeljövőben ha írsz (mert miért nem írnál) azért kicsit figyelj oda:) csókollak és sok sikert a továbbiakban ;)

SexxyCat ·
Sztem is nagyon joe, ha az ember kiírja magából az érzelmeit, mert tisztábban át tudja azokat gondolni. nekem is sok ilyesmi és egyéb problémám van, ezért én pl. blogot vezetek. És sokat segít. Ajánlom Neked is, hátha megkönnyíti az életed!
Sok puszi!
xxx

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: