Rokonság...mily csodás...

Előre kell bocsátanom, hogy az alább leírtak nem nélkülöznek semmiféle valódiságot, azaz minden úgy történt, ahogy leírtam a dolgokat.
Természetesen a helyszínek, illetve a történetben résztvevők neveit megváltoztattam, mindössze a saját \"lelkiismeretem\" megnyugtatása céljából.

Történt vala egy vidéki kisvárosban, valahol Szabolcs megyében, hogy éldegélt csendesen egy család, viszonylag jó kapcsolatban a távolabb élő rokonokkal. Hogy miért viszonylag, azt a történetem végére talán mindenki megérti majd.

E családok egyikének vagyok én az \"egyszem\" fiúgyereke, aki annak rendje és módja szerint felcseperedtem, időre beállt a nemi identitásom, evégett mondhatni elég korán elkezdtem érdeklődni az ellenkező nem iránt. Amit elfelejtettem leírni az elején az az, hogy az én nevem legyen pl. Ákos, a történet másik kulcsszereplője, az unokatestvérem pedig legyen pl. Erika.

Szóval, idejekorán észleltem magamon a pubertás megfelelő jegyeit, gondolok itt a reggeli nedves pizsama-alsóra, a lenge széltől is égnek meredő micsodára ott a lábam között, stb... stb...

Életem első nagy \"durranását\" egy akkor még igen nagy népszerűségnek örvendő német énekesnő dalára éltem át, ezt természetesen saját magamnak idéztem elő a \"micsodám\" végén fellelhető bőr föl-le húzogatásával.

Elég sűrű vendég voltam a tőlünk mindössze néhány percnyi távolságra lakó unokatestvéremnél, akinek édesapja az én édesapámmal testvérek, de ez a testvéri viszony egy valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt évek óta enyhén szólva minden, csak nem testvéri.
Történetem játszódásának idején jómagam 16, unokatesvérem Erika pedig 15 éves volt.
Ahogy mondtam is, elég sűrű vendég voltam náluk, és mivel mondottam is, hogy érdeklődésem középpontjába viszonylag hamar a punci került, legott feltünt, hogy bizony Erika sem az az kényes kis banya már, aki néhány évvel ezelőtt volt.
Abban az esztendőben ballagott a 8-ik osztályból, és el kell, hogy mondjam, egy igézően szép, észvesztően bombázó külsejű, hetero-vágyakat pillanat törtrésze alatt \"felállító\" NŐ lett belőle ilyen idős korára.

Ezen a nyáron tettem meg az első lépést abba az irányba, hogy a ballagásra készült egyenruháját ne csak kívülről szemlélhessem meg, hanem betekintést nyerhessek az alig térd fölé érő miniszoknya alá is.

Mi Erikával egyébként nagyon szeretjük egymást mind a mai napig, félreértés ne essék, nem \"úgy\", hanem mint rokonok. Segítünk egymásnak ebben-abban, stb.

Közelgett a ballagás, nekem lassan az érettségi ( még 1,5 év ), és mindketten tudtuk, hogy ha Ő is elballag, akkor tutira nem abban a kisvárosban fog továbbtanulni, ahol eddig éltünk, hanem egy jóval messzebbi iskolát szemelt ki, távolabbi céljainak elérése céljából.
Egy csendes vasárnapon ismét látogatóba indultam hozzájuk, kb. április vége-május eleje lehetett, amikor is szomorúan, majdnem sírva fogadott, mondván, Ő igazából most döbbent rá, hogy bensőséges kapcsolatunknak heteken belül gátat szab a fájdalmas elválás.
Végül természetesen, amolyan jó női szokás szerint elsírta magát, mire én olyat tettem, amin később pokoli sokat gondolkodtam, helyesen döntöttem-e akkor : átkaroltam, és az ölembe ültettem Őt.

Egy hasközépig érő top, egy világoskék forrónadrág, ez jellemezte az Ő ruházatát, és mivel nem volt hideg, sőt, az időszakhoz képest mondhatni \"nyár\" volt, hasonlóan lenge öltözékben, póló és rövidnadrág, alsónaci nélkül, parádéztam magam is.
Mondanom sem kell, amikor az ölembe ült, és hozzám bújt, valamint az akkor már tenyérméretemnél nagyobb melle hozzásimult az én majdnem csupasz mellkasomhoz, a kiskedvencem igen aktív életre kelt a rövidnaci alatt. Erika úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre mindebből, de később kiderült, hogy pontosan tudta, mi játszódik le az én szervezetemben, valamint azt is, hogy Ő mit szeretne. Ahogy ott ült az ölemben, egyre csak vigasztalgattam, mondván, hogy én akkor is az Ő uncsitesója maradok, ha a világ végére kerülünk is egymástól, valami kisördög hatására azt találtam Neki mondani, hogy szerintem Ő nem is szeret engem annyira, mint én Őt.

Ettől teljesen kész lett, és egyre csak hajtogatta, hogy de igen, Ő is nagyon szeret engem, és bla...bla...

Erre közöltem vele, hogy bizonyítsa be. Jött a várt kérdés : hogyan? Adjon ajándékot? Kössünk vérszerződést?
Erre én azt feleltem : \" nem, inkább fogd meg, amin olyan nagyon feszengve ülsz...!\"

A reakcióját nem tudom szavakba, vagy betűkbe önteni, elpirult, és kirohant a szobából. Hozzá kell tegyem, rajtunk kívül senki nem volt odahaza e történet idején....szerencsére.

Hát, gondoltam, itt a vég, ha csak egy pici hisztérika is maradt belőle iskolás korából, akkor végem, elmondja a szüleinek, ők az én szüleimnek, engem apámék kinyírnak. Próbáltam magam mindenféleképpen megnyugtatni, \"ott\" is, de nem sikerült.
Eltelt vagy 15 perc, mire Erika visszaosont a szobába, leült mellém, és azt kérdezte : \" ha megfogom, akkor mit csináljak vele?\"
Közöltem vele, újra feléledő reménnyel a szememben, hogy ha már a kezében lesz, megmutatom.

Erre talpig pirulva lenyúlt a rövidnacim kötőzsinórjáig, kikötötte, majd comközepemig lehúzta rólam. Mivel nem volt rajtam alsó, így kedvenc részem mint zászlócövek, ugrott előre, és büszkén meredt a levegőbe, szemközt Erikával. Ő megbabonázva bámulta, majd közölte, hogy Ő még ilyet nem látott, csak az öccse pár centis kis micsodáját, akiről tudni kell, hogy akkoriban volt 7 éves.

Szóval, ahogy ott nézte, egyre jobban feszültem, egyre jobban vágytam arra, amit eddig csak magamnak sikerült előidéznem, ezért kértem, hogy fogja meg.

Reszkető kézzel nyúlt hozzá, de ez nekem már kis híján elég volt ahhoz, hogy rögvest a tenyerébe élvezzek. Ártatlan, mondhatni gyermeki bájjal jött a következő kérdés : mit kell most csinálnia?

Megmutattam neki a fitymát, a fitymaféket, és megkértem, hogy kezdje el a mutatottak alapján a bőrt húzgálni a rudamon. Elkezdte, nagyon tetszett neki, de annyira, hogy leguggolt elém, a szeme épp egy magasságban volt a rudammal. Mivel keservesen fel voltam spannolva, éreztem, hogy hamarosan bekövetkezik az, amiről hónapok óta álmodoztam: a spricc. Mivel Erika nem tudta, hogy az mi, egy picit leállítottam a kezét, és közöltem vele : \" nemsokára elkezd majd a farkam vége spriccelni, fehér, enyhén ragadós anyagot fog majd \"kiköpni\".Két lehetőséged van : vagy az arcodra megy majd, vagy ha félrefordítod a fejed, akkor a szőnyegre.\"

Erre közölte, hogy látni és érezni akarja, és mivel a szőnyegről való feltakarítás nem tartozik álmai tervei közé, ezért inkább az arcára engedné, ha nem baj.
- Dehogy baj - mondtam nevetve, és újra rátettem kezét a farkincámra.

Mondanom sem kell, hogy kb. még 5-öt tudott rajta húzni, mire hörögve közöltem vele, hogy \"most jövök\", és egy bitang nagy adagot lőttem a gyönyörű arcára. Húzogatta még párszor, és be kell valljam, hogy akkora adagot sem előtte, sem azóta senkinek nem sikerült a csövemből kipréselnie, mint akkor Erikának.
Sikongatott, hogy \"húúú, ez igen, ezt nem mondtad, hogy ennyi sok lesz....\", meg ilyeneket, nem is nagyon emlékszem mindenre, a lényeg az, hogy nagyon \"megháláltam neki azt, amit \"értem tett\".
Természetesen itt nincs vége a történetnek, mert miközben én spricceltem, egyre azon járt az eszem, hogy vajon Ő megengedi-e, hogy a punciját megnézzem, megnyalogassam, vagy bármi mást megtehessek vele azonkívül, hogy a szó legszorosabb értelmében szeretkeznék vele, mivel nem vagyok \"beteg\", hogy rokonnal feküdjek le, de ha megengeditek, a történet folytatását e történet megítélése alapján fogom eldönteni.

Annyit előjáróban, hogy igen, megengedte, sőt... A történet befejezése, tulajdonképpen az egésznek a csúcspontja az Ő ballagásának napja volt, amit szintén a második részben osztanék meg Veletek.