Részletek

A lány még szaporán pihegett a férfi ölében, aki szorosan magához ölelte őt. Amikor megérkezett abba a koszos, aprócska lakásba, ami a lehető legbűnösebb környéken volt, a férfi azonnal akarta őt, és a lánynak nem volt szüksége unszolásra. Sokáig szeretkeztek, kiélvezték a másikat, a férfi beleveszett a lányba, és a lány elveszett a férfi érintéseitől. De az emberi test kimeríthető, így aztán pihenésre volt szükségük - a lány magában hagyta szerelmét, úgy ült ölében, reszketegen és gyengén.
Néha megmoccant, hogy ha lehetséges, még jobban odabújjon a férfihez, és eközben halk kis nyögések hagyták el rózsaszín ajkait, amiktől a férfi hamar ismét acélkeménnyé változott. De nyugton maradt – a lánynak még szüksége van pihenésre. Viszont ő addig nem akar csak kibámulni a fejéből, mint egy ostoba gyökér – oldalra ejtve fejét, a fotel mellett, amiben ültek, egy kis billegő asztalkán észrevett egy csomag cigarettát. Mikor rakta oda? Lényegtelen. Felvett egyet, és sikerült rágyújtania azzal a zöld, ócska öngyújtóval, ami már épp csak lángra kapott. Kellett neki a cigi. Nem a megnyugvás miatt, csak úgy.
A lány álmatagon felemelte a fejét, és beszívott egy kicsit a füstből, amit a férfi direkt felfelé fújt, hogy a lány ne érezze meg.
- A cigi is sok pénzt vesz el – suttogta a lány. A férfi szerette a hangját, számára édes volt, akár a méz.
- De szükségem van rá – egy csókot nyomott a lány kiharapdált ajkaira. Nem tudja miért, de még azt is szereti, hogy ilyen kis sebesek azok a duzzadt, rózsaszín csodácskák.
- Pedig egészségtelen is. Semmi értelme.
- Ahogy annak sem, hogy minden hónapban új ruhákat veszel.
- Szeretem az új ruháimat.
- Én pedig szeretem a cigimet, meg a vodkát. Törődj bele.
- Szeretlek.
A férfi bólintott, és hátradöntötte fejét. Nagyot szívott cigarettájából, aztán kifújta, és újra lenézett a lányra, aki vágyakozón a semmibe meredt, ajkai szétnyíltak, és már mellbimbójával játszadozott. A férfi átvette tőle ezt a feladatot, mire a lány halkan nyöszörögni kezdett.
- Nem idegesítelek? – suttogta két aprócska nyögés között a lány.
- Még hogy idegesítesz? – a férfi eloltotta cigijét, nem volt hamutartó, de jó volt a feladatra az asztal is. – Miért idegesítenél, angyalom?
- Nem tudom… befogni – a lány alig tudott beszélni sóhajai és nyögdécselései között, ismét nagyon felizzott benne a vágy, a férfi már érezte, hogy odalent is egyre nedvesebb, ezért lenyúlt egyik kezével, hogy csiklóját ingerelje, miközben a lány elindult fel-le mozgásba férfiasságán. – Soha… mindig csak… nyögök… és sóhajtozok… aztán… néha… még sikoltok is… és…
- Ezzel pont nem idegesítesz – a férfi lágyan megcsókolta, majd kicsit megcsipkedte bal mellbimbóját, mire a lány majdnem felsikoltott, de sikerült visszafognia vékony nyögésekké. – Ez izgató.
- Tényleg? – a lány két kezével beletúrt a férfi hajába, majd átölelte fejét, és a férfi így mellei közé tudta temetni arcát. Nem túl nagyok, de imádja, hogy olyan puhák, és mikor felizgatja a lányt, gyönyörű a formájuk. Egyszerűen tökéletesek, azokkal a rózsaszín kis bimbókkal, amiket úgy szeret nyalogatni.
- Átkozottul – a férfi mindenét megfeszítette, nehogy túl hamar elmenjen. Próbált elvonatkoztatni saját élvezetétől, és csak a lány testére koncentrálni.
Hamar eljuttatta a csúcsra, a lány tompán sikoltott egy rövidet, és vadul mozgott férfiasságán le-fel, ő pedig magához szorította, mikor a lányba eresztette magját. Kicsit a lábukra is spriccelt, de nem foglalkoztak vele. Mikor újra csak pihengettek, egyszer csak így szólt a lány:
- Van, ami idegesít bennem? Vagy amit nem szeretsz? Amin változtatnál?
- Ezt hogy érted? – talán egyértelmű a kérdés, de hülyeség feltenni pont akkor, amikor már olyan sok veszettül édes orgazmuson voltak túl. A férfi ezért nem értette, miért kérdez tőle ilyeneket a lány.
- Tudod. Például… sok férfi nem szereti, hogy sokat kell várnia a társára.
- Sokat kell várnia?
- Mi csak sokára tudunk elmenni, percek kellenek hozzá.
- Szeretem izgatni a testedet, nagyon szép vagy.
- De te hamarabb elmennél, mint én, csak visszatartod magad. Nem is értem, hogyan…
- Előtted sosem tartottam vissza.
- Komolyan?
- Igen. De amióta visszatartom… nem is tudom. Nagyobb az egész érzés.
- Jobb a csúcson velem, mint másokkal? – a lány szorosabban préselte finom kis testét a férfiéhez, aki ettől újra megkeményedett. – Őszintén mondod?
- Igen – a férfi összevonta szemöldökét. A pokolba, most tényleg nem hazudik. – Veled erőteljesebb az egész gyönyör.
- Szeretem, hogy ilyen szépen tudsz fogalmazni.
- Szeretem, hogy előttem soha nem volt férfi az életedben.
A lány mosolyogva feljebb csúszott a férfin, megcsókolta őt, majd visszahajtotta fejét a mellkasára, és a férfi a hajával kezdett játszadozni. Puha, selymes, biztosan frissen mosta. Szereti az illatát. Narancs. Vagy talán… sima gyümölcsös illat? Nem számít. Csak finom.
A férfi, ahogy végignézett a lány hófehér bőrén, azt libabőrösnek látta, ezért felvette a földre dobott, kopott kockás ingét, és feladta a lányra. Szinte ki se látszott belőle, olyan aprócska hozzá képest.
- Nem akarom, hogy megfázz – mondta a férfi, mikor a lány kérdőn nézett rá az ing miatt.
- Köszönöm – visszabújt hozzá. – Talán… bekapcsolhatnád a fűtést. Már december van.
- Ugyan, tudod, hogy nekem nem telik ilyen luxusra.
- Jobb állást kellene keresned. Biztosan találnál.
- Sima érettségivel sehova nem vesznek fel. Örülhetek a csicskás állásnak, amit kapok annál az étteremnél.
- Szétnézhetnék az érdekedben, talán…
- Ne. Nem akarom.
- Nem szeretnéd, hogy segítsek? – a lány felfelé fordította arcát, a férfi vállára hajtva fejét. – Hülyeség, ha büszkeségből nem akarod.
- Csak nem akarom. Hagyjuk, oké?
- Szeretlek.
A férfi nagy levegőt vett, és arra gondolt, talán megint rágyújt. De ha annyira tele lesz a szoba füsttel, akkor ki kell nyitnia az ablakot, és este megint szét fog fagyni. Meg amíg haza nem megy a lány, nem szeretné, hogy hideg legyen. Még megfázik.
- És szereted… - suttogott nagyon halkan a lány – az ízemet?
- Az ízedet?
- Igen. Úgy mindenütt. Szeretsz velem csókolózni?
- Nagyon. Finomak az ajkaid.
- És jó, mikor a bőrömet csókolod és nyalogatod? Mikor a mellbimbómat, vagy máshol? Nem csak azért csinálod, hogy felizgass? Szereted is csinálni?
- Ha tudnád mennyire… - megint igazat mondott.
- És… odalent?
- Mikor kinyallak?
- Ne hívd így.
- Orális…?
- Ezt sem szeretem. Hívjuk úgy, hogy… nyalogatsz és csókolsz odalent.
- Szeretem csinálni. Pokolira felizgatsz.
- Tényleg? – a lány kicsit feljebb csúszott. – Az egyik ismerősömnek azt mondta a barátja, akivel szakított, hogy igazából undorodott tőle.
- Az egy nagy marha – a férfi szorosabban magához ölelte a lányt. – A férfiak szeretik a lányok ízét odalent, tudod? Ez olyan biológiai marhaság, nem tudom, mi van pontosan. Mint azoknál a növényeknél az almasav, nálatok ez van. Előtted is szerettem más lányok ízét.
- Igen? – a lány csalódottnak tűnt.
- Nagyon. De a tiéd… a tiédet sokáig szeretném szeretni.
- Mert… az különleges neked?
- Különleges. Nem tudom, miért… minden nőnek nagyon szerettem az ízét, akit valaha ott megkóstoltam. De a tiéd tényleg különleges valamiért. Azért akarom sokszor megízlelni még.
- Én is szeretlek nyalogatni – a lány feljebb csusszant a férfi vesszején, hogy tövét kicsit megsimogathassa. – Sós az ízed, de izgalmas nyalogatni.
- Izgalmas?
- Igen. Mikor te állsz, és előtted térdelek… az olyan furcsa. Furcsa, de jó. Olyan, mintha te… nem is tudom. Mintha te uralkodnál felettem, de nem rossz az egész. Nem érzem elnyomva magam, vagy ilyesmi.
- És mikor kicsit kemény vagyok? Kicsit mindig aggódom, nehogy túl kemény legyek.
- Mikor teljesen lefogsz, és moccanni sem tudok, te pedig olyan heves vagy… - a lány visszaült a férfire, teljesen magába fogadva vesszejét – az sem rossz. Nagyokat élvezek olyankor.
- Komolyan?
- Igen. És szerinted szép a… - a lány hangja nagyon lehalkult – a puncim?
- A puncid, angyalom?
- Igen.
- Hogy szerintem szép-e a puncid?
- Szép?
A férfi nem válaszolt, leültette a lányt a fotelba, és a szájával elégítette ki, egymás után kétszer. A lány nyögdécselt és sikoltozott. A férfi most nagyon heves és mohó volt. Nagyon.
Mikor ismét ölében ült a lány, a férfi így szólt:
- Szerintem igazán gyönyörű a puncid.
- Szeretlek.
A lány is viszonozni akarta a gyönyört, amit kapott, ezért egyszer kezével – a férfi túl hamar elélvezett ahhoz, hogy szájába vegye -, aztán kétszer szájával elégítette ki, majd újra magába fogadta férfiasságát, és pihegve ült ölébe, fejét a férfi mellkasára hajtva.
- Holnap elviszlek abba az új bárba – szólalt meg hirtelen a férfi, az öngyújtóval kezdve el játszani. – Állítólag fellép valami jó kis jazz banda.
- Az jó lesz. Ha idejövök, mindig csak szeretkezünk.
- Nem szeretsz szeretkezni?
- Imádok.
A lány a férfi két kezét melleire rakta, és pár percen belül, heves szeretkezés közben ismét eljutottak a csúcsra.
- Csak néha… - mondta a lány, mikor elült kissé pihegése – néha másra is vágyom.
- Én is.
- Pár hete mást sem csinálunk, csak szeretkezünk.
- Ritkán jössz. Heti három alkalom… miért nem jössz gyakrabban?
- Nincs időm. Túl sok a munkám, és tudod, hogy most volt a nagymamám temetése is.
- Igaz. Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni.
- Nem is láttad sosem a nagymamámat. Nem haragszom.
- Szomorú vagy miatta?
- Igen. De már majdnem száz éves volt, ennek el kellett jönnie. És most, hogy rám hagyta a lakását… tudod, így minden sokkal könnyebb. Apró, de otthonos lakás.
- Az jó.
- Mindig rendet tartok.
- Te szereted a rendet.
- Nem lenne kedved… oda költözni?
- Nem. Jól megvagyok itt.
- De az úgy… miért nem?
- Jó nekem itt.
- Nem szeretnél velem élni?
A férfi gondolkodott egy percig, és a lány türelmesen várt. Szerette, hogy nem sietteti.
- De. Ha szeretnél, ideköltözhetsz, és…
- De ott minden sokkal könnyebb lenne. Van fűtés, mindig veszek elég kaját, és nem kellene erre a koszfészekre pénzt kiadnod. Olcsóbb és logikusabb is az a lakás.
- Nem érdekel. Ha ideköltöznél, akkor sosem engedném meg, hogy fázz.
- Akkor kifizetném a…
- Nem! – a férfi hangja kicsit felemelkedett, amitől a lány összerezzent. – Nem kell neked semmit kifizetned.
- Ne legyél már ennyire büszke…
- Ez nem erről szól.
- Nem értelek.
Egy kicsit mindketten hallgattak. A férfi jobban fizető állásról gondolkodott, míg a lány újra izgalomba jött csupán attól, hogy egyesülésük pontját kezdte figyelni.
Újból szeretkeztek. Nagyon jó volt. A férfi simogatta, a lány pedig nyögdécselt és széttette a lábait, szét, szét, egyre szélesebbre. Kis mohó. A férfi még emlékezett, milyen szűk volt legelőször, alig tudott beléhatolni. Hiszen még szűz volt, és azóta sem volt más férfivel. Három éve ismerik egymást, két éve a legjobb barátok, és egy éve van viszonyuk. Nagyjából.
Már a földön feküdtek azon a kényelmetlen matracon, ami a férfinek ágyként szolgált. Egymással szembe, az oldalukon feküdtek, és a lány olyan kis édes, huncut mosollyal simogatta a férfi haját.
- Még meleg víz is van – mondta aztán, komolyabb arccal.
- Igen?
- A lakásomban. Rossz, hogy mindig egyedül alszom.
- Maradj itt éjszakára.
- Örülnél neki?
- Nagyon – a férfi közelebb húzta magához a lányt, megfordította, hogy hátával hozzá tudjon simulni, majd egyik kezével betakarta nemi szervét, másikkal melleinél ölelte magához. Birtoklásba vette. – Maradj itt.
- De innen nagyon messze van a munkahelyem. Haza kell mennem.
- Nem vehetnél ki egy szabadnapot?
- Még csak az kéne… egyedül azért nem bocsátottak engem el, mert olyan jó munkaerő vagyok.
- Azaz évek óta egyszer sem mentél szabadságra.
- Csak karácsonykor.
- Csak karácsonykor. Néhány nap pihenő neked is jár!
- Nem akarom megkockáztatni. Elég jó az az állás. Nem lehetne, hogy mégis te jössz el hozzám?
A férfi nem akart már erről beszélni. Egyszerűen felállt, és elhagyta a szobát, kiment a konyhába. Hűtője nem is volt, a szekrényben száraz kenyér, két csomag tasakos leves, meg egy kanál, két pohárral. Ja, és persze egy jó üveg vodka. Meghúzta.
Hiányzott neki a lány bőre, az érintése, a melege. Vissza akart menni hozzá, újra, újra a magáévá tenni, legalább amíg itt van még. Férfiassága egyfolytában állt, mintha sosem akarna lekonyulni. És tudta, tudja jól, ez csak a lány miatt van. Újra meghúzta az üveget.
Utálta, hogy a konyhában már nem érzi a lány illatát. Szerette a vodka illatát is, ó igen, de az nem a lányé volt. A lány illata semmihez sem hasonlítható, olyan illat, ami elveszi az eszét. Már elindult vissza, de eszébe jutott, hogy nem lehet. Miért? Nem akar költözésről beszélni. Nem akar olyan helyen lakni, ahol a lány fizet mindent. Ha valaki fizetni fog, az a férfi lesz, de ez nem fog menni ilyen állás mellett. A lány sem keres sokat, de többet, ez pedig kiborítja a férfit.
Újra meghúzta a vodkát. Azt a kibaszott vodkát.
Letette az üveget a konyhapultra, és nekidőlt az ajtónak. Vissza akart menni a lányhoz. Sok dolgot akart neki még mondani, tenni vele. Simogatni, csókolgatni szerette volna, aztán szeretkezni vele. Belefeledkezni az egész valójába, abba az édes, számára tökéletes testbe.
De már késő. Mire összeszedte magát, és visszatért a szobába, a lány felöltözött. Az édes rózsaszín mellbimbók a szép keblek végén, a libabőrös hófehér bőr, a párás szeméremszőrzet, a csillogó punci – sehol nem voltak. Helyettük ott állt a lány, kabátban, sapkában, sálban. Csinos volt, még felöltözve is, de pucéran a férfi számára álomszép. Szomorúan mosolyogva odalépett a még mindig meztelen férfihez, és szorosan átölelte, amit a férfi is viszonzott.
- Holnapután jöhetek?
- El se kéne menned.
- Sajnos muszáj. A vonatom mindjárt megy.
- Akkor kikísérlek.
- Ugyan. Vodkát ittál?
- Csak két kortyot.
- Mindegy. Megyek egyedül.
A férfi nem szólalt meg, csak hagyta, hogy a lány megcsókolja. Mikor hagyja, hogy a lány csókolja, és ő nem tesz semmit, mindig elképed. Hogy lehet egy csók ilyen lágy? Mintha szellő simogatná az ajkait. Nedves, puha szellő, ami egyre többet akar.
De a csók véget ért, a lány köszönt, és elhagyta a lakást. A férfi hagyta, hogy becsukja maga mögött az ajtót, de rögtön azután neki is dőlt. Talán a nőnek rajta kívül soha nem voltak más férfiak az életében, de megérdemelne egy jobbat nála.
És talán nem tud róla, de amióta viszonyuk van, a férfinek még csak eszébe sem jut más nő.
- Szeretlek – suttogta magában a férfi. – Rohadtul szeretlek.
Ezután kiment a konyhába, és bevedelte az egész üveg vodkát.