Régen várt beteljesedés

Lilian hatalmasat sóhajtott, ahogy Peter átölelte. Lehunyta szemét, és hagyta, hogy Peter belecsókoljon a nyakába, ám ezúttal nem tolta el magától, mint egyszer régebben. A kezében szorongatott ruhadarabokat hagyta a földre esni, és csak ölelte Petert, élvezte, hogy ujjai immár szabadon, büntetlenül simogathatják a férfit. Ajkaik egymásra találtak, és a szenvedélyes, forró csók a maradék józan eszüknek is utat mutatott. Peter Lilian szemébe nézett, és elkezdte kioldani hátul-megkötős kardigánjának övét. A lány kibújt a piros kardigánból, és körülnézett, hova rakja le. Elfordult egy pillanatra, hogy a fotel karfájára dobja a kardigánt, de Peter máris mögé került, hátulról ölelve át, mint aki egy percet sem bír ki kedvesének érintése nélkül.

Lilian felé fordult, és mosolyogva a szemébe nézett: -Szeretlek Peter!- Peter tudta, hogy Liliantől ezt rajta kívül senki nem hallhatta még őszintén, és ez még értékesebbé tette számára a szavait. Igyekezett komolyabb képet vágni, de a boldogság, hogy itt lehet Liliannel a karjaiban, nem eresztette el a mosolyt az arcáról. – Én is szeretlek! Teljes szívemből szeretlek, mióta csak megláttalak.- Egymásra nevettek, Peter pedig újra megcsókolta.
Lilian átkarolta a nyakát, és visszacsókolta a férfit. Kezei végigsimították a vállait, a lapockáit, a hátát, majd hagyta magát egészen közel húzni. Peter keze a lány derekán próbált utat találni a fehér felső alá, s mikor sikerült becsúsznia, Peter megborzongott Lilian bársonyos bőrének érintésétől. Lilian gyorsan kibújt a blúz ujjaiból, Peter pedig átemelte fején a felsőt, és a fotelbe hajította. Lilian homlokát Peter mellkasának döntötte, ám a férfiban buzgó energia nem bírta sokáig a mozdulatlanságot, és kezével már a szoknya gombjával küzdött, majd a cipzárt is lehúzta, Lilian pedig kilépett a szoknyájából, s egyúttal cipőit is lerúgta.

Peter lehajolt, és karjába kapta a lányt. Törékeny testének felemelése igazán nem okozott gondot. S miközben a karjában tartotta, újabb csókokkal rohamozta, és az ágyhoz vitte őt. Óvatosan lerakta, és leült mellé. Ekkor vette észre, hogy miközben felemelte a lányt a törülköző is leesett róla, de ez most a legkevésbé sem érdekelte. Lilian mellé könyökölt, és mosolygós szemekkel nézték egymást. Megsimogatta a lány arcát, aki kinyújtotta karját, és magához húzta. Egy szenvedélyes csók közben kerültek egymáshoz egyre közelebb és közelebb...

Lilian az öleléstől megrészegülten csókolta, simogatta Petert. Szerelme sosem érzett szenvedélybe sodorta. Eddigi titkolt, beteljesületlen szerelmük alatt nem is sejtette, hogy mennyire vágyott már Peterrel lenni. Peteren eluralkodott a vágy. Remegő kézzel kapcsolta ki a lány melltartóját, és közben Lilian tekintetét kereste.
Szerelmes, bátorító tekintetétől feltüzelten csókolta végig a lány selymes bőrét. Végigjárta a nyakát, a vállát, majd lefele indult a köldöke irányába. Lilian ekkor megállította, és hozzáhajolt, hogy megcsókolja. A csók közben Peter visszadöntötte a párnára, és míg egyik könyökén támaszkodva csókolta, Lilian ügyesen kibúj a maradék alsóneműjéből is. Peter arca, még egy árnyalattal vörösebb lett, ahogy meglátta maga mellett a lányt teljes szépségében.

Szemével és kezével egyaránt végigsimította a vállától a csípőjéig. Lilian élvezte az áhítatot, amellyel a férfi nézett rá. Peter érezte Lilian kezét a tarkóján, majd az állán, ahogy a lány maga felé fordította az arcát. A szemébe nézett, és bár nem volt sok tapasztalata az ilyesmiben, Lilian tekintete egyértelmű volt, és határozott.
Peter mély levegőt vett, és a legnagyobb óvatossággal adta át magát a gyönyörnek, melyet oly rég nélkülözött életéből. Liliant olyan érzések kerítették hatalmába, melyeknek létezését eddig csak sejtette. Szenvedélyük elragadta, és csak kettejük boldogsága létezett számára.
Az összhang, amellyel testük és lelkük összekapcsolódott, nem hagyott kétséget érzelmeik felől.

Peter minden érzékével a lányt figyelte. A látványa, az érintése, a hangja és az illata külön-külön is elég izgatóan hatottak rá, de együtt olyan bódulatba taszították, amelyet eddig elképzelni sem tudott. Lilian jelzései, karjának szorítása éreztették vele, a lányban feltörő érzelmeket. Lilian érezte a közelgő beteljesülést, ezért megragadta Peter csípőjét, és maga kezdte irányítani a férfi mozgását. Peter kábultan követte az egyre gyorsuló tempót kívánó lány mozdulatait. Lilian egy utolsót szorított rajta, majd kimerülten hanyatlott hátra. Peter lassítani akart, ahogy érezte, hogy Lilian testén apró borzongások futnak végig, de teste nem engedelmeskedett neki. Vágya erősebb volt az akaratánál, a természet követelte jussát, ő pedig behunyta szemét és alávetette magát az ősi törvénynek. Az érzés, amely egész lényét átjárta, olyan volt, hogy a csodálatos szó, csak halványan tükrözte jelentését. Lilian szerelmesen tekintett fel a férfira. Látta, ahogy átéli az édes kínt, érezte az energiák hullámait amint magasra csapnak, majd lassan elülnek a férfi testében.

Peter kinyitotta a szemét, és kedvese derűs arcára nézett. Elmosolyodott, és megcsókolta Liliant. Melléheveredett, magukra húzták Lilian virágmintás ágytakaróját, és percekig csak nézték egymást mosolyogva. Peter mozdult előbb, és hátrasimított Lilian hajából egy fürtöt. –Szeretlek!- mondta, és megcsókolta ajkait. Lilian lelke zsongott a boldogságtól, arca ragyogott, ahogy a vallomást hallgatta. A takaró alatt megkereste Peter kezét, megfogta, és azt mondta: -Én is szeretlek Téged. Ne haragudj, ha néha undok voltam veled. Nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel...- Peter elmosolyodott, és közelebb húzta a lányt. –Lily! Soha nem tudnék rád haragudni!- Lilian mosolyogva hajtotta fejét Peter mellkasára.