Rea - Egy leszbikus románc története 12. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara
Beküldve: 2011. november 1.

********************************************

Komoly tekintettel nézett rám és feszült figyelemmel várta a reakciómat. Lesütöttem a szemem és én is feltettem magamnak a kérdést. Készen állok erre? Rám villantott egy meleg mosolyt, két kezébe vette az arcomat, és homlokát gyengéden az enyémhez érintette. Végignyalta az ajkait, mielőtt megszólalt.
– Rea! Nem akarom, hogy olyat tégy, amit később megbánsz.
– De… én… – nyögtem, visszafojtva a lélegzetemet.
– Figyelj rám! Tizenhat éves vagy. Nem kell elsietned semmit. Komolyan mondom. Ez nem azt jelenti, hogy én nem akarnám, vagy ne szeretnélek. Pont azért, mert szeretlek. Pont ezért szeretném, hogy emlékezetes legyen. Nem egy amolyan „szedd fel, döntsd meg és túl is vagyunk rajta” kapcsolat. Azt szeretném, ha különleges lenne. Szóval… talán jobb, ha várunk… oké?
– Azt hiszem, igazad van. Rendben! Várjunk még!

Átölelt, és gyengéden megcsókolt. Együtt aludtunk, egymás karjaiban fekve. Úgy gondoltam, Freyának igaza van. Nem kell elsietni. Úgy aludtam el, hogy az járt a fejemben, milyen megértő is ő. Annyira kedves volt tőle, hogy ezt mondta. Ezt az oldalát látva, csak mégmélyebbek lettek az érzéseim iránta. Tudom, hogy még túl korai ezt kijelenteni, de ő volt a legtökéletesebb ember a szememben. Gyönyörű, kedves, figyelmes, humoros, megértő. Úgy éreztem, vele akarom leélni a hátralévő életem.

Nagyjából egy hét múlva visszatértünk New Yorkba. Nagyszerű időket éltem át Ausztráliában. És nagyszerű munkát is végeztünk. Néhány bemutató, egy magazin címlap és egy fotós kampány. A hosszú és megterhelő repülőút után visszamentem a lakásomra és a nap hátralévő részét pihenéssel töltöttem. Felhívtam Claest, hogy szóljak, hazaértem. Éjszaka átjött, hogy visszahozza Neshát és hozott magával egy kevés kaját a kedvenc gyorséttermemből innen a közelből. Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki mindent, ami Ausztráliában történt. Jó volt újra látni őt. Vele mindent meg tudtam beszélni. A legjobb barátnők voltunk, mióta csak ismertük egymást. Először még kisbabaként találkoztunk. A szüleink szomszédok és jó barátok voltak LA-ben már évek óta. De négy éve ők New Yorkba költöztek.
– Rea! Utállak! Olyan szerencsés vagy… Én is el akarok menni… – visított Claes, elterülve az ágyon.
– Egyszer elmehetünk együtt is. Talán majd jövőre – mosolyogtam rá.
– Igen… remélem – sóhajtott fel és elnyújtózkodott.
– Na és, van valami újdonság? – kérdeztem, miközben kipakoltam a bőröndömet.
– Semmi különös.
– Látom… Csupa unalom, hm?
– Na ja!... Te jó ég! – kiáltott fel hirtelen, amitől én is megdermedtem. Kiugrott az ágyból és a bőröndömre szegezte a tekintetét. Egy halom ruhára nézett, én pedig rögtön rájöttem, mi keltette fel a figyelmét és kiemeltem egy narancssárga Rick Owens kabátot a halomból. Megnézte, aztán felpróbálta. Tökéletesen illett rá. Átlagos testalkatú volt, ezért nem volt nehéz eltalálni a méretét. Megnézte magát a tükörben, aztán levette a kabátot és visszatette a többi ruha közé.
– Annyira szerencsés vagy… ez a kabát gyönyörű! – sóhajtott és segített befejezni a kipakolást.
– A tiéd lehet.

Megrökönyödve nézett rám. Úgy rázta a fejét, mint aki megőrült. Megvártam, amíg lenyugszik.
– Nem, Rea! Ez egy Rick Owens!
– Tudom.
– Nem tehetem – rázta a fejét.
– Neked adom – mosolyogtam rá.
– Nem, nem… ez túl sok… túl drága. Nem adhatod csak úgy nekem.
– Semmi gond. Ajándékba kaptam az egyik bemutató után. Már így is elég kabátom van, szóval… megtarthatod. De nem adom ingyen.
– He?
– Téli szünet van, nem? Holnap muszáj lesz velem jönnöd.
– Igen. Téli szünet… Hova? – kérdezte zavartan.
– Befestetem a hajam.
– Miért? Milyen színűt szeretnél?
– Az ügynököm javasolta, hogy változtassak egy kicsit a külsőmön, hogy frissnek és divatosnak látszódjak. Szóval platina szőkére gondoltam.
– Oké! Nézzük meg, hogy illik-e hozzád, vagy sem!
– Oké! Drukkolj! – tettem keresztbe az ujjamat és rávigyorogtam.
– Igen. Ha nem lesz jó, legfeljebb visszacsináljuk. Talán én is befestetem a hajam.
– Miért? – néztem rá, türelmetlenül várva a választ.
– Nem tudom. Csak jó ötletnek tűnik. Már az is baj?
– Nem… Ahogy te is mondtad, ha nem jön be, bármikor visszaváltoztathatod.
– Nagyszerű! Akkor holnap megcsináljuk! – mosolygott rám Claes csintalanul.
– Oké!
– Szóval… tényleg nekem adod a Rick Owens kabátot?
– Persze. Csak nyugodtan vidd el!
– Istenem! Rea! Hálám üldözni fog a sírig! – Olyan erősen ölelt át, hogy azt hittem, összetöri minden csontomat.
– Oké! Csak had kapjak levegőt!

Másnap elmentünk a fodrászhoz és befestettük a hajunkat. Meg kell mondanom, le voltam döbbenve. Igazán nagyszerűre sikerült. A szemöldökömet nem szőkíttettem ki. Azt meghagytam az eredeti sötétszőke színben. Claes világosbarnára festette a haját. Csodálatosan nézett ki. Ez után elmentünk az ügynökségemre. El kellett még intéznem valamit. Utána csak vásárolgattunk és kikapcsolódtunk. Annyira jól esett egy időre elfeledkezni a fotózásokról, bemutatókról, edzésről meg minden ehhez hasonlóról.
Egy rakás ruhával és cipővel tértünk haza, ami talán egészen nyár végéig elég lesz. Ezek után már muszáj volt leellenőriznem a számlámat. Túl sokat költöttem az elmúlt időben. Épp azon voltam, hogy rendet rakjak, amikor megszólalt a telefonom. Kinn hagytam a nappaliban, úgyhogy most megkértem Claest, hogy hozza be. Közben ő elvette és elkezdett csacsogni a hívóval.
– Halló! – szólt bele komoly hangon.
Egy pillanatnyi csönd következett, amíg a választ hallgatta.
– Nem. Ez az ő telefonja.
Egy pillanat múlva hangosan felnevetett, aztán ismét megszólalt.
– Remek. Szóval, mi újság?... Hogy? Rendben! Semmi gond… Igen. Biztos.
Eltakarta a mikrofont a kezével és kiabált, hogy menjek oda.
– Re! Freya az!

Abbahagytam a pakolást, és kimentem a nappaliba, hogy átvegyem a telefont. Visszatartottam a lélegzetem és beleszóltam.
– Helló! Én vagyok. Mi újság?
– Helló!... Csak azon gondolkodtam, hogy lenne-e kedved randizni, vagy valami.
– Máris hiányoztam? – mosolyodtam el, miközben magam elé képzeltem az arcát.
Claes megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmemet. Vetettem rá egy haragos tekintetet és némán tátogva kérdeztem, hogy mi van. Ő viszont csak forgatta a szemét és némán nevetett.
– Tudod, hogy mindig hiányzol. – Hallottam a hangján a mosolyt.
Annyira kedves. Éreztem, ahogy az arcom lángba borul. Claes ismét azzal a hülye tekintetével nézett rám, én pedig csak küldtem felé egy szúrós pillantást.
– Tudom. Te is hiányoztál nekem.
– Szóval, visszatérve a témára, szabad vagy holnap este?
– Este fotózásom lesz, de aztán ráérek.
– Mi lenne, ha érted mennék a stúdióhoz?
– Az nagyszerű lenne. Majd hívlak holnap.
– Oké! Bármikor hívhatsz – nevetett a telefonba.
– Oké! Akkor majd holnap találkozunk. – Fülig ért a szám.
– Akkor holnap! Jó éjszakát! Szeretlek.
– Én is szeretlek.
Letettem a telefont, és leroskadtam a kanapéra Claes mellé. Ő csak hosszan bámult rám. Úgy nézett ki, mint aki megőrült. Összehúztam a szemöldököm és felsóhajtottam.
– Nagyon édes volt – mondta végül.
– Ne szórakozz velem!
– Eszemben sincs. De ez adott egy ötletet.
– Ha? Mit?

Másnap este a fotózás után a stúdióban vártam Freyára a modell barátaimmal, akikkel együtt dolgoztunk aznap. Épp pletykáltunk valamiről, amikor Freya megérkezett. A nevemet kiabálta és elindult felénk. Adott egy csókot az arcomra és rám mosolygott.
– Indulhatunk? – kérdezte.
– Oké! Csak had szedjem össze a cuccom az öltözőben!
– Oké! – bólintott.
– Ja, és ők a barátaim. Georgina és Jesse – mutattam be a másik két lányt.
– Hello, lányok! Freya vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek titeket.
– Én is örülök. Szólíts csak Georgy-nak! – rázta meg Georgina Freya kezét.
– Hello! Én pedig Jesse vagyok – rázott kezet Jesse is Freyával.
– Oké! Akkor én majd kint várok rád – fordult felém Freya.
– Oké! – helyeseltem.
Bementem az öltözőbe a cuccomért. Georgy és Jesse követtek. Nagyon izgatottnak tűntek.
– Rea, még sosem láttam ilyen gyönyörű lányt. Nem tudod, hogy foglalt-e? – kérdezte Jesse.
– Állj le, Jesse! Megadod a számát? Kérlek! – könyörgött Georgy.
– Bocsi lányok, de ő az én barátnőm – dörzsöltem a tarkómat.
– A fenébe!... Olyan szerencsés vagy!... Annyira irigyellek! – durcáskodott Georgy.
– Most összetörted a szívem! – kezdett Jesse a szokásos drámájába.
– Majd valamikor összefutunk, lányok! – zártam rövidre a dolgot, és elbúcsúztunk.
Éppen kiléptem az ajtón, amikor megpillantottam a közeledő fényeket. Összehúztam a szememet, hogy ki tudjam venni Freya Lamborghiniének körvonalait. Megállt előttem és kinyitotta a felém eső ajtót. Rá mosolyogtam és beültem. Mindketten bekapcsoltuk a biztonsági övet, aztán csak egy forró, szerelemittas pillantást küldött felém.
– Készen állsz?
– Igen.
– Tetszik az új hajad.
– Köszi!

Folytatása következik!