Prágai éjszakák

Már éjfél is elmúlt és én még mindig Prága utcáit róttam. A Vencel tér fényei hívogatóan csillogtak az éjszakában, az árusok sört kínáltak az utcán és vidám cseh fiatalok hangoskodtak mindenfelé. Én viszont egyedül voltam, és ilyenkor az ünnepi hangulat ezt még jobban kiélezi. Két napja érkeztem egy prágai ügyvéd konferenciára, viszont valamit Budapesten hagytam: egy nőt, akit valaha nagyon szerettem és azt hittem ő lesz az „életem párja”. Hát nem így alakult.
Mit tehet egy magányos férfi az „arany városban”, ha lassan éjfél közeledik és mindig nem akaródzik nyugovóra térnie? Egy sztriptíz bárjában kötöttem ki. Rendeltem egy méregdrága whisky és felmértem a terepet. Imádom azt a város, elvileg legális a prostitúció és akár még számlát is adnak. Nem mintha el akarnám könyvelni. De el kell ismerni, hogy sokak számára ez a hely maga a paradicsom, bár a városatyák nem mindig nézik jó szemmel a város e turisztikai attrakcióját.

A csaj, akit kinéztem a pult mellett ült és egy koktélt iszogatott. Vörösesbarna, hullámos haja volt, keleties szeme és érzéki ajkai. Odaléptem hozzá és megkérdeztem, hogy meghívhatom-e egy italra. Tudtam, hogy ebben a bárban ez a „szokásos eljárás”. Bólintását beleegyezésnek vettem arra, hogy közelebb üljek hozzá és megkérdezem a nevét.
- Leila vagyok. - felelte. Biztos nem ez az igazi neve, de mit számított.
- Nos Leila, – tértem a  tárgyra - Mennyi?
- Én nem vagyok eladó – mondta sértődötten. Majd felállt és faképnél hagyott. Nem zavart különösebben, tudom, hogy azért vannak itt is olyan lányok, akik nem mindent vállalnak be. Majd kerül másik.
Ültem tovább a pultnál és csak vedeltem az egyik pohár whiskyt a másik után. Már arról is lemondtam, hogy felszedjek egy kurvát, valahogy most egyik sem jött be és ráuntam a vadászatra. Gondoltam, hogy még egy pohár aztán taxival elmegyek a hotelig és kialszom magam. Már éppen mentem volna, amikor leült mellém az említett Leila.
-  Rendben van, de csak egy feltétellel. - mondta.
Nahát, mégiscsak kurva, ha már feltételekről beszélünk.
- És mi lenne az, kislány?
- Holnap találkozzunk. És ne legyél részeg. - mondta és egy kis papírra leírt egy címet.
- Jól van, az még belefér.  - mondtam.
- És még valami. -folytatta- Ha velem jössz azt kell tenned, amit én mondok. Rendben van?    - Mintha a volt csajomat hallanám! - nevettem részegen.- Egye fene. De aztán semmi szadomazo, mert azt nagyon nem csípem.
Bólintott, hogy attól nem kell félnem, és elbúcsúztunk, hogy akkor majd másnap találkozunk.

Keleties stílusú lakás volt, nagy függönyökkel, párnákkal és egzotikus füstölővel. Nem tudom ott lakik-e vagy csak klienseknek van, de tetszett a hely.
Leültünk és töltött nekem valami italt, ami gyümölcslé lehetett egzotikus fűszerezéssel. Közben mindenféléről kérdezgetett, hogy ki vagyok, honnan jöttem, mivel foglalkozom. Gondoltam ezzel akarja oldani a feszültséget mielőtt a lényegre térnénk.
- Nos Thomas, mit szeretnél? - kérdezte.
- Mintha megígértetted volna, hogy az legyen, amit te akarsz. És én még ezért fizetek is. Inkább te mond el, hogy mit akarsz. - feleltem.
- Pont azt teszem. Egy kérdést intéztem hozzád, hogy megismerjelek. - mondta és érzékien hátradőlt a kanapén, hogy kényelembe tegye magát. 
- Ahogy már mondtam, a szadista dolgokon kívül tőlem minden jöhet. - mondtam, és már közelebb is hajoltam hozzá, hogy a gyakorlatban nyomatékosítsam a válaszom.
Elhárította a közeledésem és egy kis távolságot kért.
Azt szeretném, ha szeretkezés közben mindig azt tennéd amit mondok. - mondta.
-  Rendben, csak ne játszd el azt, hogy a barátnőm vagy!
Rögtön kapott a szón és láttam egyre jobban érdekli a magánéletem.
- Mi van a barátnőddel?
- Mi lenne? Utál engem, mire hazaérek elköltözik és lehet, hogy többé nem látom. - mondtam keserűen.  - Na jól nézek ki, ide jövök egy kurvához és lelki dumát kapok. Ezt egy pszichológus is tudja édesem!
- Először is ne nevezz kurvának, nem szeretem! - mondta teljesen nyugodtan -  A barátnőddel milyen volt a szex? Hogy is hívják? - kérdezte teljesen figyelmen kívül hagyva a megjegyzéseimet.
- Réka. - válaszoltam.
- Szóval Rékával milyen volt a szex? - kérdezte. Bezzeg a Réka nevét ki tudja helyesen mondani!
- Ha már ilyen kíváncsi vagy... Én azt hittem, hogy jó, de aztán kiderült, hogy mégsem. Megcsalt és én is őt. Azt hiszem Réka elég frigid az ágyban, alig lehet rávenni a szexre. Nem az az erotikus típus vagy csak én nem vagyok elég jó neki. -  mondtam és ittam rá egyet, hogy elmúljon a keserű szájízem, amit felhozott ez az emlék. Réka bizony sokszor a szememre vetette, hogy nem figyelek rá az ágyban, de a fene érti ezeket a nőket, akármit csináltam sosem volt megelégedve, sem az ágyban, sem az ágyon kívül. Aztán kapott magának másokat kisérletezni.
- Mit szólnál ahhoz, ha megtanítalak, hogyan légy olyan szerető, aki boldoggá teszi Rékát vagy bármelyik nőt?- kérdezte és csábosan mosolygott.
- Mire gondolsz? Nem vagyok éppen egy taknyos kölyök, tudok ám egy s mást. - mondtam és és férfiasnak szánt vigyorral igyekeztem ezt még inkább hangsúlyozni.
- Felejtsd el amit a filmekben láttál. Egy valódi nőnek nem az kell. Megtanulhatod, hogy teljesen urald a magömlésed és csak akkor élvezz el, ha te akarsz. Így annyi orgazmusod lehet, amennyit csak szeretnél. - mondta sejtelmesen.
- Azt hittem, hogy a kettő ugyanaz.
- Sokan így hiszik, de nem igaz. Az orgazmus elválasztható a magömléstől, és ha nem akarod teherbe ejteni a nőt semmi szükséged arra, hogy elveszítsd a spermád.
- Miért ne tenném meg? Azért van benne egy jó érzés - mondtam és már kezdett beindulnia fantáziám.
Leila észrevehette a gondolataim, de nem adta meg magát.
- Utána meg kimerülten és erőtlenül elalszol - mondta.
- Jóleső alvás az, jó érzés levezetni a feszültséget. -akadékoskodtam.
- … és minél többször csinálod ezt, annál kevesebb energiád marad. Jönnek a prosztata problémák, merevedési zavarok és impotencia. Ellenben ha megtanulsz a magod megtartásával szeretkezni, annyit szeretkezhetsz, amennyit csak akarsz és sosem merülsz ki. Olyan boldogságot élhetsz meg, amelyről még csak nem is álmodtál.
- Te aztán tudod, hogyan izgasd fel az embert. Nem egészségtelen ez, ha nem engedem ki a spermát? Fájdalmasan hangzik.
- Egyáltalán nem, sőt ez a teljes egészség titka. Megtaníthatom hogyan csináld és élvezni fogod. Ráadásul imádni fognak a nők. Maga a paradicsom.- mosolygott.
Kezdett érdekelni a dolog. Talán nem is olyan hülyeség. Eszembe jutott, hogy egyszer néhány évvel ezelőtt volt egy különös kalandom egy lánnyal. Fiatal voltam és nagyon szerelmes, úgy néztem rá, mint egy istennőre. Amikor pedig először szeretkeztünk, hihetetlenül sokáig bírtam, úgy éreztem, hogy bármeddig bírom és emlékszem arra, hogy csodálatos volt. Aztán elmúlt, második alkalommal már nem volt olyan. Máig sem tudom, hogy akkor miért jött össze és utána miért nem. Réka mindig csalódott volt szeretkezés után, és ez is hozzájárult a kapcsolatunk kudarcához.
-  Rendben van, Leila. Taníts meg. - mondtam.
- Gyere vissza holnap és akkor folytatjuk.
- Ennyi? Azt hittem csinálunk is valamit?
- Nem, azt szeretném, hogy menj haza és gyere holnap.
- És szerinted meddig fog ez tartani, napokig? Csak azért mert haza kell utaznom nemsokára. Ja, és mennyibe fog ez kerülni? - kérdeztem, de úgy tett, mintha meg sem hallaná.
-Holnap 6-kor. - mondta és már ki is tessékelt az ajtón. - Ja, és ne feledd, én választottalak ki téged és nem te engem.

Másnap folyton az esti találka járt az eszemben. Nem igazán kötötték le a figyelmem a nemzetközi szerződések rendhagyó klauzulái, de igyekeztem legalább úgy tenni, ahogy a munkám megköveteli. Egyre jobban tetszik nekem ez a nő. Gyönyörű macskaszemei vannak, és olyan érzésem támadt, mintha már láttam volna valahol ezt a szempárt. Talán táncolni láttam ugyanabban a bárban? Nem tudom, de biztos, hogy már láttam valahol.
A megadott időben már ott álltam Leila ajtaja előtt. Egy lenge ibolyaszín ruhában várt, amely alól érzékiek kisejlettek a telt idomai. A szeme édesen szikrázott, egyszerre volt kacér nő és szeretetteljes anya, aki keblére ölelné az érkező gyermekét. Egy pillanatra tényleg anyának éreztem, majd hirtelen észbe kaptam: pénzért csinálja, és nem az anyám, hogy simogasson. Néma harc dúlt bennem. Szerettem volna megragadni ezt a nőt, hajába túrni és csak engedni hogy történjenek a dolgok maguktól. Viszont tudom mi jön utána. Adok neki 5o vagy 1oo eurot, attól függ mennyire volt jó, majd felöltözöm és keserű szájízzel igyekszem elfelejteni mindent. Másrészt, kíváncsi voltam, mi többet tudna adni nekem, és úgy döntöttem, folytatom ezt a játékot.
Leila úgy tett, mintha mit sem venne észre abból, ami bennem zajlik. De biztos voltam benne, hogy sejt valamit. Kézen fogott és az ágyhoz vezetett. Lassan levetkőztetett és simogatni kezdett.
Lazulj el, Thomas, és engedd, hogy vezesselek.
Simogatni kezdte a lábam, majd egyre fennebb kúsztak az ujjai. Valahonnan elővett egy kis olajos csészét, és a kezébe öntött belőle.
- Megmasszírozlak. Lazulj el, és figyelj.
Nagyon gyengéd ujjai voltak, úgy ért hozzám, mintha egy selyem simogatna. Beleborzongtam, mire elmosolyodott. Lassan, lentről felfelé masszírozni kezdte a lábam. Egyszerre volt érzéki és megnyugtató. Kezdtem egészen ellazulni és átadni magam a női érintésnek. Majd áttért a testem többi részére, a karjaimra és a mellkasomra, de azt testrészem, ami már ágaskodva várta a kényeztetést, egyszerűen elkerülte. Viszont volt valami, ami egyre jobban megfogott: egy érzés, ami Leilából áradt, egy ismerős melegség, amelyet úgy fogalmaznák meg, hogy „anyai szeretet”. Azt hiszem mindig vágyunk egy kicsit erre, még ha nem is ismerjük be. Az anyai nőre, aki gondoskodó, de a szabadságomat is teljesen meghagyja. A gyönyörű nőre, aki bármelyik pillanatban kész arcot váltani, és kacéran felforralni az ember vérét. Leila ilyen volt. És ahogy a finom kis kezei a bőrömet simogatták és átjárt a testének illata, éreztem, hogy kezd megjelenni bennem egy különös gyengédség, vonzódás, ami túlmutat annál, hogy egyszerűen behatoljak a vaginájába. 
Most megint a legérzékenyebb testrészemhez közelített. De ekkor már mindegy volt, hogy mit csinál velem, teljesen átadtam magam neki és az általa okozott gyönyörnek. És lám odaérkezett és a kis nyelvével körözött körülötte. Játszadozni kezdett, mint egy kiscica. Bennem egyre jobban nőt a vágy, hogy egy hatalmasat élvezzek, bele az ő érzéki szájába. Megragadtam a haját és még inkább le akartam nyomni a torkán az izgalomtól lüktető falloszom. De ellenállásba ütköztem, megragadta a csuklóimat és kiszabadította magát. Az övé az irányítás, ne feledjem el!- emlékeztetett. A nyelvével megérintett valamit, talán az ondóvezeték tövét, és hirtelen oszlott a feszültség, ismét ellazultam és átjárt egy különös, boldogság- nyugalom.
Egy idő után mégis éreztem, hogy nő az erotikus feszültség, és közelítek egy elkerülhetetlen orgazmushoz. Bizsergések szaladtak ezerrel a gerincemen, majd egy robbanás... és az elmém kikapcsolt. Csak egy valami maradt, egy különös tudat, ami csak volt. Lebegtem ebben a gyönyör teli tudatóceánban, amelyben megfürödtem, akár az Édenkert tavában. Majd szép lassan elmúlt és én kinyitottam a szemem. Leila szemével találkoztam először. Mozdulatlanul nézett és ahogy kinyitottam a szemem, elmosolyodott.
- Tudom, hogy arról volt szó hogy nem megyek el, de most nem vagyok biztos benne, hogy mi történt... - néztem bizonytalanul a még mindig ágaskodó és tiszta férfiasságom.
- Gyönyörű volt és tökéletes. - mondta Leila. - Látod erről beszéltem.   
Vártam volna, hogy más dolgokra térünk, de azt mondta, hogy talán majd máskor.
- Van egy ajándékom számodra. - mondta, majd valahonnan előhúzott egy könyvet. - Szeretném ha elolvasnád.
- Tantrikus szex. - olvastam.  - Tehát ez, amit tanítasz, a tantrikus szex?
Olyasmi. - mosolygott édesen.  - Most viszont menned kell, mert későre jár.
Az órára pillantottam, és meglepődve láttam, hogy már több, mint négy órája nála vagyok. Észre sem vettem, hogy telik az idő.
Zavartan a zsebembe kotorásztam, hogy kifizessem a szolgáltatásait. Még mindig nem tudom, mennyi a tarifája és kérdően néztem rá.
Nem tartozol semmivel. -mondta.
- Tényleg?  - kérdeztem.
Nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, kitessékelt, majd gyorsan bezárta.
Zavartan mentem hazafelé a Vencel téren, és az agyamban számtalan kérdés kavargott. Ki ez a nő? És mi ez a játék amit velem űz? És mi a csudának nem jutott eszembe megkérdezni, hogy mikor találkozunk legközelebb?

Az idő lassan telt, mintha vontatnák. Már izgatottan vártam, hogy újra találkozzam a különös tanárnőmmel. Másnap felmentem hozzá, de be volt zárva az ajtó. Utána minden nap, amíg Prágában voltam, felmentem hozzá, de sosem találtam otthon. Végül a sztriptízbárban kerestem. A kopaszt pultos rázta a fejét:
- Emlékszem arra a nőre, rég nem volt itt. Néha megfordul a bárban, de nem táncosnő.
Vajon megbántottam valamivel, hogy így nyom nélkül eltűnt? Lassan azon kaptam magam, hogy többet gondolok Leilára, mint az otthon hagyott barátnőmre. Meg kell találnom őt valahogy. Az úton is folyton őt kerestem, minden mellettem elhaladó nőben őt akarom meglátni, de egyik sem ő.
Belelapoztam Leila könyvébe. Módszereket, technikákat írt le férfiaknak arra, hogy hogyan uralkodjanak önmagukon. Bonyolultnak tűnnek ezek a testgyakorlatok, nincs sok türelmem hozzá, de elhatároztam, hogy Leila kedvéért teszek egy próbát. Ahogy a könyvet lapoztam, egy kis cetli hullt ki a lapjai közül. Ez állt rajta:
„Amikor készen állsz folytatjuk. Addig is ne keress, majd jelentkezem. Ebben a könyvben mindent megtalálsz. Üdvözlettel, Leila.”
Döbbenten néztem ezt a rövid és kategorikus üzenetet. Tehát nincs mit tennem, ő nem akarja, hogy megtaláljam.

Amikor felszálltam a budapesti járatra, magammal vittem ennek a különös prágai nőnek a bódító illatát. Az ügyvéd kollégám egész úton beszélt mellettem, de alig figyeltem rá, néha bólintottam, és tovább bámultam ki a lebegő felhőkre.
- Te nem is figyelsz rám.- lázadt fel Loránd. - Néhány napja nagyon elvagy, mások is észrevették. Nem tudom mi történt veled, de remélem holnapra összeszeded magad, mert tárgyalásunk van. Emlékszel, ugye?
- Persze.  – mondtam, de gondolatban Leila vörös tincseit csavargattam az ujjam köré.
- Emlékszel a francia nemzetközi jogász csajra? Ő is érdeklődött, hogy mi van veled. El se jöttél a záró fogadásra, pedig egész jó buli volt. Jó volt látni a sok komoly jogászt, ahogy részegre isszák magukat. Készítettem róluk néhány fotót, hogy legalább utólag vidulj te is, te szomorú Rómeó! - nevetett, majd az orrom alá nyomta a telefonját.
A lélegzetem is elakadt, ahogy a telefon képernyőjén, a tántorgó, nyakkendős öregurak között megpillantottam a nyomaveszett, titokzatos tündérem, amint egy pezsgőspohárral a kezében titokzatosan mosolygott felém.
- Ez a nő a francia jogász?  - kérdeztem nyugalmat parancsolva magamra, hogy Loránd ne sejtse meg, hogy majd elájulok a meglepetéstől.
- Igen. Lara Gilmort, a házigazdáink egyike. Csodálom, hogy nem találkoztatok. - mondta, majd témát váltott és végeláthatatlan érvelésbe kezdett arról, hogy miért pocsékak a halkereskedelmi szerződések általánosan elfogadott feltételei. A halkereskedelem volt most az utolsó dolog, ami érdekelt.
Viszont nemsokára megérkeztünk, újra a magyar levegőt lélegeztem a Ferihegyen és volt valami megnyugtató abban, hogy újra itthon vagyok. Mint egy új kezdet, amikor bármi megtörténhet. Éreztem, hogy a könyv a térképem Leilához, azaz Larához. Hát legyen aminek lennie kell, gondoltam, és engedtem magam új kalandokba sodródni.