Pont ő kell nekem 7.rész

Későre járt mire aznap haza értek. Ashley megállt a házuk előtt, fáradt mozdulattal leállította a motort és lassan Asztrid felé fordult.
-Tudod, most először érzem azt, hogy mindenem megvan, hogy boldog vagyok, s nem hiányzik semmi az életemből. Minden a helyén van.
Asztrid szélesen elmosolyodott. - Fantasztikus érzés, nem igaz?
-De, abszolút az.
-Szeretlek Ash. - mondta Asztrid.
-Én is szeretlek téged.  Tudod, legszívesebben világgá kürtölném, hogy mindenki hallja. - mosolygott vissza Ashley. Úgy érezte, hogy szíve túlcsordul. Hogy nem bír el több szerelmet. Még sosem szeretett így.
-Hát én nem bánom, ha világgá kürtölöd, de szerintem holnap is rá ér. Szóval mit szólnál, ha bemennénk?
-Azt hiszem, ez egy remek ötlet.
-Szuper - mondta miközben kiszállt az autóból.
-Édes otthon. - sóhajtotta Ashley miközben a kulcsot próbálta a zárba illeszteni sikertelenül.
-Na, most hol a lyukérzéked? - kérdezte Asztrid visszafojtva mosolyát.
-Úgy érzed gyakorlásra szorulok? - kérdezte Ashley miközben egy hirtelen mozdulattal megragadta Asztridot a pulcsijánál fogva és az ajtónak nyomta.
-Még véletlenül sem céloznék ilyesmire, de viszont ezt abba ne hagyd, mert őrülten izgató. - nézett rá kitágult szemekkel.
A levegőt mindketten szaggatottan vették.
-Te vagy az izgató, ahogy rám nézel… ahogy szétnyílik az ajkad a vágytól - simított végig a hüvelykujjával rajta - ahogy érzem s látom, hogy kívánsz… egyszerűen megvadítasz.
Át akarom szeretkezni veled az egész éjszakát - súgta tovább miközben közel hajolt hozzá, hogy megcsókolja, de az ajtó hirtelen kinyílt és mindketten beestek rajta.
-Mi a…- kiáltott fel Asztrid.
-Basszus, azt hiszem az ajtó nyitva volt. - mondta Ashley meglepődve.
-Észrevettem. - nyögte Asztrid. - Szólhattál volna. Most teljesen padlót fogtam tőled. - jelent meg egy félmosoly az ajka szegletén.
-Imádom, hogy a humorod ilyenkor is a helyén. - nevetett Ashley miközben feltápászkodott, és segített Asztridnak is felállni.
Ashley ahogy a nappali felé nézett észrevett egy bőröndöt.
-Bőrönd? - nézett Asztridra.
-Ne nézz így rám, nem az enyém.
-De kié?
-Ben haza jött volna? - sápadt el Asztrid.
Ashley becsukta az ajtót s a nappaliba ment.
Nem talált ott senkit.
-Hahó? Van itt valaki? - kiáltotta.
-Na végre, hogy megjöttetek! - szólt egy női hang a konyhából.
-Ez meg kicsoda? - nézett Ashley Asztridra.
-Bocsi elő jönnél? Nem tudjuk, hogy ki vagy? - kiáltotta Asztrid.
-Asztrid Elisabeth Thomson. Hogy a viharba van az, hogy 7 év után nem ismered meg a legjobb barátnőd hangját? - jött elő barátnője Oli, kis rosszallással a tekintetében.
-Oli?? Te..atya ég!!! Te itt??? - rohant oda barátnőjéhez s szorosan átölelte. - Hogy? Hogyan?  Miért?
-Édesem, amikor az embert felhívja hajnalok hajnalán a barátnője sírva s tanácstalanul, akkor nem szabad gondolkozni, csak a tettek mezejére lépni. Szóval összepakoltam s iderepültem.
-De honnan tudtad a címet?
-Nincs olyan, amit egy google nem old meg. - kacsintott rá.
-Hát akárhogy is… Örülök, hogy itt vagy. – mosolygott őszintén rá Asztrid.
-Remélem is. - mosolygott vissza majd a mögött álló lányra nézett.
- Szóval te vagy az a bizonyos Ashley.
-Igen én lennék.  Szia. Már sokat hallottam rólad.
Oli lassan elé állt s a szemébe nézett.
- Figyelj! Tisztázzunk valamit, mielőtt elkezdenél jópofáskodni.
-Oli…- szólt rá óvatosan Asztrid.
-Te most maradj csendbe. - szól erélyesebben Asztridra majd visszafordult Ashleyhez. - Asztrid a leges legjobb barátnőm. Fantasztikus ember és persze gyönyörű. De gondolom ez neked is feltűnt. Úgy gondolom, hogy nagyon szerethet téged, ezért figyelmeztetlek előre, ha egyszer is megbántod, bármivel, de tényleg akármivel… akkor ide utazom, és akkor menekülj, mert a föld alól is előáslak és szétrúgom azt a puccos seggedet.  Világos? - küldte rá gyilkos mosolyát, amit Asztrid már nagyon jól ismert.
-Hát hogyne. Nem áll szándékomban megbántani. - mondta Ash határozottan.
-Helyes. Amúgy Olívia vagyok, de szólíts csak Olinak. - nyújtotta a kezét mosolyogva, mintha mi sem történt volna.
-Azt hiszem, nekem már nem kell bemutatkoznom. - fogta meg a feléje nyújtott kezet.
Oli Asztridra mosolygott. - Bírom a csajt.
Asztrid megkönnyebbülten ránevetett.
-Na, gyertek. Remélem éhesek vagytok. Főztem vacsorát. - mondta miközben visszament a konyhába.
-Nagyon határozott a barátnőd. - súgta Ashley miközben lassan kifújta a bent rekedt levegőt.
-Ő ilyen. Meg fogod szeretni te is.
-Gondolod? - mosolygott rá bizonytalanul, miközben kézen fogta s követték a konyhába Olit.
Asztrid úgy gondolta, hogy mióta nincs otthon, barátnője sűrűbben vette elő a szakácskönyvet. Ami csak a hasznára vált, hisz a vacsora egész jól sikerült.
Remekül telt az este, és úgy látta, hogy a nő, akit szeretett s legjobb barátnője egyre jobban kijönnek egymással.
Jól érezte magát, boldog volt.  Már csak Bennel kell valahogy rendeznie ezt az egész történetet.
-Na, csajok, ha nem bánjátok, én elteszem magam holnapra. - állt fel Oli lassan. - Ma elég hosszú napom volt. Kibéreltem az egyik vendégszobát, ha nem baj.  Nektek további szép estét. - kacsintott Asztridra.
-Jó éjt Oli. - mondták egyszerre.
-Nektek is.
Ashley mosolyogva nézett utána.
-A barátnőd egész, hogy is mondjam, önálló.
-Igen az biztos bár kétlem, hogy a legjobb szót használtad rá. De az ziher, hogy nem kell félteni.
- Hallom ám csajok!- hallatszott Oli kiáltása fentről.
Asztridék boldogan nevettek fel.
-Elég hosszúra sikerült ez a nap. - szólalt meg egy kis idő múlva Ashley miközben nagyot ásított.
-Nekem mondod? Kimerültem. Nézzünk még egy kis tv-t?
-Te Tv-zni akarsz?
-Hát legszívesebben folytatnám azt, amit elkezdünk az ajtóban, de mivel mindketten fáradtak vagyunk így csak egy kanapén akarok feküdni a szerelmemmel, szorosan hozzábújni miközben halkan megy valami idióta műsor.
Ashley mosolygott. - Helyes. Akkor kövess.
A kanapén kényelmesen elfértek, de így is szorosan összebújva feküdtek.
-Megtudnám szokni ezt. - szólt Asztrid.
-Mire gondolsz?
-Hát például arra, hogy minden este együtt aludjak el veled s veled ébredjek.
-Azt hiszem én is.
-Csak azt hiszed? – nézett Ashleyre kérdőn.
-Tudod, van vagyis volt egy nagy hibám. Mióta az eszemet tudom, szinte sosem voltam biztos semmiben.  Van, hogy magammal is harcolok. Elég komoly csatákat szoktunk vívni. - mosolygott Ashley.
-Semmiben?
-Ne, ne érts félre. Ez mára változott. Mert biztos vagyok az érzéseimben. Abban, hogy tiszta szívből szeretlek. Sosem éreztem magam ennyire egésznek.
-Én is így érzek. Tudod kicsit meg is rémít.
-Miért?
-Nem tudom. Talán mert túl szép ez az egész.
-Ilyenek vagyunk mi emberek. Alig hisszük el, ha valami jó dolog ér minket. Elkezdünk gondolkozni, hogy vajon megérdemeljük e?
-Igen, én is gondoltam erre még a mai nap folyamán is.
-Akkor hát üdvözöllek a bizonytalanok klubjában.  - mosolygott Ashley.
-Húú, tag lettem. Most örülnöm kéne?
-Velem vagy, nem? – nézett Asztridra kérdőn.
-De.
-Akkor mindenképp. - hajolt oda hozzá egy csókra. - Szép álmokat.
-Neked is. - mondta Asztrid, majd lassan mély álomba szenderültek.
Ashley arra ébredt, hogy valaki óvatosan megrázza.
-Naaa. Még ne! Csak 5 perc.
-Ébredj Ashley. - hallotta Ben hangját.
Azt hitte csak álmodta. Lassan kinyitotta a szemét. A beszűrődő fénytől alig látott valamit.
-Ó egek, ki ég a retinám. - takarta el kezével a szemét.
-Itt aludtatok a kanapén? - hallotta Ben hangját, majd látta amint az ablakhoz sétált és beljebb húzta a függönyt.
-Mi? Hol? - oldalra nézett s Asztrid hozzábújva aludt. - Ja, igen. Hány óra? - kérdezte miközben próbálta lefejteni magáról Asztrid kezét.
-Reggel fél nyolc.
-Uhh, de korán van. - ásított nagyot - Te mikor jöttél?
-Nem rég értem haza. Látom, hogy elég fáradt, vagy de tudnánk kicsit beszélni?
-Persze. - Ashley óvatosan szállt le a kanapéról, hogy Asztridot ne ébressze fel. Halkan kiosontak a konyhába.
-Kávét kérsz?
-Igen, köszönöm. - mondta Ben miközben leült.
Ashley öntött neki egy bögrével majd ő is helyet foglalt mellette.
-Amúgy mi ez a fáradtság, kanapén alvás?
-Óó hosszú napunk volt. A szüleim, majd Asztrid barátnője…
-Itt van Oli?
-Igen. Érdekes lány.
-Igen. - nevetett Ben. Az biztos, hogy nem hétköznapi.
-De térjünk vissza rád. Nem is szóltál, hogy jössz, vagy valami.
-Tudom bocsi, de elég fontos volt, hogy minél hamarabb itthon legyek.
-Miért? - kérdezte miközben zavartan kortyolt egyet a kávéjából.
-El szeretnék mondani valamit Ash.
-Komolyan hangzik. - köszörülte meg a torkát.
Érezte, hogy most mindenre fény derülhet. Az álmosság egyből kipattant a szeméből. Úgy érezte, sosem volt még ennél józanabb.
-Igen. Az is. Kettőnkről szeretnék beszélni.
-Hm igazán? Ez vicces, mert én is szeretnék beszélni kettőnkről.
- Hagy kezdjem én. Tudod anno mikor megismertelek minden olyan szépen indult. Jó volt veled lenni. Élveztük egymás társaságát. Nem?
-De igen. Azt hiszem.
-Aztán beléd szerettem. Nem tudom, hogy ki vagy mi dönti el, hogy szerelmesek legyünk. Csak jön az érzés s reménykedünk, hogy aki belopta magát a szívünkbe, azaz igazi lelki társunk. És én tényleg azt hittem, hogy ez a lelki társ… te vagy, egészen addig a pillanatig… míg meg nem ismertem Izzyt. Hidd el próbáltam nem gondolni rá, nem foglalkozni az érzéseimmel, de nem ment. Nem tudtam, hogy mondhatnám el neked. Nem akartam fájdalmat okozni. De rájöttem, hogy mindkettőnk megérdemli, az őszinteséget és hogy boldog legyen s szerintem te is érzed, hogy ez nem egymás mellett fog bekövetkezni.
Aztán mikor Asztrid megérkezett felfigyeltem, hogy van valami szikra köztetek, és reménykedni kezdtem, hogy ebből még akár lehet is valami. Ezért is utaztam el. Nem csak a munka miatt, hanem, hogy jobban megismerd. De ezzel csak az én bűntudatomat akartam enyhíteni. Arra gondoltam, hogy talán ki alakul köztetek valami annak ellenére, hogy tudom, nem vonzanak a lányok. Szóval, míg külön voltunk gondolkoztam. És arra jutottam, hogy inkább haza jövök és személyesen mondom el ezeket neked. Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak úgy a tesóm karjába löktelek.
Ashley csak ült. Kattogott az agya.” Ben és Izzy. Én és Asztrid. Ez őrület. Létezik, hogy ennyire egyszerű legyen?”
-Kérlek, mondj már valamit.
-Tudod az elmúlt napokban én is rájöttem arra, hogy külön kell folytatnunk. Próbáltam beleilleszteni képzeletben a kezem a tiédbe, s rájöttem, hogy nem oda illik.  Próbáltam tolni a problémákat magam előtt, de egy idő után már nem bírtam tartani. Rájöttem, hogy el kell engednem ezt az egészet, ha igazán boldog akarok lenni.
-Komolyan így gondolod?
-Igen.
-És mégis mi változott? Mi az oka?
-Asztrid. Igazad volt. Nem érdekelnek a lányok, de ő érte egyszerűen megőrülök.
-Tudtam! Vagyis éreztem, hogy van valami.
- Egyszerűen fantasztikus lány Ben. Vicces, okos, gyönyörű. Atyám, de még mennyire gyönyörű. S ahogy csókol, Istenem…
-Jóóóó fúúúj nem érdekelnek a részletek, sőt nem a húgommal kapcsolatosak. Nekem ő még mindig a kis húgom. És nem kell bemutatnod. Tudom, hogy milyen.- nevetett Ben, most először jóízűen. Nem is gondolta, hogy ennyire nyomta ez a dolog a vállát.
Asztrid a szobájában állt. Nem értette, hogy került oda. Szemével Asztridot kereste.  Zajt hallott lentről majd lépteket. Kinyílt az ajtó és Ben lépett be rajta.
-Szia húgi. - mosolygott Ben.
-Hát te? Meg is jöttél? Nem is szóltál.
- Nem is köszönsz a bátyádnak?
-De de persze.  Szia…
- Milyen volt az utazás? - mosolygott rá Ashley aki a semmiből jött elő.
-Szuper. - csókolta meg.
Asztrid úgy érezte magát, mint aki teljesen megsemmisül. „Ashley mi a francot csinál? Mi folyik itt?”
-Na, hallom mégis le akartad csapni a kezemről a barátnőmet? - kacsintott Ben.
-Szeretem őt. - mondta Asztrid kicsit bizonytalanul.
-Igazán?
-Igen. Nagyon.
-Nocsak nocsak. Erről meg kéne kérdezni Ashleyt is nemde?
Szóval Ashley. Szereted?
Ashley ránézett Asztridra. Szeméből hullottak a könnyek s az ajka szavakat formált. Talán azt, hogy igen, de Asztrid nem volt biztos benne. Nem értette miért nem hallja. Azt sem, hogy Ashley miért sír.
-Nem hallom Ash. - nyögte Asztrid miközben zokogás környékezte. Mi a fene folyik itt? - kiáltotta.
Hirtelen mindene zsibbadni kezdett. Ashleyre nézett, aki megrémült. De mitől?  Halk suttogást hallott messziről.
-Ébredj. - mondta Ashley.
-Mi? - nézett Ashleyre értetlenül.
- Ébredj fel Asztrid.
-Mi van? - nézett barátnőjére, de hirtelen minden elsötétült előtte.
Asztrid hirtelen felült. Szaporán vette a levegőt. A kanapén találta magát. Zsibbadt volt a karja. Lassan felült és körülnézett. Oli állt mellette.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni.
-Semmi baj. Úgy is rémálmom volt.
-Hallottam. Kiabáltál.
- Ashley?
-A konyhában. Bennel beszélgetnek.
Asztrid rémülten nézett Olira.
-Bizony. Haza jött.
Asztrid felugrott s a konyhához ment. Hallotta, hogy beszélgetnek.  Megállt az ajtó mellett s hallgatózott. Tudta, hogy nem szép dolog, de nem mert még a bátyja szemébe nézni.
- Szóval Ashley, - váltott Ben komolyabb hangvételre - szerelmes vagy a húgomba?
-Igen, azt hiszem.
-Figyelj, nem könnyű a melegek élete. Kirekesztettség, nem egységes jogok. Nagyon sokan vannak, akik nem viselik el őket. Asztrid tudja, hogy ez mind mivel jár és járt élete során. Ő nem heteroból lett leszbikus. Plusz azt se felejtsük el, hogy te nem vagy meleg.
Nagyon meg kell gondolnod, hogy biztosan vele akarsz e lenni. Felvállalod e a világ előtt, mert ha belevágsz, nincs vissza út.
-Waoo! Először is nem vagyok meleg. Másik, te tényleg azt akarod, hogy kételkedjek a saját érzéseimben?
Ben, egész életemben kételkedtem, mindenben. Legalább ezt ne vedd el tőlem. Ne most.
-Nem dehogyis, nem akarom, csak azt, hogy gondold át alaposan. Hogy nem e csak egy fellángolás vagy esetleg kíváncsiság a részedről…
-Összezavarsz teljesen. Most azt akarod, hogy boldog legyek vele vagy lebeszélni akarsz róla?
-Nem akarom, hogy sérüljetek. Ha tényleg szereted, biztos kell  legyél abban, hogy vele akarsz csak lenni, bármi áron. Asztrid rengeteg viszontagságon ment keresztül.
Nem te vagy az első lány az életében aki heteroból lett biszex. S tudod, hogy végződött? A lány rájött, hogy valójában a pasik jobban érdeklik, mint a csajok. Asztrid teljesen összetört. S találd ki, ki volt mellette?  Én és Oli. Szörnyű volt látni. Én csak azt szeretném, hogy boldog legyen. Ha te teszed azzá, legyen, de nem élné túl, ha összetörnéd a szívét.
-Azt hiszem, hogy nincs jogod ilyet feltételezni rólam, sőt hogy töltöttünk együtt időt s azt hiszem nem tapasztál a részemről ilyesmit. Másik, lehet, hogy sosem éreztem még nő iránt ilyet, mint most, sőt még hasonlót sem. Tudom, hogy nem vagyok leszbikus. Sőt még biszex-sem. Valószínűleg Asztrid lesz a legelső s legutolsó nő az életemben. Tudom, hogy fogalmam sincs, hogy mivel jár egy efféle kapcsolat, ahogy te hívod. De szeretem. Annyira szeretem.
-Rendben. Hiszek neked.
-Tényleg? - nézett rá Ashley kételkedve.
-Igen. Tényleg.
-Köszönöm. - mosolygott Ashley hálásan.
Asztrid megrökönyödve állt a falnál.
-Édesem mi a baj? Sápadt vagy. - rohant oda hozzá Oli.
-Vajon igaza van? - nézett rá.
-Kinek? Miben?
- Mi van akkor ha Ashley nem látja teljesen tisztán ezt az egészet, ha nem fogja bírni ezzel a kapcsolattal járó konfliktusokat. Te magad mondtad, hogy milyen bonyolult az életem. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen, amiatt, hogy engem választ. Nem akarom megváltoztatni. Az apjával is miattam romlott meg a kapcsolata. Ha nem mondom azokat, amiket, vagy ha tegnap hazautaztam volna, akkor ez mind nem történik meg. Plusz a távolság. Egek, mit gondoltam? Oli, ez nekünk nem fog menni.
-Teljesen igazad van. - szólt Oli egy idő után.
-Mi? - nézett rá Asztrid döbbenten.
-Igazad van. Nem fog menni. De csak akkor nem, ha nem szereted igazán.  A francba is Asztrid! Mindig, rossz kapcsolatokba vágsz bele. Erre itt ez a lány, akivel szó szerint megőrültük egymásért. S ezt te mind eldobnád csak azért mert „mi lesz ha?” Kit érdekel mi lesz? A most számít. Az, hogy képes lenne érted feladni mindent. És te Asztrid?  Te képes lennél érte ugyanerre? Vagy annyira félsz, hogy megfutamodsz?
-Ezt komolyan kérdezed, Oli? - emelte rá a tekintetét. – Nem félek! Bármire képes lennék érte. Ez nem is kérdés.
-Akkor?
-Nem tudom. Csak…
-Figyelj, nincs csak. Látom, hogy mennyire szeret téged ez a lány.  Bárcsak értem rajongana így az a helyes szomszéd srác az albinkban.
Asztrid felnevetett. - Basszus tudtam, hogy bejön.
-Viccelsz? Az a pasi egy kibaszott Johnny Depp. - mosolygott Oli.
-Szóval azt mondod, hogy Ash minden nehézség árán is szeretni fog? Mi van, ha elfordul tőle a családja, vagy a barátai és emiatt meggyűlöl?
-Akkor nem az a lány, akinek hittük.
Nem mindenkinek adatik meg a szerelem. Ti szerencsések vagytok. Szóval kérlek, ne gondolj ilyenekre. Gyere, inkább menjünk, szívjunk egy kis friss levegőt. Bennel később is rá érsz beszélni.
-Oli? Fantasztikus vagy. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Szeretlek.
-Szörnyen magányos lenne az életed. - kacsintott rá. - és én is szeretlek.
Ben az utolsó korty kávéját döntötte le.
-Ja majd el felejtettem, Kíra hívott.
-Mit akart?
- Érdeklődött, hogy Asztrid itt van e még, s együtt akar velünk vacsorázni.
-Nincs hozzá kedvem. Sőt nem hozzá.
- Tudom, de egyszerűen nem tudtam lerázni, tudod milyen. Plusz meghívta a többi barátunkat.
-Önkényes lotyó.
-Húha, mi ez az ellenszenv?
-Kikezdett Asztriddal a vidámparkban.
-Világos. A rám hajtott lányokra is ilyen féltékeny voltál?
-Ne kezd Ben.
-Jó jó nyugi, csak vicceltem. - nevetett fel Ben.
-Hol lesz ez a csodálatos vacsi?
-A Blue Light-ban.
-Ez rá vall. Az a hely totál ő. Hát jó. Legyen. Lássuk, mit tartogat az este.
-Remek. Megyek beszélek a húgommal. Azt hiszem, van miről.
-Rendben. - mondta Ash, majd a gondolataiba mélyedt.
-Húgi! - hallotta Ben hangját Asztrid miközben kint próbálta összeszedni magát.
-Kint vagyok! - kiáltotta majd Olira nézett, aki bíztatóan megszorította a kezét. - Kiálts, ha kellek.
-Rendben. - húzódott Asztrid ajka mosolyra.
Ben jelent meg az ajtóban.
-Nem zavarok?
-Nem. Én már megyek is. - mondta Oli, s még utoljára Asztridra kacsintott.
- Örülök neked Oli.
- Én is neked Ben.- mosolygott rá majd bement.
-Ben... - fordult hozzá Asztrid. - Nem is tudom, hol kezdjem. Annyira sajnálom… vagyis nem. - kezdett szabadkozni mikor meglátta testvérét.
- Asztrid, Asztrid nyugodj meg. Ashley-vel már megbeszéltem mindent.
- Tudom. De szerintem az én verziómat is hallani akarod.- mondta, s rájött, hogy elárulta magát. - Bocsi de felkeltem hamarabb s hallottam, ahogy beszélgettek. Nem akartam hallgatózni.
- Persze, hogy nem, nem is gondoltam.  Figyelj, ha szeretitek egymást nem bánom, ha együtt vagytok. Csak tudd, hogy nem akarom, hogy bárki más összetörje a szíved.
Asztridot mindig megtudta lepni a bátyja. Ebben a helyzetben is. Komolyan azzal foglalkozik, hogy ne törjék össze a szívem? Egek, nekem van a legfantasztikusabb bátyám.
- Nem hiszem, hogy képes lenne rá.
- Remélem is, hogy nem. Szeretem őt, de téged jobban, hisz a tesóm vagy.
- Még ha nem is olyan jó.
- Ugyan már Asztrid. A szívének az ember nem tud parancsolni. Nézz rám és Izzyre.
- Mi? Te és Izzy? - döbbent le Asztrid.
- Igen. Totál belezúgtam. Pont azért utaztam el, hogy vele legyek s reméltem, hogy ti is kicsit közelebb kerültök egymáshoz Ash-el.
- Azta! Erre nem gondoltam. Szóval, ha jól értem te felhasználtál.
- Nem pontosan így fogalmaznék, de lehet. Pipa vagy?
- Te mekkora szemét vagy?  És ha nem zúgok bele a csajodba? Erre nem gondoltál?
- Őszintén? Nem.
- Egek! Nem vagy semmi.
- Ugyan már. Tudtam, hogy oda leszel érte.
- Honnan?
- Ismerlek. Bocsáss meg. Szeretlek.
-  Idióta! Én is szeretlek. Az a szerencséd. - nevetett Asztrid s megölelte Bent. Óriási kő esett le a szívéről. „Mostmár semmi akadálya nincs, hogy teljes boldogságban éljünk Ashleyvel.”
- Még nem is mondtam. - szakította ki gondolatából Ben. - Ma Kírával vacsorázunk meg egy pár baráttal.
- Minek?
- Azt hiszem, Kíra téged akar látni s ürügyet keres rá.
- Remek. Ehhez szerintem Ashleynek is lesz egy pár keresetlen szava.
- Ő sem igazán örült neki.
- Mi lesz itt? - nézett rá Asztrid kérdőn.
- Cica harc! Miauuuu!
- Idióta! - csapott rá Asztrid. - de tévedsz bátyó. Mert ha arra kerülne a sor, Ash egy kibaszott tigris lenne.