Pont ő kell nekem 6.rész

Asztrid mélyen elmerült a tőle pár centire lévő szempárban, keze pedig a lány derekán pihent. Még most sem hitte el, hogy itt fekszik mellette a legcsodálatosabb lény, akit valaha ismert.
-Annyira gyönyörű vagy - mondta miközben kezével megcirógatta az arcát. - Szeretem a szemedben lévő csillogást, mikor rám nézel, a kívánatosan puha szád, ami még több csókra csábít - húzta végig ujját az ajkán.
Ashley nagyot sóhajtott és zavartan nézett a szemébe.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Félsz? - kérdezte Asztrid gyengéden.
-Nem. Dehogyis - pirult el Ashley.
Asztrid nem látta még ilyennek.
- Biztos?
- Asztrid, vágyom rád, azóta, az első csók óta ott a szobádban. Akarlak most, itt ebben a pillanatban. - mondta majd tekintete összekulcsolt ujjaira szegeződött.
-Csak? - akadt el Asztrid lélegzete.
-Miből gondolod, hogy van csak? - nézett fel rá.
-Azt hiszem, ismerlek már annyira, hogy tudjam. Szóval?
Ashley nagyot sóhajtott.
- Igazad van. Kicsit félek.
-Az érzéstől, hogy megcsalod Bent? - kérdezte Asztrid miközben felült az ágyban. A szíve vadul kalapált.
-Nem, jaj dehogy! Hogy gondolhatsz ilyet? Meg sem fordult a fejemben. - ült fel Ashley.
-Akkor? Meggondoltad magad kettőnket illetően?
Ashley zavartan fészkelődött majd magára húzta a takarót mintha bújtatni próbálná magát.
- Asztrid, valójában attól félek, hogy elszúrom.
- Dehát mit?
-  Nincs nagy tapasztalatom leszbikus szex terén. - bökte ki Ashley pirulva.
- Csak ennyi?- kérdezte Asztrid, szája szélén bújkáló mosollyal.
- Ez nem elég? - döbbent le Ash.
- Ezen könnyen segíthetünk. - mosolygott Asztrid.
- Igazán? - kérdezte Ashley lassan kibújva a takaró alól.
- Csak ha te is akarod.
- Ez nem kérdés. Te is tudod.
Asztrid végignézett a lány testén. Gyönyörködött benne és minden porcikáját végig akarta csókolni. A tény, hogy most meg is teheti, hihetetlen örömmel töltötte el. Lassan fölé térdelt, kezét a kezébe kulcsolta és lassan ráhajolt. Mélyen Ashley szemébe nézett. Elveszett ezekben a szemekben. Érezte, ahogy Ashley légzése szaporább lesz.
-Asztrid…- sóhajtotta.
-Bízz bennem. - súgta Asztrid miközben ajkát az ajkára tapasztotta.
Asztrid hallotta, ahogy Ashley felnyög. Lassan haladt ajkával lefelé. Semmit sem akart elsietni. Végig csókolta a lány hasát, nyelve a köldökébe mélyedt, majd feljebb kezdett el haladni. Ujjaival kikapcsolta a melltartót, ami alatt ágaskodó bimbók várták az érintést. A tenyerébe fogta őket.
-Gyönyörűek - mondta miközben rájuk fújt gyengéden. Ashley felnyögött mire Asztrid ajka borította be az egyik mellét és szívni kezdte. Fogai a bimbóra zárultak.
-Ohh…te jó ég. - nyögte Ashley és teste ívben megfeszült. Asztrid keze Ashley ágyékára tapadt a finom anyagon keresztül és ajkával lejjebb kalandozott Ashley belső combjaihoz.
-Ne felejts el, lélegezni. - súgta miközben finoman lehúzta Ashleyről a bugyiját, majd gyengéden ráfújt a puncijára is.
-Asztrid…- nyögte s kezei a lepedőt markolták.
Asztrid ujja finoman Ashleybe csúszott.
-Imádom a forróságod. – súgta.
A lány felkiáltott. Asztrid ajka a csiklójára tapadt és nyelve körözni kezdett rajta miközben ujjai szorgosan jártak ki be.
Ashley alig bírt nyugton maradni vonaglott az ágyon.
-Istenem.- nyögte a lepedőt markolva, feje hátra hajolt lábai megfeszültek. Asztrid keményebben nyomult belé és ajkával megszívta a csiklóját. Ashley remegett a vágytól. Asztrid lassan felfelé haladva csókolta miközben ujjai továbbra is ki-be jártak Ashley vaginájában. Majd a váll gödrébe temette az arcát, finoman a vállába harapott. Ashley nem bírta tovább nagyot kiáltva élvezett el. Szaporán vette a levegőt miközben Asztridhoz bújt, aki finom csókot lehelt az ajkára.
Ashley megnyalta az ajkát. - Szóval ilyen ízű vagyok? - mosolygott.
-Igen, ilyen finom vagy. - csókolta meg ismét.
-És te? - kérdezte.
-Mindennek eljön a maga ideje. – mosolygott Asztrid.
-Akarlak. - súgta.
-Érzem. És hidd el, nagyon nehezemre esik nem felkínálni neked magam, de ma én akartam adni neked. Ez még neked új. Ezért semmit sem akarok elkapkodni.
Ashley kicsit szomorú volt, de beletörődött.
-Az enyém leszel. - súgta majd elnyomta az álom.
„De szeretlek Ashley.” - gondolta Asztrid majd átölelte és ő is elaludt.

Másnap Asztridot korán kidobta az ágy, de frissnek érezte magát. Nagyot nyújtózott, majd óvatosan kimászott az ágyból. Pár másodpercig csodálta a mellette még pihegő lányt majd halkan kiosont a szobából és a konyhába ment. Főzött egy kávét majd visszament a szobába és az ágy melletti fotelba kucorodott. Továbbra is az alvó Ashleyt figyelte. A lány kinyitotta a szemét, és tekintete Asztridéba fúródott.
-Szia - szólt álomittasan.
-Szia – mosolygott Asztrid. - Miért nem alszol még?
-Egyedül?- ásított. -  Mit csinálsz?
-Kávézom.
-És közben engem nézel. 
-Igen. Gyönyörködöm. Jól vagy?
-Több mint jól. – mosolygott kacéran miközben nyújtózott egy nagyot. - Kielégülten.
-Ennek örülök. - nevetett Asztrid.
-Imádom a mosolyod.
-Igazán?
-Igen.  Még most sem hiszem el, hogy ez mind igaz.
-Fantasztikus lány vagy Ash.
-Ne mondj ilyet. - pirult el.     
-Ez az igazság. Úgy érzem, szép napnak nézünk elébe. - kortyolt egyet a kávéjából Asztrid.  - Apropó, hányra is kell mennünk a szüleidhez?
-Mennyi az idő?
-Úgy 10 körül van.
-Fenébe! - ugrott ki az ágyból Ashley. - 12-re ott kell lennünk.
-És ezt csak most mondod?- kiáltotta Asztrid majd az utolsó korty kávéját is megitta.
-Bocsi. Este kicsit feltartottak, így későn keltem.
-Ha ha. Mint ha bántad volna. Menjél inkább zuhanyozni. - kacsintott rá. Ekkor vette észre, hogy Ashley meztelenül áll előtte. Itta magába a látványt.  
Ashley lassan szambázva illegett el Asztrid előtt majd visszanézett a fürdőszoba ajtajából.
-Nem jössz velem zuhizni? Megmoshatnád a hátam és talán leróhatnám a tartozásom. - mosolygott huncutul Ashley.
-Nem, mert akkor sosem indulnánk el. - mosolygott rá Asztrid.
Ashley fintorgó arcot vágott és becsukta rá az ajtót.

Asztrid leült a kanapéra és végig gondolta az éjszaka történteket. Sosem érzett még ilyet. Adni akart ennek a lánynak. Az este sem várta el, hogy átlépje a korlátait és ő is megtegye vele ugyanazt, mint amit ő tett. „Egek, de selymes volt a bőre, gyönyörű a melle s édes, mint a méz. Azt hiszem függő lettem”- nyugtázta mosolyogva.
-Asztrid! Hozz kérlek a szekrényemből egy törölközőt!
-Máris. - mondta és a szekrényhez sétálva kivett egy törülközőt. Ahogy csukta be az ajtót feltűnt neki egy levél a szekrény oldalához lapulva. Piros borítékban volt, de nem volt leragasztva. Kíváncsi volt mi áll benne bár félt, hogy szerelmeslevél, amit anno Bentől kapott vagy épp neki írt.
-Asztrid nem szabad! - mondta magának, de a törölközőt letéve már vette is el a levelet. Tudta, hogy nem szép dolog, amit csinál, de olvasni kezdte:

„Szemben állunk egymással. Lassan felém lép én pedig hátrálok. Nem tudom miért, de nem azért mert félek.
Nem tudok tovább menni, a falhoz lapulok.
Az ajtót finoman becsukja, miközben a tekintetemet nem ereszti.
Érzem, hogy a torkomban dobog a szívem, a levegőt szaggatottan veszem.
Félve fogja meg a kezem, legalább is úgy hiszem, hogy fél, vagy rosszul látom? 
„Lassan hozzám hajol és várja, hogy én döntsem el, mit akarok. Maradni s belefeledkezni az élvezetekbe, amit csak ő tud adni, vagy menni és talán elszalasztani az alkalmat, hogy megtapasztaljam azt a csodát, amit adni tudnánk egymásnak. Az ajkamat az ajkára tapasztom.
Érzem, hogy elmosolyodik.
Jól sejtette. Maradok!
Kezünket összekulcsoljuk, a fejem fölé tolja s csókolózunk. Szinte játszik az ajkaimmal, nyelvével finoman érint és én viszonzom, hisz minden játékot ketten jó játszani. Beleharapok az ajkába, felnyög, és felbátorodva szívom be, majd lassan elengedem.
Ujjaimat végig húzom a gerincén, a derekán, majd újra megcsókolom, de ez már más. Megfordítom, s most én szorítom a falnak. Tudom, meglepődött.
Egy pillanatra elveszek a tekintetében majd ajkamat újra az ajkához szorítom, csókolom s nyelvemmel keresem a beljebb jutás kulcsát. Beenged, és tudom, hogy ennyi nekem nem elég. Többet akarok belőle…”

2015.06.24.


-Oh egek ezt azon a napon írta mikor elcsattant az első csók… Ez azt jelenti, hogy… Atya ég ez rólunk szól.  Már akkor vágyott rám.
-Asztrid, hozod már?- zökkentette ki Ashley hangja.
-Persze viszem - kiáltotta. A levelet visszatette a helyére és mosolyogva vitte a törölközőt.

Bele telt egy kis időbe mire mindketten elkészültek. Ashley a nappaliban ült és várta Asztridot mikor megcsörrent a telefonja.
-Igen tessék?
-Szia Ashley. - szólt bele egy érces férfihang.
-Ben?
-Igen ki más lenne? A hotelból hívlak. Bocsi, hogy csak most hívlak, de annyi dolgunk volt, meghalni nem volt időnk. Gondoltam megkérdezem, hogy vagytok?
-Elhiszem. Jól vagyunk, pont most megyünk anyáékhoz, bemutatom nekik Asztridot. És ti hogy vagytok?
-Ó érezzétek jól magatokat. És üdvözlöm a szüleid. Mi jól megvagyunk itt. Izzy napozni megy a partra, én még nem tudom… talán én is varázsolok magamra egy kis színt.
-Aha. - Ashley figyelme hirtelen Asztridra szegeződött, aki az ajtóban állt és őt figyelte.
A haja hullámokban ereszkedett a vállára, szeme csillogott, ahogy őt nézte majd lassan megnyalta az ajkát. Ashley lélegzete elállt. „Hogy lehet valami ennyire erotikus?” - gondolkozott.
-Valami baj van?- hallott egy hangot a vonal másik végéről.
-Nincs. Miért?- kérdezte zavartan.
Asztrid csak mosolygott.
-Nagyon hallgatsz. Meg sem kérdezed, mikor megyek haza vagy, hogy történt e valami.
-Miért mikor jössz? - kérdezte miközben felállt és lassan Asztridhoz sétált. Asztrid csak nézte, szeme a lány ajkára tapadt majd ujjaival megérintette azt. Ashley mélyen beszívta a levegőt majd lassan szájába vette Asztrid ujját, aki halkan felnyögött.
-A héten talán már hazamehetünk. Hamarosan találkozunk. Hiányoztok. Majd még beszélünk. Most viszont mennem kell. Szia Ashley.
-Szia Ben. – köszöntek el és azzal a lendülettel lerakta a telefont. – Gyönyörű vagy. – suttogta s úgy nézett Asztridon végig, mint aki azonnal fel akarja falni.
-Te meg lélegzetelállító.
-Azt hiszem lassan indulnunk kéne. – mosolygott Ashley.
-Valóban. – mondta Asztrid, de egyikük sem mozdult. Még egy kicsit sütkéreztek ebben a pillanatban.

Ben fél mosollyal az arcán tette le a telefont. Izzy egy szál bikiniben állt meg a nappali közepén.
-Na, mi volt?
-Azt hiszem, valami van köztük.
-Miből gondolod?
-Nem érdeklődött, hogy vagyok s nem volt rád féltékeny mikor mondtam, hogy strandolni mész.
-Biztos, hogy ezt akarod?
-Izzy. Szeretlek. Téged szeretlek. Ha nem jött volna Asztrid, és nem lenne köztük semmi akkor is szakítanánk. Ez csak egy kis könnyítés.
-Egyedi eset az tuti. De ha Asztrid megtudja, hogy eszközként használtad, sőt inkább szakító oknak, ki fog bukni.
-Hidd el. Nem fogja megtudni. Minden jól fog alakulni. És amúgy is, ha egymásba szeretnek, akkor már mindegy, hogy ok vagy nem.
-Ha te mondod. De egy lánynak, aki egész életében hetero volt, beleszeretnie, egy lányba és szembe nézni az emberek viszontagságaival plusz a saját érzéseivel…
-Menni fog nekik.
-Rendben. Te tudod. De a lelkiismereteddel neked kell elszámolnod. Én elmentem. - mondta majd felkapta a táskáját és kiment az ajtón. Ben pedig ott maradt, s Izzy szavai léggömbként lebegtek felette.

Asztridék Ashley szüleinek háza előtt álltak.
A ház szép volt, rendezett kis kertel, ami tele volt szebbnél szebb virágokkal és egy játszótérrel, ami magányosan várta, hogy valaki játsszon rajta.  Asztrid pont ilyen helyet képzelt el mindig mikor a családalapítás járt a fejében.
-Nyugi. - fogta meg Ashley Asztrid kezét. - Szeretni fognak.
-Nem izgulok. - mosolygott és így is gondolta.
-Ne kamuzz nekem.
-Nem kamuzok. Csengetsz végre vagy még állunk itt egy darabig?
-Akármit is akarsz elhitetni velem. Tudom, hogy tudod, hogy izgulsz. - mondta Ashley majd megnyomta a csengőt. Asztrid nem akarta meggyőzni az igazáról, hiábavaló lett volna. S tudta, hogy Ashley jobban izgul, mint ő, csak az okát nem tudta.
Az ajtó kinyílt és egy alacsony rövid hajú mosolygós asszony jelent meg. Roppantul hasonlított a lányára, ugyan az a mosoly, ugyanazok a szemek néztek vissza Asztridra.
- Hát megjöttetek. - kiáltott fel örömében.
-Szia anya! - mondta és puszit nyomott mindkét arcára majd megölelte.
-Örülök, hogy látlak kicsim. - mosolygott a lányára.
-Anya bemutatom Asztridot, Ben húgát.
-Szia Asztrid. Sokat hallottunk rólad.
-Mrs. Webster. Nagyon örülök.
-Jaj hívj csak Mollynak. - ölelte meg őt is. - Na de ne ácsorogjunk itt az ajtóban, gyertek be.
-Apa?
-A konyhában ólálkodik, felügyeli az ebédet. – nevetett.
-Nem ólálkodom csak körül néztem. – jelent meg Mr. Webster, aki korához egész képest jól nézett ki. Kedvességet sugárzott az arca.  Asztrid azt gondolta, hogy valamelyest tiszteletet ébreszt az emberekben.
-Apa!- rohant apja karjai közé Ashley. Ashley szeme ragyogott, miközben édesapjára nézett.
Asztrid elmosolyodott ezen a pillanaton és sajnálta, hogy nincs nála a fényképezőgépe. Úgy látta most barátnőjét, mint egy kislányt, akinek az édesapja épphogy csak hazaért a munkából, de életbevágó, hogy ő olvassa fel neki az esti mesét. Eszébe jutott saját kapcsolata az apjával és egy pillanatra elszomorodott.
Asztrid mindig is irigyelte az ilyen családokat, akik ennyire felnéznek egymásra és ennyire nagy az egymás iránti szeretetük. Úgy gondolta, hogy remek lehet egy ilyen család tagjának lenni.
-Szia bogaram! - ölelte meg lányát.
-Apa, ő itt Asztrid. - bújt ki az ölelésből és Asztrid felé fordult.
Asztrid látta, hogy még jobban izgul. Fontos számára az apja véleménye. „Szóval az apánál kell bevágódnom. Basszus Ash, még a sajátomnál sem ment.”
-Jó napot Mr. Webster!  Örülök a találkozásnak. – vette elő legszebb mosolyát.
-Örülök, hogy megismerhetlek Asztrid. Ben sokat mesélt rólad.
-Igazán? - nézett Ashleyre. - Remélem csak csupa jót.
-Erről biztosíthatlak. Hívj kérlek Gregnek. Nem vagyok azért még vén csataló. - kacsintott rá. -  Pakoljatok le s kövessetek az ebédlőbe. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én éhen halok.
-Mi is éhesek vagyunk. Utoljára tegnap este laktam jól. - mosolygott Asztridra.
-Na és mi volt az a finomság? - kiáltott ki a konyhából Molly.
-Tudod egy fajta ínyencség. Nem mindenkinek jön be, de aki megkóstolja és ízlik neki, az még többet akar belőle. - mondta miközben barátnőjére nézett. Asztridnak mosolyognia kellett a burkolt célzáson. Majd jobban szétnézett az ebédlőben. Tetszett neki, annyira családias volt.
-Greg leült az asztalhoz s türelmetlenül várta az ebédet.
-Gyertek, ti is foglaljatok helyet. Elkészült az ebéd. - szólt Molly miközben a főételt az asztalra helyezte. Az ebédlőt a zamatos sült csirke illata töltötte be. Asztridot az otthonára emlékeztette. Mikor az édesanyja izgatottan sürgött forgott a konyhában, a hétvégi vacsorára készülődve.
-Bort kértek mellé?
-Én kérek Apa.
-Én is, köszönöm.
-Szóval mesélj magadról Asztrid. Mivel foglalkozol?
-Ó hát én pillanatnyilag fotózom.
-Remek fotós. - szólt közbe Ashley
-Igazán? Megfizetik a jó fotósokat?
-Nem panaszkodom, de amúgy sem a pénzért csinálom.
-Valóban? Hanem? Mégis mi motivál?
- Tudja a fotózás a hobbim, mondhatni a szenvedélyem. Más bélyegeket gyűjt, én pillanatokat. Imádok a mindennapokból kiragadni egy jelenetet, ami ezáltal esélyt kap arra, hogy örök maradjon.
-Hm. Szépen hangzik.
- Akár egy reklám szlogen. Ennél szebben nem tudtad volna megfogalmazni.– bökte mosolyogva oldalba barátnőjét Ashley.
-A mi kicsi lányunkat sosem érdekelte ez a fajta művészeti ágazat.
-Jaj, apa érdekelt más. - forgatta Ashley a szemét.
-Tudom. Vajon Jess szerette volna?
Ashley elmosolyodott. – Szerintem ő oknyomozó riporteri babérokra szeretett volna törni.
-Igazad lehet. - mosolygott Greg de a fájdalom ott csillogott a szemében a feltörő emlékek miatt. - Tudod Asztrid Jess a másik kislányunk volt.
-Tudom. Ashley mesélt a tragédiáról. Nagyon sajnálom. Nehéz lehet elveszíteni egy gyermeket.
-Mesélte? Tényleg? Kicsim, te soha nem mesélted még el senkinek. - döbbent le Greg.
-Tudom apa. Asztrid kivétel. - pirult el Ashley.
-És Asztrid, te hogy állsz a kapcsolatokkal? - nézett rá Molly zavartan, hogy témát váltson.
-Hát most pillanatnyilag szingli vagyok, de remélhetőleg ez változik. - mosolygott Ashleyre aki szintén visszamosolygott.
-Tudod, a férfiaknak mindig kell egy kis bíztatás, hogy lépjenek.
Ashley félrenyelte az épp kortyolt borát.
-Kicsim minden rendben?
-Persze csak tudjátok, Asztrid nem szereti a férfiakat.
-Ashley!!! - mondta Asztrid majd meghökkenve nézett rá. „Na ezzel tuti elvágtam magam.” - gondolta.
-Ó értem. Nyugodj meg édesem ez nem probléma. - mosolygott Molly. - A nővérem, Ashley keresztanyja is nőpárti.
-Kedves öntől Molly. Csak ezt nem szoktam így kinyilatkoztatni. Mármint ha rákérdeznek, nem titkolom, de na…. - mosolygott s zavartan kortyolt egy nagyot a borából.
-Ne legyél zavarban. Ez nem olyan nagy ügy. Ugye Greg? - kérdőn nézett a férjére.
-Ha nem haragszol nem fűznék hozzá semmit. - morogta.
Molly zavartan nézett Asztridra s épp szólalásra akarta nyitni a száját, de a lány megelőzte.
-Megkérdezhetem, hol a mosdó? -
-Persze. A folyosó végén majd jobbra. De jól vagy?
-Persze minden rendbe. Köszönöm. És elnézést. - mondta miközben felállt.
-Ne kísérjelek el? - állt fel Ashley is.
-Ne ne, maradj csak. Mindjárt jövök. - válaszolt majd elment.
-Kicsim ez a lány nagyon helyes és szép. Miért rejtegette eddig Ben?
-Hát én is ezt kérdeztem tőle.
-Szerintem csak szégyellte, a nemi identitása miatt. Nem csodálnám. - mondta Greg.
-Apa! - szólt rá Ashley. - Nem erről szó sincs. Imádják egymást Bennel.
-Greg, hogy mondhatsz ilyet? - mordult rá felesége.
-Hát így. Tudod, hogy nincs bajom velük, de nem helyes, ahogy élnek.
-Úgy látom, te nagyon jól kijössz vele. - mosolygott Ashleyre az édesanyja.
-Igen. Sok bennünk a közös. Nagyon szeretem őt. - Ashley hirtelen kapott észbe, hogy mit is mondott. Érezte, hogy ezt régóta tudta, érezte, de sosem adott neki hangot, hogy ki is mondja. Bár nem tudta, hogy épp ez volt e a legjobb pillanat.
-Szereted mármint, úgy ahogy egy barátot szeret az ember vagy egy testvért, hisz ott van neked Ben. Jó párost alkottok, helyes férfi, legfőbbként Férfi és vigyáz rád. Ez a lényeg kislányom. Egy nő sosem tudná megadni egy másik nőnek azt, amit egy férfi. Ez tény. - hallotta apja hangját. Lassan rá emelte tekintetét.
-Jaj, apa. Te semmit nem értesz ugye? Nem is akarod megérteni. - mondta Ashley vádlón.
-Én a te érdekedet nézem, tedd te is ugyan ezt. És most ha megbocsátotok.  Köszönöm a vacsorát. - Greg felállt és elment.
Ashley megrökönyödve bámult maga elé. Az édesanyja leült mellé és átkarolta a vállát.
-Minden rendben Ben és közted?
-Nem anya. Egyáltalán nincs.
-És ennek… Asztrid az oka?
-Dehogyis. Ez még Asztrid előtti. Ő csak jobban rávilágított arra, ami eddig is előttem volt, csak nem láttam. Ben csodálatos pasi, tényleg. Helyes, aranyos, kedves, de valami mégis hiányzik.
-És mond csak, ez a valami, Asztriddal meg van?
Ashley könnyes szemét édesanyjára emelte.
- Úgy érzem, igen.
-Akkor ne is gondolkozz ezen. Lépj!
-De apa…
-Apádat hagyd rám. Tudod, hogy milyen. Előbb utóbb kénytelen lesz beletörődni. Nekünk te vagy a legfontosabb, és azt szeretnénk, hogy boldog légy. És ha ezt megadja neked Asztrid, akkor legyen.
-Anya!- ölelte át Mollyt Ashley. - Szeretlek. Annyira szeretlek.
-Én is szeretlek kicsim. Most pedig megyek, mert még oda ég a süti. - puszilta meg az arcát majd a konyhába ment.
Ashley csak ült és mosolygott. Szeretettel gondolt az édesanyjára. Nem érezte, úgy hogy súlyként nehezedett volna rá ez a dolog, de érezhetően megkönnyebbült. A mobiljáért nyúlt és Asztridnak küldött egy üzenetet.

Asztrid megmosta az arcát majd hosszan méricskélte magát a tükörben. - Ashley mindig tud meglepetéseket okozni.-mosolyodott el majd kiment a folyosóra. A falon képek lógtak. A kicsi Ashleyről ahogy a karácsonyfa alatt ült és épp az ajándékát bontotta ki. Szinte hallotta, ahogy önfeledten kacag. - ezen mosolyognia kellett. Egy másik képen egy pufók kislánnyal volt látható. Átölelték egymást. „Biztos ő Jessica. Mennyire hasonlított Gregre.” - gondolta mikor csipogott a telefonja.
„Minden oké?” - olvasta az üzenetet majd válaszolt.
„Igen. Kicsit sokkolt a kijelentésed.
„Bocsi. Mit csinálsz most?”
„Hát csak nézelődöm. Édes voltál kiskorodban.”
„Most nem? ”
Ashley nevetett majd gyorsan válaszolt.
„Most is… de most máshol is édes vagy… nagyon.”
Ashley elmosolyodott. „Megőrjít”- gondolta majd válaszolt.
„Hm…”
„Mi ez a  hm??”
„Meg szeretnélek én is kóstolni téged.”
Asztrid elmosolyodott a válaszon.
„Ms. Webster! Ön flörtöl velem?”
„És ha igen?”
-Rendben Ash. Játszunk. - mosolygott és már pötyögte is a választ.
„Nem akarsz utánam jönni és neki lökni a falnak miközben az ujjaink egymásba fonódnak, s nyelvünk táncot jár…?”
Ashley elvörösödött az üzenetet olvasva.
-Kicsim, minden rendben? - kérdezte az anyja.
-Persze..öhhmm igen csak olyan meleg van itt. Nem érzed? - legyezte magát a kezével.
-Meleg? 23 fok. Hozzak egy kis vizet vagy valamit?-  nézett rá édesanyja aggódva.
-Igen a víz jól esne. Köszönöm. - mondta majd újra a mobiljába temetkezett.
„Te olvastad a levelem???”
„Csak belekukkantottam… bocsi.”
„Uhhhhhh…”
„Gyere és büntess meg…”
Ashley felállt.
-Tessék itt a víz. Indultál valahová?
Ashley ivott egy kortyot.
- Ööö azt hiszem, hogy megkeresem Asztridot, elég régóta elvan, aztán megmutatom neki a régi szobám.
-Nyugodtan kicsim. A süti még sül úgyis. De ugye biztosan jól vagy?
-Igen, sokkal jobban. Köszi.
Ashley elindult a fürdő felé. A folyosón találta Asztridot.
-Szóval hogy fejezed be a leveled? - mosolygott rá barátnője.
Ashley megragadta Asztrid kezét és maga után húzta a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót majd Asztrid felé fordult. Megragadta a derekát és magához húzta.
-Szóval kutattál a szekrényemben?- súgta vészjóslóan.
-Neked mentem törölközőért. - nézett rá bűnbánóan.
-Az még nem jogosít fel arra, hogy elolvasd a levelem.
-De kíváncsi voltam. - mondta Asztrid miközben a falnak hátrált. Ashely követte. - Piros borítékban csak a szerelmes levelek szoktak lenni és talán kicsit féltékeny is voltam nem csak kíváncsi. - szégyellte el magát.
Ashley egyik kezét Asztrid feje mellé támasztotta majd lassan hozzá hajolt. 
-Ash…- sóhajtotta Asztrid és ajkuk egymást súrolta.
Ashley nyelvével megnyalta a lány ajkát. Egyik keze felfedező útra indult Asztrid felsője alatt majd rátalált a halmokra, s finoman megmarkolta őket. Másikkal kigombolta a farmerját és kezét a finom fehérneműbe dugta. Lassan simogatni kezdte a csiklóját. Asztrid felnyögött majd kezébe fogta Ashley arcát és megcsókolta. Minden porcikája vágyott erre a nőre. Lüktetett érte.
Ashley a füléhez hajolt, finoman megharapta a fülcimpáját.
-Rossz voltál. - súgta és egy hirtelen mozdulattal betolta ujját Asztrid puncijába.
-Ahhh - nyögte és kapkodta a levegőt.
- Nedves vagy és forró. Nem gondoltam, hogy ez engem ennyire felizgat.
Asztrid csak vonaglott Ashley lassan ügyködni kezdő ujjai alatt.
-Ki akarlak elégíteni. - mondta majd hirtelen elbizonytalanodott. Szégyenlősen ráemelte a tekintetét -Soha nem csináltam még ilyet.
-Csak kérlek, ne hagyd abba. - súgta Asztrid.
-Oké. Akkor viszont… el fogsz élvezni itt és most. Az én kezem által. Érted?  - mondta olyan szenvedéllyel, hogy Asztrid látni vélte a tüzet a szemében. 
-Ash...
-Nem hallom. - Forgatta meg az ujját benne.
-Igen… - súgta. Ha akart volna sem tudott volna hangosabban válaszolni, hisz csak kapkodta a levegőt.
- Helyes. Vedd le a felsőd.
Asztrid gyorsan kibújt belőle. Kikapcsolta a melltartóját szabadjára engedve ezzel formás melleit.     
-Istenem, de szépek. - Ashley itta a látványt és csókokkal halmozta el őket.
Asztrid belemarkolt Ashley hajába s hangosan felnyögött.
Ashley hevesen szívta az egyiket miközben a másik bimbóját izgatta és keze rendíthetetlenül járt ki be Ashley puncijában egyre gyorsabban.
Asztrid vonaglott és nyögött egyszerre. Nem bírta kordában tartani magát. Nem hitte volna, hogy valaha is ilyen kiszolgáltatottnak fogja érezni magát. De nem volt ellenére ez a történet, sőt izgatta.
-Ashley…
-Shhhh… - szólt majd kihúzta az ujjait és ajkához emelte őket. Lassan bekapta és ízlelte. Asztrid szája tátva maradt. Ilyen erotikus látványban még nem volt része.
-Finom vagy, még többet akarok belőled. Óvatosan letérdelt Asztrid elé. Félre húzta az ajkakat és finom mozdulattal mélyen belenyalt.
Asztrid felnyögött és Ashley felé nyomta a csípőjét.
-Kívánsz?
-Igen… nagyon. - súgta Asztrid. Ashley ajka a csiklójára tapadt miközben ujjait visszadugta forró hüvelyébe.
-Akkor élvezz el kicsim. - súgta s még nagyobbakat döfött belé miközben szívogatta a csiklóját. Asztrid nem bírta tovább. Hagyta, hogy a gyönyör hullámai elsöpörjék. Remegett az egész teste, a lábai. Ha Ashley nem tartja meg, összeesik. Mosoly jelent meg Ashley ajkán, adott egy puszit az arcára közben lassan kihúzta az ujját.
-Na, milyen volt?
-Ez őrülten erotikus volt. Kicsit szégyellem is magam, hogy ennyire élveztem ezt a fajta… kiszolgáltatottságot. Nem úgy nézett ki, mintha sosem csináltál volna még ilyet. - mosolygott két gyors lélegzetvételt követően.
-Pedig elhiheted, hogy nem. Azt sem tudtam, hogy tudok ilyen lenni.
-Megleptél.
-Sok mindent nem tudsz te még rólam. De úgy látszik, hogy én sem magamról. Ezt te hoztad ki belőlem.
-Egy dominává varázsoltalak volna?- mosolygott miközben begombolta a nadrágját.
-     De biztos jó volt? Élvezted? - kérdezte kicsit zavartan, nyoma sem volt a pár perccel ezelőtti vadul ujjazó lánynak.
-Ilyen intenzív orgazmusom még nem volt. Imádtam. És még akarom egy jó párszor ezt és persze viszonozni is.
-Akkor jó. - pirult el Ashley. - Most már visszamehetünk sütizni?
Asztrid elmosolyodott. „Mint egy kislány.”
-Ashley. Várj még egy pillanatra.
-Igen? - nézett rá.
-Mondani szeretnék valamit.
-Mi az?- suhant át a félelem árnyéka az arcán.
Asztrid nagy levegőt vett. „El kell mondanom neki. Tudnia kell, hogy érzek iránta.”
-Mondanom kell valamit.
-Hallgatlak.
-Szóval… úgy gondolom, hogy te az a fajta lány vagy, aki vicces, humoros, gyönyörű, okos, érzékeny, s egyben nagyon makacs, elszánt, őrült és most már tudom, hogy őrülten szexi és erotikus - nevetett - és még sorolhatnám. Te vagy az a lány, akire egész eddigi életemben vártam és most itt vagy.  Ez az egész annyira váratlan volt. Úgy értem te meg én… szinte hihetetlen. Nem számítottam erre… ránk. Csak azt szeretném mondani ezzel az egésszel, hogy… Egek! Én beléd szerettem. Már akkor mikor a gépen megláttalak éreztem valamit.  És nem tudom, hogy mi lesz ezek után, de szeretném, ha tudnád, hogy mindent megteszek, annak érdekében, hogy boldog legyél velem. Ha…te is benne vagy. Szóval mit válaszolsz?
Ashley szeme könnybe lábadt.
-Asztrid én…
-Mégis, mi a fene folyik itt? - rontott be Ashley apja.
-Apa…
-Konkrétan szerelmet vallott neked.
-Te hallgatóztál? - kérdezte Ashley szemrehányóan.
-Mit számít. Hallottam. Ez…
-Mond csak ki, milyen? Undorító?
-Csalódtam benned Ashley. Nem ilyennek neveltünk.
-De apa. Mindig azt mondogattad, hogy legyek nyitott a világra. Hogy az ember mit sem ér, ha nem találja meg önmagát, ha nem tud önmaga lenni s kiteljesedni valaki mellett.
-Igen, hogy önmaga legyen, de nem buzi!! - kiáltotta Greg.
Ashleyt pofonként érte az apja szájából elhangzottak. Megrökönyödve nézett rá. 
-Gratulálok Apa!! Óriásit csalódtam benned.  Nem ilyennek gondoltalak. Felnéztem rád.  Asztrid, menjünk. - fogta meg a lány kezét.
-Nem hagyhatsz itt! - kiabált rá az apja.
-Igazán? Na, csak figyelj. - mondta és Asztridot maga után húzva felkapta a táskáját s kiviharzottak.
-Szállj be. - utasította Asztridot, aki gyorsan beugrott az autóba.
Ashley beindította a kocsit és sebességbe rakta. Mielőtt elindulhatott volna, Molly kopogtatott az ablakon.
- Kicsim sajnálom. Ne haragudj. Nem tudom, miért viselkedik így az apád, de beszélek vele, ígérem.
-Köszönöm Anya, de nem hiszem, hogy sokra mész vele. Szeretlek. És köszönünk mindent. Majd felhívlak. - nyomott az arcára egy puszit.
-Szia kicsim. - mondta szomorúan Molly majd a teraszon álló férjére nézett.  Aki értetlenül nézett vissza rá. Lassan visszasétált. Megállt a teraszon s férjére meredt. Mérges volt rá.
-Most mi van? Azt ne mond, hogy helyesled ezt a meleg dolgot. Nem kellett volna olyan sokszor a nővéredre bízni anno. Látod mi lett az eredménye.
-Ez nem valami vírus az Isten szerelmére. Greg, a lányodról van szó. És ha ő így boldog, nem érdekel, hogy melyik nemhez vonzódik csak legyek az élete része.  Ettől ugyan az a lány maradt. A mi kislányunk. Kicsit nézz magadba, hátha segít valamit.
-De…
-Végeztem! Megyek, dolgom van! - mondta és bement a házba becsapva maga után az ajtót. Greg döbbenten nézett felesége után.

Ashley nem is tudta mit érez. Dühöt, szomorúságot vagy mindkettőt egyaránt. Asztridra nézett, aki csak bámult ki az ablakon.
- Sajnálom Asztrid. Ez az este nem pont úgy alakult, ahogy kellett volna.
-Az egész az én hibám. Nem kellett volna azokat mondanom. Kicsit gondolkozhattam volna előtte, csak úgy kicsúsztak a szavak. Nem is tudom mi ütött belém. Biztos a bor volt.  Mégis mi a fenét gondoltam?
-Az apám hibája. Nem a tiéd. Nem hittem volna, hogy homofób. És ne kend a borra, kérlek. - lassan félre állt az autóval.
-Most miért állunk meg?
-Le kell nyugodnom.
-Rendben. Ha nem baj kapcsolok egy kis zenét. - mondta Asztrid s azzal a lendülettel bekapcsolta a rádiót, hogy elnyomja a lassan eleredő esőcseppek által ütött zajokat. A hangszóróból John Legend - All Of Me című száma hangzott fel.
Asztrid hirtelen ötlettől vezérelve kiszállt az autóból, megkerülte és kinyitotta az Ashley felőli ajtót.
-Ez az egyik kedvenc számom. Táncolnál velem?
Ashley szétnézett. - Itt és most?
-Igen.
-De hát esik.
-És ez zavar?
-Furcsa, de nem igazán. - jelent meg halvány mosoly Ashley arcán.
-Akkor táncolj velem. - nyújtotta a kezét.
Ashley megfogta a felé nyújtott kezet átölelte Asztridot és lassúzni kezdtek.
Asztrid Ashley fülébe dúdolt:
*'Cause all of me
Loves all of you
Love your curves and all your edges
All your perfect imperfections
Give your all to me
I'll give my all to you
You're my end and my beginning
Even when I lose I'm winning
'Cause I give you all, all of me
And you give me all, all of you…
Ashley Asztridra mosolygott.
-Azt hiszem mostantól nekem is ez lesz az egyik kedvenc számom. Köszönöm, hogy még így is a legszebbet hoztad ki ebből az estéből.
-Nincs mit köszönnöd. Fontos vagy nekem.
-Asztrid, én még soha nem éreztem azt, amit most. Boldog vagyok. És őrült, mert itt táncolok veled esőben a kocsi előtt fényszórók fényében tündökölve. – nevetett.
- Milyen érzés?
-Olyan, mint mikor sokáig azt hiszed, mindened megvan, minden jó és fel sem merül benned, hogy hiányzik valami az életedből. Aztán jön valami, vagy valaki, ami felborítja az eddig tökéletesnek hitt kis világodat. Impulzusok sokasága kezd záporozni rád. Váratlanul ér. Szinte megbénít. Azt hiszem, ezt hívják lélekizomláznak. Majd megszokod, belemélyedsz, eggyé válsz vele. A hatás biztos és visszafordíthatatlan. Mint most is. Visszafordíthatatlanul beléd szerettem.
Asztrid arcán ragyogó mosoly terült szét. - Tetszik ez a fajta diagnózis.
-Remek. Akkor most már jöhet a kezelés. - hajolt hozzá Ashley és ajkuk eggyé forrt.

“*Mert az egész lényem szeret téged, az egészed
Szeretem a vonalaidat, minden vonásod
Minden tökéletes hiányosságod
Add nekem mindened
S én neked adom mindenem
Te vagy a végzetem és a kezdetem
Még ha veszítek is, nyerek
Mert neked adom mindenem, a lényemet
És te add nekem mindened, lényedet…”