Pont ő kell nekem 4 rész

Ben álmosan kelt ki a szállodai ágyából.
- Hová mész? - Ben a hang irányába fordult s a rá irányuló kérdező tekintetbe nézett majd mosolygott.
- Kávét csinálni! 
- Jó veled Ben! Imádok így ébredni, hogy mellettem vagy. Szeretlek!
- Én is szeretlek Izzy. Miután haza értünk el, is mondom Ashleynek kettőnket, de addig is remélem, a húgom beleszeret.
- Miből gondolod, hogy Asztrid vonzódik hozzá? Hogy beleszeret?
- Ismerem a húgom. És ahogy Ashleyre néz, az mindent elárul. Csak be kell magának is vallja.
- Mi van ha ő igen, de Ashley nem lesz vevő rá? Ha nem jön be neki ez a helyzet vagy maga Asztrid? – felült az ágyban és kérdőn nézett Benre.
- Akkor elég buta, s nem tudja, hogy mennyit is veszít!
Asztrid reggelre ért haza. Fáradtan csukta be az ajtót maga után. Ashley már a konyhában sütött mikor meg halotta az ajtó záródását. Felé fordult.  Asztrid, ahogy rá nézett, nem is tudta mit látott hirtelen a szemében, boldogságot, szomorúságot, vágyat vagy inkább mindezt egyben?  Bűntudata volt, hogy így itt hagyta ezt a lányt, aki ilyen sokat jelent neki. A helyére nézve már ott volt a gombás rántotta s a meleg kávé. A kedvességtől megtelt a szíve szerelemmel.
– Szia! Pont jókor jöttél. Kész a reggeli. Remélem éhes vagy.
- Öö… igen eléggé. – Asztrid levette a pulóverét s asztalhoz ült. A reggeli nagyon ízlett neki, bár most nem adta hangját.
- Nem ízlik? – kérdezte Ashley szomorúan.
- De, nagyon finom -  mondta, miközben fáradtan villára szúrt egy gomba szeletet.  Ashley lassan leült mellé, majd ránézett.
- Figyelj Asztrid..a tegnap estéért szeretnék bocsánatot kérni, nem ismerek magamra.
- Ashley én…-szakította félbe Asztrid.
- Ne! Kérlek hadd fejezzem be. Teljesen megváltozott minden s mindenki. Amit érzek, amit Ben iránt s irántad érzek. Össze vagyok zavarodva. Ben egy eszméletlenül édes, kedves, helyes pasi. Tudod  soha nem gondoltam volna, hogy van, aki még nála is jobban befurakodik a gondolataimba, aki szerepel a vágyaimban, aki ha velem van úgy érzem hogy vele vagyok teljes, és hogy ez a személy a húga. Ez a személy te vagy!
Asztrid döbbenten hallgatta Ashleyt.” Most rosszul hallottam? Vagy ez a lány tényleg szerelmet vallott nekem? Ez nem lehet. Képtelenség. Nem mondta, hogy szeretne, szóval nem látok bele többet, mint ami. De ezt nem is tehetem meg Bennel.”
- Ash! Figyelj! Ben az én bástyám, a váram. Az egyetlen személy, aki mindig kiállt értem s mellettem. S én jó húghoz mérten is a legjobb akarok lenni. De nem úgy, hogy elveszem a számára kedves nőt, csak azért, hogy az én szerelmem legyen. Sajnos felforgattam itt mindent! Hidd el nem így terveztem. Szóval így nem tudok mást felajánlani neked, csak a barátságom.
Ashley szeme könnyben úszott.
- Értem. Ha komolyan így gondolod, akkor tiszteletben tartom a döntésed. Amúgy este…
- Nem! Nem aludtam Kíránál, ha erre vagy kíváncsi. 
Ashley fellélegzett a megkönnyebüléstől.
Asztrid a szemébe nézett, majd az arcát nézte.” Olyan gyönyörű ez a lány. A mosolya egyszerűen imádni való. Imádnám minden reggel ezt nézni.  S az ajka.” - nézett az ajkára.-„ Az a puha, kívánatos ajka.”
- Asztrid? Miért nem csókolsz meg?
- Nem lehet te is tudod!
- Én nem látom akadályát. Te is akarod, én is. Akkor? - Ashley hozzá hajolt, s megcsókolta Asztridot. Elragadta őket az érzelem. A nyelvük egymással táncot járt s mindkettő birtokolni akarta a másikat.
Asztrid gyengének érezte magát. Irányíthatónak. De erőt vett magán s ellökte Ashleyt. – Kérlek, várj!
- Mire? Arra, hogy belehaljak az érzésbe, hogy mással vagy s nem velem?  Kellesz nekem. Akarlak! Mindenhogy, ahogy csak lehet!  Kérlek Asztrid.
- De a bátyám…
- Ha akarod, beszélek Bennel és elmondok, neki mindent ígérem.
- Mit mondasz neki?- nézett rá Asztrid.
- Hogy, hogy érzek irántad.
- Igen? És hogy?- nézett kérdőn Ashleyre Asztrid.
- Azt, hogy kívánsz? Hogy akarsz? Ash! Nem szeretsz! Csak vágysz rám. Én leszbikus vagyok, mióta az eszemet tudom. Te csak egy kalandra vágysz. De figyelj, én nem leszek az idegenvezetőd! – kiáltotta.Tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz Ashleynek, de muszáj volt megtennie, még ha ez neki is fájdalmat okozott.
- Miért nem próbálod meg? Miért nem adsz egy esély nekem, nekünk? - kérdezte sírva Ashley.
- Nem kell! Ismerem a te fajtád sajnos! Volt már szerencsém párral!
-  Asztrid! Én nem a volt barátnőd vagyok! Én nem hagynálak el másért! S nem csalnálak meg soha!
- Tényleg? S most mit teszel?- kiáltott rá Asztrid.
Ashley meghökkent.  A könny patakokban csorgott le az arcán. „Igaza van.”
- Hisz Bennel is ezt csinálom most, igaz? Igazad van! Sajnálom! – szipogta.
- Én is sajnálom. Ashleyre nézett és látta, hogy küzd magával, az érzelmeivel.”Megbántottad Asztrid. Gratulálok! Így kell ezt csinálni. Pedig nagyon szeretem. Nem is tudja mennyire.” - Nem akartam goromba lenni veled Ash. Nem akartalak meg sem bántani. Csak azt szeretném, ha minden a régi lenne, s újra olyan boldog lennél a bátyámmal, mint mielőtt ide jöttem.
- Rendben Asztrid! Megértettem.  Szerinted én csak vágyom rád, de nem szeretlek, és ezek szerint te sem szeretsz engem. Most megyek, egy kicsit egyedül kell lennem, le kell csillapodnom, de tudd, hogy nagyon boldog és szerencsés lesz majd az a lány, aki egyszer megkapja a szíved!  - morzsolt el egy legördülő könnycseppet - Szia.
- Szia Ash!
Asztrid nézte, ahogy elmegy. Legszívesebben utána ment volna, és visszatartotta volna, hogy még beszéljék meg ezt a dolgot, de tudta, hogy már nincs miről. Legalább is nem lehet miről.  - Tudod Ashley, a szívem a tiéd - súgta, de ezt már csak a falak hallották.