Pont ő kell nekem 2. rész

A ház gyönyörű volt! Asztrid egyből tudta, hogy ez mind Ashley ízlése, ez teljesen lenyűgözte.
- Ez lesz a szobád! Mondta Ashley s benyitottak egy helyiségbe.
- Wow! Gyönyörű! Nézett szét Asztrid!
- Örülök, hogy tetszik! Figyelj, Asztrid, beszélhetnénk? - Csukta be az ajtót.
- Miről? - Pakolta le a cuccát, s ránézett.
- Erről az egész kavarodásról!
- Tényleg az! - mosolygott Asztrid.      
- Na, végre egy mosoly! Mosolyodott el Ashley is.
- Figyelj, sajnálom, de nem tudtam, hogy a bátyám barátnője vagy, és én idióta, majdnem kikezdtem veled. Ez nagyon gáz!
- És ki mondta, hogy csak majdnem?- kacsintott. 
- Tényleg nagyon rosszul érzem magam emiatt, sajnálom. Bocsáss meg. Nézett Ashleyre. 
- Felejtsük el.
- Rendben. Hm.. Öltözz át és majd szólok, ha jöhetsz vacsorázni.  
- Oké! Köszönöm szépen Ashley.
- Ugyan, nincs mit. - Mosolygott, majd kiment.  - Fú, hogy mi lesz ebből. - sóhajtott Asztrid, majd zuhanyozni ment.
- Na, édesem! Mi a véleményed a kis húgomról? - kérdezte Ben, miközben átölelte Ashleyt.
- Nagyon csinos, vagány csajszi s kedves!  -
Nagyon szeretem Asztridot! Kész nő már. Nagyon erős lány. A szüleinknek szemtől szembe mondta el, hogy más nemhez vonzódik.
- Nem lehetett könnyű neki!
- Hát nem igazán! Megérdemelné már, hogy boldog legyen. Na, menny szólj neki, hogy kész a vacsora. - mosolygott rá. - Megyek! Ashley kopogott az ajtón, de nem szólt senki, így bement.
- Asztrid?
- Itt vagyok! - Ashley ránézett s alig kapott levegőt. Csak egy száltörülköző, volt rajta.
- Bocsi, nem akartalak megzavarni csak kész a vacsi.
- Oh… köszi. - nézett rá. Van még valami? Vagy megvárod, míg átöltözöm?
- És ha igen? - nézett rá kihívóan.
- Felőlem! - Asztrid ledobta magáról a törülközőt, s ott állt meztelenül.
- Tudod mit… öh én inkább megyek…- rohant ki szinte Ashley. Asztrid nevetett. - Jaj de rossz vagyok! - Ashley alig kapott levegőt. - Ez a lány….huh, megőrjít! Majd az ebédlőbe sietett.  Mikor tálaltak Asztrid is megjelent.
- Micsoda illatok! - mondta.            
- Ashley érdeme! - mondta Ben, s rácsapott a fenekére. Ashley összerezzent s hirtelen Asztridra nézett, aki irigyelte a bátyát most az egyszer. Ashley látta Asztrid vágyakozó pillantását s hirtelen szerette volna megadni neki azt, amire vágyik. Ezt gyorsan ki is verte a fejéből.
- Akkor gyertek együnk. Asztalhoz ültek. Asztridnak annyira ízlett, hogy kis nyögésekkel jelezte. Ashleyt forróság öntötte el, nem értette mi ez. Ben ránézett a húgára s elmosolyodott.
- Te nem változtál semmit!
- Nem is akarok!  - mosolygott.
A vacsi végeztével Ashley leszedte a tányérokat.
- Finom volt nagyon Ash. -
Örülök, hogy ízlett.                
- Segíthetek mosogatni? - kérdezte Asztrid.
- Hát persze, köszi. 
- Ugyan, nincs mit.
- Csajok akkor én, hagylak titeket érvényesülni itt a konyhában, édes téged meg várlak. - Kacsintott Ashleyre Ben.
- Menekülj csak bátyó - nevetett Asztrid, majd Ashley-vel csendben pakolásztak és mosogattak.
- Szeretnék ismét bocsánatot kérni tőled.
- De miért?- nézett rá Ashley.
- Hát a törülköző lekerülése miatt…- vakarta meg a fejét Asztrid.
-  Semmi baj. Amúgy is jó az alakod.
- Hm, szóval még meg is néztél magadnak. - kacsintott.
- Meg ám. - Nevetett.
- Ez azt jelenti, hogy ha szingli lennél… lenne esélyem?
- Talán igen… De nem helyes ilyenekről beszélnünk.
- Igen tudom. – Nézett rá. Na, én megyek, lassan lefekszem, fáradt vagyok. Aludj jól. Szép álmokat. Majd oda hajolt, s adott egy puszit az arcára. Ashley megborzongott.
- Jó éjt! Majd felment a szobájába, levetkőzött, s bebújt Ben mellé.
- Végre, hogy itt vagy! Csókolta meg.
- Kicsim, nagyon fáradt vagyok. Ma ne! De holnap bepótoljuk oké?          
- Ahogy gondolod édes. - ölelte át Ben. Ashley összezavarodottan feküdt mellette. Nem értem mi van velem. Hisz én szeretem Bent, de még sem tudnék most lefeküdni vele. Hirtelen Asztridra gondolt, a szemére, a mosolyára. Elképzelte, ahogy az ajka az övéhez ér, ahogy hozzá ér s végig simogatja a testét. Hirtelen kinyitotta a szemét, észre sem vette, hogy elaludt. Égett az ajka a csók utáni vágytól, bizsergett az egész teste. - Szedd magad össze. - súgta majd felállt s kiment. Asztrid csak forgolódott nem tudott elaludni. Csak Ashley járt a fejében.
- Fú, na, elég. Nem szabad rá gondolnom. Innom kell valamit. - kelt fel s a konyhába indult. Meglátta Ashleyt. Egymásra néztek.
- Te sem tudsz aludni?- kérdezte Asztrid.
- Nem, tejért indultam. Te?
- Én is, csak én kakaóért.
- Miért másért is. - Mosolygott s elindult a konyhába. Asztrid követte. Ashley kivette a hűtőből a tejet s a kakaót, majd oda adta Asztridnak.
- Köszi! Öntött magának kakaót s betette a mikróba. ű
– Melegen szereted?
- S édesen.  Mosolygott.
- Holnap… lenne kedved eljönni vidámparkba, velem? Ben dolgozik, s nem akarok itthon unatkozni. - Nézett rá Ashley.
- Ö igen, persze nagyon szívesen. Nagyon rég voltam már.
- Mikor voltál utoljára?
- Hm, kb. mikor összejöttem a volt barátnőmmel. Annak már 3 éve. - Vette ki a kakaót.     
- És miért szakítottatok? 
- Tudod nagyon féltékeny volt, nem bízott meg bennem, s a végén ő csalt meg engem arra hivatkozva, hogy biztos én is ugyan ezt tettem volna a helyében. Ennyi. - Kortyolt bele a meleg italba.
- Sajnálom - fogta meg a kezét Ashley.
- Nem baj, nem ő volt az igazi. - nézett rá s mosolygott. 
- Jó, hogy ilyen pozitív vagy.
- Sokat érek vele. - Húzta el a kezét s megfogta a bögréjét.
- Asztrid, az a lány egy idióta volt, más nem lesz az.
- Úgy érted, te nem lennél az?- nézett mélyen Ashley szemébe.
- Ashley elkapta a tekintetét, megfogta a bögre tejét s elindult az ajtó felé, de még onnan visszaszólt.
- Én nem lettem volna az! Jó éjt Asztrid!

Folytatás, csak ha akarjátok! A kritikákat örömmel fogadom, ha építőek!