Plátói fantáziálgatás

Nem a legjobb kor a tizenhat, már csak a hormonokra nézve is. Lány létemre is naponta többször eszembe jutnak bizonyos intim témák. Napról napra érettebb lesz a testem, a régebben lapos, vékony dolgok teltebbé, kerekdeddé változnak, csakhogy én nem vagyok az a típus, aki csak úgy kirakná ország-világ elé a dolgait. Nem tudom, szerintem van abban valami vonzó, ha hagyunk magunkban egy kis titkot, és ha majd egy nap odaadom magam egy férfinek, akkor ő tudni fogja, hogy csak ő láthatott még meztelen valómban.
Azt látom, hogy mindenki elsieti a dolgokat, de én ezt nem akarom. Nagy álmom, hogy egész életemben csak egy férfivel legyek együtt, azzal, aki igazán szeret, és magának akar. Nem is nagyon vonzódom a korombeli fiúcskákhoz, bár már közeledett hozzám néhány bieber-frizkós cukiság, engem nem vonz a lányos külső, a gebe tagok és a mutáláson még át nem esett hang.
Talán ezért is szerepel minden fantáziálásomban egy bizonyos tanárom. Tizennégy év korkülönbség van köztünk, és nem is jóképű, senki nem nevezné jó pasinak. De engem ez hidegen hagy, ugyanis iszonyatosan jó arc, ráadásul a kedvenc tantárgyamat tartja, intelligens férfi, és már régóta rájöttem, hogy engem leginkább az intelligens, érett férfiak tudnak vonzani. Persze nem vagyok belé szerelmes, vagy ilyesmi, nem vagyok olyan buta, hogy a tanáromba szeressek bele, ez csak egy kis plátói vonzódás, ártatlan fantáziálgatás. Meg aztán szerintem a szerelem kialakulásához tényleg meg kell ismerkedni.
Olykor az óráján jönnek rám a fantáziaképek. Valamiért nagyon izgató számomra, ha olyankor képzelem el magamat vele, mikor ő is jelen van. Ő tartja az órát, észre sem vesz, elvégre elég átlagos lány vagyok, meg csöndes is, de én közben olyanokra gondolok, amiktől pár pillanat alatt benedvesedek odalent, és érzem, hogy a légzésem is szaporábbra válik. Otthon is gyakran gondolok rá, főleg, mikor magamhoz nyúlok – nem szégyellem, elvégre az emberi testnek szüksége van a kielégülésre.
Hogyan fantáziálok róla? Hűha, be kell vallanom, elég színes a paletta. Amikor először képzeltem el, hogy együtt vagyunk, az a képzeletemben pont az osztályterembe történt meg. Én félénken viselkedtem, elvégre eleve ilyen típusú lány vagyok, de ő simogatott és megnyugtatott, igazi férfiként viselkedett. Felültetett a tanári asztalra, lehámozta rólam a ruháimat, és eleinte mosolyogva, majd később egyre komolyabban vizsgálgatta a vonásaimat. Gyönyörűnek tartott, és össze kellett szorítania az állkapcsát, hogy rám ne vesse magát azonnal.
Sokszor elég önbizalom hiányosan tudok viselkedni, de igazából tudom, hogy elég jó testem van a koromhoz képest; a bőröm nem teljesen makulátlan, itt-ott előfordul egy nyomorult bőrhiba, de ebből még ki is nőhetek. Nem vagyok túl magas, se túl alacsony, a súlyom pont jó, pár kilóval még így is az ideális alatt vagyok, de nem vagyok nádszál vékony. A derekam vékony, a hasam lapos, vékony kezeim vannak, és formás combjaim, amiket igazából olykor gyűlölök, mert a mai fűszál lábúakkal versenyezni sem tudok. De a képzeletemben a tanárom imádta, hogy olyan markolnivaló a combom és a popsim, és melleimet is azonnal nagy tenyereibe zárta – nem valami hatalmasok, de mostanában időről időre egyre nagyobbra nőnek. Az én kis markaimat már túl is nőtték, és a képzeletemben a tanáromnak tökéletesen a tenyerébe illett. Simogatta rózsaszín mellbimbóimat, aztán a szájába is vette, hol az egyiket, hol a másikat nyalogatta, én meg egyre jobban felizgultam, és lehúztam róla a pólóját, aztán nadrágjához nyúltam.
Olykor-olykor a valóságban is vetek egy kósza pillantást a slicce környékére, de sosincs bátorságom elidőzni ott. A képzeletemben nem volt se túl nagy, se túl kicsi a férfiassága, csak tűzforró és kőkemény, éreztem, hogy átkozottul kíván engem. Bevallom, még sosem láttam pornót, annyira nem is izgat a dolog, minden tapasztalatomat erotikus sztorikból és könyvekből merítettem, így péniszt is csak a biológiakönyvben láttam lekonyulva, oldalról, a keresztmetszetét. Ha neten keresgélek, és véletlen valami olyasféle képre jutok, van egy hülye, szégyenlős mechanikám, amiért rögtön bezárom az oldalt. Nem tudom, miért nem vagyok hajlandó megvizsgálni egyet legalább egy képen, talán mert szép gondolatnak tűnik, hogy majd csak a szerelmem lesz az, akinek láthattam és érinthettem azt a szervét. Nem prűdségből nem nézem meg, elvégre, ha prűd lennék, nem írogatnék ilyesmiket.
Szóval nem tudom olyan élénken elképzelni magamban a tanárom férfiasságát, egy elmosódott képet látok, egy kemény dolgot képzelek el, aminek síkos a vége, és teljesen beindulok tőle. A tanárom mély levegőket vesz, ahogyan kicsit reszketve ráfonom a kezeimet, majd saját tenyerével erősít a fogásomon, és megcsókol. Sosem csókolóztam még, bár már jó páran megpróbáltak rávenni, de vagyok olyan lehetetlen, hogy ezt is csak a szerelmemmel szeretném majd csinálni. Valamiért azonban a csókolózásról nagyon tiszta kép él a képzeletemben, a tanárom ajkai forróak voltak és követelőzőek, faltuk, nyalogattuk egymás ajkait, ő sajátjai közé vette az én duzzadt, rózsaszín alsóajkamat, és úgy szopogatta. Nyöszörögni kezdtem, mikor eközben megéreztem, hogy egyik ujja betéved göndör kunkoraim közé, nem bénázik, ügyesen tudja, hová kell nyúlni, és mélyen felnyög, ahogy megérzi, milyen nedves vagyok.
A nyakamat kezdi csókolgatni, és közben édes jelzőkkel becéz, kis tündérének, nedves angyalkájának hív. Elkeni nedvemet a csiklómon, én pedig szorosan átölelem, visszatartom gyönyörömben a remegést, amit az váltana ki belőlem, hogy olyan jól érint meg odalent. A nevét suttogom, és nyöszörgök, amit önkielégítéskor is gyakran csinálok. Ha beindulok, mindig vékonyabb lesz a hangom, és ő ezt a képzeletemben édesnek nevezi, azt állítja, nem hallott még ennél finomabb kis nyögéseket.
Ujja lassan betéved az irdatlanul nedves párnácskáim közé, és érzem, hogy lassan egyre beljebb hatol vele bennem. Én sosem nyomtam semmit még oda be, csak a legfelső rétegről kenem el általában a nedvem, amiből elég sok van mindig, ha a takaróm alatt csinálom, szinte mindenütt érzem a saját illatomat. Sok nő utálja az illatát, én sem vagyok oda érte teljesen, de szerintem nem büdös, csak olyan érdekes. A tanárom teljesen kész lesz az illatomtól a képzeletemben, egyre hevesebben csókol, közben én is elkezdem vesszején mozgatni a kezemet. Lehajol, hogy egyik mellbimbómat szopogassa, a másikat bal kezével ingerelje, jobb kezével pedig odalent hatol egyre mélyebbre, és néha becézgetni kezd.
Én is teljesen fel vagyok már izgulva, néha érzem, ahogy a kielégülés első szele átszalad az összes idegemen, de aztán nem érem el, mert ő direkt elnyújtja az egészet. Lassan lefektet aztán az asztalra, így már nem érem el a férfiasságát, de ő kezeimet a fejem felé hajtja, és folytatja, amit addig csinált. Érzem, hogy síkos férfiassága a combomat érinti, és összezárom őket, körbefogva tanárom férfiasságát, mire ő elégedetten felnyög mély, reszelős hangon, aztán elkezdi mozgatni csípőjét. Képes ő is elég ideig visszatartani a kielégülését.
Mikor az ujja már tövig van bennem, elragadtatott hangokat adok ki magamból, olyanokat, mint mikor az önkielégítésnél megérzem saját nedves bársonyosságomat a kisajkak között. Még sosem volt hüvelyi orgazmusom, de érzem, hogy már alig kell egy kicsi, és ezt is elérem. Odabent simogat, idekint csókol és simogat, közben combjaim között mozog síkos férfiassága, és teljesen önkívületbe esek, sikoltva jutok el a csúcsra, aztán ő is rögtön követ üvöltve. Érzem, ahogy forró magja belepi lapos hasamat, és kis híján beleájulok a gyönyörűségbe.
Máskor azt képzelem el, hogy valamelyik szertárban tesz a magáévá, mindig magabiztos, gyöngéd, de szenvedélyes is, szinte már valósággal érzem, ahogy hatalmas tenyerei a testemmel játszadoznak. Otthon gyakorta vagyok egyedül, így ha rám jönnek ezek az álmodozások, teljes nyugalomban nyúlhatok magamhoz, hogy kielégítsem felfűtött vágyaimat. Ha arra gondolok, hogy ez a férfi tesz a magáévá, mindig iszonyatosan benedvesedek, forró leszek, és minden porcikám sikít a kielégülésért. A képzeletemben teljesen odavan értem, imád engem, és én is őt, el sem tudunk szakadni egymástól.
De mindig tiszta a fejem, és tudom, hogy semmi nem lesz köztünk, soha. Amennyire tudom, nincs barátnője, egyedülálló, de biztos, hogy soha nem fog észrevenni egy olyan félénk kislányt, mint én, még akkor sem, ha már kijártam az iskolát. Nem gond, abban reménykedem, hogy egy nap majd találkozom egy hozzá hasonló kaliberű, intelligens, érett férfivel, aki majd egy pillanat alatt elfelejtet velem minden régebbi ábrándképet, és teljesen magához bilincsel.