Pizza - Kontra

Pizza. Remek. Ez még csak az 1328. darab amit ebben a hónapban a kezembe veszek. Lassan unom egy kicsit. Jó persze egy pizzás fiú mi mást csinálna. Nem is tudom mit gondoltam? Mi lesz ebben a KALAND? Persze untam már a méltóságteljes katedrákat. Két diploma, ösztöndíj Japánban, egyetemek, professzorok, docensek. ÉLNI AKAROK! Azért innen a „mittudoménhogyhívják” pizzériából nézve nem is olyan szörnyű az a világ…

Mi? Jó-jó viszem már. Hova? Hármas asztal? O.K. Ez ugyan nem a világ vége, de mit tegyünk. Pedig legalább motorozhatnék egy órát… Jó hármas, nem vagyok süket!

Tessék hölgyem… Nézd csak a Kisvadóc! Tényleg Ő az? Hát persze. Az arca, ezek a nagy barna szemek, amiket két könnycsepp nagyít. Úgy néz, mint egy sebesült őzike. Igen! Pont így emlékszem rá arról a tábortüzes éjszakáról. Miattam sír. Elmegyek pedig valami elkezdődött köztünk ezalatt a két hét alatt. Valami, ami akár fontosabb is lehetne Japánnál. De engem hív a VÉGTELEN és Ő ideláncol. Megérti. Mégis sír. Megértem…

Azaz dehogy! Ez úgy 8 éve történt. Csak nem miattam sír még mindig? Mindjárt meg is mondom neki… Tessék? Egy üveg bort legyen szíves. Rögtön hozom. Legyen szíves??? Úgy tűnik nem ismert meg elsőre. Jó nem gondoltam komolyan, hogy miattam sír, de azért, hogy meg sem ismer? Viszont miért van ennyire padlón? Nyilvánosan sír a Kisvadóc? Hmmm…

Főnök egy üveg édes vörösbort és az ebédszünetemet kérem. Igen este ½ 10-kor, ha már eddig nem vettem ki! Parancsoljon a bor hölgyem. Megengedi, hogy leüljek? Ha így hallgat, igennek veszem! Jó? És azt megengedi, hogy felvidítsam? …

Löktem a szöveget vagy egy órán át. Hiába. Meg sem szólalt, el sem mosolyodott és fel sem ismert. Itt hagyott én meg kiittam az egész üveg borát. Erre a nagy sikerre!

Ez már két hónapja volt. Itt ragadtam, miatta. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Ő jelenti számomra azt a kalandot, amit keresek. Csakhogy semmit se tudok róla. Hol lakik, mit csinál, kivel él, stb. Csak azt, hogy itt volt ebben a pizzériában. Talán visszajön egyszer. Ezért hordom még ma is a pizzát. Milyen gyakran eszik egy nő pizzát? Még pár évet kihúzok itt, ha kell, mert makacs az aztán vagyok. Na jó akkor dolgozzunk. Bár már éppen haza is mehetnék. Lejárt a műszak. De itt van még ez a három megrendelés. Na, ne higgyék, hogy ezt mind én viszem ki. Nézzük, melyik esik útba. Ez itt van a közelben, nem jó. A másik kettő meg pont jó. Akkor legyen… Hogy mi? Megrendelő… Hisz ez Ő. Akkor ezt viszem. Nem kispajtás, Te csak vidd a másikakat. Nincs vita, ez az enyém! Főnök egy üveg édes vörösbort kérnék. És nem vigyorogni…

Csengetek. Már vagy két perce. Csak itthon van, ha már pizzát rendelt. Aha, már nyílik is. Khmm. Most szórakozik velem ??? Őrjítően néz ki ebben a lángszínű selyem köntösben. Na ne túlozzunk ez csak egy apró vászondarab, ami pont arra jó, hogy feltüzelje az ember fantáziáját. Jelentem sikerült. Végigmérem, jó alaposan. Szemeim isszák a testét, keresik az ismerős helyeket és a változásokat. Gyönyörű, mint akkor régen. Az arca kicsit más. Olyan… Nő lett. Na jó ezt nem az arcáról állapítottam meg. Az apró kis melleiből őrjítően kerek halmocskák lettek. Puha, de formás lábai kivillannak a köpeny alól. A nedves haja göndör fürtökben keretezi az arcát mely pont olyan szelíd mint régen. Tényleg ezt a lányt hagytam én itt valaha ???

Te vagy az? Tényleg? Lehetséges ez? – Kérdem, mert ma nem hagyom, hogy ne ismerj meg! De látom, kell még egy kis segítség. Tessék, a dalunk. Ok, kezd derengeni azt hiszem. Olyan édes vagy, ahogy zavarba jössz. Nem változtál – mondom, mert nem tudom mit is mondhatnék. Bár a tested mintha még sokkal tökéletesebb lenne. Nő lettél, gondolom, s mielőtt végiggondolnám, már ki is mondom. Abból a vadóc kislányból gyönyörű nő lett! Nézd csak, hogy elpirultál. Még a köntösöd is vörösebb lett. Meg szét is nyílt, hogy segítsen az amúgy sem szegényes fantáziámnak. Ha tudnád, mi jár a fejemben alighanem még jobban zavarban lennél…

Úgy tűnik egyedül vagy és mintha tényleg szívesen látnál. Mi? Felöltöznél? Ne tedd. Láttalak én már kevesebben is! Hű de mérges lettél. Pedig milyen régen volt és én milyen kis hülye voltam. Meglesni a lányokat, szép kis dolog. De az biztos, hogy már akkor is Te voltál a legszebb. Azt a pár pofont és a 2 órás lelki fröccsöt megérte…

Ja igen itt az üveg bor, amit hoztam. Tessék. Mit csináltam? Japán, egyetem pizza. Röviden. Meg Végtelen és a Kaland! Még várom. Várlak. Aztán elmeséled te is az életed mostanáig. Mosolygok, tényleg nem sokat változtál. Ez a pasas az ággyal? Szóval ettől voltál úgy ki aznap. De látom most már sokkal könnyebb. Olyan lazán beszélsz róla. S meg is akarod mutatni? Legyen…

Fekszem az ágyon, Te pedig rajtam. Hmm, ez elég jó kezdés. Teljesen belefeledkezel a mesébe és én csak nézem a testedet, ahogy megfeszül. Kedvem lenni megérinteni, végigsimítani azon a kis selymen és mindazon ami alatta hívogatóan lapul. De úgy látom, benned fel sem merül mindez. Nem látod, nem érzed mit jelent nekem az ágyadban lenni. Pedig mintha elmondtam volna, ott a táborban mennyire szeretném. Emlékszel azon a napon, amikor szakadt az eső és csak mi ketten merészkedtünk ki a vízre. Többet kellett lapátolni ki a vizet a csónakból, mint evezni. Mégis úgy éreztem meseszép dolog történt velünk. Teljesen átáztunk és vacogtál a hidegtől. Még is a szemembe nevettél és hozzám bújtál. Megcsókoltalak és megérintettem a melledet mely pontosan látszott a nedves pólód alatt. Gyönyörű volt. Pont mint most ahogy a selyem köntös alatt mozdul. Ahogy az érzékeny bimbók belülről simogatják a vásznat. Mintha már a Te tested is egyfajta titkos előjátékot játszana… ÉBRESZTŐ! Az előadásnak vége. A mese véget ért és intesz, menjünk vissza a nappaliba. No és mi lesz a KALANDDAL?

Mielőtt kilépsz a szobából megtorpansz. Talán mégis eljutott hozzád? Megfogom a kezed és magamhoz húzlak. A vadóc kislányból gyönyörű Nő lett! És még milyen kívánatos – súgom, s a szám elindul felfedezni a nyakadat. Mikor hozzád érek, megrándulsz mintha áramütés ért volna. Elmosolyodom, még jó hogy nem látod. Egy kicsit bátrabban csókolgatom a nyakadat, a füleidet. Végigsimítok a hajadon és lágy csókot lehellek a tarkódra. Úgy érzem, mindjárt felrobbanok a vágytól, de te megpróbálsz szabadulni. Ne menj el, ne hagyj itt kérlek. Tudom én megtettem. Maradj velem kérlek! Hülye kis kölyök voltam, bocsáss meg! Érzem, hogy oldódik a feszültség benned ezért visszatérek a játékhoz. S te is jössz, már érzem.

Ahogy magadhoz húzol hallom a sóhajod. Kapituláció. A roham elérte célját, a hódítás már ráér. Lassítok a tempón és centinként haladva közeledek a melleid felé, miközben érzem, hogy megszabadítasz a pólómtól és megérinted a bőröm. Mintha egy tüzes korbáccsal vágtak volna végig rajtam. Égő nyomot hagynak a selymes újaid a hátamon. Ennyit a lassításról. Egy hirtelen mozdulattal szétrántom rajtad a köntöst. Elakad a lélegzetem a látványtól. Ahogy feltárul előttem a tested egésze. Gömbölyű melleiden sötétlő duzzadt bimbók, feszes hasad, a formás csípőd, göndör puha szőrzeted és izmos lábaid. Mint a fuldokló kapok a melleid után a számmal. Nem csoda, hisz elfelejtettem levegőt venni, míg bámultalak. Szopom, nyalom, harapom őket felváltva, a fogaim közé veszem a kis bimbókat melyeken látszik, hogy jól esik neked a kényeztetés. Amelyik épp szabadon van azt benyálazott ujjaimmal simogatom, dörzsölöm, csipdesem. Majd elindul a kezem lefelé a testeden. A köldöködön is túl a selymes erdőig. De csak finoman, nem hatolok túl mélyre. Így is túl gyors vagyok, nem akarok mindent elkapkodni. Mintha hallanád a gondolataimat. Finomam meglököd a kezem, hogy találjam meg végre, amit keresek. Kisvadóc! No, de nem úgy van az kérem! Elhúzom a kezem, végig a testeden az arcodig s megcsókollak. Egészen finoman, hogy megnyugodjunk egy kicsit, de úgy tűnik nem ezt érem el vele. Vad szikra lobban a szemedben és hozzám hajolsz.

A vadóc kislány, vadóc kislány maradt! – súgod és ellenállhatatlanul tolsz az ágyad felé. Egyszer csak kiszalad a talaj a lábam alól. Hanyatt esem s te diadalmas mosollyal nyugtázod: Megvan a zsákmány! Ez már a meglepetések éjszakája marad, úgy látom. Míg leveszed a már csak zavaró ruhadarabot megpróbálok felülni és ismét hozzád férni. Nem hagyod. Kisvadócom imádom, hogy ilyen vagy. Imádom a tüzet benned. A lobogást, amit én gyújtottam s most szinte nem bírok vele. Csodás érzés, ahogy birtokba veszel. Ahogy végig siklik a nyelved a mellkasomon s a hasamon. A kezeid pedig a nadrágomat gombolják, aztán a száddal leveszed rólam az alsót is. Megőrjítesz. Aztán csak bóklászol rajtam ide, oda. Nem maradsz meg egyhelyben és nem izgatsz alaposan sehol. Mégis kiugrik a szívem a helyéről és úgy érzem, ez már szinte fáj. A férfiasságom csak úgy lüktet a vágytól, hogy megérintsd, hogy simogasd, hogy megkóstold. De csak játszol velem.

Ez most bosszú az előbbiért? Te is ezt érezted? Akkor megkapod amire vágysz, gondolom és átfordítalak a hátadra. Értem én a leckét! – mondom, s a karjaidat a fejed fölé szorítom. Kapaszkodj! A kezeim közben már száguldnak édes központot felé. S most nem elégszenek meg a simogatással. Két ujjam behatol az ajkaid közé és összecsippentik a csiklót majd elkezdenek játszani vele. Közben csókollak, ahol csak érlek, nem is tudom, mit kezdjek a számmal. De azért rájövök. Az egyik újam lesiklik, hogy megkeresse a titkos bejáratot. Igen érzem, ahogy a combjaid szétnyílnak és beengednek. Közben a szám elfoglalja azt, amit a kezem otthagyott. Beléd kóstolok, és a nyelvem elkezd simogatni. Fel és le egyre gyorsuló tempóban, ahogy az egyre hangosabb lélegzeted diktálja. Érzem, ahogy megfeszül a tested. Ahogy felemeled a csípődet, bátorítva a folytatásra. Beléd hatolok egy ujjammal miközben felnézek az arcodra. Gyönyörű vagy, ahogy vágtatsz a beteljesülés felé. Ahogy ledobod magadról az utolsó láncot ami fogva tart e földön. Érzem, hogy görcsbe rándul a tested. Megszorítod az ujjamat és lüktetően elélvezel. Meseszép vagy…

Még mindig nézlek amikor lassan visszatérsz. Rám nézel és rájövök a szemeid sokkal szebbek, ha nem a könnytől, hanem az orgazmustól csillognak. De látom tényleg visszatértél, mert már indulsz is felém. Ne hidd, hogy ezt megúszod szárazon! – súgod a fülembe. Remélem is! -válaszolom egy huncut mosollyal, majd hanyatt vágom magam az első érintésedre. Bevallom, már nem nagyon bírok magammal. Érezni akarlak. A becézgetésedet, az érintésedet, a csókjaidat és a tested még mindig rejtett mélységeit. Fölém térdelsz, és egyszerre simogatsz a kezeiddel a mellkasomon s a combjaiddal az ágyékomon. Csodás érzés, de ha megint csak húzol, akkor megnézheted magad! De már érzem most te is komolyan veszel. Tűzforró leheleted végigsiklik a testemen s a nyelved vad táncot jár. A fogaid belém mélyednek néha, de ez csak a vágyat sokszorozza meg, nem a fájdalmat.

S ekkor megérzem a kezeidet a szerszámom körül. Lehunyom a szemem és csak az érintésedre figyelek. Először finom puha a kezed, épp csak megérintesz. Aztán erősödik a nyomás. Elkezded gyengéden masszírozni, dörzsölni, simogatni. Nagyon jól esik, és ha meg tudnék szólalni, azt mondanám, ne hagyd abba. De csak egy hörgés jön ki a torkomon, mire elhúzod a kezeidet. Már nyúlok értük, hogy visszategyem őket, mikor megérzem a nyelved. Tűzforrón és nedvesen siklik végig rajtam. Egy öntudatlan mozdulattal a hajadba túrok. Bocs ha fájt, nem húzni akartam, sokkal inkább tolni. Hogy az ajkaid közé vegyél. Hogy érezzem a szádat amint szorosan átöleli a férfiasságomat. A fogaid finom élét a bőrömön csúszni. Igen, így…

Valahogy a felszínre vergődöm és bár csodás amit velem művelsz, mégis felhúzlak magamhoz. Szeretnék beléd hatolni, elveszni sötét mélységedben és szeretném, ha Te is velem jönnél a Végtelenbe. Amiről egyszer azt hittem Te zársz el tőle, s most oly sokévi keresés után veled, benned leltem meg. Gyere hát…

Az ölembe ülsz, és kínzó lassúsággal ereszkedsz rám. A szemedbe nézek. Látni akarom hová tartunk. Megcsókollak s Te elkezdesz mozogni rajtam. Lassan majd egyre vadabbul, s én már nem tudom hol vagyok, és mit csinálok. Már csak Téged látlak, s ahogy kinyílik a kapu tudom, mindent megtaláltam:

A Kalandot és a Végtelent.