Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Péntek 13. születésnap

A tv-t kapcsolgattam unalmamban. Semmi nem tudott lekötni, kezdtem ideges lenni. Már sokadszor gondoltam végig a mai nap eseményeit.
Kora reggel vörös rózsával ébresztettem kedvesem, én akartam lenni az első, aki megköszönti őt születésnapja alkalmából. Ő álmosan mosolyogva hozzám bújt, s egy hosszú csók kíséretében megköszönte.
- Óh, ilyen ébresztő után csak jó napom lehet ma – s egy játékos ásítással végighúzta kezét a testén. Könnyű hálóingén keresztül átsejlettek domborulatai.
- Sietnem kell, ha nem akarok elkésni – nyögtem, s nyeltem egy nagyot.
- Este meg későn érsz megint haza, mi? – kérdezte álmos szemekkel.
- Sajnos igen. Tudod kicsim, hogy ezek a vacsorák néha elhúzódnak.
- Igen – sóhajtotta –, már tudom...
- Sietek. Megígérem!
Kifelé menet mosolyogtam magamban, hiszen meglepivel készültem nejem szülinapja alkalmából, de ezt ő természetesen nem tudhatta.

A cégem üzleti partnereivel elköltött ebéd után felálltam és elnézést kértem, elmeséltem, hogy milyen nap is van ma, s kértem nézzék el nekem, ha most távozom, hiszen a fontos dolgokon már túl vagyunk. Kérték adjam át jókívánságaikat nejemnek, s meleg kézszorítások után utamra bocsátottak.
Hazafelé ismét csak mosolyogtam, hiszen Adél úgy tudja, hogy ma későn érek haza a céges vacsora után, s micsoda meglepetés lesz neki hazaértekor, hogy ma minden az ő kényét, kedvét szolgálja...

Délután kényelmesen főzőcskéztem, mindent előkészítettem előre, s ment is minden, mint a karikacsapás. 5-re gyakorlatilag mindennel elkészültem a nagy nap alkalmából.

Úgy fél hét tájban lekapcsoltam a villanyokat, s kisétáltam a házunk udvarára, s gyönyörködtem a hóesésben. Előző év tavaszán vásároltuk a házat, s mindketten imádtuk. Az elmúlt évben parkosítottuk az udvart, és most nagyon jól esett a hólepte növények és fák között poroszkálni. Csak a szomszéd kerítése előtt magasodó lámpa világította be az udvart lélegzetelállító látványban részesítve ezzel... Egy autó lassított kinn az utcán, de mire a bejárathoz értem már csak azt láttam, ahogy a néhány háznyival arrébb kezdődő kis utcába bekanyarodik... Pedig azt hittem kedvesem hozta haza valamelyik kollégája.
Visszamentem a nappaliba, leültem a kanapéra, s eszembe jutott házasságunk elmúlt négy éve. Gyakorlatilag jól működött, de az utóbbi néhány hónapban mindketten türelmetlenebbek voltunk egymáshoz, s ez bizony néha vitákhoz vezetett. A munkám miatt, egyéb családi problémák miatt stb..

Este 9 elmúlt néhány perccel, s kedvesem még sehol nem volt. Eleinte még arra gondoltam, biztos kicsit később jön aznap haza, hiszen a munkatársai is biztosan felköszöntik. Na de ennyire későn?! Bár igaz, ő úgy tudja, én későn jövök.... Ehh.

11 óra is elmúlt, amikor arra ébredtem a kanapén görnyedve, hogy csukódik a bejárati ajtó, majd néhány másodperc múlva meghallottam, ahogy kedvesem kétségbeesetten zokog. Átmentem az étkezőbe, s akkor láttam, hogy nejem az ünnepre megterített asztalra borulva görcsösen sír. Odaléptem hozzá, ő pedig hirtelen felugorva csak szorított magához. Kissé megijedtem, s nem értettem semmit.
- Mi történt? Csak nincs valami baj? – kérdeztem.
Ő csak sírt és sírt...
Jó néhány perc telt el, mire szipogva meg tudott szólalni.
- Ülj le! El kell valamit mondanom... – s újra sírásban tört ki.

----

Este, miután végeztünk, a kollégák meghívtak a nyomdával szembeni kis étterembe egy kis ünneplésre. Nagyon jól esett. És megint jó mérges lettem, ma már ki tudja hanyadszor, hogy te megint nem foglalkozol velem... mármint a munkád miatt... a kollégáim pedig... na mindegy. Szóval kicsit eszegettünk, iszogattunk. Eljött a cég jogásza is, aki felajánlotta, hogy szívesen haza hoz, úgyis itt lakik a környéken. Örömmel elfogadtam, ebben a hóesésben, meg hidegben nem volt kedvem gyalogolni hazáig.
- A párja biztos valami jó kis meglepivel fogadja majd! – mondta egyszer csak út közben.
- Sajnos nem hiszem... Tudja, ő most is késő estig dolgozik, céges vacsorán kénytelen részt venni...
- Kénytelen?
- Igen. Ezeken az étkezéseken sok múlik a cégük jövőjét illetően.
- Viszont úgy vélem hallani, hogy ez önnek nem jelent túl sok örömöt...
Csak hallgattam.
- Sokat van egyedül emiatt, igaz? – kérdezte bársonyos hangon.
- Igen... nem... Van amikor soknak érzem...
- Mikor várható ilyen esetben haza?
- Sajnos csak tényleg későn, úgy 11, vagy azután szokott megjönni.
- Nézze... én egyedül töltöm az estét... kérem, ne értsen félre... szívesen meghívom egy kis beszélgetésre, hogy addig se legyen egyedül.
- Rendben, de csak abban az esetben, ha tényleg nincs otthon a férjem. Elvégre szülinapom van, és ki tudja? – válaszoltam kis gondolkodás után.

Gábor lassított a ház előtt, de sajnos minden sötét volt. Továbbhajtott hát a háza felé, ami mindössze két utcával van arrébb tőlünk. Kellemes meleg fogadott nála, s miután lesegítette a kabátom forralt borral kínált. Amíg elkészítette, addig sétálgattam a lakásban, az egyik szobában a fal érmekkel, kupákkal, oklevelekkel volt tele.
- Egész fiatalon már versenyúszó voltam. Elég jól ment – szólalt meg a hátam mögött, s egy bögre finom illatú bort nyújtott felém.
- A szülei biztosan nagyon büszkék önre... Sportsikerek, tanulmányi sikerek, jó állás...
- Igen. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Abban is hogy eddig eljutottam... Adél! Ha nem haragszik meg... nem tegeződhetnénk?
- Dehogynem! Már ajánlani is akartam. Akkor szia! – koccintottunk a bögrével, s hozzám hajolt a pertupuszira. Hirtelen elkerekedtek a szemeim, hiszen a számra adta a puszit. Egészen közelről néztem a szemébe, s amit ott láttam... Hihetetlen vágyat véltem felfedezni a tekintetében.
- Ne haragudj! – suttogta, s a derekamnál fogva magához húzott. Éreztem ahogy finom ajkai az enyémhez simulnak, s pár másodperc elteltével megéreztem, ahogy finom nyelve próbál utat találni számba. Behúnytam szemem és utat engedtem a követelőzőnek...
Kezem megfogva a bőrkanapéhoz vezetett, leültetett, ő pedig mellém telepedett. A bögréket a dohányzóasztalra tette, hozzám hajolt és újra megcsókolt. Én pedig újra viszonoztam... Keze is, a nyelve példáját követve, felfedezőútra indult testemen, s már blúzom alatt simogatott ahol csak ért. Ajkai a fülem tövét simogatták, a nyakamat, én pedig már nem tudtam és nem is akartam vágyamat elfojtani, és egyre szaporábban vettem a levegőt. Módszeresen haladt nyakamtól lefelé dekoltázsomon keresztül a hasamig, míg teljesen megszabadultam blúzomtól. Aztán fölfelé indult, míg ki nem szabadította melleimet is fogságukból.
- Gyönyörű vagy! – suttogta, majd vágytól égő szemekkel birtokba vette melleimet. Finoman körözött ágaskodó mellbimbómon nyelvével, kezével pedig lehúzott cipzáromon keresztül lábaim közé hatolt.
- Úristen mi van itt, tűzhányó? - kérdezte aztán két csók között, ujjai pedig játszadoztak csiklómon és ajkaim között. Előbb egyik, majd másik ujjával is belém hatolt.

Ahogy visszatért ajkaival melleimhez megmarkoltam a haját, egyre szaporábban vettem megint csak a levegőt. Megérezhette, hogy ez nekem mennyire jó, nyelvével mellbimbómon körözött, finoman harapdálta, szívogatta, és én ívbe feszülve, hangosan nyögve élveztem, ahogy ujjaival ütemesen dolgozott barlangomban... pillanatok alatt megszabadult ruhájától, fölém kerekedett a kanapén, s egyetlen biztos mozdulattal belém hatolt... Tökéletesen előkészített mégis elkerekedtek a szemeim annyira csodálatos érzés volt... akkor... Szinte azonnal ütemes mozgásba kezdett. Könyökére támaszkodva nézett a szemembe, ahogy pumpált. Magamhoz szorítottam, finoman, lassan csókolóztunk... nem is csak egyszerűen dugtunk, hanem szinte már szeretkeztünk, mint két szerelmes... Nagyon jól esett minden mozdulat, szinte haraptam az ajkát, annyira kívántam őt... Lassan éreztem, hogy el fogok élvezni, -nem tudom hogyan történt, hiszen máskor sokkal több időre van szükségem hozzá- próbáltam szabadulni a csókból, de ő nem engedett. Egyre csak ajkai fogságában tartotta a szám, szinte már levegőt sem kaptam. Végül szájába, arcába bele lihegve, bele sikítva, görcsösen magamhoz szorítva élveztem el alatta... Lassított, kiszállt belőlem, s arcomat, hasamat, combomat simogatva hagyta, hogy kipihegjem magam...

Ekkor már csak te jártál a fejemben... Úristen mit tettem...! Sírni kezdtem olyan görcsösen, hogy nem tudott sehogy lenyugtatni. Végül betakart egy finom pléddel és békén hagyott... A pléden ugyanazt a parfüm illatot éreztem, mint amit te használsz, ez egy kicsit megnyugtatott, és az egész napos idegességtől... is... elaludtam.
Arra ébredtem, ahogy Gábor az arcom simogatja. A falon lévő bimbammos órára kaptam hirtelen a szemem, háromnegyed 9 előtt jártunk pár perccel. Gábor szomorú szemekkel nézett rám.
- Megnyugodtál kicsit? – kérdezte.
- Azt hiszem... De már úgyis mindegy. Nem tudom nem megtörténté tenni a mai estét... ne haragudj.
- Semmi baj... az én hibám... nem lett volna szabad...
- Én is kellettem hozzá...
- Na igen...
- Gábor... nagyon jó volt, sőt... de ugye tudod...
- Tudom, nem lesz folytatás – mondta őszintén nagyon szomorú szemekkel – pedig azt hiszem nagyon tudnálak szeretni...
Meglepődtem ezen a kijelentésén. Elfordult, nagyot sóhajtott és belekortyolt egy pohár borba, amit addig készíthetett oda az asztalkára, míg én aludtam. Pillanatok alatt végigfutott a fejemben, hogy te még nem lehetsz itthon, s már úgyis megtörtént, ami megtörtént... Gáborban szerintem megbízhatom, hogy a mi titkunk marad... feltérdeltem a kanapén, s ahogy Gábor újra felém fordult, hallván a mocorgást, azonnal kibontottam köpenyét, a számba vettem ernyedt péniszét, nyelvemmel simogatni kezdtem makkját. Értetlenül nézett rám.

- Megelégszel azzal, hogy megkaptad a testem? – doromboltam.
- Többet azt hiszem, nem is várhatok tőled... – válaszolta halkan.
Kezemmel heréit kezdtem simogatni, markolni finoman, és közben szívtam péniszét. Élveztem, ahogy folyamatosan dagad a számba és kitölti azt. Már ütemesen tudtam mozogni rajta. Nyelvemmel makkját simogattam, kezemmel törzsén húzogattam a bőrt hol gyorsabban, hol lassabban, időnként nagyon megszívtam, mert láttam rajta, hogy nagyon élvezi. Kicsit előre dőlt és fenekem alatt simogatni kezdte csiklóm. Aztán újra belém hatolt ujjaival, s ez annyira felizgatta őt, hogy éreztem, ahogy kőkeménnyé válik, és lüktetni kezd szerszáma a számban. Tudtam, hogy most el fog élvezni, de nagy örömöt akartam neki szerezni, ezért nem engedtem ki a számból... megvártam, míg telepumpálja, és végül lenyeltem az egészet... Érdekes, édeskés íze volt... Talán a gyümölcslevek és a bor miatt... Csodálkoztam magamon, hogy nem undorodtam tőle, hiszen eddig soha nem voltam hajlandó a számba engedni... És amin még csodálkoztam, hogy alig lankadt valamit. Ránéztem. Ő mosolyogva egy pohár borral kínált. Kiittam, aztán miután a pohár visszakerült az asztalra hanyatt döntött a kanapén, fenekem a széléhez húzta, elém térdelt és egy örökkévalóságig tartó, egyetlen, elnyújtott mozdulattal behatolt jól előkészített kelyhembe.

Lassan, nagyon lassan mozgott bennem. Azt hittem megőrülök, annyira vágytam már egy kis vágtára. Kis idő múlva aztán ritmust váltott, gyorsabban, erősebben kezdett el lökni, kezeivel pedig melleimet gyúrta.... Aztán lábaimat a vállára támasztva még erőteljesebb lökésbe kezdett..., de nem tartott soká, mert a kanapé arrébb vándorolt alattunk. Ekkor lábaimat a levegőben kinyújtva összezárta, az oldalamra fordított, s így tolt tovább. Így összezárt lábakkal szorosabban tudtam körbevenni péniszét és ennek köszönhetően majdnem elment, de abbahagyta a mozgást... Cseréltünk... Ő leült a kanapéra én pedig szembe vele ráereszkedtem ágaskodó szerszámára. Fantasztikus volt... ne haragudj..., ahogy kitöltötte az egész bensőm... Közelebb hajoltam hozzá, és ő értve mit akarok, kényeztette melleim. Ezt... hiszen tudod te is... nagyon szeretem, s erre nagyon hamar rá is jött. Gyúrta melleimet, szívogatta, finoman harapdálta mellbimbóimat... Én diktáltam a tempót. Nem is kellett sok már és újra, hangosan sóhajtozva elélveztem...

Most azonban nem hagyott pihenőt. Megfogta a kezem és a kanapé mögé vezetett. Finoman rádöntött, és hátulról hatolt belém... Finoman mozgott nehogy fájdalmat okozzon, a hátam, a fenekem simogatta közben. Néhány nagyobb lökéssel próbálkozott, hogy bírom-e, s nem okoz-e fájdalmat... hát nem okozott, sőt... egyre jobban élveztem a dorongját újra. Aztán szorosan a csípőmbe kapaszkodott és észveszejtő tempóban kezdett el lökni. Nem tudom meddig tartott ez így, de egyszer csak visszavett... a hasamat simogatta finoman, rámhajolva a melleimet gyúrta, csókolta a hátam, a vállam... fantasztikus volt... a lábam közé nyúlt és csiklómat simogatta... újra gyorsított... elvesztettem teljesen a fejem... hamarosan éreztem ahogy dorongja erőteljes rángások kíséretében telepumpál ...

Lassacskán magamhoz térve felöltöztem és vissza sem nézve haza indultam... Úristen mit csináltam...?!
Hazaérve pedig látom a megterített ünnepi asztalt... Úristen mit csináltam...?!

----

Megdöbbenve ültem nejemmel szemben az asztalnál. A gyertyák szinte csonkig égtek... velem együtt. Lángolt az arcom, a megdöbbenéstől szóhoz sem jutottam, s csak bámultam hangosan zokogó feleségem, aki próbált valamit mondani, de nem tudott s a görcsös sírástól hirtelen, mintegy rohamszerűen kezdte el kapkodni a levegőt...
Magamhoz szorítottam... tehetetlen dühöt éreztem... hiszen nagyon szeretem, de...
Felnyaláboltam és a hálószobába vittem. Úgy ahogy volt ruhástól lefektettem, s mellé ültem az ágyra. Hamarosan megszűnt a kapkodó légvétele és szépen egyenletesen kezdett lélegezni... elaludt.

Én nem tudtam aludni...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Álarcos ·
Nekem is zöld!
Jó a sztori nem elcsépelt, és rávilágít sok párkapcsolat és házasság alap bajaira hogy nem beszélgetnek eleget.
A mesélős részt illetően egyet értek a többiekkel nekem is volt egy kis zavar benne de ezt leszámítva jó. Jól fogalmazol élvezhető nem sablonos. Gratula
:)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

tenda ·
Nekem bejött.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: