Öt év 8. rész

- Nagyon boldog vagyok - suttogtam Evelin fülébe.
 
- Örülök, hogy én vagyok az oka a boldogságodnak - mondta.
 
- Szeretnélek bemutatni a barátaimnak - közöltem.
 
- Benne vagyok.
 
Újra megcsókolt. 
 
- Vissza kell mennem a koliba.
 
- Rendben.
 
- Majd beszélünk.
 
Felöltöztem és visszasétáltam a kollégiumba.
 
- Na mi volt? - érdeklődött Gréta.
 
- Megkértem, hogy legyen a barátnőm és igent mondott. Szeretném nektek bemutatni Evelint - mondtam.
 
- Ez remek ötlet! És mikor?
 
- Még nem tudom. Nektek mikor lenne jó?
 
- Nekem a péntek délutánom szabad - mondta Brigi.
 
- Nekem is - mondta Gréta.
 
- Holnap felhívom és megkérdezem, hogy mit szól a péntek délutánhoz.
 
Másnap az óráim után felhívtam Evelint.
 
- Szia! - szóltam bele a telefonba.
 
- Szia!
 
- Beszéltem a lányokkal és nekik a péntek délután lenne a megfelelő. Mit szólsz hozzá?
 
- Nekem is jó lesz a péntek.
 
- Oké. Pénteken találkozunk.
 
- Hol és mikor? - kérdezte Evelin.
 
- Legyen az a pizzéria, ahol először megláttuk egymást. Mi fél 4 körül ott leszünk.
 
- Rendben. Igyekszem időben odaérni.
 
- Szeretlek - mondtam.
 
- Én is szeretlek.
 
A hét további részében izgatottan vártam a péntek délutánt, hogy végre bemutathassam Evelint a barátaimnak. 
 
Pénteken a megbeszélt időpont előtt pár perccel beültünk a lányokkal a pizzázóba. Később Evelin is megérkezett.
 
- Sziasztok! - köszönt, majd mindenkit arcra puszival üdvözölt és leült mellém. 
 
- És mi fogott meg téged ebben a kettyós lányban? - kérdezte Gréta és rám mutatott.
 
- A mosolya. A haja. Az alakja. A személyisége. Mindene.
 
Elpirultam. 
 
A találkozó nagyon jól alakult. Evelin és a barátaim jól kijöttek egymással. 
 
- Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Remélem, hogy máskor is találkozunk! - mondta Evelin. 
 
- Részünkről a szerencse - mondta Brigi.
 
Evelin kacéran rámnézett és azt mondta: 
 
- Holnap hívlak! 
 
Egy utolsó kacér pillantást vetett rám és kisétált a pizzéria ajtaján. 
 
- Mit gondoltok róla? - kérdeztem a lányoktól.
 
- Nagyon barátságos - felelte Brigi.
 
- Igen, nekem is szimpatikus - mondta Gréta.
 
- Plusz szerintem illetek egymáshoz - mondta Brigi miközben a második szelet pizzát tömte magába. 
 
- Ja, nagyon is - szólalt meg Gréta.
 
- Én is ezt érzem és örülök, hogy ti is így látjátok.
 
- 10 hónappal később -
 
Evelinnel ismét egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Már tíz hónapja együtt vagyunk és még mindig ugyanúgy imádjuk egymást, mint a legelején és a szex is ugyanolyan szenvedélyes. Evelin ágyában feküdtünk egymás karjaiban.
 
- Hétvégén lesz a szülinapom. Eljönnél hozzánk, hogy megünnepeljük? - kérdeztem.
 
- Beszeretnél mutatni a szüleidnek? - kérdezte Evelin.
 
- Igen, de eléggé félek a reakciójuktól. A te szüleid hogyan fogadták, hogy leszbikus vagy? 
 
- Eleinte nehezen, de úgy érzem, hogy mára már beletörődtek.
 
- Remélem, hogy az én szüleim is elfogadják.
 
Megbeszéltük Evelinnel, hogy hétvégén eljön hozzánk és elmondom a szüleimnek, hogy együtt vagyunk.
 
Péntek délután hazabuszoztam és mondtam a szüleimnek, hogy holnap eljön hozzánk egy barátnőm. Beleegyeztek.
 
Szombat reggel felhívtam Evelint.
 
- Szia! Mikor ér be a buszod? - kérdeztem.
 
- 10 perc és ott vagyok - felelte.
 
- Kimegyek eléd a buszmegállóba.
 
- Rendben.
 
Felhúztam a kabátomat és kimentem a buszmegállóba. Megállt a busz és megpillantottam Evelint. Leszállt a buszról és szorosan átöleltük egymást. Adott egy puszit az arcomra. Össze kulcsoltuk a kezeinket és így sétáltunk hazáig.
 
- Megjöttünk! - kiabáltam amikor beléptünk a házunk ajtaján. 
 
- Sziasztok! - köszönt nekünk anya.
 
- Jó napot! - mondta udvariasan Evelin.
 
- Üljetek az ebédlőben az asztalhoz! Hozom a tortát! 
 
Evelinnel leültünk az asztalhoz és beszélgettünk. Később apa is csatlakozott hozzánk. Később megjelent a szülinapi tortámmal.
 
- Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Anna! Boldog szülinapot! - énekelték mindhárman.
 
- Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit! - mondta anya.
 
Elfújtam a gyertyákat és mindenki tapsolt. Anya mindenki elé tett tányért és villát. Csináltunk pár fotót és felvágtam a tortát. A tortám egy nagyon finom oreo torta volt.
 
- Nagyon finom a torta! Anya, te sütötted?
 
- Most nem volt időm sütni, ezért egy cukrászdából hoztuk.
 
- Értem. Finom és jól is néz ki.
 
- Én is így gondolom.
 
- Egyébként Evelinnel szeretnénk nektek mondani valamit...
 
- Mondjátok!
 
- Az a helyzet, hogy Evelin és én... Szóval... Evelin és én... Együtt járunk. 
 
- Mi? - kérdezte egyszerre anya és apa.
 
- Ez csak vicc, ugye? - kérdezte apa.
 
- Nem, ez nem vicc. Szerelmes vagyok Evelinbe és ő is belém. Már egy ideje együtt vagyunk, de nem mondtam el, mert vártam a megfelelő alkalmat, hogy elmondhassam.
 
A szüleim ledöbbentek és szóhoz sem jutottak. Pár perc kínos csend után végül megszólalt apa:
 
- Én ezt nem tudom elfogadni!
 
- Én sem - tette hozzá anya.
 
Könnycseppek gördültek le az arcomon. 
 
- Sajnálom, hogy nem olyan lány lettem, mint a többi, de a gyereketek vagyok. Talán most még nem megy, de próbáljatok megbarátkozni a gondolattal.
 
Nem szóltak semmit. Miután befejeztük az evést anya összeszedte a tányérokat és a villákat, majd a tortát a hűtőbe rakta. A mosogatóhoz mentem, hogy elmosogassak, de anya arrébb tolt.
 
- Csak segíteni akarok - mondtam halkan.
 
- Nincs szükség rá, majd én megcsinálom.
 
Anyám olyan gyűlölettel nézett rám, hogy megijedtem tőle.