Örök Harc és Örök Nász /1-2/

„Neki… Nekünk, és a soha nem létező tiltott szerelmünknek…” /Violence/



-1-
Tiltott éj

Késő éjszaka volt. Daniella lomhán feküdt az ágyban és nézte a tájat. Bérházak közé volt szorítva, ezért csak néhány fát látott, és rideg sötét háztömböket, melyeket most elfedett az éjszaka kegyetlenül sötét fátyla.
Hideg őszi éjszaka volt, a fákat támadta az őszi szél, és egy pillanatra ő is beleborzongott a fák szenvedésébe.
„Milyen hideg is lehet kint… Egyszerűen elképesztő…” –Ötlött a fejébe az elmúlás komor gondolata.
„Elmúlik a nyár… Ahogyan mi is… A megállapítás ismét felborzolta bőrén a pihéket. Megint megrázkódott. És ekkor átölelte egy kar. Forró volt, és szinte csak úgy pumpálta az emlékeket a lány testébe.
- Will - Érintette meg az ölelő kart. Halkan súgta a nevet, mire érezte a tenyér lágyan belemarkol a derekába. A lány elmosolyodott közben kicsordult a szeméből egy könnycsepp.
Már megint szeretkeztek… Pedig nem lett volna szabad… Tenyerét végigfuttatta cinkosa bőrén, majd sóhajtott egyet.
- Miért nem tudok neked ellenállni? Ha Theo ezt megtudja mindkettőnket meggyűlöl… Mocskos dolgot művelünk… - Suttogta remegő hanggal.
- Mocskos, de ugyanakkor gyönyörű… - Javította ki őt morogva a férfi. –Nem szégyelled magad, hogy rögtön a szerelmeskedés után erre gondolsz?
- Gátlástalan vagy… -Állapította meg sértődötten Daniella. –Nem az a herceg akinek gondoltalak..

- Herceg? –A férfi hirtelen a magasba emelkedett. Meztelen vállain igéző táncot járt a holdfény és az árnyékok. –Szerelmem minden vagyok, de herceg az nem… Nincs királyságom amit neked adhatnék…
- Miért jegyezted el Theot… Ha azt mondod hogy engem szeretsz… És most engem ölelsz…
- Muszáj kedvesem! –Nyögte Will. –Sajnos ezt kell tennem… - Hangja lágyan körbebúgta a szobát. –De téged szeretlek, és mindig is téged foglak szeretni… Theodóra csak egy… egy lány… De te viszont az Istennőm vagy…
- Ne hazudj… - Suttogta a lány, közben elveszett Will szilárd tekintetében. Olyan gyönyörűnek tartotta a férfit, mégis annyira kegyetlennek.
- Nem hazudok… Ma éjjel se hazudtam… És most sem fogok- Mosolyodott el szelíden ugyanakkor izgatottan a férfi, majd megcsókolta a lányt. –Szeretlek.. Nem is tudom mi lenne velem nélküled…-Dany vállára hajtotta a fejét, és simogatni kezdte kedvese arcát, majd apró csókokat nyomott rá. –Ez volt életem leggyönyörűbb éjjele… Sosem feledem el…
- Végigszerelmeskedtük az éjjelt..
- Még nincs vége az éjszakának… -Tekintett az órára Will. –Még csak fél kettő… Hosszú még az az éjszaka… - Megfogta Daniella derekát és közelebb húzta magához. –Annyiszor akarlak érezni ezen az éjjelen amennyiszer lehet… Minden pillanatomat neked akarom adni… - Súgta szenvedélyesen.

- Theodórát is ezzel kábítod? –Nézett rá fátyolos tekintett Daniella. Egyszerűen meghalt volna Will érintése nélkül.
- Összesen háromszor voltam együtt vele… De akkor még, nem is sejtettem… Hogy viszonzod azt amit érzek… - Kezdett el dünnyögve magyarázni Will. A mondat végét mintha elfújta volna a szél Daniella pecsétként emelte kezét a férfi kiszáradt szájára. Az résnyire nyitotta ajkait, és finoman rálehelt párja ujjára.
- Ne mondj ilyeneket… nem akarom hallani… nem tudom végighallgatni… -A lány könyörgését elfojtotta a férfi követelőző csókja, és szenvedélyes simogatása. Minden egyes alkalom mikor megérinthette szerelme testét a mennybe emelte a lelkét, holott a pokolban kellett volna felizzania. Bűnös volt ez a szerelem az első érzéki érintéstől az utolsó megfáradt simogatásig…

Dany behúnyta a szemét, érezte az érzéki test ismételten ránehezedik, és ezernyi lángnyelv kezdi mardosni a törékeny testét.
Nem tudott nemet mondani, sem ellenkezni egyszerűen ő is kívánta Wilt, és általa nyújtott élvezeteket.
A takaró mint valami kellemetlen eszköz melléjük került, szorosan egymásba kulcsolták a lábaikat, és ott érintették egymást ahol csak tudták ugyanolyan lendülettel ahogyan azt kora este elkezdték. Még sem olyan volt mint a kora esti. Daniella teljesen máshol járt, érezte Will simogatását, becézését, de a gondolatai elnavigálták a múltba.
Mi lett volna ha ők nem találkoznak? Soha nem lett volna szerelmes?


-2-
Csak egy kedves idegen

-A fenébe is! Biztos hogy el fogunk késni ha nem sietsz!? –Kiáltotta Daniella, miközben felkapkodta a cípőit. –Aurél!!! - Gyorsan kontyba fogta göndör szőke haját, és bekopogott a fürdőszobaajtón.
- Menj le addig, rögtön megyek utánad! –Hallatszott a fürdőszobából a válasz. Dany felsóhajtott, és lesuhant a lépcsőn. Apró talpacskái alig érintették a talajt a vörös lakkszínű magassarkúban. Mindig ez volt.
Aurél fél órát töltött a fürdőszobában mielőtt elindultak volna valahova. Most pedig pártalálkozó volt, Daniella barátnője jött haza Los Angelesből, és a két legjobb barátnőt és azoknak barátját meghívta vacsorázni.
De Daniella ezt eltűrte. Nem szerelemből, nem volt szerelmes Aurélba, csupán a férfi iránti tiszteletből viselte el a hibáit. Tudta neki is vannak.

Mikor leért megszemlélte cipője sarkát nem e tört le a sarka út közben, majd mikor ismét felszegte fejét megpillantotta a virágárust. Elmosolyodott. Mindig oda szokott menni és megnézni a virágokat. Gyönyörűek voltak most is mint mindig.
Főleg a rózsák. A vörös színűek úgy köszöngettek vissza a lánynak mintha emberek lettek volna. Daniella egy nőies mosollyal üdvözölte őket, finoman végigfutatta nedves szirmaikon az ujját.

Eszébe sem jutott hogy lehet még ennél is szebb élete, a szülei azt akarták hogy Auréllal legyen együtt, házasodjanak össze és hogy legyen két szép gyermekük akik továbbviszik majd a szülői tudást. Daniella pedig alávetette magát szülői akaratnak.
Pedig sok ezernyi férfi küzdött a kegyeiért. Ki tudott volna ellenállni a rakoncátlanul göndörödő szőke fürtöknek, a meleg barna szemeknek, pirospozsgás tiszta ovális finom arcnak és vérpiros csókolnivaló ajkaknak. A kecses sudár alak pedig egyenes megrészegítő látványt nyújtott, főleg ebben a vöröses selyemestélyiben.
- Itt vagy drágám? –Fogta meg a vállát Aurél.
- Indulhatunk? –Kérdezett vissza Daniella a vöröses hajú férfira.
Együtt jártak főiskolára, és már ott kialakult köztük egyfajta elmélyült szeretet, de Dany, soha nem szerette Aurélt. Nem is tudta mit jelent igazán szeretni… Hiányzott a szótárából ez az érzés.

Egész úton a férfi munkájáról beszélgettek, ami nem volt egy érdekes téma, de az érdeklődést Daniella részéről kimutatta és a lánynak ez volt a fontos. Hogy mindenkinek megfeleljen. Egészen idáig…
- Ott van!-Dany úgy futott előre mint egy kislány az asztalnál magányosan ülő fiatal lányhoz. Örömkönnyek ültek ki az arcára mikor megpillantotta rég nem látott barátnőjét. –SziaTheo!! Annyira örülök hogy látlak téged!
- Daniella? –Egy sötétbarna hajú lány eltátotta a száját. –Tényleg te vagy az? Hiszen sugárzol a boldogságtól! –Pattant fel, és megölelte szőke barátnőjét. Két puszit nyomtak egymás arcára.
- Vera? –Kérdezte Dany.
- Nemsokára jönnek… Szia Auri… -Köszönt Theodóra. Aurél is illedelmesen köszönt és helyet foglalt, majd jobbján leült Dany is.

- Egyedül vagy? –Érdeklődött tovább a szőkeség, miközben letörölte elkenődött szemfestékét. Nem festette magát, de ez az alkalom megérte hogy kimiszkírozza magát.
- Dehogy! Csak Will a mosdóban van! –Nevetett fel szórakozottan a lány.
- És milyen?
-Ő az én lovagom! Illedelmes, és végtelenül udvarias… Ezenkívül nagyon helyes! –Bizonygatta Theodóra.
- Jut eszembe! Nekem is ki kell mennem a mosdóba! –Ugrott fel Daniella. –Aurél, csak egy kólát kérek meg valami salátát… Most nem vagyok éhes…
- Értettem kisasszony! –Mosolyodott rá Aurél.

Daniella kirobogott a mosdó felé, abban a percben jobban foglalkoztatta a szükséghelyzet, mint hogy merre megy. Hirtelen érezte hogy összekoppan valakivel a feje, és a következő pillanatban hátraesett.
- Oh, bocsánat! –Nyögött fel rögtön, összeszorított szemekkel. Várta a káromkodást, hogy mit képzel, de nem szólt senki. Kinyitotta barna szemeit, és a következő pillanatban lemeredt.
- I don’t speak Hungarian.. I’m sorry…/Nem tudok magyarul… Sajnálom…/ - Törte meg a csöndet egy férfi hangja. Dany azt hitte egy férfiangyallal találta szemben magát. Rögtön belegabalyodott a két szürke szembe, amelyek magányt, és bánatot türköztek. A vékony ugyanakkor komoly férfias arc végleg a földre terítette. Nem volt túlöltözött, farmering, egy sötét együtteses póló, és egy farmer volt rajta, egy piros sportcipővel a lábán. Dany messziről kerülte az ilyen fiúkat, nagyon vadnak találta őket a ruhájuk miatt, de per pillanat más volt a helyzet.

- Hey Girl! –Arra eszmélt fel hogy a férfi áll, és fel akarja segíteni. Tátogott valamit, és beleillesztette törékeny kis kezét a markáns karba. Mintha égő parázson sétált volna keresztül. Égette a tenyér, de olyan kellemes volt hozzáérnie hogy szíve szerint lerántotta volna maga mellé tulajdonosát. De mást kellett tennie. Őt nem erre tanították. Felhúzta magát az úriember segítségével.
- Thank you.. /Köszönöm/ - Sóhajtotta. Viszont a kezük még egymásba volt kulcsolva. Rémülten a férfi szemébe nézett. –What is the problem? /Mi a gond?/–Dadogta remegő hangon. –I’m so sorry, but i../Sajnálom de én…/
- Your eyes are very beautyful…/A szemeid nagyon gyönyörűek../ - Hangzott a megállapítás az idegentől.
- Thank you… But I have to go…/Köszönöm… De mennem kell a…/-Vett gyorsan egy levegőt Daniella.
- To the Toilet?/A vécére?/ –Segítette ki mosolyogva a féri. A lány azt hitte elolvad. Az a finom mosoly, egyszerűen megolvasztotta a lábait. Azt hitte megint elbukik.
- Oh yes…/Oh igen/ -Hebegte, és ismét elvörösödött.
- Well… Bye… -Bólintott a férfi, azzal elindult kifelé.
- Bye… - Suttogta vágyakkal megrészegülten Daniella. Mintha az oltár előtt mondta volna ki az igent. De valami visszalökte a földre. Ez pedig a szülőktől tanult fegyelem volt.
„Mit is gondolok én, hisz ez csak egy kedves idegen…”- sóhajtotta, majd ismét irányba vette az eredeti útvonalat…

Dany nem számított rá hogy valami még összehozza ezzel a illedelmes férfival, de mikor visszament a többiekhez, mint valami hidegzuhany vágta fejbe a látvány.
A srác ott ült Theodóra mellett, és felszabadultan beszélgetett vele, fura magyar akcentussal.
„Nem lehet igaz… Én visszafordulok!” –Daniella érezte hogy ismét a torkában dobog a szíve, meg akart fordulni de már késő volt.
- Daniella! –Örvendezett Theo. –Engedd meg hogy bemutassam Williamet…!
Daniella elpirult. Alig lábalt ki a felismerésből hogy az előbbi lovag barátnője kedvese, jött is a bemutatkozás.
- Oh.. So You are Daniella…/Oh, szóval te vagy Daniella/ - Mosolyodott el sokat sejtetően William. –Nice to meet you…/Örülök hogy találkoztunk/
- I’m too /Én is/…-Rebegte megilletődötten Daniella, és bukdácsolva ugyan de visszaült Aurél mellé. Vulkán került a szíve helyére, ami éppen kitörni készült. Ilyet még soha nem érzett, és őszintén szólva halálra volt rémülve az érzéstől.

A gyomrában felerősödő bizsergéstől ideges lett, és ahányszor csak ránézett Willre, kegyetlenül kellemes forróság járta át a testét, főleg a mellét. Már a harmadik pohár kólát itta, és várta hogy Willel végre kettesben legyen. Fogalma sem volt miért, egyszerűen szégyellte hogy így ismerkedtek meg. A férfi most biztos azt gondolja róla mennyire két bal lábas.
- És.. Mióta vagytok együtt? –Kavarta meg a szívószálat idegesen a kólában. Szemével hosszan figyelte az italban habhullámokkal küzdő citromszeletet, ami egy idő után elsimult. Nem tudta beazonosítani az érzelmeit… Mintha már nem is ő lenne. Lopva Willre nézett, aki abban a pillanatban elkapta a pillantását, és rámosolyodott. „Megint az a furcsa érzés…” fordította el a fejét szégyenlősen a lány.

- Négy hónapja! –Válaszolta röhögcsélve Theodóra, mire Dany újra lesújtó pillantást mért a kólára.
- Öhm… És amint látom minden rendben megy köztetek… - Jegyezte meg csöndesen.
- Persze… - Bólogatott a barátnő, mire Daniella rúgott egyet a lábával, de meg is bánta. Hallotta a szisszenést Will szájából, és látta ahogyan mérges arccal letekint. Érezte eltalálta a fiú lábát, és rögtön visszarántotta a sajátját, majd meghúzta magát. A fiú arcáról azonban eltűnt a méreg, sőt eleven mosoly ült ki rá, amitől Dany majdhogynem lefolyt a székről.
- Hát ti már itt vagytok! –Ekkor egy újabb ismerős hang ütötte meg a fülét, megfordult, és elmosolyodott. Megmenekült…
- Szia Vera… - Köszöntek egyszerre a lányok, és Aurél, Will meg csak bólintott halványan egyet. Ő is mással volt elfoglalva…
Valakivel aki az imént hódította meg magányos szívét. Mikor ütköztek már akkor megfogta Daniella tekintete. A kislányos arca, és maga a nőiessége egyenesen a szerelem ördögi körébe taszította őt.

Will nem szerette Theodórát, egyéjszakás kalandból virágzott ki kettőjük kapcsolata.
Az igazság az volt hogy Willnek nem volt komoly állása. Vékony alkata ellenére kidobó fiúként dolgozott egy Los Angelesi diszkóban, csak ő nem az izmaival, hanem az eszével győzte meg a gyakran részeg, és bedrogozott lányokat.
Ennek a munkának az volt az eredménye hogy minden második nap új nő mellett ébredt fel, és a fiatalok azt se tudták gyakran hogy hogyan kerültek vele egy ágyba. De egyik sem bánta meg sőt, valaki még folytatni akarta a dolgokat, de ez meg már Willnek nem volt jó. Nem nézett ki rosszul, fekete borzos haja volt, és csupán néhány tincs fedte el fiatal homlokát.

23 éves volt és nem volt két hétnél tovább tartó kapcsolata. De mikor Theodóra belépett a bárba egy kicsit szórakozni és kiderült róla hogy magyar, a fiúnak újabb kecsegtető gondolatok csillantak meg az agyában.
Hogy terve sikeres legyen még aznap este ágyba csábította a bódult állapotú lányt, és annyit duruzsolt neki, hogy Theodórát egyenesen magába szeretette… Ez mind csak azért volt, hogy a lány elhozza magával Magyarországra.

De az előbbi pillanatok mintha átrendezték volna az értékrendjét. Meg akarta érinteni Daniellát, beszélni akart vele. Isteni jelnek tekintette balesetüket.
A lány ekkor hirtelen felállt.
- Mindjárt jövök, várjatok meg! –Suttogta a többieknek, és egyenesen kirohant, de nem vécé felé. A levegőre ment. Dany úgy érezte hogy belefullad a melege ha nem menekül ki. Will és az érzés amit a fiú véletlenszerű érintésétől és pillantásától érzett felülmúlta.
- What’s wrong?/Mi a baj?/ –Hallotta meg hirtelen a háta mögül a kérdést.
„ Na ne! Miért jöttél utánam?! Most mi lesz? Mikor szabadulok meg tőled?” -Daniella hirtelen megfordult, és szembe találta magát az igéző szürke szemekkel, amik mint a végtelen tenger kerítették körbe a lány lelkét.
-No… Nothing… I just need… /Nincs…Nincs semmi… Csak szükségem van/ -Daniella elakadt, az angol tudása ezennel bemondta az unalmast.
Csak nézte Will szemeit, és tátogott, egészen addig amíg a férfi az állára nem illesztette vékony viszont annál hosszabb ujját és végleg be nem zárta.
- I just want to hear your voice…/Csak hallani akarom a hangod/ - Mosolyodott el William,

Daniella azt hitte megbolondul a következő percben. Ez a bók teljesen átjárta az agyát. De hamar visszaszállt, és eltolta magától Willt.
- You just kidding, don’t you? Theo is your girlfriend, not me... /Csak viccelsz ugye? Theo a barátnőd nem én.../
- I know… /Tudom/ - Nézett rá sokatmondó pillantással Will.
- So what are you doing here?/Tehát mit csinálsz itt?/
- Here? Well…I standing with you…/ Itt? Hát, állok veled…/ -Válaszolt a férfi.
- I think you should go back to Theodora… /Azt hiszem vissza kéne menned Theodórához/
- But why? /De miért?/ -William tudatlanul összeráncolta a homlokát.
- Dany valami baj van? –Ugrott közéjük Aurél a következő pillanatban. Mintha ő is megérezte volna a Will és a lány között lévő tüzet, az egyenlőre még visszafogott szenvedély lángját.
- Semmi csak beszélgettünk…-Húzodott el Willtől végleg Dany. Az angol fiú érdeklődő, majd lemondó pillantást vetett a lányra. –Semmi több…
- Ne maradj vele kettesben, amíg nem ismerjük meg jobban… - Húzta magához közelebb a lányt Aurél.

A mondatra Will szeme mérgesen felvillant. Mi ő, szörnyeteg talán?!
- Nem én vagyok a maffia… - Közölte magyarul mérges, és sértődött hangon, mire a vörös férfi nagyot nézett. William megfordult, és otthagyta őket, visszament Theodórához.
Közben viszont tervet szőtt a fejében, hogyan is hódíthatná el Daniellát. Érdekelte a lány, és ezért is ment utána. Ha nem jelent volna meg Aurél, talán sikerült volna áttörni a burkot…
„Nem… Nem szabad így gondolkodnom!” –Nézett ki az ablakon Daniellára. „Ő nem olyan mint a többi lány… Különleges…”
- Valami baj van drágám? –Fogta meg a kezét Theo.
-No.. Nothing… /Nem…semmi/- Nézett rá jókedvet tettetve Will…

Folytatása következik>>>