One week

Kate megállt a klub előtt. Nem ő volt az egyetlen, hosszú sor kígyózott a bejáratnál, de csak neki volt varázsigéje a gyors bejutáshoz. Mindenki szórakozni jött ide, kivéve őt... Neki a pokol kapuja volt a vörös ajtó.
Sokat beszélgettek Mike-kal mielőtt felkerekedett hogy teljesítse a megállapodás rájuk eső felét... Nem volt kérdés hogy meg kell lépnie, ahogy az sem, hogy ki a hibás mindezért, a kérdés az volt hogy ő hogyan bírja majd az elkövetkezendő egy hetet... Bár valójában ez sem volt kérdés, mivel egyszerű volt rá válaszolni: Valószínűleg nehezen.
Sosem volt prűd és a szexet is szerette, mégis nehezére esett még elképzelni is hogy mit fog művelni vele Alec Trenerov. Valószínűleg le sem fog mászni róla... Valószínűleg használatba veszi minden testnyílását...
-Na jó...- vett egy mély levegőt, majd beletúrt hosszú, rézvörös hajába. Ideje volt indulni...
Nem volt valami ügyes magassarkúban, hiába próbált magabiztosnak tűnni, rendre megbicsaklott a bokája ahogy haladt az épület felé. A bőrhatású miniszoknya sem segítette a dolgát, érezte ahogy minden nehezen megtett lépésnél egyre feljebb csúszott a fenekén. Egyedül a fehér, enyhén áttetsző blúz nem okozott gondot. Bár azzal meg az volt a probléma hogy enyhén áttetsző volt. Egyesek szerint. Kate a melltartója minden egyes részletét látni vélte a tükörben amikor belebújt, Mike erőltette hogy ezt viselje. Persze, mert be volt szarva. Féltette az életét. Tanult volna meg normálisan pókerezni, akkor most együtt nézhettek volna otthon valami unalmas filmet, ahelyett hogy ribancnak öltözve flangálna a városban, útban egy szexmániás hétmérföldes gazember felé.
Nem viselkedtek valami kedvesen vele amikor elegánsnak cseppet sem nevezhető módon  az első ember elé furakodott hogy elrebegje a jelszót a nagydarab beléptetőember fülébe. A férfi szó nélkül mérte végig, aztán megrántotta a vállát, majd beengedte.
Meglepődött, mert valami űberszexi, brutálisan erotikus zenére készült, ehelyett a Massive Attack-től szólt az Angel, erre táncoltak, vagyis inkább hajladoztak a lenge öltözetű lányok a ketreceikben.Vendégek még alig voltak, de már keveredett az alkohol illata a parfümök összetevőivel, gyilkos elegyet alkotva. Kate nem nézett körül, mégis beszippantotta az atmoszféra, libabőrös lett mire eljutott a bárpultig. Szinte érezte hogyan alakul át csábító, dögös nővé aki bármelyik férfit megkaphatja a bárban.
-Helló!- köszönt oda neki a pultos. Elképesztően jóképű volt, metszően kék szemekkel.
-Helló.- köszönt vissza Kate.- Én...
Hirtelen enyhe vörös fénybe burkolózott minden, bekapcsolták a stroboszkópokat... Kate  mostmár tényleg istennőnek képzelte magát, a pultost pedig minimum félistennek.
-Igen?! Nehéz választani?
-Nem, nem italról lenne szó... Olyan hangos a zene...
-Csak ez... A főnök kedvence, mindig erre nyitunk. A hely himnusza, ha mondhatom így. Szerintem tömény erotika, nagyon jó.
-Tényleg az. Én éppen a főnököt keresem.
-Hát... Az nem fog menni.
-Vár engem.
-Tényleg?- mosolyodott el a fiatal férfi.- Tudja, hányan mondják ezt egy éjszaka? Inkább igyon valamit...
-Van egy jelszóm. Lilly.
A szépszemű megzavarodott egy pillanatra, majd intett valakinek. Pillanatok múlva egy nagyon magas alak jelent meg Kate mellett.
-Hölgyem, kövessen, kérem.
-Rendben.
Elindult valami új zene, ahogy a férfi mondta, valóban halkabban. Felerősödtek az egyéb hangok, a nevetések, a kiabálások, a poharak koccanásai, és Kate gondolatai. A gyomra lépésről lépésre egyre szűkült ahogy a fekete bőrfotelok között lépkedett, térdig megmártózva a szárazjégben és a dekadenciában.
-Felmegy a lépcsőn, kopog, és vár.- álltak meg két fegyveres őr és egy sötét, szűk folyosó előtt.
-Rendben. Felmegyek és várok. Előtte kopogok, értem...- motyogta a nő zavarában.
Ahogy elindult a bársonnyal bevont lépcsőn felfelé, érezte hogy mindhárman a fenekét bámulják... Szerencsére vagy sem, egyre sötétebb lett, így egyre kevesebbet láttak belőle, viszont ő is egyre kevesebbet látott a lépcsőfokokból...
Egy ajtóval végződött a lépcső-tortúra. Itt tanyázott Alec Trenerov, Kate jelenlegi legnagyobb mumusa. Már csak abban reménykedett hogy fiatal és halálosan jóképű...
-Biztosan szívdöglesztő...- mantrázta magában, miközben egy darabig hallgatta a bentről kiszűrődő halk nevetést. Női és férfi hangot is hallott, Alecnek ezek szerint volt társasága. Legalább nyer egy kis időt és talán nem veti rá magát azonnal... -Szívdöglesztő, szívdöglesztő, szívdöglesztő....
Lehunyta a szemét és kopogott.