Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Oidipusz és Ámor 2. (befejező rész)

- Készítsek egy fürdőt?
A nyaralásunk második éjszakája. Édesem könnyű nyári ruhában áll a fürdő ajtajában, mezítlábasan. Kérdő tekintetére csak bólintok, mire ő eltűnik az ajtó mögött, víz csobog fel. A hi-fihez lépek, beteszem a kedvenc CD-nket. Bill Evans-, Chet Baker- és Nat King Cole-számok.
Lekattintom a villanyt, csak a hangulatvilágítást hagyom égve. Kellemes félhomály önti el az apartmant. Egyik kezemben a martinis üveget, másikban a poharakat fogva az ajtóhoz lépek, csípőmmel belököm, és belépek a fürdőszobába.
Szinte minden héten tartottunk egy `dumcsi-estét`; bor, zene, gyér fény, és őszinte párbeszéd. Elmondtuk, mi jó, mi rossz történt velünk a héten, megbeszéltük, ha bántott valami, vigasztaltuk vagy bátorítottuk egymást. Egyébként is közvetlen és bensőséges viszonyunk ilyenkor, ha csak néhány órára is, de még közelibbé vált. Olyanok voltunk, mint két testi-lelki jóbarát.
Ahogy a hatalmas, márvány fürdőkád mellé helyezem a palackot és a poharakat, Édesem kibújik koktélruhájából, és türkiz-fehér kockás bikinijében a habos, illatozó vízbe merül. Ledobom a pólóm, és fürdőnadrágban a kádba ereszkedem. Ülünk a kellemes, álmosítóan meleg vízben, nézzük egymást.
- Hány?
- Négy feleli Édesem, és mosolyog. Ez is a mi kis játékaink közé tartozik. Valahányszor leülünk dumcsi-estét tartani, megkérdem, aznap hány férfi tett ajánlatot neki.
- Az nem is sok mondom. Legalább jóképűek voltak?
- Jaj! az acélszürke szempár álszenteskedve a mennyezetnek fordul, drágám játékosan felfújja arcát. Ne is kérdezd! Az egyik tetkós, kopasz, fekete trikós típus...
- Ajjaj...
- A második valami sörhasú vállalkozó, aki végig az Audija slusszkulcsát forgatta a kezében. Aztán volt egy egyszálbél egyetemista ő legalább aranyos volt -, meg...
- Igen?
- Egy kétgyerekes apuka Édesem hangja rekedtté válik a felháborodástól. Egyszerűen odaült mellém, mikor a felesége lement úszni. Odaült, és ajánlatot tett, miközben a két kislánya alig pár méterre tőlünk homokvárat épített, és...
- Azt hiszem, ezt szimplán csapodárságnak nevezik mondom. Pedig helyesebb lenne perverziónak hívni.
- Hm... szigorú ítélet mosolyodik el Édesem. Szája két sarkában apró gödröcskék jelennek meg. Imádnivaló.
- Ez sokkal inkább perverzitás, mint a leszbikusság, az análszex, vagy... - elvörösödöm, de tekintetemet a szürke szempárba fúrva kimondom vagy ha vérrokonok szeretnek egymásba.
Édesem ajka elnyílik, egy meglepett `oh` kíséretében a kád peremére helyezi poharát.
- Csak nem megtetszett valamelyik unokahúgod? kérdezi. Az arcáról nem tűnt el a derű, de szemében bizonytalan lángok lobbannak. Lili elcsavarta a fejed?
Megrázom a fejem. Lili uncsihugi tizenhat éves, csinos, a maga bolondos fruskamódján még vonzó is. De közelébe sem érhet Édesemnek.
- Nem. Úgy érzem, a szavakkal együtt a tüdőm is kiszakad. Én sokkal közelebbi rokonra gondoltam.
Merőn nézem őt, míg el nem sápad.
- Kincsem kérdi remegő ajkakkal, miközben érzem, hogy visszahúzza a térfelemről a combom mellett nyugvó lábát. Úgy érted, hogy te...
Bólintok, egy kézmozdulattal elhallgattatom. Nem szeretném, ha kimondaná. Ehelyett én kezdek beszélni. Kapkodó szavakkal, mintha gyónnék, elmondok mindent. Hogy meglestem az öltönyös pasassal; hogy az éjszakai magömléseim alkalmával őt látom álmomban; hogy elképzeltem őt harisnyakötőben, kokottként, görög hetéraként, római rabszolgalányként; gondolatban vele csináltam, ahányszor csak maszturbáltam, és fantáziám a legszégyentelenebb pózokban jelenítette meg őt.
Édesem komoly arccal hallgat; csak mikor a yuppie-t említem, jelenik meg egy halvány mosoly az arcán.
- Kincsem... - közelebb húzódik hozzám, megsimogatja az arcomat. Meztelen combja a combomhoz simul. Ne vádold magad. Fiatal vagy, zsibong a véred; láttál két fiatal, vonzó embert szeretkezni, és ez beindította a fantáziádat. De ez még nem jelenti azt, hogy perverz, vagy vérfertőző lennél. Elmúlik, amint találsz egy fiatal, csinos...
- Nem! kiáltok fel, és megragadom Édesem kezét. Csókokkal borítom el az ujjait, a pici, puha tenyerét, a csuklóját. Nem múlik! Értsd meg, mikor láttam, ahogy szeretkeztek... azt a metroszex faszit én... te jobbat érdemelsz, és én...
Anyu hátrahúzódik, eleresztem a kezét. Mindketten nehezen kapkodjuk a levegőt.
- Szemem fénye, szívem csücske... - suttogja, arcán bánatos mosoly, szemében szomorúság és... igen! Vágy! Vágy csillog a szemében! Tehát ő is akarja...

A dumcsi-estnek lőttek, de valami szégyentelen boldogság tölt el. Kimondtam. Kimondtam, és ő nem sikoltozott, nem szaladt a telefonhoz, hogy pszichiátert hívasson hozzám. Ő is akarja, még ha küzd is a gondolat ellen.
Tüntető lassúsággal emelkedem ki a kádból, nedves fürdőnadrágom az ágyékomra tapad, a szövet alatt világosan kidudorodik álló nemi szervem, feszülő herezacskóm. Édesem nem kapja el a tekintetét, nem fordul zavartan a fal felé; végigméri a testem, lassan, szakértő szemekkel, arcán büszkeség.
Éjjel beoson a szobámba. Én úgy teszek, mintha aludnék, ő az ágyam mellé guggol, simogatja a fejem, a hátam, a fenekem. Egy gyerekdalt dúdol, arcán félszemmel felpislantva jól látom a holdvilágnál könnyek csorognak végig.
- Édes Kincsem, egyetlenem...
Ha megmozdulok, elrebben, akár egy madár; mozdulatlanságot erőltetek magamra, míg el nem nyom az álom.

- Helló, leülhetek?
Fekete hajú, harminc körüli nő áll az asztalom mellett; hollófekete haja a háta közepéig ér, barackszín koktélruhája harmonikusan illik a bőre fehérségéhez.
A szálloda bárja csaknem teljesen üres, ennek ellenére szívesen veszem a nő tolakodását. Felpattanok, kihúzom neki a széket, segítek leülni.
- Hogy hívnak? kérdezem.
- Elfelejtettem.
- Honnan jössz? próbálkozom tovább.
- Nem tudom kacsint rám a szépség, és kezet nyújt. A tenyere meleg és puha, érintése kellemes.
- Iszol valamit? kérdezem. A hölgyike elmosolyodik, az asztalra könyököl, állát a tenyerébe támasztja. Végigmustrál, hosszan és alaposan.
- Nem gondolod, hogy túl fiatal vagy ahhoz, hogy felcsípjél egy korombeli nőt? mosolyodik el.
- Ugyan, dehogy húzom fel fél szemöldököm. Az az egy-két év nem számít... - a szépség elneveti magát, én pedig rendelek két száraz martinit. Elégedetten nyugtázom, hogy játékunk a végéhez közeleg.
Édesemmel, egyetlen anycimmal tegnap este fektettük le a játék szabályait. Új szállodába költöztünk, külön jelentkeztünk be, és egyáltalán, úgy tettünk, mint két idegen. Napközben ugyan összefutottunk a hallban, de az egymás alakját felmérő, mohó pillantásokon kívül semmivel sem próbáltunk közelebb kerülni a másikhoz.
Szerepjáték? Igen, olyasmi. De több ennél: fej vagy írás-játék, mely a sorsunkról dönt.
Ha ismeretlent játszva, megfeledkezve az anya-fiú kapcsolatról, sikerül elcsábítanom: megtörténik, amire jól tudom -, mind a ketten vágyunk: egymáséi leszünk.
Ha nem: feladom a vágyaimat.
Zene csendül, a bárzenekar egy bossa novába kezd. Partnernőmre nézek, aki óvatosan kortyolgatja a martiniját.
- Egy tánc, kisasszony?
Incselkedve mosolyog vissza.
- Honnan tudod, hogy kisasszony vagyok?
Felállunk, a táncparkettre lépünk. Keze a kezembe siklik, jobb karom a csodásan ívelt derékra simul.
- Nincs az ujjadon jegygyűrű.
Egymáshoz bújva ringatózunk a zene ütemére, a hölgy lehelete szinte perzseli a nyakamat.
- Talán mégis férjnél vagyok suttogja a fülembe, miközben melle a mellkasomnak szorul. Talán csak eldugtam a karikagyűrűmet, hogy facér csajként ártatlan ifjakat ronthassak meg.
A szemei csillognak, orcája kipirul. Megcsókolom az arcát, nagyon közel az ajkához.
- Hát csak rontsál meg lehelem. Érted szívesen pokolra jutok.
A szám véget ér; visszaülünk az asztalunkhoz. Édesem mellém húzódik, és a jótékony félhomályban megfogja a kezemet.
- Istenien táncolsz mondom.
- Csak jól vezettél cirógatja meg az arcomat. Aztán lopva körülnéz pincérek sehol, a vendégek a bárpult körül -, karját a nyakamba fonja, és hagyja, hogy megcsókoljam.
Ajkunk összeforr, nyelvem utat tör kedvesem szájába. Mélyen magamba szívom a haja illatát, beletúrok dús sörényébe, ujjaim közt pergetem a fekete tincseket. Fogaink összekoccannak, hölgyem a zakóm hajtókájánál fogva húz magához. Alig hallható nyöszörgés hagyja el a torkát.
Szaporán veszi a levegőt, hagyja, hogy a combját simogassam, hogy kezem beszökjön a barackszín koktélruha szegélye alá, és megcirógassa a gyönyörök dombocskáját. Édesem egy ideig némán, a mutatóujját az ajkai közé fúrva élvezi a kényeztetést, majd benyúl az asztal alá, és fél kézzel kigombolja a sliccemet.
- Rossz kislány... - mosolyodom el. Néhány mozdulattal harcra kész állapotba hozza a fegyveremet.
- Formás jószág mondja a fekete hajú szépség nagy komolyan. Hagyom, hogy simogassa, tenyerében tartva méregesse a szerszámomat. Őszinte rácsodálkozása, amivel felfedezi nemi szervemet, nem csupán felizgat, de meg is hat.
- Figyelj, Szépségem suttogom a fülébe, miközben visszahúzom sliccemet -, mit szólnál, ha mindezt a szobámban folytatnánk?
Elakad a lélegzete, szeme gyanúsan csillog.
- Miért is ne? feleli rekedtes hangon. Mehetünk.

Csípővel lököm be a lakosztály ajtaját, és kezét fogva, bátorító mosollyal húzom be Édesemet. Sötétség borul ránk, ahogy becsapom az ajtót, szépségem az ajtófélfának veti a hátát, ajkán, mely nedves a nyáltól, már ott tolulnak a szavak: ne, ne...
Megcsókolom, egy pillanatnyi bizonytalanság után visszacsókol, az ajkamba harap. Míg nyelvem utat tör a szájába, fél kézzel a koktélruhája alá nyúlok, lepattintom a harisnyája csipkés combpántját.
- Te romlott, te galád, te... - lihegi mosolyogva, mikor az orra előtt meglóbálom az áttört, szexi kis szaténdarabkát. Úgy tesz, mintha ki akarná kapni a kezemből; én ezalatt védtelenné vált válláról lehúzom a ruha pántjait. Előbukkannak a halványrózsaszín melltartóba rejtett, feszes kis keblek. Közéjük csókolok, foggal húzom le róluk a fehérneműt, közben jobbommal Édesem combját, punciját simogatom. Hiába a finom kis bugyi, a szöveten át is érzem, hogy a gyönyörök kelyhéből nedv csordul.
Zihál, a gyönyörűségtől megborzong, mikor szemérméről félrehúzom a bugyit, és két ujjamat a rózsájába csúsztatom.
Felsikolt, csípőjét mohón emelgeti, jobb combja felkúszik az oldalamon, és a derekamhoz tapad. Félig lehunyt szemmel, levegőt kapkodva élvez, közben az ajkamat harapdálja.
- Mmmm... - nedveitől szaftos ujjaimat most kihúzom a puncijából, a szája elé emelem, ő pedig olyan mohósággal, ami meglep, egyszersmind még jobban felizgat, szopni kezdi mutató- és középső ujjamat.
Az igéző látván már sok nekem: eszemet vesztve, vad bujasággal, bújtatom ki a ruhájából kedvesemet; felkarolom, és játékos sikoltásaival mit sem törődve az ágyra fektetem.
Édesem csaknem meztelen; csupán a félrecsúszott, apró rózsaszín bugyi és a karkötő, amely elüt bőre márványszépségétől. Lassan, hogy minél tovább tartson a diadalmas pillanat, lehúzom a pólómat, lerúgom a nadrágom. Hímtagom mereven ágaskodik, szinte átdöfi az alsómat.
- Mutasd magad...
Lerúgom az alsómat, néhányat rántok az előbőrömön, aztán lassan ráereszkedem a kéjtől reszkető áldozatomra, bálványomra, istennőmre. Tangája pántját megragadva lököm előre lágyékomat, péniszem, mely gyöngyözik az előváladéktól, tövig süllyed Édesem kelyhébe.
- Én drágám... - leheli a fülembe az apró, forró száj. Egy ideig mozdulatlan maradok, hagyom, hogy ő játszadozzon: hüvelye izmai megfeszülnek, elernyednek, úgy érzem, eggyé válnak csupasz, lüktető tagommal.
Aztán lassan mozogni kezdek.
Szerelmem gerince ívbe görbül, feje, mely szinte eltűnik az indázó, fekete tincsek erdejében, hátrafeszül, melle a mennyezetnek mered. Csípeje átveszi csípőm hullámzó mozgását, lökéseim ritmusát. Kedvesem megmarkolja a fenekemet, egyik kezével a gátamat izgatja, majd ujja becsusszan a végbélnyílásomba.
- Ezt... - `ne` mondanám, de elragad a kéjár.
Egyre vadabbul száguldunk a kielégülés felé.
- Gyönyörűm... - nyögi Édesem, és vadul a mellkasomba karmol. Aztán átölel, fölém kerekedik, és lovaglóülésben elhelyezkedik felettem. Egy pillanatra érzem, hogy lecsusszan ágaskodó péniszemről.
- Nem szeretném, ha túl korán elmennél mosolyogja, és hímtagomra hurkolja a csipkés kis combpántját.
Innentől kezdve összefolyik előttünk a világ; az sem számítana, ha Édesem sikolyai, a hörgésem és kiáltásaim felvernék a fél szállodát. Szerelmem csupasz teste vonaglik, csókjai elborítják a mellkasom és az arcomat. A vágytól vakon kapok kezemmel a melle felé, a bimbóját izgatom, ujjaim végigjárják gyönyörű teste minden porcikáját, a hónalját, a köldökét, bordái finom ívét.
S megtörténik. Szerelmem felnyüszít, körmei végigkarmolják a hasfalamat, arcát sápadtság majd pír önti el, hüvelye izmai pedig szinte vitustáncot járnak.
- Aaaaaaaargh... - úgy érzem, rám omlik a világ. A szemet gyönyörködtető látvány végsőkig izgat, nem bírom visszatartani magam: elélvezek.
Az első löket még a gyönyör kelyhébe robban, de ahogy Édesem lecsúszik a péniszemről, a következő adag már a levegőbe szökell, akár egy szökőkút sugara, és lágy ívben, forrón hullik vissza a hasamra.
A mámortól még félig aléltan kapkodjuk a levegőt; Édesem szemében ott a koitusz utáni zavarodottság, a lassan-lassan kihunyó szenvedély tüze, miközben felszürcsöli csupasz hasamról az odafröccsent ondót.
- Mmmmm... - ujjával feltörli az utolsó cseppet, majd kéjesen lenyalintja az ujjbegyéről. Az arcán huncut mosoly. Mellém furakszik, az oldalamhoz tapad.
- Csodálatos szerető vagy suttogja a fülembe, hangjában büszkeség.

Lehúzom péniszemről a combkötőt, és a többi ruha mellé dobom. Apró csókokkal halmozom el kedvesemet, a homlokát, az arcát, az orra hegyét.
- Mert én úgy szeretlek, ahogy soha, senki más mondom. És mert a legfontosabb számomra, hogy boldognak lássalak. Ezt egy férfi sem adhatja meg neked.
Az acélszürke szemekben könnyek csillognak. A gyönyör, a meghatottság könnyei? Talán mindkettőé.
- Szeretlek, te szemem fénye...
- ... szívem csücske fejezem be a mondatot.
Egymás karjai közt alszunk el.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
Marokfegyver ·
Ami tetszett benne: a szereplők hihető, hús-vér emberek. Ami nagyon tetszett: látszanak a jellemek, jól mutat az írásban az érzelmi-érzéki vonal keveredése. Semmiképpen sem egy "durrbele", felejthető novella.
Meg kell jegyeznem, hogy a Damaszkuszi... művet nem olvastam végig, bár erős volt a negatív reklám - ami hatásosabb lehet a dicsérgetésnél -, de szerintem az itt képviselt trendet kövesd inkább, mint a másikat, még ha arra is létezhet kereslet, akkor is!
Szívesen olvasok máskor is a szerzőtől!

kabare ·
Nekem nagyon tetszett!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: