Nyár, szerelem és egyéb másnapok 3. rész

Másnap még rosszabbul éreztem magam, Phoebenek elmondtam mi történt, ő pedig döbbenetemre igazat adott nekem.
-    Jól tetted. – már meg akartam cáfolni az egészet, gondolva a bennem dúló érzelmi viharra, melyet csak magamnak köszönhettek, mire ő folytatta. – Egy csók igazán számít, még ha az nem is egy másik fiúval esett meg, de Dylan esetében a lányokra ez épp úgy vonatkozik. – látva a szomorú arcomat hirtelen átölelt.
-    Szeret téged. – valami oknál fogva jobban éreztem magam tőle, ’ De bárcsak tőle hallanám inkább’ – Adj neki egy kis időt. Össze van zavarodva, ahogy te is még legelején. Nem fogod elveszíteni.
-    Köszi és imádlak. – az ölelés után pedig elválva mind a ketten mentünk dolgozni.
Egy fontos dolog rólam, alapjában véve türelmes egyéniség vagyok, de mikor olyan életbevágó kérdésekről van szó, mint éppen a szerelmem jövője, akkor igen is képtelen vagyok várni. Ez pár nappal később fogalmazódott meg bennem, melynek a végére is akartam járni.
A munka közti szünetben elmentem a bárhoz, de nem volt ott, míg nem a medencénél megláttam őt és a lányt. Barna haja egészen a háta közepéig ért le, fekete bikiniben volt, mely minden szemet oda is vonzott, ahogy Dylanét szintén. Beszélgettek, nevettek, felváltva mosolyogtak egymásra, a csaj egy pillanatra felém nézett és rájöttem, hogy ugyanaz, aki a buliban lesmárolt mind a kettőnket. ’ Oké, értem éppen szüneten vagyunk. Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan talál valakit, akivel rájöhet, hogy mire is vágyik valójában. De éppen vele?!’
A lány megérintette a karját, mire ő a hajához érve belesimított és egymáshoz hajolva csókolózni kezdtek. Megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam elsétáltam onnan, könnyeimet elrejtve berohantam a mosdóba. Egy pár perc múlva kiléptem vöröslő szemekkel és vizes arccal.
Ekkor döntöttem el, hogy ha kell küzdeni, fogok érte. ’ Ezt a játékot ketten játsszák.’, visszamentem dolgozni és már is tudtam, hogy mit fogok tenni. Végezve a munkával felmentem a másodikra és bekopogtam a 220A-ba, ahonnan is egy hosszú fekete hajú srác nézett vissza rám.
-    Szia! Dylan itt van? – a fejemet kinyújtva megpróbáltam belátni, de csak a földön heverő bokszereket láttam meg.
-    Bocs haver, sajnos nincs itt. Épp pár perce volt itt a barátnője, hogy elhívja valami buliba. De csak köztünk szólva, szerintem a lány szobájáig jutottak csak el. – felnevetett, én csak elmosolyodtam és megköszönve a segítségét elindultam a szobám felé.
A liftbe beszálltam és még mielőtt felment volna, a földszintről lehívták, meglepetésemre ők szálltak be. Nagyban nevettek valamin, a lány rám sem nézett, viszont Dylan tekintette egy percre megállt rajtam. Szólni akart valamit, mire a barátnője a fejét felé fordítva lesmárolta, melynek az lett a vége, hogy barátom már a lift falának döntve csókolgatta a nyakát.
Különféle érzések kavarogtak bennem. Az egyik pillanatban leszedtem volna róla a csajt és az ajkára tapadva suttogtam volna bele, hogy mennyire szerettem. Vagy a legelső emeleten ahol megáll, kirohanni sírva illetve, az is megfordult a fejemben, hogy beverek egyet a barátomnak. Csak arra lettem figyelmes, hogy kiszállnak és még mielőtt becsukott volna az ajtó, Dylan rám nézett. Tekintette üres volt és hűvös, majd bezáródott, de még mielőtt elment volna, hirtelen újra kitárult. Barátom állt ott és belépve megfogta az ingemet és az ajkára húzott. De hamar véget ért, a fülemhez hajolva belesuttogott, melytől teljesen összezavarodtam.
-    Ez csak egy játék. Téged választalak. – rá akartam kérdezni, mire ő a liftből kilépett, én pedig tele kérdésekkel érkeztem meg a szobámba.
Ujjammal megérintettem a számat, melyen még mindig éreztem barátom csókjának hatását. A szívem dobbant egy nagyot az ismerős érzésre és elkezdtem leöltözni. ’ Ha ez egy játék, akkor miért csinálja? Talán így akar rájönni, hogy kit is válasszon? Engem választ, mégis akkor miért van még mindig a lánnyal?’.  Fejemet forgatva zuhanyoztam le és befeküdve az ágyba, még órákig nem tudtam elaludni a nagy ágyon. Hiányzott, nélküle még a meleg nyári éjszakák is hidegnek tűntek.
A hét további részében sem történt másképp, Phoebe, Nick meg én együtt buliztunk és szórakoztunk tovább, míg Dylan és az ismeretlen lány külön vizeken hajóztak tovább. Számtalan helyeken fordultak meg, mindig összegabalyodva és kellően erotikus hangokat adva ki. Azóta egyszer sem beszéltem barátommal és én sem kerestem fel őt. Aztán egy munkamentes napunkon bemutatta nekünk a lányt, a neve Christina és a nap folyamán rájöttem, hogy egy igazán belevaló csaj.
Bár nem egyszer éreztem azt vele kapcsolatban, hogy mikor ránéztem kicsit kellemetlenül érintette, viszont ezt egy gyors mosollyal már is eltüntette. Mesélt nekünk, hogy a hotelben lakik ő is, a szüleivel jött nyaralni, de ők a munka miatt egy ideig még nem lesznek a közelben, így az övé az egész emeleti lakosztály.  Ezen felbátorodva Phoebe már is tervezni kezdett egy ottani bulit, melyre még én is rábólintottam, hogy szívesen elmegyek. Barna szemei érzelemmentesen meredtek rám, míg a lányra vággyal telien, már majd hogy nem szerelmesen nézett rá. Szavait, mint valami mantrát mondtam magamba és reméltem, hogy nem sokára minden ki fog derülni, mert a szívem volt a tét.
Ellenben a napok úgy teltek, mint még soha, a várakozás pedig lassan elenyészett és nagyon egyedül éreztem magam. Phoebenek tovább adva a szavakat, ő se nagyon tudott rájönni, hogy mit akart ezzel mondani nekem, viszont közben is tartottam bennem a lelket. Biztatott, hogy ne adjam fel, higgyek kettőnkben, reméltem létezik, még és ha igen, akkor újra együtt leszünk. De egy nap mikor besegítettem a takarításba valami új dolgot tapasztaltam meg. Bizonytalanságot a szívemben, amely mindent megváltoztatott.
Az ajtón ki volt akasztva „a takarítani szabad” papír, de még mielőtt benyitottam volna bekopogtam, semmit nem hallva pedig bementem. Az első, ami megcsapott, azaz állott pia és izzadtság szag, nem volt túl kellemes.
A földön szanaszét voltak ruhadarabok, törölközők, használt zsebkendők, és ezek tetején egy sörös, na meg egy pezsgős üveg hevert. Kimentem és egy szemetes zsákkal a kezemben elkezdtem összeszedegetni a szemetet. Amik egészen az ágyig vezetek el, és ahogy felálltam meghallottam a mozgolódást belőle. A fehér takarót egy kicsit félrehúztam, mire egy kerek fenékkel találtam magam szembe.
Gyorsan visszahúztam, de közben megfordult és egy pillanatra megláttam a félig álló péniszét. Kicsit kínosan éreztem magam, bár nem tudom, miért, és hátra sem nézve elkezdtem kifelé menni. ’ Dylanét, bármikor láttam elfogott a vágy, melyet már elég régóta nem éreztem. Ha vele voltam állandóan, de most semmi, még magamhoz nyúlni sem volt kedvem. Az idegen férfiassága láttán pedig… hát nem voltam közönnyel a látottakra egy csöppet sem és ez megrémített.’ Minél távolabb akartam kerülni az ismeretlentől és már az ajtónál voltam, amikor egy koppanásra figyeltem fel.
Mint aki leesett az ágyról. Tépelődni kezdtem, ’ Nincs semmi baja, csak egy kicsit másnapos. ’, aztán persze jött az ellenkezője, ’ És ha beverte a fejét és most teljesen eszméletlen, ráadásul vérzik is. ’
-    A fenébe. – sziszegtem a fogam között és visszamentem megnézni, az ágynál nem volt, ott, mire oldalról meglepve a falnak döntött.
Az első a szeme volt, zöldeskék hullámként csaptak el rám, lenyűgöztek, de nem annyira, hogy ne próbáljam meg ellökni magamtól. Látva a mozdulatomat, mind két kezemet a falnak szegezte, míg az arcán kábult, diadalittas mosoly terült szét.
-    Imádom, mikor harcolsz bébi. – ekkor jöttem rá, hogy talán nem is engem lát, hanem valaki mást képzel maga elé. – Tudtam, hogy visszajössz hozzám. – innentől kezdve pedig már tuti biztosnak tudtam.
Barna haja kócosan felfelé állt, borostáján pedig apró szőrzet látszott, majd befejezve a bámulását, gyorsan rátértem a lényegre.
-    Bocsi, figyelj, én nem… - belém fojtva a szót megcsókolt, szikraként viharzott át rajtam az ismerős érzés, nem akartam élvezni, de nem volt ura a testemnek.
Ajkának íze pezsgő és fahéj keveréke volt, egy luxus édesség, mely túl drága volt számomra, minden értelemben.
A csókot meg sem szakítva nyomódott egész testével hozzám, a farka merevsége a hasamat érve, még lázasabb hullám járt át. Utolsó cseppnyi akaratomat is összeszedve, ki akartam törni béklyóimból, míg erre ő erősen megszorított és elmosolyodott.
-    Addig nem engedlek el, míg ki nem mondod, drágám. – a számról a nyakamra tévedve apró harapás nyomokat hagyott maga után, melytől már alig bírtam lélegezni.
A testem minden ízében megremegett, melyet érezve, csak még jobban rám tapadt. ’ Élveztem’, bármennyire is nehéz volt elfogadnom, a fejemet félre is hajtva hagytam, hagyj, kóstolja meg minden részem.
Aztán Dylan arca, mint valami vészjelző, magamhoz térített és rákérdeztem, hát, ha hamarabb szabadulhatok innen. ’ Égető fogságomból’, kirázva a tudatomból a szót, gyorsan elkezdtem a betűket formálni.
-    Mit… - a nyelve végigsiklott fogai hántotta bőrömön, felsóhajtottam és gyorsan folytattam is, közben hallva halk nevetését. - mondjak ki? – szemünk találkozott, a vágy, tüzes orkánként csapott le rám, ahogy az ajka forgatagként söpörte el az utolsó észérveimet is vele kapcsolatban.
Visszacsókoltam, ezt érezve elhúzódott tőlem, én pedig akaratlanul is megadtam neki, amit akart. Nem kellett szó, hogy rájöjjön, milyen hatással is bír felettem, karomat még jobban kinyújtotta és lassan közeledett felém.
Vad voltam a vadász torkában, éreztem a hálójába kerültem és ezt ő nagyon is tudta. Ajkával csak érintette a számat, de már ettől a gyomrom cigánykereket hányt, vágyva még többre.
-    Olyan finom az ajkad, hogy akár minden nap minden órájában képes lennék jól lakni vele. Addig ízlelném őket, míg már cserepes nem lenne a szám. – a fülemhez hajolt, éreztem a pezsgő illatát a forró leheletében.
-    Azt akarom, hogy meglovagolj, én szépségem, az én… ajkával végigszántotta az arcomat, majd a számon megállva kezdett lelassulni a beszéde. – szerelmem. – majd lecsúszva rólam a padlón kötött ki és a finom horkoló hangokból ítélve el is aludt.
Vöröslő arcomat megfogva kifújtam a levegőt és el sem mertem hinni, hogy majd nem mi történt itt. Nem is gondolva bele a részletekbe, melyek már így is képekként kezdtek megjelenni a fejemben, a házi telefonhoz érve tárcsáztam a recepciót. Elmondtam a szobaszámot és, hogy kérnék az itteni vendégnek egy forró kávét és egy aszpirint másnaposság ellen.
Letettem, majd a fiú karja alá nyúlva bevonszoltam az ágyba, ráterítettem a takarót, és mint aki jól végezte a dolgát kimentem a szobából. A többiek már nem voltak sehol, így megsiettetve a lépéseimet beszálltam a liftbe, ahol aztán a falnak dőlve vártam, hogy becsukódjon. Ott benn pedig csak a szívem heves dobogására tudtam figyelni, de nem akartam semmit érezni. Egyedül voltam, ahogy belül úgy kívül is. Egy szörnyeteget láttam, aki én voltam.
Dylannel akartam beszélni, de nem volt a szobájában, sem bárhol a hotelben. El akartam mondani neki, hogy hiányzik és bármilyen játékot is űzz éppen, szükségem van rá. Át szerettem volna karolni, hogy érezzem, újra a földön vagyok, kitörölve ezzel azt a pár hetet, amit nélküle kellett eltöltenem.
Az esték írással teltek, legyeztem minden olyan érzelmet, élményt hatást és tapasztalatot, melyek aztán történetté kezdtek válni. A karakterek maguktól álltak össze, könnyű volt, nem úgy, mint az életem, de most abban a pillanatban ennyivel is beértem.
Egy pihenőnapon végül nem mentem el a többiekkel pancsolni, nem akartam látni őket együtt, fájt a szívem, ha csak rájuk néztem. Leültem az étterem egyik asztalához írni és a következő pillanatban, mikor felnéztem ő ült előttem.
A vendég a szobából. Zöldeskék szeme lyukat égetett belém, a testem megfeszült az emlékektől, de nem hagytam, hogy lássa, milyen erővel is bír felettem. Sajnos kár volt, elmosolyodott és nagyon jól tudta. Ujjával dobolt egyet az asztalon, engem nézett, én pedig a tollamat forgatva álltam a tekintettét.
-    Köszönöm a kávét és az aszpirint. – nem szólaltam meg, de látva, hogy megnyalta az ajkát, majd utána szólni kívánt, megelőztem.
-    Barátom van. – szeme kicsit nagyobb lett, látszott rajta, hogy megleptem, én pedig egy nagy levegőt vettem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. – Így ami történt a szobában, az hiba volt. – ránéztem, mire ő rántott egyet a vállán és rátámaszkodva az asztalra belebámult az arcomba.
Hangja tele volt kísértéssel és olyan élvezetekkel, melyet csakis egy emberrel éreztem még át.
-    Nekem nem úgy tűnt, mintha lenne. – az ujjai megindultak a kezem felé, én pedig elhúztam előle, ő meg értve a célzást visszahelyezkedett. – De most így látva tévedhettek is. – igaz, hogy visszavonult, de a mosolya nem akart eltűnni, éreztem, hogy még közel sincs vége.
Így hát én következtem, hogy kicsit visszarántsam a földre.
-    Úgy hiszem ez kölcsönös akkor. – összehúzta a szemét, láttam rajta, hogy érti a célzást. – Egy volt szerelem? Vagy csak egy rossz éjszaka? – ujját végighúzta a száján és újra felém hajolt.
-    Hidd el, ha adnál nekem egy esélyt, még egy éjszaka is kevés lesz ahhoz, amit elképzeltem veled. – ’ Miért van az, hogy a szavaitól már is életre kell a férfiasságom és mindenféle ötletekkel áraszt el az agyam, hogy mit tenne és én mit… A saját testem árul el. Remek!.’
Összeszedtem magam és belenézve a szemébe, a képébe mondtam.
-    Most már értem, miért dobott téged. – a mosoly még ott volt, de a szemében láttam, hogy telibe találtam. – Kérlek, mondd az, hogy legalább egy valakinél bejött ez a duma? – felnevetett, elképesztő még a nevetése is tele volt olyan ígéretekkel, melyek csak fülledt éjszakákon és a képzeletemben történhet meg.
Azt hittem, hogy újra előáll valami nagy pasi dumával, de e helyett elmondta az igazságot.
-    Egy lány volt. Csúnyán összekaptunk, ami már elégé bennünk gyülemlett, melynek a végét már láthattad te magad is. – beletúrt a hajába és éreztem, hogy nehéz kimondania, ahogy nekem is még meg kell emésztenem a történteket Dylannel.
-    Amikor felébredtem és hallottam a lépéseket, azt hittem ő vagy. Nem is gondoltam, csak… azt akartam, hogy olyan legyen, mint régen. Így hát megpróbáltam visszacsábítani. – ’ Megpróbáltad?! Mint ha egy pornófilmbe csöppentem volna bele.  Már csak a bilincs hiányzott. bár belőle még ki is nézzem, hogy használna.’ - Bár azt hiszem nem igazán sikerült valami jól, ugye? – meglátva, hogy tőlem várja a választ elmosolyodtam és kinyögtem, ami először eszembe jutott.
-    Másnapos lehelet nélkül, lehet, hogy jobb lett volna. – ’ Ezt most miért mondtam? Azt kellett volna közölnöm vele, hogy szörnyű volt. Nem pedig, hogy annyira rossz azért mégsem.’
Arcán a kelleténél nagyobb mosoly jelent meg és lassan beletörődtem, hogy ezt már nem szívhatom vissza.
-    Paul vagyok. – kezet nyújtott felém, melyet elfogadva megfogtam és bemutatkoztam neki.
Aztán a szeme a papírokra esve gyorsan egymásra raktam és a mappámba süllyesztettem, melyet nem is említve témát váltott.
-    Van kedved velem tölteni a napot? – látva a bizonytalanságomat, hozzá tett még valamit, amivel egy kicsit jobban éreztem magam. – Csak, mint persze barátok. Ha neked ez így megfelel? – éreztem, hogy belesétálók a csapdájába, de valamiért már nem nagyon érdekelt.
-    Rendben van. Hova? – tudta, hogy csak az egyik kérdésére feleltem, melyet meg is érezve elmosolyodott.
-    Szeretsz szörfözni? – bevallva, hogy még egynek a közelében sem jártam, csábos mosolya valamit megindított bennem. – Szerintem azon tudok segíteni. – a levegőben hagyva a kijelentését, elváltunk, majd a parton átöltözve várt már rám.
Amit láttam belőle a szobában, az most még jobban a szemem elé tárul a napfényében. Széles vállak, kemény felsőtest és most ellentétben az első megismerkedésünkkel kék, narancssárga vonalas úszóbokszer volt rajta. Szemünk találkozott és gyorsan inkább a vállának döntött szörfjét kezdtem nézegetni.
Ez idő alatt éreztem, hogy ő is végignéz rajtam, egyszerű úszónadrágom a legcsekélyebb értelemben sem takart belőlem semmit. Felé fordulva pedig arcán egy futó mosolyt vettem észre, majd elindulva szótlanul követni kezdtem. Egy szikla hasadék mellé mentünk, a homokba lerakta a deszkát és kérte álljak fel rá. Meg is téve elkezdett utasításokat adni, hogy merre tegyem a lábam, illetve próbáljak meg egyensúlyban maradni.
Eleinte még könnyűnek tűnt, aztán a tenger felől a szél megbillentve a szörföt imbolyogni kezdtem. Mire Paul a hátam mögé lépve átfogta a derekamat. Nem csinált mást, mint megtartott és a lábával megmutatta, hogy hova lépjek, mégis érezve a meztelen bőrét az enyémhez simulni, egyre nehezebben tudtam a szörfözésre koncentrálni.
Az ujjai lassan, nem is feltűnően, de apró köröket írtak le, melyek során a fürdőruhám széléhez értek. ’ Talán a következőnél már lejjebb menne, vagy ha én húznám le egészen odáig?’, gondolataimból hangja szakított ki, melyet a fülem mellől hallottam.
-    Nem figyelsz. – nem megrovásként szánta, inkább, mint ha végig ez lett volna a terve, így még közelebb jött, éreztetve, hogy a bokszere szorosabb lett rajta. – Tudok valami mást is mutatni, ha ez nem érdekel. – nyelvévvel megnyalta a fülcimpámat és már be akarta kapni, amikor elfordítottam a fejemet.
-    Azt hinné az ember, hogy a lányokat jobban kedveled. – a kezei felkúsztak a mellkasomon és a bimbómnál köröztek tovább.
-    Kedvelem is őket. – megragadta őket és finoman húzott rajtuk egyet, melytől felsóhajtottam. – De nagyon szeretek megismerni új dolgokat is, mint például téged. –belegondoltam, hogy Dylannél ez pont fordítva volt, ’ Bárcsak visszamehetnék oda, mindent másképp tennék, és nem hagynám elmenni.’.
Ebből a gondolatból erőt merítve léptem le a szörfről, ő pedig mellettem megállva figyelte a tekintettemet.
-    A barátommal régebben köztünk csak barátság volt, abban az időben ő sokat csajozott. Aztán volt egy buli és kicsit jobban megismerkedtünk, közben pedig egymásba szeretünk. De történt egy olyan dolog, amely válaszút elé állította az érzelmeit, én pedig hagytam, hogy rájöjjön, mit is akar. – a könnyeimmel küzdöttem, mire Paul váratlanul magához ölelt és nem tudtam tovább visszatartani őket. – Az én hibám volt, most pedig úgy érzem, hogy örökre elveszítettem. – a mellkasának dőlve sírtam, el sem mertem hinni, de még a kezét a fejemre téve simogatni kezdett.
Nem hagyott ott, egy magamban összeroskadni, rájőve, hogy úgyse lesz ebből semmi, hanem velem maradt. Végighallgatva a szerencsétlen szerelmi életemet, ami talán kicsit ismerő is lehetett számára. Ettől aztán még jobban megkedveltem, ellenben belső hangommal, amely már is riadót fújt. ’ Gondolj Dylanre! Dylannel vagy! A szavakra, amit mondott!’, igen azokra, viszont eltelt azóta pár hét és semmi nem változott, nem tért vissza hozzám.
Ott álltunk a homokban, kezemmel én is átkaroltam, magamba szívva finom fahéjas illatát, mely megnyugtatott.
Aztán lassan elengedve egymást, belenézett a szemembe és láttam rajta, hogy nem igazán tudja, mit tegyen most. Én pedig a tenger felé fordulva elmosolyodtam és vissza rá.
-    Úszóverseny! – ráragadva a jókedvem, visszaszámoltunk és befutottunk a tengerbe.
Oda-vissza úsztunk, míg nem lihegve, kifáradva feküdtünk ki a meleg homokba, majd megkérdezte.
-    És mit kap, aki győzött? – azt mondanám döntetlen lett, ami így is volt, de legbelül tudtam kárpótolnom kell valamiért a szörflecke utáni vallomásom miatt.
-    Ezt. – még fel sem figyelt, mikor mellé gurulva egy finom csókot nyomtam a szájára és vissza is gördültem.
Még mindig nem volt magánál, ezt meglátva nevetni kezdtem, melyre már ő is elmosolyodott.
-    Imádok győzni. – lábát, kezét kinyújtva elterült, én pedig az eget kémlelve megszólaltam.
-    Azért mert meghallgattál és itt maradtál velem. – felém fordult egy pillanatra, de én nem néztem rá, ekkor a kezét az enyémre téve ott hagyta.
Így ültünk ott figyelve a kéklő eget, nem beszéltünk, nem is mozogtunk, és ez így volt jó. Majd fel kelve visszamentünk a hotelbe, mindenki a külön szobájába ment, persze megpróbált elcsábítani, hogy mi lenne, ha lemosná a hátamról a homokot, de én finoman visszautasítottam. 
Ha pedig a szó már nem elég, akkor ott jön be egy csók. Úgy akartam, mint a parton, de a kezével az arcomat fogva nem engedett el és kemény csókjaitól a lábam is megremegett. Ellenkeztem vele, melyre csak még szenvedélyesebben ragadta magához a számat. Meg akartam harapni, míg végül nem tettem meg.
Dylant jelöltem meg így mindig, élvezte és szerette, ha ezt csinálom és ez még őt illeti meg, bárhogy is alakuljon ez a nyár. A szobámba belépve elmentem zuhanyozni, még ott bent is kísértett barátom jelenléte, emlékezve, ahogy egymást szappanoztuk be. Gyorsan végezve átöltöztem és az ajtókopogásra felfigyelve, elszorult a lélegzetem. ’ Csak kérlek, legyen ő az.’, kinyitottam és Paul állt ott, fekete ingében és farmerjában.
-    Egy kis bulizás? – csalódott voltam, de igen-t mondtam és egy pólóváltás után, már is a parton voltunk újból, csak most nem kettesben.
A zene teljesen átjárta a testemet és a ritmust tartva mozogtam rá, barátom minden lépésében pedig ott volt a leplezetlen vágy, hogy mivel szeretné ez után eltölteni az estéjét. Mögém, aztán elém állva be simogatott a kezével, a fejét olyan közel húzva hozzám, hogy már éreztem a meleg lélegzését a nyakamon.
Libabőrös lettem az érintésétől, és mikor a fenekemen végigkúszott, akkor gondoltam, hogy épp itt az ideje a visszavágásnak. Karomat a nyakába akasztottam és megcsókoltam, mikor véget ért éppen mellettünk állt Dylan és Christina. A lány mintha észre sem vett volna táncolt tovább, ellenben ő mindent látott.
A következő egy percben, pedig az történt, hogy a fiúk elkezdték egymást verni, míg mi Christinával próbáltuk őket szétszedni. Amikor ez végül sikerült, barátom szemében csalódást láttam és éktelen haragot, míg Paulnál egy méretes monoklit. A zenét átüvöltve vont kérdőre.
-    Miért?! Miért tetted ezt velünk?! – éreztem a veszteséget, ami a szavaiból áradt, melyre feldühödve visszavágtam.
-    Azért mert elmentél! Egy egyszeri ígéret a liftben, aztán semmi! Bárhol kerestelek te nem voltál sehol! Hogy kéne így megbíznom benned! – belenéztem azokba a barna szemekbe, melyekkel annyi boldogságot és örömöt osztottam meg az életemben, de már nem bírtam tovább. – Vége! – elfordultam és Pault megragadva kikerültük a bámészkodó tömeget és visszamentünk a hotelba.
Felvittem a szobámba és ott a hűtőből adtam neki jeget a szemére. Leültem mellé és csak figyeltem, ahogy az arca megrándul a jég érintésétől.
-    Sajnálom. – felém fordult, erre a vállával meglökött és egy mosolyt véltem felfedezni az arcán.
-    Semmi baj. Átérzem. – szavai hallatán ébredtem rá, hogy most vetettem véget az első és egyetlen kapcsolatomnak.
-    Nem kellett volna, ennek így történnie. – Paul megfogta a kezemet, most nem töltött el vággyal, csak egy biztos pontot jelentett a mostani életemben, aminek a jövője, egyre-egyre homályosabbá válik előttem.
Ezután nem sokkal felállt és el akart menni, mire én visszatartottam.
-    Lenne kedved velem aludni. – mosolyát látva, gyorsan hozzátettem. – Csak is kizárólag alvásról van szó. – nem is biztos, hogy meghallva, már is levetkőzött bokszerre és befeküdt az ágyba.
Én is elkezdtem, mire onnan huhogni kezdett nekem.
-    Ez az sztriptíz! Vetkőzz! – nem hagyva magam, hozzá dobtam a pólómat és a közjátékot kihasználva felvettem gyorsan a pizsama alsómat.
Melléje bemásztam, egymás felé fordultunk és jó éjt kívántunk. Azt hiszem öt alkalmat számoltam az éjjel. Az ujjai, mintha önálló életet élnének, egyfolytában a gatyám elejét simogatták, volt, hogy le is akarta húzni. Arcán láttam, hogy mosolyog, ’ A kis perverz.’, melyet végül úgy oldottam meg, hogy kezeire feküdtem és bár simogatták az oldalamat, az nem volt olyan zavaró, mintha más részemet tapintotta volna meg.
Ezután becsukva a szememet, békés álomba merültem és úgy éreztem, hogy készen állok szembe nézni a továbbiakkal.