Nyár, szerelem és egyéb másnapok 2. rész

A suli végeztével Phoebe szerzett egy nyári munkát egy tengerparthoz közeli hotelben, mint recepciósként és felajánlotta, hogy töltsük együtt ott a nyarat. Az egyetlen hátránya, hogy ha ott akarunk maradni, akkor nekünk is dolgoznunk kell.
Barátnőnk biztosított róla, hogy minden második napunk szabad lesz, a munkákra való túljelentkezés miatt.
Szobát kapunk a hotelben, reggelivel együtt, Dylannel egy percet sem tovább gondolkozva rábólintottunk. Phoebe a suli végeztével egyből leutazott, míg mi pár nappal rá dobtuk be a csomagtartóba a bőröndjeinket és beszállva a kocsiba, már is szeltük az utakat. A könyvemet az ölembe tartva kinyitottam, de majd azonnal be is csuktam és a tájat kezdtem figyelni. Gondolataimba merülve kezdett kialakulni bennem valami, ami írásnak megfelelő lenne.
Amióta együtt voltunk számtalan új ötletem támadt, viszont most az egyszer a papír helyett a valóságot választottam és csalódás helyett, boldogságra leltem. Eszembe jutva a még bulin visszahallgatott felvételek közül az, amin lényegében főszereplőként ajánlkozik fel az egyik művembe.
Ha akkor tudtam volna, hogy utána nem sokkal az életem legfontosabb szereplője lesz, talán még akkor se hittem volna el. ’ Hogy több mint barát? Lehetetlen. A tanulság az, hogy bármi lehetséges, csak meg kell lépni. Még ha ehhez rengeteg pia is szükséges.’ Ránéztem, mire egyből felém mosolygott, szeme a könyvemre esett.
-    Nem jó a könyv? – követtem a tekintetét, végighúztam az ujjam a borítón, majd vissza rá.
-    De. – bólintottam. – Éppen nagyon is jó. Csak… - érdekes volt, hogy bár együtt voltunk, az alkotó folyamataimba, maga az írásba, még nem engedtem betekintést neki. – Eszembe jutott valami. Egy történet. Ha lesz rá időm, akkor talán le is írom. – pirosat kaptunk, lefékezett és az ujjai összefonódtak az enyémmel.
-    Én pedig, ha kész lesz, akkor nagyon szívesen el fogom olvasni. – már láttam, hogy sárgára váltott, de nem tudtam ellenállni neki.
Kikapcsoltam az övemet és közelebb húzódva megcsókoltam, még a dudaszót hallva is még úgy maradtunk.
Az ajka után pedig egy puszit nyomtam az állára, és míg én becsatoltam magamat, ő nem is mozdulva figyelt engem. Ezt észrevéve, egyben az ablakból látott dühösen kikerülő autósokat elmosolyodtam.
-    Azt hiszem mennünk, kéne. – Dylan csak bólintott egyet és már is a gázra taposott.
A kocsiban volt egy jegyzettömb és egy toll, melyet magamhoz is véve, elkezdtem írogatni. Legtöbbször csak helyzeteket vagy vázlatokat szoktam, de most nagyon előttem volt a kép a történésekről. Belemerülve a kis világomba, észre sem vettem, hogy megálltunk. Az arcomra gyors puszit nyomott, melyre érthetetlen arcot vágtam, ő pedig már a jegyzeteket kezdte volna olvasni.
-    Nem, nem, nem. – félrehúztam előle és beraktam a könyvembe a papírokat. – Még nincsen kész. – Dylan megértően bólintott.
-    Rendben. Én tudok várni. – és már talán ekkor eldöntöttem, hogy ha egyszer tényleg elkészülők vele, akkor elsőként neki fogom megmutatni.
Kiszálltunk a kocsiból, magunkhoz vettük a csomagjainkat és felnéztünk az előttünk álló pazar épületre. Legalább nyolc emeletet számoltam, mindegyik szobához tartozott egy terasz, mögötte helyezkedett el összekapcsolva a wellnes központja és azon túl pedig a homokos tengerpart.
Nagy levegőt vettem és magamba szívtam a sós tenger páráját, amely teljesen felélénkített. A hotelbe lépve a recepció felől hangos éljenzésre lettünk figyelmesek.
-    Ez az! – Phoebe kilépve a pult mögül felénk jött. – Végre itt vagytok. – mindkettőnket átkarolva öleltük meg egymást.
-    Annyira örülök, hogy ti is vagytok. – elengedett minket és száján hatalmas vigyor jelent meg. – A nyár hivatalosan is megkezdődött! – hangjára pár vendég is felfigyelve ránéztek, majd érthetetlen arccal tovább mentek.
-    De még mielőtt jobban belemerülnénk, először el kell menetek az igazgatóhoz, hogy kiossza nektek a munkátokat. – intett a kezével felénk. - Kövessetek. – a fejével hátranézve észrevette, hogy csomagjaink még mindig a kezünkben voltak.
-    A bőröndjeiteket nyugodtan hagyjátok itt.  Nick! – kiáltott fel, mire mellette termett egy fekete hajú, borostás fiú, aki egyből kikapta a kezünkből.
-    Üdvözőjük önöket a SommerRain Hotelben! Reméljük… - Phoebe gyorsan közbe szólt mielőtt még az egész üdvözlő beszédet előadta volna és kezét a vállára tette.
-    Nyugi van. Ők a barátaim. Velünk fognak dolgozni és minden este lerészegedni. – ezen a srác jót mosolyogva lerakta a cuccainkat, köszöntött és kezet fogtunk vele.
Ezután Phoebe vezetésével megérkeztünk az igazgatói irodába, ahova bekopogva, egy kellemes női hang szólt ki.
-    Szabad! – barátnőnk előre ment, míg mi az ajtót magunk után becsukva szembe néztünk leendő munkaadónkkal.
Hosszú barna haja volt, mely lófarokba volt kötve és belépésünkre felállt, majd alaposan megnézett minket.  Éreztem, hogy a tekintette kíváncsiból egy szempillantás alatt megváltozhat ellenszenvessé, vagy valami rosszabbá, amit nem i szándékoztam elérni. Egy kézlegyintéssel kiküldte a barátnőnket, és ahogy az ajtó becsukódott, ő leült.
-    Te. – mutatott Dylanre. – Helyes vagy. A wellnessben leszel bárpultos, illetve a medencénél úszómester. Csak ne hagyd, hogy bárki megfulladjon és akkor minden rendben lesz köztünk, oké? – barátom bólintott, melyre a hölgy rámosolygott, de ahogy felém fordult szája penge élessé vékonyodott.
-    Te pedig. – az állát megfogva gondolkodott és újra végignézett rajtam, míg meghozta a döntését. – Pincér leszel, ami mindenhol értetendő a hotel területén belül. Be fogsz segíteni a szobák rendbe rakásában, a takarítókkal együtt végig járod az összes emeletet. Rendben? – bólintottam, mire ő felállt és kezet nyújtott felénk.
’ Úgy éreztem magam, mint akit éppen megvettek vagy éppen eladtak. Legalább az egyikünk helyes, míg a másik, hát én voltam.’
-    Köszöntöm önöket a SommerRainben. A nevem Miranda Steel és remélem, kellemesen meg fogunk lenni egymással az itt létük alatt. – ezután közölte, hogy már ma dolgoznunk kell, illetve a beígért szünetek minden második nap meg is lesznek.
Elmondta, hogy minden reggel 5-kor kezdődik a munkaidő és egészen 23óráig tart. Beszélt a feletteseinkről, akiket hol találhattunk, merre van a dolgozók étkezdéje és milyen szolgáltatásokat használhattunk ingyen. Megköszöntünk mindent és kilépve Phoebevel közöltük a beosztásunkat.
-    Nem olyan rossz. – egyenesen rám nézett és gödröcskékkel az arcán meghúzta a vállát. – Majd osztozunk, amit találunk a szobákban, míg Mr. Helyes a medencénél vigyáz a nagyikra, hogy le ne nyeljék a protkójukat a vízben a sok ugrándozástól. – nevetni kezdtem vele, aztán Dylanre esve a tekintettem eszembe jutott valami.
-    Hogy állsz az újraélesztéssel? – megböktem könyökömmel a vállát. – Tudod, hogy kell még szájba lélegeztetni? Azért vigyázni a műfogakkal, elég harapósak ám. – Phoebe kezét a szája elé téve röhögött, miközben barátom arcán ravaszkás mosoly jelent meg.
-    Azt hiszem, meg tudom oldani. – keze a derekamra csúszott és a falhoz döntött. – De mindenképpen rám férne egy kis gyakorlás. – felém hajolt és már magam előtt tudtam ajkának minden apró érintését, izzását a számon, amikor az ajtó kinyílt.
-    Maguk még mindig itt állnak! – végignézett rajtunk, és mint sem törődve a kibontakozó eseményekkel szigorúan ránk förmedt. – Irány dolgozni vagy a következő alkalommal, már mehetnek is haza! – becsukta, mi pedig csendben távoztunk, kis mosollyal az arcunkon.
Visszatérve a recepcióhoz már is a kezünkbe nyomták az egyenruhánkat, csomagjainkat felvitték a szobánkba, melynek kulcsát a többivel együtt átadták. Phoebe megmutatta merre van az öltöző, sok szerencsét kívánt és már is egy újonnan érkező vendégcsoportot ment köszönteni. 
A szekrények között megtaláltunk két szabadon lévőt egymás mellett, és a közöttük lévő padon elkezdtünk átvedleni a hotel alkalmazottjává. Barátom egyszerű fekete farmert és pólót kapott, míg én ugyanabban a színben szövet nadrágot, fehér inget és egy csokornyakkendőt. Amit bárhogy is próbáltam nem akart se hogy se megállni. Küszködésemet hallva Dylan előttem megállva kezelésbe vette a rakoncátlan kiegészítőt, miközben is felnézett rám.
-    Jó áll neked. – ’ A pingvin találóbb’ gondoltam magamba és csak megköszönve a bókot, alaposabban szemügyre vettem a ruházatát.
Bár az anyag fekete volt, mégis nagyon jól látni engedte barátom széles mellkasát, kemény hasát és erős karját.
-    Hatalmas borravalókat látok a jövődben. – megkötötte, majd szemét összehúzva kérdőn nézett rám, míg az ujjammal elindultam fölfelé a gatyájától. - A fekete nem rossz szín, bár az hogy egy kicsit szűk rajtad, az nem vitás. Kiemel belőled sok mindent. – a nyakától felsimítva megérintettem az ajkát, melyet bekapva el is nyelt.
A bőröm izzani kezdett, ahogy a nyelve kalandozva játszott rajta, mely olyan képeket vetített elém, melyek egy másik testrészemet kellően felélesztettek.
Szemeivel látva a reakciómat elmosolyodott, majd lassan kiengedte az ajkai közül és olyan közel hajolt hozzám, hogy az arcomon éreztem meleg, szenvedéllyel fűtött hangját.
-    Én pedig sok ilyet látok a közel jövőben. – orrunk összeért, melytől a szája kellemesen izgató távolságba került. – A ruháról pedig annyit, hogy a tiéd jobban tetszik. – ajka, mint egy éhes vad úgy csapott le rám, megbolondítva ezzel minden érzékemet.
Amikor pedig véget ért, fel sem tűnt, hogy már kiléptünk az öltözőből, ő pedig elengedve a kezemet elindult a másik irányba. Csak mikor eltűnt a kanyarban, akkor jöttem rá, hogy már rég az étteremben kéne lennem.
Lényegében nem késtem el nagyon, viszont a főnököm nem így gondolta. A többiek már az asztaloknál vették fel a rendeléseket és a konyha között vitték a tálcákat, szolgálták ki a vendégeket, amikor is beléptem. A felettesem meglátva, szó nélkül odajött és a kezembe nyomta a kötényt és a jegyzettömböt rajta egy tollal.
Látva, hogy még mindig ott állok előtte, fejével az asztalok felé intett, szeme szinte már villámokat szórt, ahogy tekintettünk összeakadt egy pillanatra. De hirtelen visszafordultam a nevem hallatán.
-    Ha végeztél és mindenki elment már, akkor kérlek, söpörj fel mindenhol, illetve moss is fel. – bólintottam egy nagyot és folytattam az utamat, miközben azon járt az eszem, hogy biztosan erre vágytam-e, mikor igent mondtam Phoebenek.
Az asztaloknál magyar, angol és német vendégek váltogatták egymást. Bár nyelvérzékem soha nem volt a helyzet magaslatán, azért le tudtam írni és megérteni, hogy mit szeretnének. Ha valamit pedig nem hallottam-e meg vagy nem tudtam értelmezni, visszakérdeztem, a külföldi pedig mosolygó arccal ismételte meg.
A rendelés felvétel egyszerű, tálcákkal a kezemben egyensúlyozni már nehezebb dolog volt. Az asztal és a konyha közötti útszakon végig imádkoztam a jó Istenhez, hogy le ne ejtsek egyet sem. A nagy forgások közepette pedig már ez a félelmem is elmúlt a végére. A lábam sajgott a sok állástól, mindkét karom izomlázzal küszködött és az utolsó munkatársam lelépése után kezdődött meg a második műszakom.
A székek mindegyikét feltettem és csak utána kezdtem felsöpörni, aztán felmosni, mindezt meg téve a konyhában is. ’ Legalább a mosogatás nem maradt rám’, mosolyogtam magamban, végignézve a tányérokon a szárítóban. Visszarendeztem a székeket, majd végezve mindennel lekapcsoltam a villanyt.
A szememet is már alig bírva nyitva tartani úgy döntöttem, egyenruhámat magamon hagyva indulok a szobánk felé. Éjjel kettő óra volt, amikor bedugtam a kulcsot az ajtóba és elfordítottam. Egy szobás volt, két egymás melletti ágy, ami össze volt tolva. Mellettük két éjjeli szekrény, a baloldalon még egy kis hűtőszekrény is volt.
A másik oldalon egy falba épített szekrény és egy ajtó mely mögül vízcsobogás zaja szűrődött ki. Az ajtó felőli ágy szélén megláttam barátom fekete ruhadarabjait összehajtogatva. Kigomboltam az ingemet és vele együtt a csokornyakkendőmet is.
-    Szia! Megjöttem. – az inget ledobtam az ágyra. – Hulla vagyok. – és ezzel a lendülettel zuhantam a fehér ágyneműre, ami olyan jó puha volt, hogy úgy éreztem örökké így tudnék maradni.
A szememet lehunyva kezdtem átadni magam a pihenésnek, mikor meghallottam, hogy víz nem csobog tovább és nem sokkal később kinyílt az ajtó. Lépéseket hallottam, majd elfordítva a fejemet Dylant láttam meg, ahogy a hűtő előtt guggolva kivesz belőle egy vödörnyi jeget, benne egy pezsgővel.
-    Elhoztam. – felült az ágyra mellém, a vödröt pedig lerakta mellé. – Gondoltam megünnepelhetnék az első közös nyaralásunk, első napját. – a szememet kinyitva elmosolyodtam és ránéztem.
-    Csak nem le akarsz itatni már az első napon? – felnevetett, én pedig megpróbálva felkelni nyögtem egy nagyot. –  Minden sejtem tiltakozik az ellen, hogy innen elmozduljak. – a vödröt letéve az ágy elé, közelebb gördült hozzám.
Barna szemei olyan áhítattal meredtek rám, melyektől már is mosolyogni támadt kedvem. Homlokomon lévő egyik tincsemet megfogva játszani kezdett vele. Csak azt érintette, mégis úgy éreztem, hogy ezzel az egy mozdulatával is már a testemet átjárja az elektromos feszültség.
Éberebb voltam abban a pillanatban, mint mikor bejöttem, de a fáradtság ólomnehezékként nyomott le az ágyra. A csend sokáig elnyúlt, mindkettőnk belefeledkezett a mi magunk alkotta kis világba, figyeltük az apró rezzenéseket, melyek még közelebb húztak minket egymáshoz. Aztán végül eszembe jutott valami.
-    Találkoztál Phoebevel? – egy kis gödröcske jelent meg a szája sarkában, mikor megszólalt, úgy hogy ujjával még mindig játszott a hajammal.
-    Igen. Láttam Nickkel, ahogy kezdtek egyre jobban összemelegedni a folyosón. – meglepettnek kellett volna lennem ezen, mégis ismerve barátnőnk kapcsolatainak viharos és szenvedélyes kezdeteit, már elfogadtuk így.
De mielőtt még többet tudhattam volna meg róluk, barátom lemászott az ágyról, hallottam, ahogy megfogja a vödröt és másik oldalamon állt meg.
Izgatottan vártam, hogy mi fog történi, mire hirtelen valami nagyon hideg került a hátamra. Majd megszűnt és a helyére Dylan forró ajkát éreztem meg.
-    A pezsgőt meg ihatjuk később is. – és már tudtam, hogy egy jégkockát tett újra csak most sokkal lejjebb. – De a jég sajnos nem tart ki olyan sokáig. – levette, kezével a vizet finoman a bőrömbe simította.
-    Használjuk ki. – csak bólogatni voltam képes, mikor a szája mellett, a nyelvével finom köröket írt le ott ahol eddig a jég volt.
Az egész testem kezdett apránként feléledni, először jött a fagy, aztán a lelkemet is lángba borító forróság. Kezemmel alám nyúlva kigomboltam a nadrágomat, melyet barátom lesegítve rólam a földre került. Az útja során pedig elérve a bokszeremet, azt is lehúzta, velük együtt a cipőm és a zoknim is ott végezte.
A derekamnál a jégkockát megfogva végighúzta mindkét lábszáramon, egészen a lábujjaimig, gondosan kikerülve a fenekemet. Lassú volt, mégis imádtam ezt a telített várakozást. A kocka közben annyira megolvadt, hogy könnyedén becsusszant a két farpofám közé, éppen a kapuba. Fagyos fuvallatként söpört át végig rajtam, majd ahogy jött úgy váltotta fel egy ennél még jobb dolog. A jég ott volt, mikor Dylan az ujját betéve finoman mozgatni kezdte, szájával pedig egyre feljebb mászott rám.
Az impulzusok százával rohantak végig rajtam, az ágyékom emelkedésével pedig már kész lettem volna meg is adni magam neki. De ő nem hagyta, rám mászott, és ahogy csókjai egyre magasabbra törtek fel, úgy az ánuszomban is keményebb behatolásnak lehettem tanúja. Sóhajaim, egészen a nyögéséig fajultak el, az ágyról már rég legurultam volna, ha Dylan nem tart meg. Már a nyakamnál járt, fel a tarkómig, aztán a fülemet, arcomat, míg megtalálta a számat. A fáradságot kiűzve belőlem, már csak rá tudtam gondolni, és hogy minek van még rajta az a hülye törölköző.
A kezem megindult az anyag felé, melyet érezve, meg akart állítani, mire én megharapva az alsó ajkát, maradásra késztettem. Elmosolyodott és lágy morgás szabadult fel belőle, miközben a lepel földet érve átfordultam és ő pedig fölém tornyosulva nézett le rám.
-    Szóval már nem vagyunk fáradtak? – valahonnan a kezébe került egy óvszer, melyet most felém mutogatott.
Megharapva az ajkamat, felültem és kikapva a kezéből kibontottam. Már rá akartam húzni, de felnézve rá megfogtam és finoman játszani kezdtem vele. Oda-vissza csináltam, elérve, hogy ő is ugyanúgy nyögjön, ahogyan én a jégkockával. Aztán megálltam, és a számba kapva végignyálaztam és csak azután húztam rá.
-    Melletted soha nem érzem, hogy fáradt lennék. – beengedtem az ölembe, ő pedig lassan beillesztette. – Érted bármeddig képes vagyok túlórázni. – éreztem, hogy teljesen bennem van, melytől már az egész világ tudomására akartam hozni, ezt a páratlan érzést, melyet végül Dylan száján keresztül adtam tovább.
-    Akkor hát, kezdődjön a nyár. – elmosolyodtunk, ő pedig minden percét kiélvezve gyengéden hatolt belém minden egyes lökésével.
De mikor már egészen az őrület határáig vitt el, akkor a vállába markoltam, a fülét harapdáltam, hogy csak értésére adjam, mit szeretnék. Kemény ajka, mint a mágnes úgy tapadt a számra, éreztetve velem mindazt, amiért idejöttünk.
A szenvedély mámorában testünk teljesen egymáshoz simulva feküdtünk a gyorsuló nyomások alatt. Míg nem barátom elélvezett, beleremegve az én testem is a gyönyörébe. Izzadt homlokát a fejemhez szorítva elmosolyodott. Heves lélegzését ambróziaként szívtam magamba, melytől megragadva a kemény férfiasságomat a fenekéhez érintettem, majd egy ujjammal kényeztetni kezdtem odalenn.
-    Ki szeretnék valami újat próbálni. – barátom az egész teste megfeszült az érintésemre, mélyebben voltam benn. – De csak ha te is akarod? – a válasz gyors volt és érthető, a kezemet a fejem fölé tette, miközben az ajkamat a birtokába vette.
Elővettünk egy újabb óvszert, melyet ugyanolyan közjátékkal, csak ő nem vette a szájába, ráhúzta, majd segítve neki lassan ráhelyezkedett. Az első reakció egy hangos nyögés volt, ahogy teljesen rajtam volt, majd finoman mozogni kezdett. Bár kezemmel meg akartam érinteni a testét, ő megállítva benne visszatolta a fejem fölé mosolyogva. A rugózása hevesebbé vált, én pedig nem tudtam betelni a látvánnyal.
Izzadt, izmos teste felettem lovagolt, melynek minden részéről oldalakat tudnék írni, mégis ami eljuttatott a legvégső gyönyörig, az más volt. A tudat, hogy a szívét nekem adta, én pedig neki. Hangosan, beleremegve az egész testem, adtam tudtára, hogy elértem a mennyet és most alá szállok a földre. De nem így lett. Ledöntve az ágyra most én kóstoltam meg ajkait, melyek gyengéd szeretettről meséltek nekem. Leszedtem az óvszert és kidobtam az ágy melletti kukába, míg Dylan kibontva pezsgőt öntött mindkettőnknek.
-    A nyárra – mondta ő.
-    Ránk – megcsókolt, kiittuk minden cseppjét, a többit pedig visszaraktuk a hűtőbe, aztán pedig meztelenül összebújva aludtunk el.
A mennyekben voltam és úgy éreztem, hogy örökké itt tudnék maradni.
De a reggel beköszöntött és egy vidám, szórakoztató napnak néztünk elébe. Kinyitva a szememet, egyből felé pillantottam, egy tincs kilógott a többi közül. Visszarendeztem, majd onnan az ujjammal lefelé kalandozva végighúztam az arcán. A szemöldöke vonalán, az orra mellett, rózsaszín ajkát is érintve egészen le az álláig.
’ Még egy örökkévalóság is kevés lenne melletted.’, elmosolyodtam és óvatosan kikelve az ágyból, bementem a fürdőbe. Magamra engedtem a vizet, élveztem a kellemes langyos zuhatagot a bőrömön. A tusfürdőért akartam volna nyúlni, amikor a hátam mögül kikapták a kezemből. Meg akartam fordulni, de ő visszafordított és elkezdte behabozni a hátamat. Amikor kész volt lejjebb ment, elidőzve minden részemnél, amely figyelmet kívánt. Közben sem tudva uralkodni magamon sóhajtoztam.
Aztán megfordított és ott is alaposan behabozott. Dylan szemét kerestem, de ő olyan intenzitással figyelte a testem reagálását az érintésére, mint ha a legizgalmasabb dolgot találta volna meg az életében. Végezve le akarta mosni rólam a zuhanyzó fejjel, de én kikapva a kezéből a tusfürdőt, most én kezdtem el őt kényeztetni. Elől és hátul is, minden egyes részét óvó nagy gonddal viseltettem. Mikor pedig már elégé szappanosok voltunk, akkor álltunk alá a zuhanyfejnek.
Még a víz könnyed csobogását sem hallotta meg szívem vad dobogásától, ami barátom jelenlététől egy percre sem tudott lassítani. Csókja tűzijátékszerűen robbant fel, apró darabokra szedve szét és ott a zuhanyzóban a karjai közt újra önmagammá válni. Beletúrtam a vizes hajába, erősen megrántottam felém, melytől finom morgás tört fel belőle és a zuhanyzó falának döntve még szenvedélyesebben, tüzesebben égette meg az ajkamat.
Elmosolyodtunk és ott a vízfalon át barna szemeinek csillogását meglátva, már alig vártam a mai napot. Elzárva a vizet kiléptünk és derekunkon törölközővel elkezdtük kikeresni a fürdőnadrágunkat a bőröndből. Nem tudtam, nem betelni vele, ráadásul mikor felhúzta a fekete, szélén rövid zöld csíkos gatyáját, leginkább az jutott eszembe, hogy hogyan fogom kibírni a napot.
Mert bármennyire próbáltam, csak arra tudtam gondoltam, hogy lehúzom róla és végig csókolgattam tettől talpig. Észre sem vettem, hogy már engem nézett, kezemben a gatyámmal, a törölköző elején egy nagy dudorral álltam ott. Csak azt vettem észre, hogy mosolyogva közelít felém, de még mielőtt hozzám ért volna kopogtak az ajtón. Egymásra néztünk, a hang pedig egyre erősödött.
-    Azt hiszem ki kéne nyitni az ajtót? – ledobtam az anyagot és már bele akartam bújni a fürdőruhámba, amikor útközben a keze megállított az anyag feljövetelét.
-    Igen. Kéne. – a gatyáról felkúszót a combon és a lábam belső oldalán simított végig. – De szerintem még tud várni egy kicsit. – az ágyékom körül ment és éppen a férfiasságomat érintette meg, amikor meghallottuk barátnőnk hangját.
-    Hé, fiúk ne most játszatok egymással! Lesz még elég időtök egész nyáron kitanulmányozni a Káma szútra minden formáját. – ezen elnevettük magunkat, én felhúztam fürdőruhámat, míg Dylan a törölközőket szedte össze.
Majd kilépve a szobából, Phoebe mosolygó arca és Nick meglepett képe nézett vissza ránk.
-    Akkor hát irány a wellnes! – bezártuk az ajtót és követve az izgatót vezetőnket, elindultunk megismerkedni a hotel minden élményével.
A wellness állt egy kinti és benti részből. Bent szaunák, masszás szobák, jakuzzi medence, és egy medence, melybe két féle csúszda is belement. A szélén pedig egy bárpult volt, amelyet barátom említve is ott dolgozott tegnap.
Kint pedig egy hullám és egy úszómedence volt. Phoebe elhozva az étteremből a reggeli adagunkat, kimentünk és elfoglalva négy napágyat leültünk enni. Ekkor kérdezett rá Nick, amire már indulásunk óta kíváncsi volt.
-    Szóval ti… – nézett mind a kettőnkre, majd folytatta – Melegek vagytok? – elgondolkodtam és rájöttem, hogy sosem mondtuk ki még ezt.
Vagyis az én esetemben lehetséges, mert még egy nővel sem voltam, viszont barátom helyzetében, nem tudtam őszintén megmondani. Bevillant a suliban történt csók esett is, ami végül jól alakult, ’ De talán, csak azért mert én is ott voltam. Bulin és azután is én voltam az, aki az újdonság volt, egy még fel nem térképezett újfajta kapcsolat lehetősége. Mégis emellett úgy érzem, hogy mintha elszakítottam volna egy olyan részétől, ami a nőkhöz vonzódik. És talán még mindig így lenne?’
Barátomra néztem, aki nagy némaságba burkolózott, így hát próbáltam menteni a menthetőt.
-    Szeretjük egymást. – ránéztem és mosolyát látva, tudtam, hogy jó irányba tereltem. – És most, legalábbis én úgy érzem, hogy ennyi elég is nekem. – átölelt és egy puszit nyomott az arcomra, miközben próbáltam újra a reggelire koncentrálni.
’ Igen, még most elég. De azzal, hogy kerülgettem a témát velünk kapcsolatban, az még nem megoldás. Előbb utóbb, úgy is valami lesz.’ Sajnos a tapasztalatom az súgta, hogy ez mindig túlkésőn történik meg. Tovább majszoltuk a szendvicseket, közben pedig próbáltam a gondolataimat visszaterelni a mai napra, mely most csak a szórakozásról fog szólni. ’ Én pedig szórakozni akarok’, ami végül így is lett.
Kipróbáltuk mindkét csúszdát, a hullám medencében sikongattunk, napoztunk, úszó versenyt tartottunk és egy könnyed italozás után beültünk a jakuzziba. Egy ideig még ott is maradtunk, de mikor Phoebe és Nick egyre jobban összegabalyodtak, akkor mi felmentünk a szobánkba. Átöltöztünk majd Dylan a csatornákat váltogatva keresett valamit, míg én folytattam az írást. Többször is próbálkozott, de én csak némán mosolyogtam felé.
Nagyjából az első hét is így telt el, vagy a hotelben pancsoltunk, illetve lementünk a tengerhez vagy megnéztük a várost. A munkába pedig egyre jobban belejöttem és nem egyszer láttam, hogy a főnököm arcán elégedettség tükröződött. A szobák takarítása közben pedig Phoebevel jókat nevettünk és megosztottuk egymással a szobákban látott eseményeket.  Kis szüneteimben meglátogattam Dylant a bárpultnál, mégis a legjobb az volt, mikor úszómesterként dolgozott, izmos felsőtestén a víz csöppek megcsillantak a napfényben.
Többször láttam, hogy pár lány odagyűlt köré és beszélgetést kezdeményezett vele, melyen csak jót mosolyogtam, viszont ezeket nem osztotta meg velem. Egy kicsit zavart, viszont  a munka és pihenő napok élményei mellett el is feledkeztem ezen gondolataimról. Majd a hétvégén, a parton egy hatalmas bulit rendeztek, melyet egyikünk sem akart kihagyni.
Egy sima mintás póló, rövid farmer, míg Dylan kék hullámos fehér inget vett fel, melyet mikor begombolt, én azon nyomban levettem volna róla.
Remélve, hogy az este így is fog végződni. Lementünk négyen a tengerhez, ahonnan is már jó hangosan szólt a zene. Egy fehér sátor terült szét a dj pult fölött, melynek két oldalán nagy hangfalak ontották magukból az electro dallamot. A táncparkettet színváltozó lámpák világították be, ami maga a homok volt, mi pedig beléptünk az éppen táncolók közé. Négyen voltunk, aztán egy kicsit távolabb álltunk meg egymástól, hogy párosan legyünk. Barátom előtt táncoltam, míg nem a kezét a fenekemre téve magához húzott.
Csábos mosollyal az arcán ő volt a legszexibb pasi a világon, ’ Aki csakis az enyém’, majd megcsókoltuk egymást. Még szorosabban ölelt át, melynek kapcsán megéreztem, hogy milyen kemény is odalent. Finoman megindult a kezem a felsőtestén lefelé, míg nem valaki közénk nem táncolt. Hosszú göndör haja előttem lobogót, ahogy a zenére mozgott és már a következő pillanatban a barátomat csókolta.
Ledöbbenten, szóhoz sem akartam jutni, a lány karjával körbefonta a nyakát, Dylan keze pedig megindult a hátán. ’ Miért nem löki el magától?’, nem volt időm ezen gondolkodni és a lányba kapaszkodva elhúztam tőle. A szemünk találkozott, arcán nagy mosoly jelent meg és már belém kapaszkodva tapadt a számra. Követelőző volt, akár csak a barátom, de az ő az ajka sokkal lágyabb és puhább volt. Éreztem, ahogy a testem reagál rá, de erőt véve magamon elszakadva tőle hátrébb léptem.
A lány szájába harapva végignézett rajtunk és egy csókot dobott mindkettőnknek, barna szemei, mint egy-egy darab ékkő csillogtak a fényben. Aztán már nem is láttuk, a tömeg hullámzása elnyelte és eltűnt.  Ezután Dylannel egymásra néztünk, megkerestük Phoebeket, akik éppen nagyon el voltak foglalva a testük pattanásig való feszítésében.
Így szó nélkül eljöttünk a buliból és visszamentünk a szobába, de még ott is hallgatagon öltöztünk le. A nadrágomat gomboltam ki, amikor már nem bírva tovább odamentem hozzá. Az ágyon ült és a telefonját nézte, tudtam már jól, hogy ez az jelenti nála, hogy kínosan érzi magát, de nem akartam annyiban hagyni.
-    Nem lökted el magadtól. – csak egy pillanatra nézett fel, de még akkor sem a szemembe.
-    Csak egy csók volt. Semmi több. – a hangja annyira halk volt, mint még soha, tele volt kétséggel és talán egy kicsi haraggal is.
Át akartam ölelni és megmondani neki, hogy minden rendben van és felejtsük el az egészet, viszont nem tudtam kiverni a fejemből, ahogy a keze a hátán volt. Aztán eszembe ötlött, ’Én őt választottam, de talán ha én nem vallom be részegen, hogy mennyire oda vagyok érte, talán akkor is itt lennénk, együtt?’ Láttam az arcán, éppen harcol belül, ő, is mint én, össze volt kicsit zavarodva a történtektől. Így hát nagy levegőt vettem és eléje térdelve belenéztem a szemébe.
-    Nekem igen is fontos dolog. – megfogtam a kezét, erre már felnézett. – Tőled kaptam az első és egyetlen csókomat az életemben. Ezt pedig soha nem tudom elfelejteni és nem is akarom. – szipogni kezdtem és éreztem, ahogy a szemeim könnyel telnek meg, ’ Ah, fenébe, csak nem kezdek le pityeregni emiatt?’
Fújtam egy nagyot, miközben láttam, hogy Dylan döbbenten figyelt engem. ’ Csak remélni tudtam, hogy a szavaimtól, nem pedig, hogy milyen gyenge vagyok. ’
-    Én tudom, hogy téged akarlak. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ha lenne választásod, akkor is engem választanál-e? Vagy éppen egy lányt? – kitöröltem a szememből és folytattam. – Nem akarom elvenni tőled a lehetőséget. Szeretném, ha boldog lennél. – megszorítottam a kezét. – Mert akkor én is az vagyok. – elmosolyodtam, mire Dylan hirtelen ledöntött a földre és felettem fekve nézett bele a szemembe.
-    Azóta az este óta, csak te jársz a fejemben. – ujjával végigsimított az arcomon, majd egy pillanatra megérintette az ajkam vonalát. - És, hogy én lehettem neked az első csókod, az számomra mindennél többet ér. – gyengéden megcsókolt, magamba szívtam kellemes illatát, mert éreztem, hogy már nem sokáig tehettem. –  De igazad volt. Nem csak egy csók volt és én már teljesen megadtam volna neki magam, ha nem húzod el tőlem. – megérintettem, erre ő gyorsan felállt, én pedig követve figyeltem, ahogy elkezd összepakolni.
-    Hová mész? Phoebekhez? – nem-t bólintott, mardosni kezdett a szívem, mely azt súgta nem szabadna elengednem.
-    Az egyik munkatársam említette, hogy van egy szabad ágya, majd ott leszek. – behúzta a bőröndjét és még mindig nem nézett rám. – A szoba 220A, a második emeleten van. – hangja hidegen csengett, és mikor láttam, hogy kilép az ajtón, majd becsukja, leültem az ágyra és csak néztem meredten előre.
A könnyeim némán hullottak, én pedig reméltem, hogy holnap minden jobb lesz.
Rá kellett jönnöm végül valamire. Az élet nem így működik.