Nyár, szerelem és egyéb másnapok 1. rész

A parton ültem és csak néztem a tengert. Nem a mi helyünk volt, még csak nem is hasonlított rá, mégis jó volt itt lenni. A meleg fehér homok és a lábamat nyaldosó víz kellemesen elringatott. Azt hittem képes leszek itt összeszedni a gondolataimat, de mikor az ujjamon lévő gyűrűre néztem, újra átjárt a kétely. Megfogva húzogatni kezdtem és a rajta megcsillanó a felkelő nap fénye, Dylant juttatta eszembe. Számomra mindig is ő volt, csak kicsit több idő kellett, hogy erre rá is jöjjek.
Most meg azon gondolkodok, hogy vajon képes leszek-e tovább is menni vele ezen az úton. A szemem újra a tenger felé fordult, várva a választ, amelyet én már régóta érzek, csak még nem mondtam ki.
’Ő se mondta ki.’, fogalmazódott meg bennem, mégis a kezemre nézve tudtam, hogy már meghozta a döntését. ’És én vajon jól fogok-e dönteni?’ Magam elé képzeltem, visszagondoltam minden egyes percre melyet vele töltöttem és csak egyszerűen egy szó volt az, amivel leírhattam.
’ Boldogság’, melynek jelentését csak is igazán vele tudtam megismerni. Lépésekre lettem figyelmes a hátam mögül, én pedig magamban eldöntve a kérdést felálltam és megfordultam. Egyetlen szó és talán örökre megváltozik minden.

De még mielőtt folytatnám, szeretném, ha megismernétek az egész történetet.
Onnan kezdeném, hogy a nagyközönség előtt felvállaltam a szerelmemet, Dylan meg én pedig most már hivatalosan is együtt voltunk. Terrának pedig köszönhetően nem sokkal ezután már az egész iskola tudta. Hétfőn belépve az épületbe, minden szem ránk szegeződött.  Rájuk sem nézve szorosabban kulcsoltuk át az ujjainkat és kéz a kézben mentünk a szekrényünkhöz.
A lányok bár kicsit meglepődve és homlokukat ráncolva súgtak össze, azért volt még egy pár pillantás, melynek középpontjában szerelmem hátsója szerepelt. De ami leginkább elszomorított azok a csapattársai voltak. Intett nekik, bólintott egyet féléjük még beszélgetést is próbált velük kezdeményezni, ennek ellenére szó nélkül tovább mentek. Még aznap eldöntöttem, hogy ezt nem fogom hagyni. ’Én megtaláltam mellette önmagamat, most pedig segíteni fogok neki, abban, hogy az is maradjon.’ Dylan kerülte a témát és inkább csak velem foglalkozott. Ami be kell vallanom nem bántam, mégis mikor belenéztem a szemeibe, láttam, hogy hiányzik neki.
Azaz élet, melyről lemondott miattam, hogy együtt lehessünk, melyet ideje volt viszonozni. A testnevelés órán legtöbbször a kispadról szoktam figyelni a kosárlabda mecset és így is tettem, egészen a térfél cserénél, ahol is jelentkeztem játékosnak. Az első körben barátomat figyeltem, ahogy próbál labdát szerezni, vagy a többiekkel összedolgozni. Egyetlen egy passzt sem kapott és senki nem kapta el a labdaátadását. Így hát megkértem a tanárt, hogy hagyjak száljak be Dylannékhez, melyre csak bólintva egyet, már is helyet cseréltem egy másik játékossal. A játék indulásával, ahogy hozzám került a labda átpasszoltam a barátomnak és így egymással összedolgozva sikerült pontot szereznünk. A csapat többi tagja arcán az eddigi megvetés kezdte átvenni a játék örömét. A következőekben mind a ketten másoknak is átadtuk a labdát, melyet el is kapva, sorra dobtunk kosárra. Az állást megfordítottuk és végül győztünk.
Kezet fogtunk az ellenfelünkkel, majd mindenki mindenkivel. Nem volt nagy éljenzés, sem nagy ujjongás, de az, hogy Dylant megölelték és öklözött a csapatával, az mindent megért számomra. Még az öltöző felé hallottam is, ahogy a sportról kezdtek beszélgetni és említettek még egy pénteki bulit is. Tudtam, hogy amit tettem, az nem sok, de úgy gondoltam, ’ Kezdetnek ez sem rossz.’ Mielőtt még beléptem volna a többiekkel a szekrényekhez, barátom megfogta a vállam és maga felé fordított. Egy ideig csak néztük egymást, elmerültem a gőzölgő csokoládé színeiben, éreztem, ahogy az egész testemet átjárja a melegség. Az ajtócsukódásra fordultam el, majd mikor visszanéztem barátom hevesen megcsókolt.
Levegőt venni is elfelejtettem közben, annyira átadtam magam követelőző érintésének az ajkamon. Kezei az arcomra kúsztak fel, a csók végén hallottam meg, hogy mennyire liheg, melyen jót mosolyogtam. Homlokát az enyémhez nyomta, pillantásában megláttam és még mielőtt szóltam volna bármit is, ő kimondta.
- Köszönöm. – mire most én kezdeményezve egyesültek az ajkaink.
Gyengéd voltam, ő pedig kemény, én szelíd, míg barátom maga a vadság, így játszottunk, míg meghallva a csengőt megálltunk. Felnevettünk, ujját végigvezette a számon, szép lassan, míg én a pólója alá nyúlva végigsimítottam a bőrén. Éreztem, ha még egy pillanatig folytatnánk ezt, akkor a következő már az lenne, hogy a ruháink a földön lennének, míg meg rajtuk, egymáson.
Az ujja már a számban volt és én kész voltam kicsit játszani vele, mire én inkább megfogva puszit nyomtam rá. Ezt végig figyelve láttam Dylanen, hogy neki is éppen ezen járt az esze. Barna szemeiben a vágy sötéten felcsillant, de még mielőtt utat engedtünk volna neki, a füléhez hajolva belesuttogtam.
- Ma este nálam. – már látni akartam az arcát, hogy milyen képet vág erre, mire eszembe jutott még valami. – A pizsama nem kötelező. – minden egyes szót fülig érő mosollyal mondtam ki, melyet láttam a barátom arcán is.
Megölelt, én pedig magamba szívtam férfias illatát, melytől már is beindult a fantáziám az estével kapcsolatban. Éreztem, ahogy a tincseimmel játszik, melyre felnézve a pillantásunk találkozott.
- Szeretlek. – az esküvő óta jó párszor említette már, mégis mindig mikor kimondja, olyan lenne, mint ha először hagyná el a száját ezek a szavak.
’ Soha nem tudom megunni’.
- Én is szeretlek. – egyszerre hajoltunk egymás felé, csókolóztunk, csak most lassabban, minden percét kiélvezve.
A csengő szó hallatán aztán elváltunk, elmosolyodtunk és az ujjaink szorosan egymásba fonódva lebegett közöttünk, még akkor is, mikor beléptünk az öltözőbe. Az este során pedig az ágyamban aludtunk el, én a vállára hajtva a fejemet, ő viszont átkarolt, a hátamat simogatva hunyta le a szemét. Ezután lassacskán kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba, bár voltak, akiknek kicsit nehezebben ment a feldolgozás, mint például a szüleimnek. Anyám követelőző kérdéseitől elkezdve, hogy miért nem beszéltem velük erről, illetve apám hirtelen megnémulása, amint szóba került a téma.
Nem is igazán Dylannel volt a problémájuk, hanem inkább velem, amiért így kellett megtudniuk az igazságot rólam. Ezért is szántam rá magam, hogy elmesélek nekik mindent a buliról és az azutáni dolgokról.
Megkönnyebbülésként tudhattam be, hogy anyám többé nem vont kérdőre, viszont apámmal még mindig nem jutottam dűlőre. Dylannel sokat beszéltem erről és, rákérdeztem, hogy az ő szülei, hogyan reagáltak kettőnkre. Elmondta, hogy valamiképpen örülnek annak, hogy végül kikötött egy valakinél, de furcsának találják, hogy éppen mellettem.
- Furcsa vagyok? – éppen az egyik közeli vizsgára tanultunk nálam, a fejem az ölében feküdt, amikor felnéztem rá.
Az ujjai játszani kezdtek a hajamban, melytől egészen libabőrös lettem. Lassan, finoman körbe forgatta, majd elengedve úgy is maradtak. A csendben végignéztem az arcán lévő szőke borostán, ajkán, aranyló bőrén, végül a szemébe néztem. Mintha csak megérezte volna, ő is rám pillantott és fölém hajolva megcsókolta a homlokomat.
- Igen. – hangjából sütött a vágy, éreztem a testéből áradó forróságot, és a hajamból a keze a pólóm nyakánál tűnt el. – De éppen ezért szeretlek annyira nagyon. – ujjaival a mellbimbómat simogatta körkörösen, melytől megnyalva a számat halkan felsóhajtottam.
Fejemet még jobban az ölébe fúrtam, melytől megéreztem a nadrágjának nyomódó farkának keménységét. Finoman végigsimítottam rajta, mire az ujjai megragadva morzsolgatni kezdték, a testem megfeszült, majd elernyedt a karjaiban. A mámorból magamhoz térve felültem és ledöntöttem a földre, a lábai közé befeküdve indultam fölfelé. A kezemet végighúztam a meredező emelkedőn egészen a póló aljáig. Rá néztem, pillantásában már csak az ösztönök uralkodtak és én is átadtam magamat nekik.
Felhúztam és a nadrágja peremétől elindulva csókolgattam végig kockás hasát. Minden egyes részét az ajkammal érintve finoman meg is nyaltam, Dylan szemeit le sem véve rólam sóhajtozott. Elérve a mellbimbóit, már ő maga húzta le, adva teret nekem a játékhoz. Mindkét bimbóját gyengéden megharaptam, kezeimmel a testét simogattam, mire barátom már nem bírva tovább át akarta venni az irányítást. Így mikor láttam, hogy felül gyorsan visszatoltam és egész testemmel rámásztam.
A nyakától folytattam tovább, az állát nyaltam meg, míg az alsó ajkát megharapva, már én sem bírva tovább megízleltem. Szomjamat oltottam a csókjában, ő meg az éhségét, hogy végre megkóstolhasson. Közben átfordított, a földet érezve a hátamon szélesen elmosolyodtam és még mondani akartam valamit, de Dylan ezt látva egy szenvedélyes csókkal elhallgatott. A tanulást beszüntetve, a könyvek között, a ruhánkon feküdve simultunk és nyögtünk egymás fülébe. Izzadtan feküdtünk, barátom a fülemet csókolgatta, mely közben belesúgta ötletét apámmal kapcsolatban, én pedig megfordulva megcsókoltam. A hirtelen lendülettől újra én voltam fölötte és ezt ki is használva, az este további részét már én irányítottam.
Egy pénteki napon valósítottuk meg a tervet. Dylan átjött és ahelyett, hogy egyből a szobámba mentünk volna, apámat megkérdeztük lenne-e kedve velünk focizni. Elgondolkodott, de nagy nehezen azért belement és kimentünk a hátsó kertbe. Két fa volt a kapu, melyet én védtem, míg az ősöm és a barátom egymásnak átadva a labdát próbáltak gólt szerezni. Végig a fák között álltam, míg kettőjük közül az egyik mindig velem és ellenem játszott. Apám meg se próbálta elrejteni az örömét, amikor többször gólt rúgott Dylan segítségével, illetve együtt védtük ki a pasim lövéseit.
A játék végén, mindannyian nevetve és kifáradva vonultunk a konyhába frissítőért, közben, míg ittunk apám váratlanul hozzám szólt.
- Beszélhetnék négyszemközt egy kicsit a barátoddal? – erre én csak bólintottam egyet és mondtam, hogy felmegyek a szobámba, ahol is már türelmetlenül várakoztam.
Egy nagyjából fél órával később Dylan mosolygó arccal belépett, én pedig nem bírva tovább várni megkérdeztem.
- Szóval? Miről beszéltettek? Valamit… - barátom csókjával megállított, a szívem pedig erősebb dobogásba kezdett.
’ Mert mi van, ha az apám nem fogadta el és választás elé állít, hogy vagy ő vagy ők? Képtelen lennék dönteni. Mégis úgy éreztem, hogy ha ez következne, akkor a döntésem egyértelmű lenne. Az életet elkezdtem valahol, most pedig talán máshol fogom folytatni.’ Alsó ajkán végighúztam a fogamat, kezei körbevontak és belenéztem a szemébe, melyben nagyon sok mindent látta meg.
Leginkább azt, hogy apám elgondolkodtatta néhány dolgon. Aztán mielőtt még újra megpróbálhattam volna, bele is kezdett.
- Az apád nagyon szeret téged. – mindez más szájából kicsit nyálasan hangzott volna, viszont az övéből csak a tiszteletet tudtam kiérezni.
Ezen mintha elgondolkodott volna egy percig, majd felnevetett.
- Mi van? – böktem meg az ujjammal. – Mi történt oda lenn? És mi ilyen vicces? – a szám mosolyra húzódott, látva barátom jókedvét.
Végül leküzdve a nevetést elmondta.
- Az apád azt mondta nekem, hogy ha bármivel megbántanálak vagy ártanék neked, akkor alaposan szét fogja rúgni a hátsómat. – bólintottam felé, megértve mindezt, aztán közelebb jött, már egyáltalán nem volt távolság közöttünk. – Azt is kérte, hogy mindig vigyázzak rád. – a kezével végigsimított az arcomon, melyre rátettem az enyémet.
- És, hogy tegyelek boldoggá, mind addig, amíg… - a szájára az ujjamat tettem és én mondtam ki helyette.
- Szeretjük egymást. – éreztük a melegséget, a vágyat, de most az nem csapott át semmi többé.
Ott álltunk és néztük egymást, ahogy a kezünk összekulcsolódik. Szemeink a pillanatban megmeredve tekintettünk eggyé vált. Csak anyám vacsorára hívó szavára figyeltünk fel, melyre elindultunk lefelé a lépcsőn. Útközben Dylant visszafordítottam és a falnak döntve megcsókoltam, ahogy ő szokta.
Birtoklón, keményen és szenvedélyesen, mire éreztem, ahogy a szája mosolyra húzódik és hagyta, hagyj, irányítsak most én. Aztán megfogva a kezét levezettem a földszintre és most először nem úgy ültünk az asztalnál, mint két barát, hanem mint két szerelmesként.
Voltak, akik persze ezt még mindig nem akarták elhinni és megpróbálták barátomat visszatéríteni. Számos módszert vetettek be és ez ügyben elismerem, a lányok tényleg kitettek magukért.
Telefonszámokat ragasztottak a szekrényére, képeslapokban kérték, hogy hagyjon el engem, még a rádióban is szerelmes számokat küldtek neki. Mindez azért, hogy visszakapják őt, ami be kell vallanom egy kicsit frusztráló és egyben zavaró is volt számomra. Dylan persze nem akarta megbántani őket, így hagyta, hagyj, ölelgessék vagy puszit nyomjanak az arcára, a gyógyulása érdekében. állították ők. De mégis a legeslegdurvább eset kellett, ahhoz, hogy végül elejét vegyem ennek az egésznek. Az ebédlőben voltunk, Phoebevel, amikor egy fekete hajú telt idomú lány odalépett az asztalunkhoz.
Feléje fordultunk, még barátom rá is mosolygott, gondolva, hogy újabb lapot fog kapni, de ehelyett váratlanul lesmárolta. Elgondolkodtam egy pillanatra, ’ Még soha nem voltam még lánnyal, így nem tudhattam miről maradok le. De az ő esetében más volt. Talán valamiként megfosztottam-e a barátomat ezen vágyaitól? Vagy számára már nem is lényeges, ha mellettem van?’
Amilyen gyorsan történt, olyan hirtelen is ért végett, az össze asztal felől kíváncsi tekintettek fürkésztek minket. Dylan szólni sem bírt a döbbenettől, a lány félénken elmosolyodott, Phoebe pedig alig várta, hogy mit fogok erre lépni. Én pedig belementem a játékba.
- Várj. – barátom arcát magam felé fordítottam. – Hagyj, segítsek. – becsuktam a szemem és finom csókot nyomtam a szájára, de még mielőtt elhúzódtam volna, ő kezdeményezte a továbbiakat.
Ajkának kéjes íze egészen a belsőmig megremegtetett, mely közben egy toporzékoló, megsértett lány sietve távozott az asztalunktól. Phoebe jót nevetett, mi pedig már nem is foglalkozva az ebéddel csak is egymásra vágytunk. Melyet persze végül a csengő megszakított, de nem bántam, mert az este mindent bepótoltunk.
Ilyenkor és még jó sokszor is, amikor „elkapott minket a hév”, nem igazán törődtünk a másnapra való tanulással.
Inkább egymásról szeretünk tanulni, Dylan testének minden részét megismerni és, hogy az érintése, mely pontomon okoz maradandó eksztázist. El kell ismernem, neki sokkal könnyebben ment, amit egy kicsit sem bántam, mert tanultam tőle új dolgokat is.
Egy apró mozdulatára az egész testem ellágyult, míg a következő rá már robbanásig feszültem.
Neki is voltak ilyen pontjai, az izmai megkeményedtek és hallottam lassú, visszafojtott lélegzését, ahogy az ujjammal érintettem. De még mielőtt tovább mehettem volna, ő már fölém kerekedett és utat engedtünk a vágyainknak. Ezek az esték után szoktuk igénybe venni Phoebe segítségét.
Ha legjobb barátunk nincsen, azt hiszem többszörösen is megbuktunk volna pár tantárgyból. Érezhettem volna bűntudatot, mert elhanyagolom a tanulást, nem készülők fel az órákra és akkor mi lesz velem a jövőben, ha így folytatom. Mégis a tudat, hogy Dylan most már az életem része, valami oknál fogva, csak az foglalkoztatott, hogy mi velünk mi lesz. Persze barátnőnk tanácsára az év vége felé visszafogtuk magunkat és felhoztunk a lemaradásunkat. Ilyenkor volt, hogy külön aludtunk, melyet a hétvégék alkalmával nem állandóan, viszont nagyon intenzíven bepótoltuk.
Az együttlétünk alatt sok mindent megtudtam barátomról, ahogy éppen ő is rólam. Szeret barkácsolni, megjavítani dolgokat, ennek ellenére az ezzel járó rendetlenség nem nagyon zavarta.
Egy polcot segített felszerelni a falra, az összeszerelés közben a pólóját ledobta magáról, melynek látványa miatt elégé nehéz volt a kérdéseire koncentrálnom. Aztán mikor egy pillanatra egészen belemerültem a bámulásába, arra lettem figyelmes, hogy nem beszél már. Arcán széles mosollyal érdeklődött láttok-e valamit, ami nagyon beindította a fantáziámat. Erre elpirultam és inkább a kezébe adtam a szögeket, ő pedig jókedvűen kalapált. Végezve mindennel elkezdtem a romokat összetakarítani, míg nem Dylan letolva a nadrágját hátra nézett.
- Csatlakoznál? – kezemben a szeméttel, koszosan és izzadtan térdeltem a földön, miközben a pasim meztelen fenekét figyeltem, ahogy eltűnik a fürdőszoba ajtó mögött.
Amit tudtam gyorsan összeszedtem bevágtam egy szatyorba, és ahogy voltam ruhástul beléptem a zuhanyzóba. Éppen a hátát akarta megmosni, amikor a kezemmel megállítottam. Ő meg akart fordulni, mire a karját előredöntettem a falnak, a füléhez hajolva suttogtam.
- Rád fér egy kis kényeztetés. – elővettem a szivacsot, beszappanoztam és amilyen lassan csak tudtam végighúztam a háta bal oldalán, míg elölről kezem a bőrén, az ágyéka fölött körözött.
Ahányszor csak lejjebb mentem éreztem, ahogy megfeszül az egész teste, a víz hőfokához képest az egész bőre izzott a tenyerem alatt. A hátáról leérve finoman végigsimítottam a fenekén, melytől finom sóhaj szökött ki belőle. Ezt folytattam végig, közben többször is meg akart fordulni, de nem hagytam most magam, én akartam irányítani. Addig-addig téve ezt, míg a háta már elégé szappanos lett, elől pedig tettre készen állt. A zuhanyzó fejjel végighaladtam minden részén, hogy biztosan nem maradjon ki egyetlen egy rés sem. Elzártam a vizet, kiléptünk a fülkéből, kezével már nyúlt volna a törölközőért, viszont én még nem végeztem.
A ruhámból apró cseppek este a földre, miközben Dylant körbejárva alaposan megtöröltem mindenét, a lábától elindulva egészen a feje búbjáig. Láttam rajta, ahogy próbálja visszafogni magát, hogy rám ne vesse magát, leginkább akkor éreztem önuralmának a szélén, amikor a férfiasságát vettem kezelésbe. Vicces volt nézni ilyen állapotban a barátomat, persze én sem voltam kevésbe beindulva. Barna szeme mély sötéten csillogott tele sötét ígéretekkel, melyeket ezután biztosan be is fog hajtani rajtam.
Mosolyogva figyeltem minden rezzenését, melyet ő is látva, tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni ezt. Végül a haját megtörölve kivette a kezemből és a földre dobta, majd a falhoz szorítva hevesen megcsókolt.
Éreztem a belőle sugárzó erőt, hogy abban a pillanatban széttörhetne ott helyben, majd a végén egyesével összerakna, míg már mind a ketten a földre hullva éreznénk a testünkből áradó lassuló izzást. De nem tette meg, uralkodott magán, amennyire csak képes volt rá. A fülemhez hajolva suttogta bele, mint tenne velem a zuhanyzóban, kiemelve a szivacsot benne. ’ Az életben nem tudtam már másképp gondolni rá, csak, úgy, ahogy leírtam nekem. Mindig belevörösödtem, ahogy végigjátszottam a fejemben.’ A pillanat hirtelen elmúlt, ahogy anyám hangját meghallottam a túloldalról.
- Minden rendben van odabenn? – tekintettem Dylan meredező farkára siklott, mely a vizes pólómat bökdöste.
Barátom mosolyogva figyelte, hogy mit fogok válaszolni erre, össze is kellett szednem, hogy mit mondjak az állapotomban.
- Igen.  – fejét az enyémhez döntve bólintott, ajkáról leolvasva tolmácsoltam az anyámnak. – Mindjárt kijövünk. A szobámban leszünk. – ha a szemeivel képes lett volna, akkor ott helyben felfal engem, végignézve rajta, én sem gondolhattam volna másképp felőle.
Vett egy nagy levegőt és elhátrált tőlem, miközben a derekára tekerte a törölközött és a hátam mögé beállva, a ruháival a kezében kiléptünk. Anyám kicsit meglepődött kettőnkön, de csak mosolyogva felénk bement a fürdőbe.
A szobám felé egész végig éreztem a fenekemnél Dylan merevedését, melyre én sem tudtam másképp reagálni. Ahogy bent voltunk barátom becsukta az ajtót, elfordította a zárat, ’Ő szerelte fel, először soknak tartottam, de rájöttem, hogy néha igen is szükség van egy kis bezártságra. Főleg ha ketten vagyunk bent.’
Odaállt elém, szemei már egészen elsötétültek, úgy néztem rá, mint vétkező halandó az istenére. Várva, hogy végre megbüntessék.
Szép lassan levette rólam a ruhákat és ott álltunk egymással szemben meztelenül. Csak az ujját húzta végig a karomon, de már is válaszolt a testem az érintésére. Leért a kezemig, amelyet szorosan megfogott és a fülembe súgva vezetett az ágyamhoz.
- Azt akarom, hogy egész éjjel a nevemet kiáltsad, ahányszor csak szeretkezzünk. – a választ meg sem várva ledobott a takaróra, ő pedig lassan rám hajolva belekezdett.
Ha akartam sem tudtam volna mit tenni, a neve még többször hagyta el ajkamat azon az estén, mint ahányszor meg is történt. Reggelre a torkom kicsit kapart is, de egy percig sem bántam meg.
Illetve imád sokáig aludni, míg én elég korán kelő típus vagyok, emellett még nagyon szeretem nézni, ahogy alszik. Mindig eszembe juttatva a buli utáni reggelt, amikor épp így aludtunk egymás mellett. Ha pedig már kelnie kéne, akkor egy csókkal szoktam felébreszteni, melyre azonnal kinyitva a szemét elmosolyodik. A legszebb pillanat a reggelben, ami csak is a miénk.
Ha polc, akkor pedig számomra a könyvek és az olvasás. Egész nap el lennék velük, átélem a történeteket és egyben tapasztalatokat is gyűjtők. Dylan mellett egy igazi könyvmoly vagyok, ő inkább az internetet szereti, azon is leginkább a legújabb hírekről tudakozódni, vagy éppen megnézi a következő meccsek időpontját.
Ha elkezdődik, akkor félre téve a könyvet én is vele szoktam nézni, ellenben nekem nem sikerült rávennem, hogy elolvasson bármit is tőlem. Voltak pillanatok, amikor a nappaliban voltunk, én éppen belemerültem a legújabb szerzeményembe, míg ő a mobilját nyomkodta. Csak felnéztem a könyvből, azt hiszem az idő miatt, amikor észrevettem, hogy engem figyel. Arcán kiolvashatatlan nyugodtság, vékony mosoly a száján, elnéztem volna bármeddig, míg nem a szemünk találkozva elmosolyodott és újra a képernyőt kezdte nézni.
Visszatértem a szavakhoz, de már az első mondatnál felpillantottam, hát, ha megint ezt teszi és nem kellett csalódnom.
Párszor eljátszottuk ezt, majd nem bírva tovább kérdőre vontam. Az arca mosolygott, viszont a szemeiben láttam, hogy sokkal több van mögötte, mint amit elárul. Egy finom, gyengéd csókkal zárta le a témát, mely akkor elégnek tűnt, közben is arra gondoltam, hogy nem fogom feladni. A repertoárom elég sok színű volt. A szépirodalomtól elkezdve egészen a legkifordítottabb horror történetig. Nehéz volt dönteni és egy pár gyöngyszem kiválasztása után elő is készítettem azokat estére. Egy hosszú több órás nap után és az otthoni tanulás szenvedése végén, örömmel feküdtünk le, ilyen állapotban pedig csak az alvásra tudtunk gondolni.
Dylan felvette pizsama alsóját és egyből magára húzva a takarót, becsukta a szemét. Ellenben vele pólót is vettem, kezemben kis éjjeli lámpámmal és az előre bekészített könyvet, olvasni kezdtem. Nem kellett sok idő és Dylan összehúzott szemmel felém fordulva morcosan kérdezett rá.
- Muszáj most olvasnod? – egyből lekapcsoltam volna és mellé bújva  lehunyom a szemem, viszont nagyon hajtott a kíváncsiság.
- Bocsi. – mosolyt villantottam felé és visszafordultam a lap felé. – Csak még ezt az egy oldalt elolvasom, aztán le is teszem. – elkezdtem olvasni, éreztem, hogy engem nézz, a pár sorral lejjebb pedig rá kérdezett.
- Ennyire érdekes? – csak húztam egyet a vállamon, ujjaim között a lapokat szeltem.
- Talán egy kicsit. – felé fordultam. – Felolvasok neked belőle egy részletet. – arcán mély beletörődés látszott, viszont a szeméből annál intenzívebb kíváncsiságot vettem észre.
Közelebb ültem hozzá és bele is kezdtem.
- „A férfi hüvelykujjával izgatta a nő vénuszdombját, miközben az ajka közé véve finoman szopogatta a mellbimbóját. Keran érezte, ahogy egyre közelebb kerül gyönyöréhez, szemével figyelte barátja mohó száját. Majd a vállát megragadva felhúzta az ajkára, miközben az ujja egészen az egekig röpítette, ahonnan Michael erős karjai közé hullt vissza. A szenvedélytől átitatva csókolóztak, miközben a nő keze a férfi testén végighaladva, megérezte a farmerje mögött lévő kemény férfiasságot.” – a lap aljára érve becsuktam a könyvem és Dylanre néztem.
- Szóval milyenek találod? – a csendben a tekintette a távolba meredt, miközben a keze a rövid pizsamanadrágom alá kúszott be.
Már a könyv szavaitól a farkam megmozdult, de finom simogatásától már kitörni készült a gyengéd anyag mögül. Csak megérintette és férfiasságom már is forrón tornyosult ujjai között. Lágy barna szemei megteltek vággyal, sötét színekben ragyogott, ahogy néztem a változást, úgy tekintett is rám.
- Szeretném, ha folytatnád. – hangja egészen rekedten szólt és észrevettem, hogy a takaró felett ott van a kis gatyája.
Ahogy látta, hogy észrevettem a kezei közé vette és finoman húzogatni kezdte. Én már a nyakába borulva csókolgattam volna végig az egész testét, de nem hagyhattam, hogy eltérítsen a célomtól. ’ Még ha ez a legszexisebb felolvasás az életemben? A fenébe!’, magamban káromolva, megembereltem magam és lassan kimondtam.
- Csak akkor ha… - érezve az ellenállás jeleit, bekeményített, másik kezével a herémet csiklandozta, viszont tudtam, hogy ennél tovább menne, csak, hogy elérje a célját.
’ De én is tudok akaratos lenni! Csak ne csinálná ennyire izgatóan, közben felfalva a szemével.’ Nagy levegőt vettem és mindent egy szuszra elmondtam.
- Elmondod, miért nézel úgy rám, mikor olvasok? – erre hirtelen megállt, belenéztem a szemébe és reméltem nem mindent tettem tönkre ezzel.
Látva meglepettséget, beszámoltam neki, hogy észrevettem párszor, hogy milyen áhítatot intenzitással figyel közben. Elmosolyodott, éreztem, hogy ezzel megfogtam és jó pontnak vettem kezének lassú mozgását az ágyékomnál. Mire váratlanul a helyéről felülve felém kerekedett, karját a testem mellett elhelyezkedve nézett le rám. Szólni akart, keresve a szavakat, melyeket végül az ajkamon talált meg.
Gyengédsége melegséggel járt át, melyet fel kellett hevítenem, hogy ki törhessek bűvköréből. Finoman megcirógattam a fogammal a száját, melytől elszakadva kissé felült, végighúzta az ujját rajta és tekintettünk találkozva megnyalta. Visszahelyezkedett, úgy hogy csak pár centi válaszon el méz édes ajkaitól, melyek állandóan csak bűnre csábítanak. Felnéztem rá, mire a fejét lehajtva belekezdett.
- Butaságnak fog hangzani. – száján apró mosoly jelent meg, mellyel megláttam a barna szemeit is, világos, buja színekben. – Amikor olvastál megjelent egy gondolat a fejemben, arról, hogy milyen jó is ez. Mi ketten, te és én. Odaülhettem volna melléd bármikor, de nem tettem, mert annyira lenyűgözött. Békés és meghitt, amelyet csak legtöbbször a családom köreiben éreztem. – ujjai közé vette egy tincsemet és forgatni kezdte.
- Remélem nem bánom meg. – nyelt egy nagyot és bevallom élveztem, hogy egy gyengédebb oldalát is megmutatja számomra. – De melletted úgy érzem, hogy már egy család is vagyunk. – már láttam, hogy vissza akarja szívni, amikor a fejét lehúzva csókot nyomtam a szájára.
- Nagyon szeretlek. És a mi kis családunkat is. – visszacsókolt, aztán a nyakamhoz hajolt, finoman rálehelt, melytől libabőrös lettem. – Tényleg akarod, hogy folytassam a könyvet? – a nyelvét kinyújtva megízlelt, én pedig még jobban hozzá bújtam.
- Bár ez a folytatás jobban tetszik. – felnézett rám és megsimogatta az arcomat.
- Nekem is. – most nem volt benne gyengédség, de annál több szenvedély és tüzesség volt a csókjában.
Lehúztam a nadrágomat, majd ő segítve megszabadultam a pólómtól, hogy teljesen egy szinten lehessek vele. Aranyló bőre forrón izzott a tenyerem alatt, ahogy a hátát térképeztem fel.
Ujjai a fenekem körül jártak és mikor megéreztem a hatásukat ajkára tapadva szorítottam meg a vállát. A kéj már is teljesen átjárta a testemet, el akartam merülni benne, melyből Dylan csókjai húztak mindig vissza.
- Direkt választottad ezt a könyvet igaz? – ujjai még intenzívebben mozogtak, melytől szinte már robbanásig feszültem, minden porcikám csak egyre dologra vágyott.
A nagy csendben végül eljutva a tudatomig válaszoltam neki.
- Igen. – mosolyogva sóhajtottam felé, mire megéreztem, hogy milyen messzire is képes elmenni.
- Én elkezdtem a folytatást. – erre a nyomás elmúlva, az ujjai felkúsztak a testemen és belenéztem a szemébe.
Tele volt reményekkel, álmokkal, egynél is több gondolattal, de ebben a pillanatban csak én voltam.
- Szeretném, ha te írnád meg a többit. Mond, meg mit akarsz? – még mindig őt figyelve, a párnám alá nyúltam és elővettem a gondosan előkészített óvszert.
Ezt meglátva felnevetett, én pedig karomat a nyakába, lábamat a testére kulcsolva megcsókoltam. A lassú percek elteltével pedig kimondtam.
- Téged. Csak is téged. – a lepedőbe nyomva heves csókpárbajt vívtunk, míg nem hirtelen megfordított és most ő került alulra.
- Nekem pedig csak rád. – ahogy ő, én is játszani kezdtem a feneke körül, majd felhúzva az óvszert egy hangos nyögés kíséretében egyesültünk.
Lábát és karját, mint én az előbb rám kulcsolta, én pedig finoman megindultam benne. Ahogy a fülemet tépázó fogai, izgató szavai hevítették bennem a tüzet, úgy mozogtam egyre jobban. Meleg sóhajaink, vágytól terhes nyögéseinket ajkunk mögé szorítva szeretkeztünk az éjszakában.
A gyönyört elérve mindkettőnk teste beleremegve csókolóztunk levegővételig. Aztán érezve a barátom kemény férfiasságát a hasamnál, a takaró alá bújva elkezdtem szeretgetni a nyelvemmel. Közben a takaró lekerülve rólam, találkozott a tekintettünk.
- Semmiről sem akarok lemaradni. Pláne ha te csinálod. – pajkos mosolyát látva erősebb kezdeményezésbe kezdtem a farka iránt, melytől az arca már a kéjes gyönyör érzésétől vonaglott meg.
Forrón lüktető nemi szervének ízét magamba fogadva játszottam vele a számban, míg nem barátom előlem kimászva a nyelve tört utat bennem.
- Ha így folytatod, menten elmegyek. – mosolyogva lihegett, arcán izzadtság cseppek gyöngyöztek és éreztem, ahogy rajtam is végigcsurog. – Szeretkezni akarok veled. – megcsókolt és megsúgva mit szeretne, előtte négy kéz láb helyezkedtem el, közben is hallva a zacskótépést, egyre izgatottabb lettem.
Lassan beillesztette és a hátamon éreztem a testéből sugárzó hőt, arcát a tarkómnak szorítva, éreztem a lélegzését. Felsóhajtottam, majd megfordulva finom csókot nyomtam az arcára. Minden egyes lüktetése megremegtetett, a gyönyörrel ajándékozott meg. A szenvedélytől átitatva mozgása belendült, kezei végigjárva a testemet simogatott, míg nem teljesen megfeszült.
Fogát összeszorítva nyögött fel, aztán az óvszert lehúzva bedobta a kukába és visszajött az ágyba. A könyvet közben a szekrényre tettem, ’ Mára már eleget olvastam.’, gondoltam közben.  Karjainkkal összefonódva bújtunk össze. Hallottam a még mindig hevesen dobogó szívverését és magamba szívtam az illatát, szeretet és biztonság járt át. Ezután, ha nem is minden este, de Dylan kérte, hogy olvassak fel az éppen olvasott könyvemből. Még ha az nem éppen erotikus volt, akkor is szívesen hallgatta, ha pedig szerencséje volt, akkor már nem az alvás tűnt az elsődleges dolognak az ágyban.
Ez történt velünk az év egyes napjain, de ami a történetet illeti, az a suli vége után, a nyári szünetünkről szól.