Nürnberg

Hetek óta ezt a három napot vártam. A cég, ahol dolgozom, rendszeresen megjelenik egy szakmai kiállításon, Nürnbergben, minden februárban.
Idén nekem jutott a szerencsés megtiszteltetés, hogy a főnököt lekísérjem. Mivel ő szinte semennyit nem beszél angolul, csak franciául és oroszul, jól jött neki valaki a cégtől, aki otthon van a nyelvben, és még reprezentatív is egy kicsit. A tegnapi napon például három üzletet is sikerült olcsóbban nyélbe ütni, mindössze annyi kellett, hogy egy kicsit elbájologjak a távol-keleti ügyfelekkel.
Alapjáraton nincs is vele semmi gond, mert igen mókásak, és abszolút udvariasak, tökéletesen tisztában vannak vele, hogy ez az üzlethez tartozik, és miután a tárgyalóasztaltól felálltunk, sosincs velük a továbbiakban kellemetlen problémám. A gond mindössze annyi, hogy az előző hetet végig dolgoztam, napi 10-12 órában a kiállítás miatt.

Előzetes telefonos egyeztetések, repülőjegy rendelés, szobafoglalás, saját reprezentációs anyagok összeállítása, egyeztetés a raktárral a mintadarabok miatt… Csütörtök este úgy ültem fel a repülőre, hogy a főnöknek kellett szinte feltolnia, olyan fáradt voltam. Ahogy beestünk a szállodába, csak betámolyogtam a szobámba, és ahogy voltam, ruhástól aludtam el.
Tegnap reggel rohanva és kapkodva készültem az első tárgyalásra, ami kilenckor kezdődött a kiállító csarnokban, már reggel hatkor talpon voltam. Tusolás, hajmosás, a megfelelő ruha kiválasztása, mert nem mindegy ám, hogy az ember melyik ügyfélnek mit vesz fel.
A távol-keletiek jobban kedvelik a zárt, konzervatív viseleteket, az európai ügyfelekkel viszont már lazább a helyzet, ott nem gond egy-egy nadrágkosztüm vagy egy-egy kivágottabb, esetleg szellősebb vagy kényelmesebb darab sem.

Tegnap reggel kénytelen voltam a legzártabb, legnagymamásabb kosztümömet előrángatni a táskából, ami csak létezik, mert tudtam, hogy a kínai ügyfél elég régimódias.
Felrángattam a térdig érő fekete szoknyát, nyakig gomboltam a fehér ujjatlan blúzt, felvettem és végig begomboltam a csípőig érő fekete blézert és arra gondoltam, még jó, hogy február van, nem kell meghalnom a kánikulai melegtől ebben a szerelésben. Aztán halványan elmosolyodtam, arra gondolva: vajon a kínai ügyfelek akkor is ilyen jó véleménnyel lennének rólam, ha meglátnák a harisnyatartóba csomagolt lábaim a szoknya alatt???
Magamra kaptam a hosszú fekete szövetkabátot, ölbe vettem körülbelül egy tonnányi iratot, prospektust és még ki tudja mi minden mást, és kiviharzottam a szobából.
Azaz csak viharzottam volna, mert a folyosón az első mozdulattal majdnem feldöntöttem valakit.

Természetesen az összes irat szétszóródott a földön. Riadtan álltam neki összekapkodni, és heves angol szóáradattal próbáltam bocsánatot kérni a férfitól fel sem nézve, akit majdnem betemettem a tonnányi anyaggal.
A pasi leguggolt mellém, és nekiálltunk egymást biztosítani arról, hogy semmi jóvátehetetlen nem történt, közben segített összeszedni a cuccot, és a végén jót nevettünk a bénázásomon.
Amikor a kezembe adta a kupacot a magazinokkal és ránéztem, hirtelen ismerősnek tűnt az arca, bár abban a pillanatban nem tudtam őt hova tenni. Azon gondolkodtam, melyik ismerősömre hasonlíthat.
Még viccesen meg is kérdezte, nem ismerjük-e egymást valahonnan, mire közöltem vele, hogy nem hiszem, külföldi vagyok, aztán elrohantam, mert már késésben voltam.
Hála istennek, a nap további része zökkenőmentesen zajlott, üzletek köttettek, mint a mennyben, a főnök sose volt még ilyen jókedvű és elégedett, úgyhogy fogta magát és késő délután lelépett néhány új és régebbi üzlettársával vacsorázni.
Egy darabig még álldogáltam a stand mellett, és lapozgattam a vendégkönyvünket. Jó nagydarab bőrkötéses könyv, évekre visszamenően benne található minden partner és látogató névjegye, aki a különböző kiállításokon meglátogatta a standunkat.
Nem csak hasznos kisokos, de egyfajta szótlan és ingyenes reprezentáció is az újaknak: íme, látjátok, mennyien érdeklődnek irántunk?
Hirtelen megakadt a szemem egy névjegyen még évekkel ez előttről.
José Ignaterrudo.
Francba!- nyögtem fel. Ebben a pillanatban leesett, kit löktem fel aznap reggel a folyosón. Ó te jó isten, hiszen én Ricardo Teverrát borítottam be egy tonna papírral ma reggel. Meg kellett kapaszkodnom az asztal szélében. Ricardo Teverra, a baszk félisten, akivel képtelen voltam csúszós viccelődések és kétértelmű megjegyzések nélkül megbeszélni még a legapróbb gyártási változtatást sem. Atyaég, Ricardo itt van.

Élénken élt az emlékezetemben a néhány hónappal ezelőtti ígérettömeg és megannyi viccelődés arról, mi lesz, ha egyszer az életben is összeakadunk. Ricardo eszményi hapsi, egy darabig őrizgettem a fényképét a gépemen, amit egy gyenge péntek délutáni pillanatban könyörögtem ki tőle. Igazi latin típus, csokoládébarna szemek, fekete haj, markáns áll és orr, kreol bőr és adoniszi testfelépítés. Ráadásul gyengém a szőrös mellkas, és a fényképen tisztán látszott, hogy a Ricardo nyakából futó szőrszálak csak valahol a bokája fölött kezdenek ritkulni. Jesszus anyám! De hiszen én ennek a pasinak akkor olyan dolgokat ígértem meg, amikről álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is megtörténhetnek!
Becsaptam a könyvet, és lopva körülnéztem a csarnokban. Szerencsére még mindig nagy volt a nyüzsgés, rengetegen jöttek ki a vásárra, erre áldozva a péntek estéjüket. Rengeteg kisgyermekes család volt kint, akik ész veszejtve vadászták össze csemetéiket hol innen, hol onnan, a rengeteg kipróbálható játék között, és kuncogva nyugtáztam, hogy utólag valószínűleg a percet is elátkozták, mikor a vásárlátogatás az eszükbe jutott.

Megálltam az alagsori parkolóházhoz vezető lift előtt, és vártam. A cég bérelt autója lent állt, a kulcs nálam volt, a főnök taxival furikázott, lévén hogy biztosra vehető volt a hajnalban kissé elázott hazaérkezés, úgyhogy ez rendben volt. Kinéztem a folyosó végén lévő hatalmas ablakon. Okosak ezek, gondoltam magamban. Minden egy helyen. A vásárcsarnok ugyanis össze volt építve egy hatalmas húszemeletes luxushotellel, hogy mindenki megtaláljon mindent egy helyen. Munka, pihenés, konferencia- és tanácstermek, étterem, bár, pihenőszobák. Ehhez jött még a szálló fitness részlege és fűtött uszodája, továbbá kisebb-nagyobb kiegészítő egységek a több száz négyzetméteres bemutató csarnokkal.
Továbbá kommunikációs szobák: fax, telefon, internet, meg minden, ami még kell ahhoz, hogy a világ minden tájáról ide érkező ügyfelek tökéletes üzleteket köthessenek. Elmélázva bámultam ki az ablakon, és vártam a liftet. Elég nehezen ért le az alagsorba.
Lépéseket hallottam a hátam mögött, és bizseregni kezdett a tarkóm. Tiszta fűszeres illat csapta meg az orrom, itt, a kiállító teremtől távolabb kevesen jártak, jobbára csak a kiállítóknak volt fenntartva a folyosó. Nyirkos lett a tenyerem, egy pillanat alatt tisztában voltam vele, hogy csak szerettem volna észrevétlen lelépni, de már esélyem sincs rá.
Közvetlenül a hátam mögött megszólalt egy jellemzően idegen angolsággal beszélő, térd remegtető férfihang, szinte suttogva:
- Jó estét, maiteia, már mész is?
Szűzanyám, most segíts, gondoltam magamban, ha én most hozom a szokásos formámat, három perc alatt beégetem magam. Nagy levegőt véve fordultam hátra, széles mosollyal.
- buenas noches, Ricardo. Igen, épp menni készültem. Mára végeztünk a hivatalos dolgokkal.
- Ennek örülök. És merre tartasz? – nézett mélyen a szemembe. Kissé megremegtek a térdeim.
- Igazából a szobámba készültem, tudod elég fáradt vagyok. Gondoltam, rendelek egy könnyű vacsorát és veszek egy forró fürdőt – abban a pillanatban tudtam, hogy óriási bakot lőttem a zuhany említésével. Ricardo szemei felcsillantak.
- Zuhany? És mondd, egyedül? Vagy bánnád, ha társaságot kapnál, Querida? – gyengéden végig cirógatta az arcom. Egy pillanatra kihagyott a szívverésem.
- Nem is tudom…- tanácstalanodtam el – nem hinném, hogy kényelmes lenne… - felébredt bennem a kisördög. Itt vagyok egy vadidegen helyen egy vadidegen emberrel, és flörtölök vele. Úristen…
- Nos… talán mégis. Tudod, ha esetleg összehúznánk magunkat, és elég közel állnánk egymáshoz… - játszotta a tanácstalant Ricardo.
Felnevettem, akaratlanul is elképzelve ahogy „összehúzzuk” magunkat a zuhany alatt.
- Azt hiszem, hiába is próbálkoznánk vele, esélyünk sem lenne.
- Esetleg… meghívhatlak vacsorázni, mielőtt örökre eltűnsz egy kósza párafelhő alatt? – kérdezte Ricardo.
- Nem, igazán kedves tőled, de azt hiszem, nem lennék ma este jó társaság. Elég fáradt vagyok, azt hiszem, még a vacsorát is kihagyom – hárítottam el. Eszem ágában sem volt leülni vele egy asztalhoz. Amint megteszem, nincs többé menekvés, a pasi lehengerel.
- Akkor talán mégis jobb lenne, ha rögtön a szobádhoz kísérnélek – fogta meg finoman a könyököm, és behúzott az éppen nyíló liftbe.
- De én…
- Ssss Querida. Nyugalom… - azzal se szó se beszéd, megcsókolt az épp behúzódó lift ajtajában.

Megroggyant a térdem. Elszédültem. Ricardo igazi latinos temperamentummal csókolt, szinte levegőt sem hagyva nekem. Ösztönösen bele kapaszkodtam, ő pedig mohón nyúlt értem, és a tenyerét a hátamra szorítva vont magához. Ráadásul a lift hatalmasat rándulva indult el fölfelé velünk- néhány pillanatra úgy éreztem, mintha repülnék. Szorosabban bújtam Ricardohoz, és határozott mozdulattal bele túrtam a hajába.
A lift megállt és kinyílt az ajtó. Fel sem emelte a száját az ajkamról, úgy mormolta a száma:
- merre?
- 1347-es – suttogtam bele a fogaiba feldúltan.
Egy pillanatra felemelte a fejét, hogy jobban tudjon tájékozódni, majd egy határozott mozdulattal kilépett a liftből és balra fordult a folyosón. Tévedhetetlenül megtalálta a szobát – naná, elvégre épp aznap reggel döntött le ott a lábamról a folyosón – de akkor minek kérdezte a szobaszámot??? Nem foglalkozhattam ilyen alapvető apróságokkal, mert Ricardo lecövekelt az ajtó előtt, maga elé tolt, és szorosan hozzám simult hátulról.
- Nyisd ki, Querida… Nyisd ki, kérlek… - suttogta a fülembe.
Forró lélegzete a tarkómat súrolta. Úgy éreztem, mintha elektromos áram járná át a gerincem, egészen lent, valahol a derekamnál. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd bele kotortam a táskámba. Kihúztam belőle a mágneskártyát, hogy az ajtónyílásba tegyem, de képtelen voltam beletalálni. Végül Ricardo fogta le a kezem. Kivette belőle a kártyát, és ő csúsztatta a helyére – némileg megnyugodva vettem észre, hogy az ő keze is remegett egy cseppet…
Az ajtó kattant egyet, Ricardo pedig szinte berobbant a szobába. Az előtérben a gardrób világítása automatikusan felkattant, lágy fényt vonva körénk. Az egyik pillanatban még az ajtó előtt álltam, hátam mögött egy feszültséggel teli férfitesttel, a másik pillanatban pedig már forgószélszerűen sodort magával, szinte oda préselt a falhoz, ahogy beestünk az ajtóból.
Hallottam, hogy kattan a zár, Ricardo talán a lábával lökhette vissza, már nem tudtam figyelni rá.
Az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, az a feszítő érzés, ami elsodort, összeszorult tőle a gyomrom, egyfolytában bizsergett a gerincem, és lüktetett az ölem.
Ricardo egy pillanatra megmerevedett a hátam mögött. A tarkómhoz támasztotta a homlokát, és a csípőmre szorította a tenyerét.
- Ne haragudj, maitiea… Nem akartalak megijeszteni… - suttogta a fülembe.
- Nem ijesztesz meg. Csak türelmetlen vagyok… - suttogtam vissza, és finoman hátra mozdítottam a csípőmet.

Ricardo felszisszent. Finoman elmosolyodtam a falnak dőlve. Majd megismételtem a mozdulatot, de kicsit erősebben. Már határozottan éreztem, ahogy lüktet a farka a drága szövetnadrágban, gazdája pedig felmordult. Vagy inkább felhörrent? Szorosan a falhoz szegezett a testével és az ágyékával, és kezei elindultak felfelé a csípőmön, fel, a bordáim mentén, egész a melleimig, majd vissza. Szinte dörgölőztem hozzá, annyira vágytam az érintésére. Ujjai azonnal rátaláltak ágaskodó mellbimbóimra, én pedig egy pillanatra nem kaptam levegőt, ahogy finoman elkezdett izgatni.
Felemeltem az egyik kezem a falról, ahol támaszkodtam, és végig simítottam az arcán, haján, nyakán, majd áttértem a csípőjére. Bele markoltam a fenekébe, hogy még jobban magamhoz húzzam, mire gyengéden megharapta a tarkóm és a vállam közötti területet.
Egyszerre nyögtünk fel a kéjtől.

Ricardo felhúzta a csípőmön a szoknyát, majd lassan, végigsimogatva az egész testem, leguggolt és lentről felfelé végig simított a lábaimon is. Halk sóhajjal nyugtázta a harisnyakötőt. Legnagyobb meglepetésemre a kezeit szinte azonnal követte a szája. Pontról pontra csókolta végig a bőröm a harisnya pereménél, amitől legszívesebben szó szerint lekapartam volna a falat. Aztán a szája elindult fölfelé a combom külső oldalán, finoman végig simítva a bőröm. Két kezét a két combom belső felére helyezte, és finoman nyomni kezdte a két lábam, mire önkénytelenül is széjjelebb nyitottam magam neki. Ricardo letérdelt mögém, és finoman megízlelt a szájával. Abban a pillanatban elöntötte az arcát a nedvem, én pedig halkan felsikoltottam. Megismételte a mozdulatot, de most már egy kicsit hevesebben, és alaposabban, a csiklómtól egész a gátig. Felnyögtem. Ricardo megfogta a fenekem, és hüvelykujjaival egy kicsit széjjelebb húzta a bőröm, majd tovább folytatta, amit elkezdett. Nyelve édes kínt okozott az ölemben, szinte repültem az érzéstől. Önkénytelenül is mozdult a csípőm, ahogy egyre közelebb kerültem az orgazmushoz. Ricardo még hevesebben folytatta a támadást, majd lassan elkezdte simogatni a bőrömet az egyik ujjával. Már így is földöntúli volt az érzés, ám amikor a hüvelykujja belém csúszott, miközben a nyelve a csiklómat kényeztette, azonnal felrobbantam. A szám kiszáradt, nem kaptam levegőt, ölem lüktetni kezdett, a térdeim megrogytak és színes aranyfények szikráztak lehunyt szemhéjam alatt.
Ricardo finoman végig simított még egyszer a lábamon, majd belém kapaszkodva fölemelkedett a földről.
- Gyönyörű voltál, Querida – suttogta a fülembe –, csodálatos.
- Te is csodálatos voltál – ziháltam – de kérlek… - majd újra magamhoz húztam és végig simítottam az ölén.

Ricardo megremegett az érintéstől, és szorosan hozzám dörgölte ágaskodó férfiasságát. Feljebb csúsztattam a kezem, és kicsatoltam az övét. Mindkét kezemmel megfogtam a derekát, és kínzó lassúsággal tolni kezdtem lefelé a drága szövetet, az alatta található alsóval együtt. Közben óvatosan hátrébb léptem, magammal tolva őt is.
Már épp eléggé eltávolodtam ahhoz a faltól, hogy véghezvihessem azt, amire készültem. Megfordultam, és szorosan hozzá simultam. Egyik kezemmel végig simítottam az arcát, és megcsókoltam, miközben a másik kezem a hasát cirógatta. Éreztem az ujjam alatt megfeszülő izmokat. Kezemmel lassan elkezdtem felfelé irányítani a fejét, hogy hozzá férjek a nyakához és a kulcscsontjához is. Apró csókokkal hintettem tele a bőrét, végig a mellkasán, majd lassan lefelé indulva át a hasán, egészen lüktető férfiasságáig, Egy pillanatra sem mertem elveszteni az irányítást, féltem, hogy ha észbe kap, már nem tehetem meg, amit akartam. Ricardo túl heves szerető ahhoz, hogy hagyja, hogy irányítsák, tehát gyorsan kellett reagálnom. Simogatni kezdtem őt először csak egy- két ujjammal, majd végig simítottam a makkon, és megvártam, míg megjelennek az első kéjcseppek. Akkor odahajoltam, és a számba vettem. Rekedt nyögés hagyta el a száját, és keményen beletúrt a hajamba. Igyekeztem minél mélyebben a számba engedni, vigyázva, nehogy túl hamar robbanjon. Éreztem a nyelvem alatt az erek lüktetését és csak remélni mertem, hogy még néhány percig visszabírom őt húzni.

Ricardo spanyolul suttogott valamit, lehunyt szemmel, én pedig egy pillanatra felnéztem, és csábosan mosolyogtam rá:
- Baj van querido? Fáj? Abbahagyjam?

Mire ő csak felsóhajtott és még jobban rám húzta magát. Néhány másodperc múlva finoman eltoltam őt, és magamban elégedetten vettem tudomásul, hogy csalódottan felsóhajt. Újból hozzá bújtam és megcsókoltam, azt akartam, hogy érezze a saját ízét a számban, majd magamhoz húztam a fejét, és azt mondtam neki:
- Akarlak, magamban. Gyere, és tégy a magadévá! – majd hátat fordítottam neki, kéjesen hozzádörgöltem a csípőmet és előre léptem, a falhoz.
- Hátra néztem rá, a kezem a combomon nyugodott, lábam egy kissé szétnyitottam, úgy suttogtam neki:
- -Kérlek…

Mintha megérezte volna, mire megy ki a játék, elmosolyodott – istenem, a hideg is kirázott tőle, úgy éreztem, menten átharapja a torkom – és a falhoz préselt.
-Ezt akarod, querida? Itt? – simított végig a testemen.
- Igen – leheltem – igen, igen! Itt! Kérlek!
Két keze megmarkolta a csípőmet, majd kezemet a falra tette, és lefogta a saját tenyerével. Finoman rám hajolt, mintegy kényszerítve, hogy előre dőljek, majd egy határozott mozdulattal belém vezette magát. Egyszerre rándult görcsbe a kezünk, szinte kétségbeesve kapaszkodtunk egymás kezeibe.
Ricardo megint spanyolul dünnyögött a fülembe, miközben lassan mozogni kezdett bennem.
Semmihez sem hasonlítható érzés töltött el. Mintha a mennyben járnék. Éreztem Ric finom fűszeres illatát, éreztem bőrének minden rándulását, testének remegését és az engem egyre jobban kitöltő hímtagját, és azt hiszem, sosem voltam nyugodtabb még, annak ellenére, hogy a vérem pezsgett és szinte forrt a gyönyörtől. Ricardo megszorította a derekam, és gyorsabban kezdett mozogni. Szinte éreztem, ahogy ver a szíve. Lehunytam a szemem, és szabadjára engedtem az érzéseimet. Vérem már tombolt, Ric egyre hangosabban szuszogott a nyakamba, keze a testemen szánkázott, míg végül egyszerre értünk a csúcsra. Ric beleharapott a nyakamba, hogy elfojtsa a kiáltását, én pedig kéjesen felsikoltottam. Valahogy nem tudott érdekelni, hogy meghallhatja bárki, aki a folyosón grasszál…
Sokkal fontosabb volt a pillanatnyi hév, ami elöntött. Éreztem, ahogy Ricardo farka bennem pulzál, ahogy a saját ölem összehúzódik rajta, és mennyei érzés volt, ahogy átölelt, miközben élvezett.

Mikor lecsillapodott a testünk, legszívesebben félrevonultam volna egy sarokba, hogy összeessek, de nem hagyott. Tévedhetetlen érzékkel kezdett vezetni a fürdőszoba felé.
Szinte félálomban követtem őt a szűk folyosón, orromban éreztem a szeretkezés illatát, ahogy az ő nedvei összekeveredtek az enyémmel és a kettőnk bőrét bevonó vékony izzadtságréteggel.
Ricardo szembe fordított magával a tükör előtt, és megnyitotta a tust. Míg a víz melegedett, Ric elkezdte gyengéden lehámozni rólam a ruháimat, majd betolt a forró víz alá és újra izgatni kezdett a kezével. Végig simított a bőrömön, versenyt futva a forró vízcseppekkel. Magához vont, és gyengéden megcsókolt. Végtelenül jól esett a kényeztetése az után a heves roham után, az előtérben. Egy pillanat alatt újra elérte, hogy pezsegni kezdjen a vérem, de már nem voltam olyan türelmetlen, mint az elején. Tudtam, hogy bármit megkaphatok tőle, ez az este csak az enyém.

Mintha álomból ébrednék, úgy nyúltam utána. A nyaka köré fontam a karjaimat, és hátra hajtottam a felsőtestem a csempére, hogy közelebb legyek az öléhez. Ric felnyögött, és ágaskodó szerszámát az ölemhez dörzsölte. Ösztönösen emeltem a lábam, hogy minél közelebb legyek hozzá. Úgy emelt magához, mintha semmi súlyom nem lenne. Hátamat neki támasztotta a falnak, és gyengéden belém hatolt. Nyoma sem volt az előbbi heves kitörésnek és féktelenségnek, Ric arra törekedett, azt hiszem, hogy ezt a néhány percet soha többé ne felejtsem el. Hálásan hajtottam hátra a fejem, mikor éhes ajkai a nyakam keresték. Fuldoklóként kapaszkodtam bele a vágy hullámain. Élveztem, ahogy erős kezei biztosan fognak, ahogy csípője együtt mozdul az enyémmel, ahogy a forró vízcseppekkel keveredve szánt végig a nyelve a bőrömön, és élveztem a mindent beborító mámort, mikor utolért az orgazmus.

Ricardo nem engedett el egy pillanatra sem, megvárta, míg lecsillapodok, majd gyengéden leszappanozott, és megmosdatott. Közben folyamatosan ügyeltem rá, hogy neki is örömet okozzak valamennyire, simogattam a testét, de folyton ügyesen eltolta a kezem, annak ellenére, hogy láttam rajta, élvezi minden mozdulatomat.
Majd elzárta a vizet, és a hátamra borított egy törölközőt. Beterelt a szobába, mint egy gyermeket, és nem törődve a víztől csöpögő testünkkel, az ágyra döntött.
Fölém térdelt, és az arcomat kezdte simogatni. Először nézhettem meg az arcát úgy igazán. Sokkal csodálatosabb volt, mint a fényképeken. Csokoládébarna szemek, sötét, kissé hullámos, sűrű haj, római arcél, egyenes orr, határozott vonalú telt ajkak. Férfiaknál meglepően ritka az ennyire íves, telt ajak, de én imádtam mindazért, amit velem csinált.
- Csodálatos vagy, querida – dünnyögte mosolyogva – tudtam, hogy ilyen leszel….
- Milyen, Ric? Mondd el, milyen? – csókoltam bele a tenyerébe.
Ricardo szeme elsötétült, már ha ez lehet még sötétebb…
- Mint a hurrikán… Vad, tüzes, mohó és telhetetlen…
- De még mennyire hogy telhetetlen – kuncogtam, és kezem elindult lefelé a hátán – Ha tudnád, hogy mennyire… - és kezembe fogtam még mindig álló szerszámát – Úgyhogy gyere, kérlek, és próbálj meg segíteni rajtam…
Ric ajkai addigra már a mellemet csókolgatták, a végletekig gyötörve a bőröm. Szinte izzott a testem attól, amit csinált. Először csak gyengéden csókolgatta őket, majd a nyelvével izgatott, végül gyengéden fogai közé vette és megszívta őket, felváltva. Felnyögtem az érzéstől, és hozzá szorítottam az ölemet a térdéhez. A keze azonnal vándorútra indult a hasamon, és elégedett sóhajjal nyugtázta éledező vágyamat. Egy pillanatra arrébb húztam a fejem, mire fölnézett kérdőn. Finoman megfogtam a vállát, és lenyomtam az ágyra. Ric hátra hemperedett, és még mindig csodálkozva nézett rám. Fölé térdeltem, mire ő megfogta a derekam, hogy magára húzzon. Megfogtam a kezeit, és a feje fölé emeltem, a párnára.
- Ssss… maradj egy kicsit, querido, hagyd, hogy most én vezesselek téged… -
suttogtam a fülébe, és ha már ott jártam, játékosan megcirógattam fogaimmal a fülcimpáját, amitől kihagyott a légzése egy pillanatra, főleg, mivel eközben lassan visszaereszkedtem ölemmel a hasán meredező farkára, és a forró nedves érzéstől újra és újra rándult egyet alattam. Mialatt szám és kezeim bebarangolták az egész testét, ölem forróságával egyfolytában a péniszét simogattam, föl-le. Majd egy óvatos mozdulattal arrébb toltam a csípőmet, és ráereszkedtem. Ricardo felnyögött, én pedig ráborultam a mellkasát. Hihetetlen, minden eddiginél fantasztikusabb érzés volt, ahogy kitöltötte a hüvelyemet.

Lassan, óvatosan kezdtem el mozogni, vigyázva, nehogy túl hamar vége legyen. Tisztában voltam vele, hogy ha túl gyorsan vagy erősen mozdulok, Ric egy pillanat alatt elmegy, és ezt nem akartam. Azt akartam, hogy neki is egy életre szóljon, még ha a férfiaknak ez ritkábban is sikerül, mint a nőknek.
Aprókat köröztem a csípőmmel, míg Ric kezei a mellemet simogatták. Néhány mozdulat után azonban azt hiszem, a saját csapdámba estem. Az egész látványtól, attól, hogy én vagyok fölül, és attól, ahogyan Ric arcát figyeltem, teljesen bepörögtem, és egyre magasabbra kúszott a feszültség bennem. Valamit megérzett belőle, mert pillanatok alatt megjelent az arcán valami elégedett kifejezés, amit bármennyire is szeretett volna, képtelen volt teljesen eltitkolni.

Kezei a vállamra siklottak, szorosan összekulcsolta ujjainkat, és átfordított magán. Szinte bele préselt a lepedőbe, ahogy fölém magasodott. Határozott mozdulattal tolta széjjelebb a lábaimat, és újra meg újra belém hatolt, majd kicsúszott belőlem. Az eszméletvesztés határán álltam a gyönyörtől, mikor végre megkegyelmezett, és újra belém merült, ezúttal lassan és erőteljesen. Lefeszítettem a csípőmet, hogy minél jobban érezzem őt magamban, mikor végre mozogni kezdett. Fogalmam sem volt már, hogy hol vagyok, csak azt tudtam, hogy ha nem szabadít meg ettől az édes kíntól, ami a hasamban lüktet, meghalok. Kétségbeesve kapaszkodtam a nyakába, és suttogtam a fülébe:
- Ricardo… Gyere, Ricardo, élvezz belém, kérlek… Gyere…
- Jövök, szerelmem, jövök már, csak hunyd le a szemed és érezz magadban… - súgta a fülembe, és éreztem, ahogy megrázkódik a teste. Hangos, dühödt nyögés hagyta el az ajkát, ahogy elment bennem, én pedig éreztem, ahogy összehúzódik a hüvelyem, és végigvág az elektromos árammal felérő érzés a gerincemen orgazmus közben.
Kimerülten hanyatlottunk egymásra, percekig nem lehetett hallani semmi mást, csak a zihálásunkat és a szívdobbanásainkat. Még sokáig maradtunk így egymásba fonódva. Igazából nem tudom, hogy pontosan meddig – a kimerültségtől és az átélt élményektől elfáradtan még utoljára beszívtam Ricardo testének illatát, és a karjaiba gömbölyödve elaludtam.

Reggel az óra csörgésére ébredtem, egyedül, puha meleg takaróba burkolva. Az éjjeli szekrényen egy üzenet várt, egy szál műanyag gyöngyvirággal – talán a szobában található vázából vehette ki, ami ott állt a komódon.
„ Csodálatos voltál Querida. Örülök, hogy megismerhettelek. Találkozunk Hongkongban, Szeptemberben?”