Női dolgok

Tini korom kezdetén még nem igazán érdekelt az alakom, olyan voltam amilyen: kislányosan kerek, nagyjából 10-15 kilónyi súlyfelesleggel. Mire középiskolába kerültem ez a helyzet megváltozott. Kezdett egyre aktívabb lenni a szexuális érdeklődésem, ugyanakkor egyáltalán nem voltam megelégedve magammal. Elég jóban voltam Szilvivel, aki kettővel fölöttem járt a suliban és megtudva, hogy mi nyomja a lelkemet megnyugtatott, nem kell drámát csinálni ebből. Szerinte sportolnom kellene valamit, ennyi az egész. Ő aerobikozni járt. Jól hangzott, ahogy elmesélte milyen és elhívott magával. Előtte sose sportoltam semmit, igazából utána sem lettem valami örökmozgó, de megtetszett a dolog! Első pár alkalommal végig sem bírtam csinálni a gyakorlatokat és még úgy is tócsát izzadtam magam alá, de túljutottam a kezdeten, majd hetente egy-két-három alkalommal – ahogy tudtam, jártam. Ott ismertem meg Hajnit, Szilvi barátnőjét, majd néhány alkalom után Ildit, a barátnőmet szintén elcsaltam magammal. Így négyesben járogattunk nemcsak a mozgásért, hanem a társaság kedvéért is.

Nem hajtottam magam agyon, de mellette azért odafigyeltem, hogy ne zabáljak mindent összevissza. Ahogy teltek a hetek-hónapok, azt vettem észre, hogy egyre lötyögősebbek lettek rajtam a korábbi nadrágjaim! A tükör elé állva észrevettem magamon a változást, kezdtem tetszeni magamnak – ilyen se volt még! Tavasszal „barátnői nyomásra” vettem egy szűk csípőnadrágot – olyat amiben, ha leültem kivolt a fél fenekem – na abban aztán rettentő szexinek láttam magam, de sokáig nem mertem hordani. Végül addig noszogattak a csajok, míg egyszer mégis elmentem benne bulizni – az összképet a „cipőfűző” bugyimmal emelve – és csaknem éreztem a fenekemen a pasik tekintetét, úgy megbámultak! Ez aztán jó nagyot lendített az önbecsülésemen, de sok mindenre nem jutottam vele, belül megmaradtam a fiúktól félő, kissé naiv kislány.

Nagyon jól összebarátkoztunk mi négyen. Talán azt szerettük egymásban a legjobban, hogy képesek voltunk türelmesen és figyelmesen bánni a másikkal, emellett persze rengeteget hülyültünk. Mindent meg tudtunk beszélni: főként a pletykázás ment, de a kedvenc mégis a testi és társas témák voltak.
Edzés után általában lezuhanyoztunk. Az egyik ilyen alkalommal mosakodás közben nagyon magyarázott valamit Szilvi Hajninak, közelebb hívtak minket és kérdezték, ugye nekünk is elegünk van már az örökös borotválkozásból? Hajjaj, de még hogy! Ha túl gyakran csinálom, begyullad, ha nem, akkor szúr – ez főként intim tájékon kellemetlen. Pedig bárki bármit mond, szerintem a szőrtelenítés-fazonigazítás hozzátartozik az ápoltsághoz, mutat valamiféle igényességet az emberről. Férfiaknál nem gáz a testszőrzet, hülyébben tudnak kinézni nélküle, mint vele… Nőknél viszont sose hátrány a selymesség. Ráadásul ez egyáltalán nem modern kori szokás, sok kultúrában hagyomány, de vitatkozni fölösleges rajta, ki így szereti, ki úgy.
Tehát nagyon érdekelt mindenkit, mit találhatott ki Szilvi. Gyantázzunk! – na igen, ez nem újdonság, bár elég egyszerű oka volt, miért nem ezt használtuk: be kell jelentkezni a kozmetikushoz, oda el kell menni, szóval macerás, plusz otthagyni egy csomó lóvét még macerásabb. Szilvinek viszont akadt egy ilyen ismerőse, aki elmagyarázta neki az otthoni gyantafőzés – amúgy tök egyszerű – módját. Eldöntöttük, egy próbát mindenképpen megér. Megállapodtunk, hogy egy időre félretesszük a borotvát, nőni hagyjuk a szőrt, hogy majd gyantázni lehessen.

Valamikor rá két hétre szólt Hajni, szabad a lakás náluk, megejthetjük az operációt. Mire odaértem hozzájuk Ildimmel, ők ketten már javában főzögettek valami karamellszagú sötétbarna masszát. Ildi merészen elsőnek bevállalta és fürdeni küldtük, hogy mire eléggé lehűl a cucc, addigra áztassa ki magát. Mi addig kavargattunk, kenegettünk, majd mire megfelelő állagúnak találta azt Szilvi, hívtuk a pácienst. Megjelent egy szál törölközőben, meleg idő lévén inkább csak azért volt rá szükség, hogy ne kenjünk össze mindent.
Mintha mi jobban izgultunk volna, mint ő. Lába szárát kis darabon bekente neki Szilvi, majd rásimította a rongyot és hirtelen lerántotta. Felszisszent Ildi – megvizsgáltuk az eredményt, ez tényleg kihúzta a szőrt – működik! Bár ennek lehet mi örültünk csak, mert szegény Ildi jól megszenvedte mire elkopott a lábáról és a hónaljáról a szőr. Ezért viszont bőven kárpótolta, hogy legalább két hétig sima marad, nincs több borotválás és így még állítólag ritkulnak is a szálak. Úgy tűnt, Ildi készen van, de ő még nem így gondolta: arra kérte meg Szilvit, a fanszőrzetét is tépje le! – igazi példamutató csajszi. Kibújt a törölközőből és széttette lábait az ágyon. Sok-sok félhosszú szőrszál borította a punciját, de nem sokáig, mert Szilvi hidegvérrel rákente vénuszdombja oldalára a gyantát, majd jött a rongy. Kicsit hagyta, hogy rákészüljön, majd a szokásosnál valamivel nagyobb nyögés kíséretében vált meg a szőröcskéktől – bírta. Kérte Szilvit – ha tud, csináljon neki egy kis ék formát a vénuszdombja közepére, neki az tetszik. Szerintem egész jól sikerült, egyébként teljesen legyantázta, a popsija közt se lett kihagyva. Először még vihogott, milyen bizsergető ott az a langyos valami, aztán jót sikított, amikor Szilvi lekapta a ruhacsíkot.

Sokáig nem tudtam vigyorogni velük, mert én következtem! Bíztatott Ildi, nem is fáj annyira… az ő helytállásából merítettem bátorságot. Első alkalommal szokatlan és kellemetlen érzés volt, de kibírtam. Nekem jobb volt a közérzetem, ha leborotváltam kis kincsem, egyedül a rövid távú hatás zavart és most hajlandó voltam hát vállalni egy kis fájdalmat a tartós simaságért. Hm, pedig ettől a „kis” fájdalomtól jókorát sikítottam elsőre. Emlékszem, ijedten pillantottam a dombocskámra, vajon a helyén van-e még? Nem látszott kitépett szőr helye, csak egy kis égő érzés maradt utána. Az én kívánságom egy ujjnyi széles csík volt a vénuszdombomra, aztán a popsim gyantázása már tényleg „kéjutazás” volt. Poénból remegve kézen fogtam Ildit és egymást támogatva zuhanyozni sétáltunk. Jól hallottuk, hogy közben dolgoznak a csajok – Hajni szenvedett –, de mi ketten már a testápoló bőrünkbe masszírozásával voltunk megnyugtatóan elfoglalva. Totál fel voltunk szabadulva ilyen közös élmény után, nézegettem és tapogattam a szép fazonos puncimat, amit csak a kis csík díszített szexisen.

Hívott minket Szilvi, segítsünk neki – Hajni inkább egy kád vízben csücsülve pihente ki a megpróbáltatásokat. A hóhért akasztották most, de rendesek voltunk vele, igyekeztünk a lehető legkisebb fájdalmat okozni. Intim részre nem óhajtott semmi fazont, vagyis csak a brazilt, magyarul legyantáztuk mindenét. Bevallom izgatónak találtam a helyzetet, hogy szabadon végig mérhettük egymás testét. Szilvinek formás kerek csípője volt és nagyon jól mutatott neki hosszú fehér combjai között a teljesen csupasszá változott puncija. Viszonozta a figyelmességet: Ildinek irigyelte a melleit, tényleg fajin hegyesek voltak, de más testrészére se lehetett panasz. Én a popsimat mutattam először kérésükre – elpirultam, amikor megdicsérték. Ezután megfordultam és előttük állva szabadon láthattak meztelenül. Nem bánnám, ha pár centivel bögyösebb lennék, de megnyugtattak, így sincs gond velem és szerintük jó választás volt a puncimból semmit sem elfedő csíkocska. Amilyen szolid, olyan szexi! Rettentően jól esett a tőlük kapott bók! Kár, hogy ebből az „értékelésből” Hajni kimaradt, majd Szilvi megjegyezte, megnézni már mit csinál ő egyedül. Feltápászkodott és bement a még mindig a kádban pancsoló Hajnihoz.

Nem sokkal később eszembe jutott, hiába a házi nudizás, azért ideje lenne felöltözni, a ruháinkat viszont odabent hagytuk, elballagtam a fürdőszobához. Az ajtó félig nyitva volt, teljesen megdöbbentett, amit akkor láttam: Az én két barátnőm a kádban ülve csókolóztak!

Amennyiben tetszett a bevezető, szívesen megírom a folytatást…