Noemí II. rész 9. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek legfeljebb csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és át szövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. március 12.
***************************************************************
– Várj idekint, Noemí! Megvizsgálom a kisasszonyt, és szólok, ha végeztem – mondta Dr. Travis Martin. – Ha lenne kedves bejönni, Miss Bledsoe – intett a lány felé, és bevezette az irodájába, egyedül hagyva Noemít a várószobában.
Az orvos megnyerő ötvenes férfi volt, aki azonban még mindig energikusnak és jóképűnek látszott. Már időtlen idők óta ő volt a Leone család orvosa. Már akkor is, amikor Noemí született. A nő úgy szerette őt, mint a nagybátyját, a férfi pedig úgy őt, mint az unokahúgát. Vele volt a baleset után is, megbizonyosodva róla, hogy Noemí megfelelő ellátásban részesül. Amikor kiderült, hogy a nő megvakulhat a bal szemére, a férfi kutatott fel minden lehetőséget a megoldásra, bevetve minden szakmai tudását a Leone család érdekében.
Ő volt az is, aki meggyőzte Noemít, hogy üljön ismét volán mögé. Akkor is vele volt, amikor először kocsiba ült, több mint egy évvel a baleset után. Az ő munkájának is volt köszönhető, hogy Noemí most már úgy tudott vezetni, mintha semmi sem történt volna.
Noemí leült az egyik székbe, és a falnak támasztotta a fejét. Érezte, ahogy az izmai fájdalmasan lüktetnek. Az éjszaka nagyobbik felét az edzőteremben töltötte, és most testének minden apró porcikája sajgott. A karjai, a válla, a combjai.
Több mint egy órát várt, tökéletesen tisztában léve azzal, milyen akkurátusan alapos tud lenni Travis Martin. A számos festmény egyikét bámulta éppen, amikor Travis kilépett az irodájából. A férfi csendben csukta be az ajtót és Noemí észre sem vette, ahogy mellé lép, amíg az meg nem köszörülte a torkét.
– Szóval? – kérdezte Noemí, miután észrevette az orvost. – Hogy vannak?
Travis egy hosszú pillanatig csak bámult rá, mielőtt megszólalt volna: – Először is, ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy nem ettél és aludtál, kedves páciensem! És azt sem, hogy nem voltál már hosszú ideje felülvizsgálaton. Talán hülyének nézel? Ne próbálj úgy csinálni, mintha semmi nem történt volna.
Dühösnek tűnt. Noemí hosszan bámult rá, mielőtt válaszolt volna: – Travis! – nyugodtan beszélt, de szinte már hallatszott, ahogy a fogai egymásnak verődnek. – Most nem miattam vagyunk itt, rendben? – Azzal az ajtó felé bökött a fejével. – Azért hoztam ide, hogy az ő egészségéről beszéljünk és nem az enyémről, szóval térjünk a tárgyra, oké?
A férfi közelebb lépett és mélyen Noemí szemébe nézett.
– Nem aludtál. Miért? – kérdezte halkan, figyelmen kívül hagyva, amit az elhangzottakat. – Mi a probléma? Miért nem beszélsz róla?
Noemí elfordította a tekintetét.
– Nincs semmi. De vele mi van? – próbálkozott megint. – Emiatt vagyunk most itt, emlékszel?
A férfi tudta, hogy lassan már túlfeszíti a húrt, ezért inkább csak felsóhajtott, és engedett a nyomásnak.
– Erről majd még beszélünk – mondta, és intett Noemínek, hogy kövesse a vizsgálószobába.
Terri a vizsgálóasztalon ült, már teljesen felöltözve. A cipője a padlón hevert. Könyörögve nézett Noemíre.
– Nem tudok lehajolni, felvenni a cipőmet – mondta.
Noemí lehajolt, felemelte a cipőket, és felhúzta a lány lábára.
– Amint már te is tudod, kedvesem – kezdte Travis –, a magzat nem kezd növekedni a második trimeszter végéig. Ő még csak az elején jár. Gyertek! Üljetek le ezekre a székekre.
A két nő engedelmeskedett, az orvos pedig folytatta: – A hölgy sajnos vérszegény. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy Noemí reakcióját figyelje. – Ezzel nincs semmi gond, ha kellőképpen figyelünk. Vitaminok, rendszeres felülvizsgálatok és hasonlók. Én a Lamaze osztályba ajánlanám.
– Lama-micsoda? – rökönyödött meg Noemí.
Travis elmosolyodott, és elővette a receptfüzetét, hogy felírja a vitaminokat Terrinek.
– Lamaze – ismételte meg Terri kedvéért, mivel pontosan tudta, hogy Noemí tisztában van ennek jelentésével. – Ez lényegében egy fizikai és fiziológiai kurzus anyáknak, hogy el tudják viselni a szülést bódító szerek nélkül. Általában az apák… vagy a pár másik tagja is részt vesz az órákon, úgyhogy ő is ott lehet, hogy segítsen, amikor eljön a pillanat. Az egyedülálló anyáknál egy családtag, vagy egy közeli barát szokta betölteni ezt a szerepet. – Egy pillanatra elhallgatott. – Örülnék neki, Noemí, mivel te töltöd a legtöbb időt Terrivel, ha te végeznéd el a kurzust vele együtt.
Noemí a férfira nézett. „Ez megőrült!” – gondolta. Lassan megrázta a fejét, és hátradőlt a székben, Terrire bámulva, aki bizonytalannak tűnt.
– Alig bírjuk ki két óráig, hogy össze ne vesszünk, Travis – mondta ki végül, Terri pedig egyetértően bólintott.
A férfi átnyújtott egy adag papírt Terrinek, és türelmesen összefonta az ujjait, a könyökét a széke karfáján nyugtatva.
– Értem. Terri mesélt már egy keveset magáról. De a Lamaze-ról szóló ismereteim tükrében, ez segíthet, hogy jobban megértsétek egymást. – Travis mindig is hitt a lelkek magasabb rendű kapcsolatainak létezésében. – Már elintéztem mindent tegnap. Péntek estére van időpontotok, hogy legyen időd munka után, Noemí.
***
Terri a külső szobában várakozott, amíg Noemí odabent maradt Travisszel.
– A francba is, Travis! – üvöltötte Noemí, miután a lány kiment. A férfi nyugodt maradt. – Nagyon jól tudod, hogy én nem mehetek el egy ilyen órára. Túl sok lenne. Ameliával voltunk ott és… – A hangja elcsuklott és lehorgasztotta a fejét. Vett egy mély levegőt, és próbálta visszatartani a könnyeit.
Travis a vállára tette a kezét, és gyengéden megszorította. Ez a férfi annyira fel tudta bosszantani néha.
– Tudom, hogy érzel, Noemí – mondta, tökéletesen tisztában léve a nő fájdalmával. – De szembe kell nézned az emlékeiddel. Tovább kell lépned. – A férfi ismét a vállára akarta tenni a kezét, de Noemí elhúzódott.
– Baszd meg! – nyögte dühösen, és kiviharzott az irodából, félvállról vakkantva oda Terrinek, hogy menjen vele. A lány szó nélkül követte őt, de még vetett egy utolsó pillantást Dr. Martinra. Megkedvelte a férfit, és nem tudta elképzelni, hogy bosszanthatta az így fel Noemít. Travis visszamosolygott rá, és egy néma bólintással intett viszlátot.
***
Terri próbált rájönni a másik nő furcsa viselkedésének okára, miközben Noemí kocsija felé sétáltak. Fáradtnak érezte magát. Noemí, hosszú lábaival, már több lépéssel előrébb haladt, és nem vette észre, hogy a lány lemaradt.
– Noemí! – nyögte Terri. Érezte, hogy már fájnak a lábai. – Kérlek! Lassíts!
A másik nő először úgy csinált, mintha nem hallaná, de aztán mégis lassabbra vette a tempót, hogy Terri utolérhesse. Amikor mellé ért, a lány felnézett az arcára. Noemí megfeszítette az állkapcsát, ahogy a parkoló felé gyalogolt. A szemei szikráztak, az ajkait pedig dühösen préselte egymáshoz.
– Kedvelem, Dr. Martint, Noemí – próbálta oldani a feszültséget. – Sokat beszélgettünk. Többet, mint az orvosokkal a klinikán.
– Jó neked – válaszolt Noemí röviden, mintha semmi nem érdekelné, amit Terri mond. Észrevette, hogy a lány ismét lemarad, de nem foglalkozott vele. Amikor odaértek a kocsihoz, kinyitotta az anyósülés oldalán lévő ajtót Terrinek, a lány viszont pár lépésnyire megállt és szürkésbarna szemeivel mereven őt bámulta.
– Még ma beszállsz? – kérdezte Noemí dühösen. – Nem érek rá egész nap.
Terri meg sem mozdult.
– Mit ártottam neked? – kérdezte és karba font kézzel állt a nő előtt.
Noemí kezdte elveszteni a türelmét.
– Semmit! – emelte fel a hangját. A szemei tűzben égtek, megrémisztve Territ. – Semmit. Te nem csináltál semmit. Semmit, semmit, semmit! – Átment az autó másik oldalára és megpróbálta bedugni a kulcsot a helyére, de a keze annyira remeget a dühtől, hogy nem sikerült. Dühösen felordított, és a kocsi tetejét ütötte. Mindenki őket nézte, de amikor Noemí szikrázó tekintettel rájuk nézett, a járókelők tovább indultak.
Terri egyre jobban aggódott. Nézte, ahogy Noemí üti az autóját.
– Noemí! – suttogta és közelebb lépett a nőhöz.
– Hagyj magamra, Terri! – mondta a nő halk, vészjósló hangon, és a lány úgy érezte, hogy minden bizalom, ami kezdett volna kialakulni közöttük, tovatűnt, és helyét fagyos üresség vette át.
Tett egy lépést hátra.
– Noemí. Én..
– Tűnj el! – suttogta a nő a kocsinak támaszkodva. Fáradtnak érezte magát. „Most csak egy italra van szükségem” – gondolta, és lelki szemei előtt megjelent egy teli pohár brandy. Érezte Terri kezét a vállán, de lesöpörte magáról. Ismét elöntötte agyát a düh vörös fellege. De már a lány is kijött a béketűrésből.
– Elmegyek – mondta szárazon, és megfordult, hogy elsétáljon.
Noemí utána ment és megragadta a karját, megfordítva őt és a kocsinak lökte. A hangja halk volt és fagyos.
– Szállj be a kocsiba!



Terri próbált kiszabadulni, de a fájdalom elviselhetetlenül nyilallt a karjába, ahogy Noemí szorította.
– Engedj el, Noemí! – próbálkozott. – Egy felfuvalkodott ribanc vagy. Nem akarok semmit tőled. Hálás vagyok, amiért egy éjszakát a házadban tölthettem, de vissza akarok menni a lakásomba.
– Felfuvalkodott! – ismételte meg Noemí a lány szavait. – Én felfuvalkodott? Aki segített neked, ahogy csak tudott, aki felajánlotta, hogy költözz hozzá? Én, felfuvalkodott?! – A szemei lángoltak.
Terri megfordult és elindult végig az úton. Aztán érezte, hogy egy erős kéz ismét megragadja. Felsikoltott, ahogy hirtelen a félelem öntötte el. Elfelejtett mindent, ami körülötte történt. Nem Noemít érezte maga mögött. Az apja és a bátyjai képe jelent meg előtte, ahogy szikrázó szemekkel bámulják őt.
– A gyermekem! Kérlek! Ne bántsd a kisbabámat! – nyögte. Nem érzett semmit, csak a csuklót, amit a kezeivel markolt. Könnyek szöktek a szemébe.
– Sajnálom – hallatszott egy fátyolos hang és ekkor ismét felismerte Noemí arcát. – Ó, Istenem, Terri. Sajnálom. Nem tehetsz róla. Te nem csináltál semmit.
– Haza akarok menni – mondta Terri, próbálva kiszabadítani a karját. – Kérlek. Vigyél haza! Nem tudom ezt tovább csinálni. Kiszabadította magát a nő szorításából, hogy aztán átölelje őt. A dühe tovaszállt. Csak érezni akarta Noemí testének melegét, a leheletét a homlokán, ahogy átkarolja a nő derekát.
– Miért viselkedsz így? – kérdezte, de Noemí nem választolt.
– Nem értenéd, Terri – válaszolta végül nehézkesen. – Sosem értenéd meg.
***
Victoria elmosolyodott, amikor az ajtó kinyílt és megpillantotta Noemít odakint, de a mosoly azonnal eltűnt, amikor észrevette a legjobb barátja sápadtságát. Behívta őt a lakásba és becsukta mögötte az ajtót.
– Mi történt? – kérdezte, bevezetve őt a nappaliba. – Hogy van Terri? Minden rendben, ugye?
Noemí csendben maradt egy hosszú pillanatig. Lehuppant a kanapéra és nehézkesen felsóhajtott.
– Nincs semmi baj Terrivel – suttogta. – Volt egy kisebb veszekedésünk.
– Miért? – kérdezte Victoria, leülve mellé.
Noemí felsóhajtott. Ismét düh öntötte el.
– Travais. Az a fattyú…
– Az orvosotok? – lepődött meg Victoria.
– Igen, ő – válaszolta Noemí, olyan mérgesen, mintha most rögtön meg akarna ölni valakit. – Azt javasolta, hogy menjek el egy Lamaze kurzusra Terrivel. Mintha elfelejtette volna, hogy ugyanez történt Ameliával is.
Victoria rájött, mit akart a férfi elérni. Nézz szembe az emlékeiddel! Bizonyára ezt mondta a nőnek, Noemí pedig elküldte őt a francba.
– Valóban? – kérdezte. – Nos, Terrinek szüksége van a segítségedre, nem gondolod?
– Nem érdekel, mire van szüksége Terrinek – nyögte Noemí, de aztán a dühe egy pillanat alatt elszállt, és meg is bánta, amit mondott. Tudta, hogy Terri nem lenne ebben a helyzetben, ha az ő öccse nem viselkedik ilyen felelőtlenül. – Felejtsd el, amit mondtam! – legyintett. – Nem tudom, mit beszélek. Csak azt tudom, hogy halálra rémisztettem, és most bizonyára azt hiszi, ugyanúgy bántani akarom, ahogy az apja és a bátyjai tették.
Victoria hallgatott.
– Bocsánatot kértél? – kérdezte végül halkan. Noemí bólintott, és lehunyta a szemeit. – Hol van most?
– Anyával és Renével vásárolnak babaholmikat és ruhákat neki – válaszolta Noemí. Hátradőlt a kanapén, de aztán azonnal föl is pattant. Odabent Victoria bárszekrényéhez a konyhában, hogy kivegyen egy üveg brandyt. Ekkor érezte meg Victoria kezét a vállán.
– Ne! – kérte a másik nő halkan. – Most nem szabad innod. Beszélnünk kell.
Noemí ellökte a kezét és visszafordult az üveghez. Victoria épp olyan magas volt, mint ő, de messze nem olyan erős. Tudta, hogy nem lenne képes megállítani, ha akarná se. Victoria azonban ismét megragadta a vállát.
– Hagyjál! – nyögte Noemí. Megpördült, és szikrázó szemekkel nézett a másikra. – Ne érj hozzám!
– Noemí! – nyögte Victoria meglepetten a nő reakciójától. Mielőtt bármit is tehetett volna Noemí a folyosó falához lökte őt. Az arcuk majdnem összeért Victoria érezte a másik dühös bikaszerűen fújtató leheletét.
– Tűnj el innen, Noemí! – sikította. – Engedj el, és takarodj innen!
Noemí pillantása azonnal megváltozott, ahogy észrevette, mit is csinál. Elengedte Victoriát, és mielőtt az bármit is tehetett volna, már ki is viharzott a bejárati ajtón, és rohant ki az utcára.
– A fenébe is! – nyögte Victoria, és a kulcsaiért nyúlt, hogy aztán utána rohanjon.
Amikor kiért, végignézett az utcán, de Noemínek a nyomát se látta. Elszaladt két háztömbbel arrébb egy ír bárig, ahol Noemível már évek óta töltötték a koradélutánokat és reménykedett, hogy a nő most is oda ment.
Odabent kellemes hűvös fogadta. Beletelt egy kis időbe, amíg a szeme hozzászokott a sötétséghez és körbe tudott nézni a helyiségben, de nem látta Noemít. Ismét kilépett az utcára. Duda hangja ütötte meg a fülét. Visszaindult a lakása felé, de továbbra is hallotta a duda hangját. Megfordult, és felismerte Michaela kocsiját. Odalépett az ablakhoz és gyengéden megcsókolta a nőt.
– Mi történt? – kérdezte Michaela. – Miért rohangálsz kint az utcán?
Victoria megkerülte a kocsit, és beült az anyósülésre. Felsóhajtott, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.
– Próbálom megtalálni Noemít. Még a végén valami őrültséget csinál.
– Mi történt vele?
– Csak az emlékek, Michaela – csóválta a fejét Victoria. – Vigyáznod kell, mit mondasz neki. Úgy emlékszik a balesetre, mintha csak most történt volna, és folyton az elől rohan, az alkoholba és a dührohamokba menekül. Ma, amikor elment Terrival az orvoshoz, az elküldte őket egy Lamaze kurzusra. – Megdörzsölte az orrnyergét, mielőtt folytatta volna. – Amikor Amelia még élt. Együtt voltak ott. Sosem tudták befejezni.
Michaela kiérezte a fájdalmat a hangjából, ezért átnyúlt a túloldalra, hogy megszorítsa a kezét.
– És most hol lehet?
– Nem tudom – mondta Victoria frusztráltan. – Nem akarom felidegesíteni az apját, de talán fel kellene hívnunk. Már többször is mondta, hogy hívjam fel, ha ilyesmi történik, de az elmúlt években egyszer sem volt rá szükség. Attól fél, hogy Noemí egyszer megpróbál végezni magával. – Könnycseppek szöktek a szemébe. Eltöltött egy kis időt azzal, hogy kitörölje őket. – Oké. Talán a Friday’s-ben lehet. Mindig is szerette azt a vendéglőt. Territ is oda vitte. Van egy régi barátunk, aki ott dolgozik.
– Régi barát? – hallotta ki a rejtett tartalmat Michaela. – A tiéd, vagy Noemíé?
Victoria hosszan ránézett, mielőtt válaszolt volna.
– Noemí régi szeretője. Még Amelia előttről. Ez a nő még mindig vágyik rá. Már a középiskola óta kajtat utána.
Michaela bólintott és megfordult, amilyen hamar csak tudott, hogy elinduljanak a Leffers Boulevard felé.
Folytatása következik!
Vége a II. résznek.
Ui.: A képen Samantha Ahrens alias Noemí Leone.