Nézz meg akcióban! 1. rész

Azzal a tavaszi záporral kezdődött, ami mindenkinek elmosta az eszét. Aztán az eső lecsendesedett, de a csöpörgés sem fordította meg a folyamatot. A háromszobás lakásban mindenki megbolondult.
– Nincs kedved sétálni egyet? – fordult huncut mosollyal Tamara Henihez.
– Nincs.
Nem erre a válaszra várt, így hízelkedőre váltott:
– Megnézegethetnéd a szexis fehérneműket, mert olyan csábos tudsz lenni…
– Nem akarok neked tetszeni, mert még megdugsz álmomban – fordult el Heni, és idegesen lapozgatott a könyvben. – Különben meg – bökött a fejével az ablak felé – esik az eső, menj ki te!
– Én is elmentem sétálni, amikor felhoztad az Andrist… vagy mi volt a neve… pasit – emelte fel a hangját Tamara.
– Szóval, mert te itt akarod megkúratni magad, menjek ki az esőre?
– Erre próbállak rávenni…
– Annyit megteszek a kedvedért, hogy kiköltözök a nappaliba arra a 10 percre.
A 3 szobából a kisebbeket 2-2 lány birtokolta, a legnagyobbat közösen használták tévézéshez és traccspartihoz.
– De nem szívesen – folytatta Heni –, mert jobban szeretek a kényelmes ágyikómon hasalva olvasni… Remélem, a saját ágyadon kúrtok! Ki az a szerencsés?
– Nem ismered. De tudod, hogy rossz a fűtés?! – mutatott Tamara a hideg radiátorra. – Muszáj beengedni a meleget.
– Na és? Nem csukjátok be az ajtót.
– Az olyan, mintha ki se mennél!
– Ne zavartassátok magatokat…! Vagy, az sem egy rossz ötlet, hogy nem kell levetkőzni, és nem is olyan nagyon hideg a szobánk.
– Nagyon vicces vagy!... Na, jó, ha úgy gondolod, átmehetnél egy kicsit Liviékhez!
Lívia és Teréz a másik kisszoba lakói.
– Nagyon csendben vannak, biztos alszanak.
– Délután?
– Miért, te mit csináltál, mielőtt kiagyaltad, hogy kiküldesz az esőre?
– Pihiztem… De nem ez a lényeg. Na, jó! Tudod, mit? Maradj itt, ha akarsz, és tedd tönkre a randimat! – Tamara kiszaladt a fürdőszobába, útközben két ajtót vágva be maga mögött.
– Valami baj van? – szólt utána Heni feleslegesen.
A zajra a lakás másik két bérlője is megjelent, kócosan, csodálkozó szemekkel, egyikük gyűrött pólóban, a másik egy szál pizsamanadrágban.
– Mi robbant fel?
– Tami feje…
– Milyen hideg van nálatok! – borzongott meg Teréz.
– Tercsikém, mi ezt szeretjük, meg az ajtócsapkodást – szólalt meg a fürdőszoba irányából Tamara, és megint bevágta az ajtót. – Buli van! Kár, hogy ti nem szeretitek ezt a kedves, otthonos, hűvös szobát…
– Nyitva kell tartani az ajtót – javasolta Lívia.
– Én is azt mondtam – nevetett Heni, Tamara arcát lesve.
A hatás nem maradt el.
– Nem akartok esetleg ti is megnézni engem akció közben?
Lívia nem hallotta ki a metsző gúnyt:
– Mi lesz? – kérdezett vissza ártatlanul.
Tamara dühösen kapkodta a levegőt:
– Láthattok szopást, kúrást elölről és hátulról… Meg ha még valamire kíváncsiak vagytok, hát csak szóljatok bátran!
– Én megnézném, ha lehet – jegyezte meg csendesen Heni, ezzel csak még jobban megkavarva a másik két lányt, akik az előzmények ismerete nélkül még mindig nem tudták, hogy mi a komoly és mi a vicc.
– Én is – mondta Lívia.
– Hozzatok nasit és innivalót, üljetek le sorban az egyik ágy szélére…– Tamara mán nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen – vagy menjetek a francba!
Belefejelt a levegőbe, és ismét kirohant a fürdőszobába.
– Szerintem ejtsük a témát – sajnálta meg Heni utána nézve –, mert viszket neki és ilyenkor nem bírja a humort!
– Most akkor tisztázzuk: Akarja, hogy megnézzük akcióban, vagy nem akarja? – tárta szét a karját Lívia.
– Nem akarja.
– Engem nem zavarna – vonta meg a vállát Teréz.
Lívia bólogatott:
– Tanúsítom.
– Na, persze, téged nem is lehetne távol tartani – lökte meg a vállával Teréz a szobatársát –, a múltkor is legalább ötször bejöttél… közben.
– Azt hittem, észre se vettétek.
– Amikor zörögtél a szatyrokkal?! Ha csendben maradsz és leülsz valahova, akkor nem zavarsz.
– Ezt tekinthetjük meghívásnak? – kérdezte Heni.
– Oké! Legközelebb te is megnézhetsz!

folyt. köv.