Nézőpontok,...amatőr versek radikális és liberális elemzése

Odri: Gyöngysor



Lelkemből gyöngyöt fűznék,
hosszú, erős szálra,
vágyaim elűzném
komor, messzi tájra.

Fájdalmaim szétszórnám:
fújja el a szél!
Emlékeim?
Nyelje el az ismeretlen mély!
Félelmeim elégetném,
a füst felszállna az égbe,
a lelkem itt maradna,
semmitől sem félve.
A gyöngysor végül
ráférne a szálra,
aki megért és elfogad,
hordhat a nyakába.


Odri kedves kishölgy, ki szorgos népünk hősi harcainak lánglelkű krónikása, -mondjuk ki nyíltan-, remekművet alkotott! Mindenki előtt látható a tény (aki kicsit is ért a verselemzéshez) , hogy eme nagyszerű költemény mérföldkő a magyar irodalom országútján, és tolla alól ismét egy csoda került szemünk elé!
A maga cizellált kifinomultságában, szépen csendülő rímeivel,dallamos ritmusával igazi non plus ultrája az amúgy sem lebecsülendő magyar költészetnek. Lelkünk éteri magasságokban szárnyalhat, eme zsenge lírai gyöngyszem olvasásakor, a költőóriás gyönyörűségesen szép sorai a gyengéd lélek bánatos húrjainak rezegtetésével és egyidejűleg a forradalmi lendülettel olyan kettősséget hoz létre, mely már-már katartikus szenvedéseket idéz fel előttünk, és harcias kirohanást intéz eme versében az országbitorló, vörös bitang kormány ellen.
Nyilvánvaló előttünk, hogy eme tömörségében is tökéletes és nagyszerű műben a költőhölgy zseniálisan jeleníti meg eme szimbolikus költeményével, mintegy a sorok közt bújtatva, a mai magyar politikai helyzet siralmas voltát, az elkeseredettség és kétségbeesés szélén tántorgó országot, melynek élén a hatalmat a jellemtelen főhazug, Öszöd Böszme Barmának bábja, a becstelen liBajnai bankárbitang birtokolja.
Mindjárt az első sor, a 'gyöngyöt fűznék ,erős szálra' a bújtatott értelmű alliterációval (gyöngy-gyurcsányik) arra utal, hogy bizony a csalással hatalomra került és kíméletlen terror útján fennmaradó vörös uralomnak úgy vethetnénk a leggyorsabban véget, ha ezek a brigantik mind egy erős szálú kötélen, gyöngyként lógnának, amit még fokoz is az utolsó versszakban mikor már 'gyöngysorról' tesz említést, tehát mintegy előrevetíti, hogy korántsem elég egy-egy országrontó 'erős szálra' fűzése, hanem annyit kellene belőlük fellógatni a füzérre, amennyit csak lehetséges.
A 'vágyaim elűzném' természetesen azt a vágyat jelzi, hogy a libsi-bolsi rezsimen aratott győzelmünk után, az ezeréves határokkal visszaállított Szent Korona országából a nemkívánatos, 'zs' és 'c' kategóriájú népfelesleget visszaűzzük a 'komor, messzi tájra' azaz eredeti hazájukba, már feltéve ha van egyáltalán hazájuk ezeknek a semmitérőknek.
A következő versszak a 'fájdalmaim szétszórnám' kezdettel, egyértelműen a gyönyörűségesen magasztos 2006 október 23.-i forradalom dicső jeleneteire céloz,a halált megvető hősök rendíthetetlen rohamaira a kordon és a vízágyú ellen,...míg a 'fújja el a szél ' a könnygázgránátok zokogtató füstjére utal.
Gyurcsányik és véreskezű rohamdroid pribékei által levert hősi forradalom utáni helyzetet, a némaságra kárhoztatottakat körvonalazza az 'emlékeim', hiszen megszólalnia azokban a napokban csak a zsi-zsivány média megmondóembereinek volt szabad, és a hazug kormányt cáfolni nem akadt kamikaze. Az ártatlanul bebörtönzöttek szótlan mártíromságát,csak az emlékek őrzik. A szadista rohamrendőrök bakancsainak súlyos rúgásait jelképezi megrázó kifejezőerővel a 'nyelje el az ismeretlen mély' sorral, hogy jobb lenne örökre elfelejteni történelmünknek ezt a gyászos időszakát, mikor magyar támadt a magyarra, bár nem önként, hanem félrevezetve, de azért szadista kéjjel.
Mindazonáltal a legújabb akadémiai kutatási eredmények szerint, itt a szerző egy furfangos csavart is tréfásan beillesztett a műbe, mert ha nem verssoronként értékeljük ezt a szakaszt, hanem együttesen a versszakot, akkor kiviláglik, hogy a devizakölcsönök kilátástalan törlesztésének félelmeiről van itt szó, és ha a felgyújtott bankok füstje az égbe szállna, akkor félelem nélkül , mintegy erkölcsileg megtisztulva maradhatnánk felemelt fejjel magyarok a Hazánkban, nem kellene piszkos anyagi indokok miatt a külhoni vendégmunkások keserű kenyerére szorulnunk.
A következő versszak ugye az előrevetített 'gyöngysorral' indul, ámde az 'aki megért és elfogad ' már egyértelműen a minden tiszteletre méltó Morvai képviselő asszony által közbeszédbe épített 'magunkfajtákra' vonatkozik, a 'Szebb Jövő'-be vetett hitet is jelképezi, és ugye már ez esetben azonnal kihallik a daliás Magyar Gárda harcos köszönése, míg a 'hordhat a nyakába' sor viszont visszautalás a versszak elején tett gyöngysoros célzásra, tehát itt egyértelműsíti a költő, hogy mi is lenne a kiút a válságból,és kik is azok a tettrekész öntudatos magyarok, akikben megbízhatunk , hogy becsülettel elvégzik ezt a kényszerű, de piszkos munkát a köz javára.
Összefoglalásként csak annyit, hogy bízvást állíthatjuk,hogy az utókor méltónak találja majd eme művet az érettségi tételek közé besorolni, és a költőnek méltó szobrot állítani a legnagyobb magyar művészek örök phantheonjában, lévén hogy eme ragyogó szépségű és tartalmú vers mindenféleképpen méltóbb lenne az irodalmi Nobel díjra, mint a Sorstalanság című, fitymátlanok fondorlatait fedező fércmű.

Juci: Újra március


Már elszállt a csüggedés.
Hajlott hátak kiegyenesednek,
Elszánt öklök magasba lendülnek,
És egy lesüllyesztett ország várja
A változást, a felemelkedést.
Zászlók büszkén lobognak
Nemzeti színben a házfalakon,
Új szelek szárnyán ősi ének száll.
S a szebb jövő felé nyílt ablakokon
Hit-remény virágok bomlanak.
S míg piros, fehér, zöldben
Bontogatja szirmait a tavasz,
Az április kis rügyeket fakaszt
Melyből majd gyönyörű bimbó feslik,
S új magokat hint a magyar földben.


A mű elolvasása után meggyőződhetünk arról, hogy a szerző nemcsak magas szintű költői mesterségbeli tudás birtokosa, de az isteni tehetség szikrája is magas lánggal lobogó tűzzé terebélyesedett ki nála. Ezzel a költeménnyel ismét a magyar irodalom egyik csillogó gyöngyszeme került szemünk elé, és ábrándos vágyódással csemegézzük a sejtelmesen fülledt erotika eme parádés remekét.
Mondjuk ki nyíltan: versével drága Juci kishölgy kiforrott, nagyszerű művet alkotott, mely büszke sziklaoromként emelkedik ki a líra löszös síkföldjéből, avagy messzire fénylő fáklyaként világít a szerelmes költészet csillagfényes éjszakáján.
A kiváló szerző ugyanis, a maradian prűd társadalom által a tanítónőkre ódivatúan rákényszerített, szigorú előítéletek miatt volt kénytelen így fogalmazni. A jámbor honpolgárok követelményként támasztják gyermekeik nevelői elé a makulátlan erkölcsi feddhetetlenséget, és ebbe a magas piedesztálra állított normába sajnos nem fér bele a szenvedélyes szerelem és a szexuális gerjedelem nyílt, érzékletes leírása. A társadalom által elfogadott (de soha nyíltan ki nem mondott) szabályai szerint, a tanároknak mintegy kötelességük a személyes életvitelükkel példát mutatni diákjaiknak, és ez nem teszi lehetővé, hogy szankciók nélkül írhassanak ilyen egyértelműen sikamlós, szexuális témáról,nyíltan felvállalva testiségüket. Mintha egy tanárnő csakis magasrendű szellemből állhatna, a testi vágyak teljes mellőzésével, mintha csak deréktól lefelé megszűnne embernek lenni. De drága Jucika kishölgy zseniális csavart alkalmazva, úgy írta meg ezt a költeményt, hogy a fedő forma tökéletessége hivatalosan nem enged egyetlen kötözködő szót sem ejteni, mégis mindenki érti miről is van itt szó egyáltalán.
A sorok közt bújtatva, kifejezéseinek többes értelmet adva, mintegy hazafias, politikai versnek álcázva mondja el szerelmi vágyódásának édes kínjait, testének apró, finom rezdüléseit, szerelmes együttlétének eme felejthetetlen élményét, hogy a végén az olvasó maga vonhassa le a konzekvenciát, miszerint: itt voltaképpen egy fergeteges, bitang nagy kufircolás zajlott le a szemünk előtt.
Ám a forradalmi lendülettel álcázott sorok, amelyek mégis a lelket gyengéden becéző érzelmi húrok rezegtetésével operálnak, olyan kettősséget hoznak létre a versben, amelyek ellentétes értelmükkel csak tovább fokozzák a mondanivaló nagyszerűségét és felejthetetlen élményt nyújtanak az olvasónak.
Az első versszakban a szenvedélyes éjszaka kezdetén vagyunk, ez az aktus előjáték részének érzékletes, szemléletes leírása. A leheletkönnyű simogatások, az intim helyekre tévedő kezek, a zilált ruhák és érzéki csókok ideje ez,... a bizsergés időszaka, amitől a pillanatnyi lanyhulás, azaz a higgadt-petyhüdt állapot éppen múlóban van. Ezt kitűnően mutatják az 'elszálló csüggedés' és a 'kiegyenesedő hátak' kijelentések, míg a perzselő vágy éledését határozott erejű költői kép festi elénk. Ebben a képben a felemelkedő ököl fallikus szimbólumként jelenik meg, amire mohón vágyik a 'lenti ország', mint a csúcsra jutás egyetlen, lehetséges eszközére. A költőnő itt játékosan utal a népi gesztikulációból jól ismert, egyértelmű jelzésre, hiszen tudvalevő, hogy az ökölbe szorított, könyökben behajlítva a test elé emelt és ott ingatott kéz mit is jelent. Duzzadó hímtagjuk keménységét szokták így mutatni a dicsekvő férfiak, miközben gáláns kis kalandjukat ecsetelik a negyedik sör után a kocsmában, a hasonló alkoholos befolyásoltsági és értelmi szinten álló vidéki barátaiknak.
A második versszak a levetett ruhák repkedésének döbbenetes erejű leírásával kezdődik, amikor is a csipkés, selyem alsónemű, mintegy a megadást, a férfi nagysága előtt való behódolást jelző zászlóként lobog, miközben a karcsú női boka határozott lendítése nyomán szép ívben repül át a szobán.
Az 'ősi ének' az első halk, kéjes dallamú hang ami a torokból fakad, hiszen a 'szebb jövő felé nyitott ablak' (ami a nyitott öl szimbolikája), már türelmetlenül várja a 'remény virágot' és elementáris erővel hiszi a gyönyörteli véget. Megemlíteném még itt az 'új szelek szárnyán' kitételt is, mely teljességgel egyértelmű áthallás Adytól. Az 'ősi' és az 'új' jelző a Góg és Magóg fiából, míg a 'szárny' a Héja nász az avaron című örökbecsű költeményéből származik, így a szárnyak csattogása és a csókos ütközetek önkéntelen asszociációjának nyílegyenes útjára kényszerítik az olvasót.
A harmadik versszak kezdetén, a nemzeti színek felsorolása is csak látszólagosan egyező a magyar zászló színeivel, hiszen itt a piros szín a forrón lüktető, vértől már kellően megduzzadt genetáliákat jelenti. A fehér az intim testtájak napsütést nem látott, elütő bőrárnyalatát jelzi, tulajdonképpen nem más, mint a félhomályban a haloványan sejtelmes tomporok és a gyöngyházfényű keblek izgalmas felvillanása, míg a zöld az őszinte remény a mindent elsöprő beteljesülésben.
A 'szirmait bontogató tavasz' érzékletes, finom leírása a kitárulkozó női nemi szervnek, amit a következő sor egyértelműsít is, hiszen az 'áprilisi rügy' nem is jelenthet mást, mint a kis bolondos, huncutkodásra mindig készen álló, izgága csiklót. Viszont ebben a sorban még mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet a szerző briliáns szójáték alkotására, hiszen ha alapos megfigyelés és elemzés alá vesszük a 'fakaszt' szót, akkor világosan láthatjuk, hogy ha elhagyjuk a szóközepi 'ka' kicsinyítő képzőt, akkor a férfi nemi szerv egyik népies elnevezését kapjuk eredményül, ami a maga nyers, vulgáris erőteljességével csak fokozza az eddig sem elhanyagolható mértékű erotikusan izgató hatást.
A vers következő sora már az orgazmus képi megjelenítése, itt kulminálódik a drámai feszültség, a kiteljesedő, hosszan elnyúló tetőpont. Egyrészt a 'bimbó' az extatikus gyönyörtől 'feslik', míg az utlosó sor teljesen világossá teszi a partner ejakulációját is, hiszen az nem is jelenthet mást, mint a megtermékenyítés ősi rítusának édes pillanatát, elvégre a 'magyar föld' az első versszakban már emlegetett 'lenti ország', az ' elvetett mag'-hoz pedig nem is szükségeltetik külön magyarázat annyira egyértelmű.
A vers dallama ritmikájában igazodik a párzó mozgás lökésszerű ütemességéhez, mintegy lüktetésével ellenpontozza a falon megdöndülő ágytámla metronóm pontosságú, heves koppanásait. Szikár tömörségű, de kiválóan megkomponált versszakok, szegényesen, alig-alig csendülő rímek mind a szeretkezés mindent elsöprő élményének erősítésére szolgálnak. Képszerű hasonlatai, meghökkentő metaforái, színpompás jelzős szerkezetei kézzelfoghatóan vizuális élménnyé teszik az olvasó számára a verset, és azt hiszem nem tévedek nagyot amikor azt állítom, hogy olyan katartikus hatást gyakorol, hogy kevés bugyi marad szárazon a vers elolvasása után.
Talán az róható fel a vers egyetlen hibájaként, hogy olyan túlfűtöttséggel teli, fantáziát és vágyódást beindító gondolatiságú, hogy nagyobb közönség előtti nyilvános elszavalása akár egy közbotrányba fulladó, mindent elsöprő orgia lehetőségét is magába foglalja, ezért egyházi és iskolai ünnepségeken előadása mindenképpen megfontolandó.
Mindezek tükrében teljes felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy a vers méltó arra, hogy örökös helyet kapjon a középiskolák magyar érettségi tételeinek listáján, szerzőjének szobrot állítsunk több köztéren,és örök időkre nemzetünk koszorús költői között emlegessük. Valamint az egész értelmiségünk nevében követelem, minden lehetséges eszközzel hassunk oda, hogy Juci kishölgy eme remekműve mielőbb Nobel díjat kapjon!