Nem vagyok használható 2.

– Gyere nyugodtan! – irányította Ákost a lány hangja.
Talán ez az invitálás fogta vissza, hogy hányingerrel küszködve se meneküljön el, amíg legalább meg nem nézi a csajt meztelenül. Mert abban biztos volt, hogy hosszú távon nem akar ebben a sűrűlevegőjű lakásban tartózkodni, még akkor sem, ha ezzel lemond az ölébe pottyant szexről.
– Gyere, nem eszlek meg – kuncogott a lány –, csak megkóstollak!
Ákos eddigre felfedezett a szagok orgiájában némi kannás bor-törkölypálinka egyveleget is, így mire belépett a legtávolabbi, nyitott ajtón, már sejtette a diagnózist: nem a betegség dominál itt, hanem a részegség.
A lány a rendetlenség epicentrumát elfoglaló ágy közepén feküdt, hason. A mellette heverő, összegyűrt, csíkos férfipizsama, és a meztelen testére félig-meddig felhúzott szexis bugyi jelezte, hogy megkísérelt átöltözni, ezzel is fokozni akarta a látogató hajlandóságát a telefonon beígért gyógykezeléshez.
– Megkúrsz hátulról? – kérdezte, és oldalt fordította a fejét. – Csak ne lökj erőseket, és ne kelljen megfordulnom, mert elszédülök. – Hangján egy csöppet sem érződött, hogy közel áll az ájult részegséghez, nagy rutinra tehetett már szert ezen a téren. – Itt vagy? – hunyorgott, így próbálta az izgő-mozgó, kavargó árnyak közül kiszűrni a látogatót. – Van még itt valaki? Csak egyenként gyertek!
Ákos ekkor ismerte fel.

Igen, 2 évvel ezelőtt a szilveszteri buliban figyelt fel erre a lányra, aki szépségével és felhőtlen vidámságával kiemelkedett az összes résztvevő közül. Ahogy egyedül táncolt és folyamatosan nevetett, minden tekintetet magára vonzott, és a férfiak sajnálni kezdték, hogy feleséggel vagy barátnővel jöttek. A nők – miközben epés megjegyzéseket tettek a táncstílusra és a kacagásra –, egy pillanatra sem engedték szabadon a partnereiket, még a mosdóajtóig is elkísérték őket, nehogy eltévedjenek.
Senki sem tudta, hogy honnét került elő a festett szőke, finomarcú és kihívóan formás lány, aki láthatólag nem tartozik egyik társasághoz sem, de mohón itták minden mozdulatát. Titokban italokat küldtek neki a pincérekkel, amit a címzett mindig lehajtott, és táncolt tovább.
Éjfélkor, amikor pohárral a kézben mindenki igyekezett az ellenkező nem képviselői közül minél több ismeretlent lesmárolni, Ákos hiába kereste a lányt. Mások is zavartan tekintgettek ide-oda, mert ez lett volna az egyetlen alkalom, amikor feltűnés nélkül lehetne a közelébe férkőzni.
A társaság kivonult a szórakozóhely elé, felröppenteni néhánytucat rakétát, és a többség itt sem felfelé nézett, hanem egyre feltűnőbben a lányt kereste. Tapinthatóvá vált a csalódottság. A vendégek közül néhányan felkerekedtek, mások bambán bámultak maguk elé.

– Ezek mind azt hitték, hogy megdughatják? – hajolt Ákos füléhez akkori barátnője, aki szinte felszabadult, mióta az idegen lány eltűnt a láthatárról.
Ákos megvonta a vállát, mintha az ő fejében meg sem fordult volna ilyesmi. Akármerre nézett, még mindig maga előtt látta azt az erotikus vonaglást, ami maga volt az egyszemélyes orgazmus… Zavartan felállt, hogy a mosdóba kell mennie.
Barátnője utána sem nézett, és lassacskán a többi nő is megnyugodott, hiszen nincs már a szőke kígyó, a vonagló veszély, eltűnt a parkett közepéről.
Ákos csak a mosdóhelyiségben jött rá, hogy korai volt a hölgyvendégek megkönnyebbült fellélegzése: az idegen lány a férfivécé belső falának támaszkodva kacagott.
Ha ezt a sok kinti pasas tudná, mind itt tolongana!
A lány megállíthatatlanul, gurgulázva nevetett a sorakozó piszoárok mellett, és azt a pincért bámulta, aki a szemközti mosdóknál, bevizezett, méteres papírcsíkokkal a nadrágját törölgette kivörösödve.
– Lehányt a kis kurva – magyarázkodott dörmögve a pincér.
A lány erre még hangosabb lett, már komolyan veszélyeztetve a helyzet diszkrécióját:
– Bocsi, de össze-tur-mix-o-so-ló-dott bennem a szesz... – válaszolta – és le akartad nyomni a faszod a torkomon!
– A lökött kis kurva nem szólt, hogy hánynia kell – dohogott tovább a pincér, és reménytelen próbálkozásnak tűnt, hogy belátható időn belül sikerül a kritikus állapotú nadrágszár rendbetétele.
– Te is akarsz valamit? – A lány, mintha csak most venné észre Ákost. – Szopást most nem javaslok.
– Majd máskor... Hol talállak meg?
A pincér a háttérben idegesen csóválta a fejét.
– Dobó utca... – felelte kedvesen a lány. – Hívj fel! Tudod a számom? Majd kúrunk egy jót! Hozd el egy-két haverodat is!
– Mondd a számod! – vette elő Ákos a telefonját.
– Honnan tudnám? Nem szoktam magamat felhívni. Keresd ki – mutatott a lány a kövezeten heverő, villogó készülékre – Úgy találod meg, hogy saját... Amúgy Dóra vagyok...
Így került Ákos telefonjának címjegyzékébe D, mint Dóra a D, mint Dobó utcából.
Másnap, amikor eszébe jutott az elsősorban a szerencsétlen, nyomulós pincér számára kínos eset, jót mosolygott rajta, és azt hitte, hogy a lány rég kijózanodott, és már nem aktuális a meghívás. Aztán elfelejtette az egészet.
Igen, 2 éve történt.
Ha ma nem akart volna egyszerűsített módon, kör-sms-ben búékot kívánni minden ismerősének, ezzel egyszerre letudni a dolgot, akkor nem bukkant volna elő a csaj, és most nem állna itt a kocsmaszagú szobában, a majdnem meztelen, holtrészeg lány mellett.
– Betakarlak – jelentette ki.
– Ennyire ronda vagyok? – nevetett Dóra, lerúgva a paplant.
Ákos nem magyarázkodott, forrongó, kitörni készülő gombócot érzett a torkában. Szélesre tárta az ablakot.
Az utcáról hideg levegő áramlott be, és pillanatok alatt elfogadható mértékűre szelídítette a szagokat.
– Takarózz vissza, majd bebújok melléd!
– Sötétben és paplan alatt kúrunk, mint az öregek? – gúnyolódott a lány. – Nem akarod látni a pinámat? – Félrehúzta a fenekéről a bugyit. – Na? Tetszik?.. Jó tüzes. – Egyperces átfutási idővel érzékelte a nyitott ablakot. – Te le akarsz hűteni? Hideg pinát akarsz? – Köhögött és öklendezett.
– Te tényleg beteg vagy?!
– Nekem ez az alapállapotom. Hoztál piát? – Minden átmenet nélkül témát váltott: – Bezártad az ajtót?
– Nem hoztam, de úgy látom, nem is hiányzik. Nem zártam be.
– Mindegy, legalább be tud jönni a szomszéd, azt ígérte, hogy hoz valamit.
Érdekes volt, hogy a hangján nem érződött a totál részegség, a beszéde is tisztának tűnt. – "Csak az agya beteg!" – Ákos megállapította, mint 2 éve azon a szilveszteri bulin is, hogy ez a lány gyönyörű. Még így, csapzott hajjal is bál szépe lehetne.
Levetkőzött, lefeküdt Dóra mellé és kettejükre húzta a takarót.
– Nem akarsz kúrni? – sürgette a lány azonnal, és fürgén hátranyúlt a falloszért. – Kúrjál meg, aztán leszaladsz piát venni, és aztán megint kúrunk.
Oldalára gördült, és Ákos farkát hátulról ügyesen magába navigálta. A férfi behajlította a térdét, s mintha Dóra az ölében ülne, csak éppen fekvő helyzetben, sebesen mozgatta a falloszát. Csakhogy hozzájuthatott már ehhez a csodás lányhoz! Mindig voltak barátnői, akik rövidebb-hosszabb időszakonként váltakoztak, és rendezettnek tartotta saját szexuális életét, ám ennyire mutatós, mint Dóra nem akadt közöttük.
– Micsoda szuper pinád van! – nyögte.
– Akkor csak kúrjál!
– Feltérdelnél?
– Persze. De a fejemet megtámasztom, mert szédülök, ha nagyon lökdösöl.
Egy másodpercre lecsúszott róluk a takaró, és Ákos közelről is megcsodálhatta a szorító-engedő puncit, majd sátorszerűen a hátára húzta a paplant.
– Lassan be lehet csukni az ablakot…
– De miért nyitottad ki? – kérdezte a lány. – Ne, most csak kúrjál, majd utána becsukod!
– Jó… – lihegte a férfi, és egy perc múlva lefordulva Dóráról, józanul is olyan tehetetlenül terült el, mint amaz részegen, eszébe sem volt felkelni az ablakon át süvítő, metsző hideg miatt.
Ekkor, mint egy fegyelmezett szobapincér, hangtalan léptekkel egy 60 év körüli pasas jelent meg az ágy mellett, kezében egy felbontott borosüveg.