Nem kívánt szenvedély

Nem ellenkezhetett, amikor Aleksei dereka köré fonta karjait, és magához húzta, hogy beleszagolhasson frissen mosott hajába. A vámpír arrébb sodorta barna tincseit, és nyakához hajolt, belélegezve a lány bőrének csábító illatát. Kívánta a vérét, itt és most bele akart kóstolni. Chaterine megérezte ezt, teste összerándult idegességében.
– Máris? – kérdezte.
A férfi elmosolyodott.
– Igen – jelentette ki nemes egyszerűséggel, és végighúzta forró ajkait a lány kidomborodó ütőerén. – Gyönyörű nő vagy, Chaterine. Képtelen vagyok ellenállni a vonzerődnek.
A lány, bár tartott az elkövetkezendőktől, most mégis gúnyosan felnevetett.
– Nem kell bókokkal fáradoznod. A tiéd vagyok, Aleksei.
A vámpír felemelte a fejét, és Chaterine szemeibe nézett. Tekintetéből kiveszett az előbbi már majdnem kedvesnek mondható csillogás, s helyét egészen sötét állati mohóság vette át.
– Igazad van – felelte. – A tulajdonom vagy.
Aleksei változtatott elhatározásán. Felkapta Chaterinet, s a lány következő pillanatban már az ágyon találta magát. Rémülten ült fel a ruganyos matracon, és hátrébb kúszott, de nem menekült el. Tisztában volt vele, hogy nem teheti, amúgy sem lett volna semmi esélye, csak rontott volna a helyzeten azzal, hogy kivívja a vámpír haragját. Tűrnie kellett mindent. És ekkor döntött. Bármit is kíván tőle Aleksei, ő teljesíti, ha a vámpír is betartja a szerződés rá eső részét, azonban most itt megfogadja, hogy semmiféle érzelmet nem mutat a vámpír felé. Engedni fogja, hogy kihasználják, azonban olyan lesz, akár egy lélek nélküli baba. Hiszen melyik férfi szeretkezne szívesen egy frigid nővel?
Mire kigondolta, Aleksei már levette az ingét, s őt durván hátradöntötte az ágyon, kezeit pedig leszegezte a feje mellé. Egy rántással letépte a rajta lévő pólót, majd megszabadította nadrágjától is, egy szempillantás múlva már teljesen meztelenül, kiszolgáltatottan feküdt az erős férfitest alatt. A vámpír mohón jártatta végig kezét mellein, hasán, és combjainak belső oldalán, Chaterine pedig tűrte. Maga is meglepődött milyen érzelemmentes tud lenni, ha akar. Egy rándulás nem mutatta, hogy félne, légzése nyugodt volt, szívverése egyenletes. Alekseit pedig ez egy csöppet sem érdekelte, csak saját vágyainak kitöltésével volt elfoglalva. Megszabadult az utolsó akadályoktól, majd minden időhúzás nélkül, erőszakosan a lányba hatolt.
Chaterine halkan felszisszent a fájdalomra, mely testébe hatolt. Már nem volt ártatlan, de a vámpír durvasága felelevenítette számára az első alkalmat, mely csaknem ennyire kellemetlen volt. Azonban nem szólt semmit, inkább oldalra fordította a fejét, és várta, hogy vége legyen. Aleksei lökései először egyre csak erősödtek, majd nem sokára mozgása lelassult, végül pedig visszahúzódott a lányból, de nem azért, mert a csúcsra jutott volna.
Chaterine visszafordította a fejét, és a vámpírra nézett, aki jól láthatóan tanulmányozta arcát. Saját, ősi nyelvén szólalt meg, szinte köpte a szavakat, de nem a lánynak célozta őket, hanem magának. Chaterine egy szót sem értett az egészből, a fájdalomról megfeledkezve, kérdőn vonta fel szemöldökét.
– Ez így nem kielégítő – váltott át végül emberi nyelvre. A lány először megörült a szavak hallatán, azt hitte távozhat, azonban a vámpír folytatta. – Te nem élvezed.
Chaterine nem hitt a fülének.
– Persze, hogy nem élvezem. Nem várhatod el tőlem, ez nem szerepelt az egyezségünkben.
Aleksei körbeforgatta a szemét.
– Emberek... – jegyezte meg ezt újfent magának, majd megint a lányhoz szólt. – Nem, valóban nem kötelezhetlek rá, hogy élvezd. Inkább rábírlak...
A férfi diadalittasan elmosolyodott áldozata rémült arckifejezésén. Nyilvánvaló volt számára a lány elhatározása, de nem engedte, hogy legyőzzék. Taktikát változtatott.
Felállt az ágyról, egyrészt, hogy leolthassa a villanyt, másrészt, hogy a lány végigmérhesse az emberek számára oly vonzó testét, majd mikor már csak a hold ezüstöt fénye világított csupán, újból visszatért Chaterinehez.
Chaterine kibillent nyugalmi helyzetéből. Mindenre felkészült lélekben, kivéve arra, hogy a vámpír megpróbálja elcsábítani őt. A szobában sötét uralkodott, csak egy halvány, ezüst fénysugár szűrődött be a csipkefüggönyökön át, megvilágítva Aleksei formákban gazdag sziluettjét. Tekintete akaratlanul is végigsiklott ellenállhatatlan testén, mely bármely nőt szégyenletes gondolatokra sarkallt volna. Behunyta szemeit, azonban mikor megsüppedt az ágymatrac, kénytelen volt újból kinyitni őket. Aleksei felkönyökölve feküdt mellette, és őt bámulta. Chaterine azzal áltatta magát, hogy a vámpír nem látja rémült arcát a sötétben, de jól tudta, hogy szemei az éjszakához szoktak. A lány legszívesebben felkapta volna ruháinak maradványait és inkább így, megalázottan futott volna végig a folyosón, mint hogy eltűrje a vámpír érintését. Ezerszer elátkozta magát, amiért megegyezett a férfival, rájött, csapdába csalták. Most, hogy Aleksei ennyire testközelben volt, s belenézett abba a mohó szempárba, nem hitte, hogy valóban betartaná az egyezmény ráeső részét. De már késő volt. Csupán reménykedhetett a vámpír becsületességében.
Teste kővé dermedt, mikor magán érezte Aleksei bársonyos érintését. Ujjai most egészen máshogy indultak felfedező útra, nem követeltek, hanem finom mozdulatokkal ingerelték a bőre alatt húzódó idegeit. Azok pedig sorra ellazultak, megadták magukat a forró ujjaknak, csupán a lány állkapcsa feszült meg az erőlködésben, hogy megtarthassa uralmát lázadozó teste felett. Elfordította a fejét, behunyta szemeit, és próbált nem a bűbájos érintésekre koncentrálni. Gyorsuló pulzusa azonban elárulta őt.
A vámpír ravaszul elmosolyodott, majd Catherine fölé kerekedett, hogy lágy csókokkal áraszthassa el apró testét. Ajkaival hosszan elidőzött nyakának íves vonulatán, majd továbbindult, de még nem tért rá a lány melleire, hanem hasát bélyegezte forró érintésével. Chaterine belemarkolt a lepedőbe, hogy enyhítse felszínre törő vágyait. Nem tagadta maga előtt, hogy kívánja a férfit, de büszkesége erősebb volt annál, hogy eladja azt egy órányi gyönyörért. Erődként állta Aleksei csókostromát, mely testének egyetlen szegletét sem kerülte el. Mikor a vámpír melleit vette kezelésbe, úgy beleharapott ajkába, hogy majdnem kiserkent a vére. A férfi nyelve érzéki köröket írt le mellbimbója körül, majd szájába vette először az egyiket, aztán a másikat.
– Hagyd abba! – szakadt fel belőle sóhajként a mondat, mely inkább hangzott biztatásnak a vámpír számára, mintsem kétségbeesett könyörgésnek.
Aleksei felemelte a fejét, és Chaterine elködösült szemeibe nézett. Időközben maga is élvezni kezdte a játékot, őt is feltüzelte, ahogyan a lány egyre jobban izgalomba jött, arról nem is beszélve, hogy remekül szórakozott annak kínlódásán.
– Azt kéred, hagyjam abba? – duruzsolta. – Bár ajkaid ezt mondják, a tested mást üzen nekem. Most mégis melyiknek higgyek?
– Kérlek – suttogta a lány.
Aleksei elmosolyodott.
– Ha elcsitítom az ajkaid – húzta végig mutatóujját Chaterine száján – akkor csak a testedre kell majd koncentrálnom.
S azzal megcsókolta a lányt, belefojtva a következő mondatot. Catherine ajkai szétnyíltak, és utat engedtek a vámpír nyelvének, mely szenvedélyes mozgásra késztette az övét is. Eltompult elméjébe nem szűrődött be más, csak vérének zubogása, és az apró lélegzetvételek a csókok között. A férfi ajkai most arrébb csúsztak az arcára, majd végigvonultak az állkapcsán és megcirógatták a füle mögötti bőrfelületet. Catherine érezte, ahogyan agya intenzív jeleket küld válaszul lágyékába, mely hangos sóhajt váltott ki belőle. Aleksei tudta, hogy már nem kell sok, és a lány beadja a derekát. Gyengéden megharapdálta állának szegletét, majd nyakát, miközben ujjaival végigsimított  szeméremdomborulatán. Catherine összeszorította a fogait, még egy utolsó kísérletet tett, hogy visszafojtsa magába a kéjvágyat, de mikor a férfi ujjaival finoman beléhatolt, az elsöprő erővel tört a felszínre. Felnyögött, és kezeivel reflexszerűen markolt bele Aleksei vállaiba. A vámpír elmosolyodott elsöprő győzelmén, s végre a lányba hatolhatott.
Catherine teste egy pillanatra megfeszült, majd újból ellazult, s befogadta magába a férfit. Kezei a hátára csúsztak, ujjaival bebarangolta a két kidomborodó izmot és a közöttük húzódó völgyet. Aleksei megborzongott a lány finom érintésétől, s ösztönösen lehajolt, hogy megcsókolja ajkait. Teljesen eggyé olvadtak, érezték és felvették egymás ritmusát, mely egyre őrültebb tempóra váltott. Catherine-t most nem érdekelte a fogadalma, nem törődött vele, hogy ez a vámpír egy a szenvedéseinek okozói közül, hanem engedte, hogy minél intenzívebben élje át a gyönyört.
Aleksei nem kedvelte ezt a pozitúrát, mégsem változtatott, egy percre sem akart kihúzódni a lányból. Hetek óta végre megkapta Catherine-t, az övé volt, megtehetett vele bármit, de a legnagyobb élmény mégis az volt, hogy a lány is élvezte a szexet. Sok nőt kényszerített már, és sok nő ajánlotta fel magát önszántából neki, de ez most egészen más volt. Most nem a test, hanem az elme felett aratott győzelmet, ez a gondolat pedig teljes mértékben felizgatta. Még több gyönyört akart okozni neki, azt akarta, hogy legközelebb a lány legyen az, aki könyörög majd, hogy eltölthessen vele még egy éjszakát.
Lassabb tempóra váltott, ujjai érzéki játékot űztek melleivel. Catherine egész teste bizseregni kezdett, mintha ezernyi gyújtózsinór égett volna bőre alatt, s egyre közelebb és közelebb ért a robbanáshoz. Felemelte a csípőjét, hogy Aleksei még mélyebbre hatolhasson. A férfi egy mélyet döfött, Catherine-t pedig elragadta az orgazmus örvénylő vihara. Felkiáltott, és végighúzta körmeit a vámpír hátán. Aleksei látva a lány kielégülését még párat lökött, és elélvezett a következő pillanatban, majd ráborult Catherine remegő testére.
Hosszú percekig zihálva feküdtek így. Catherine elméje kezdett kitisztulni a teljes kielégülés után. Teste euforikus ujjongása alábbhagyott, mikor eljutott a tudatáig, hogyan viselkedett az előbb. Nem volt elég, hogy élvezte a szexet, de ezt meg is mutatta a férfinak, úgy érintette, ahogy a szeretők szokták egymást. Gyorsan elhúzta hátáról a kezeit, mikor rádöbbent, még mindig ott nyugtatja őket. Aleksei legördült róla egy halk nevetés kíséretében, ő pedig felült, és mellei elé fonta karjait. Hirtelen szégyellni kezdte meztelenségét. Érezte, hogy a férfi őt nézi.
– Mehetsz, ha akarsz – jelentette ki közönyösen a háta mögött. – De maradhatsz is.
– Miért akarnék maradni? – kérdezte a lány, de nem várt választ. Felhúzta gyűrött nadrágját, és maga elé szorította elszakított pólóját. Szörnyen megalázottnak érezte magát, hiszen gyakorlatilag eladta magát. Bár igaz ez volt az egyetlen esélye az életben maradásra.
Aleksei némán figyelte, ahogy Catherine esetlenül felöltözik. Dús, zilált haja, s meztelen háta, melynek finom bőre alatt jól láthatóan rajzolódott ki nőies izomzata, arra késztette, hogy újból megérintse a lányt. Kétségkívül megtehette volna. Azonban nem akarta, hogy Catherine megtudja, hogy bár alig telt el pár perc az előbbi aktus után, máris kívánja őt. Azzal a lány győzelmét ismerte volna el. Nem akarta a tudtára adni, hogy befolyást gyakorolhat rá. Ezért engedte, hogy elhagyja a szobáját.