Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Nem gyermek

Mi értelme van ennek a nyomorult gimnáziumnak? A lány unottan nézett fel a táblára, magasról tett rá, hogy mi az önindukció jelensége, vagy, hogy mi van a mágneses energiával. Ki nem állhatta a fizikát, ahogy a matekot, és hasonló reáltantárgyakat sem. Utálta az egész iskolát, úgy ahogy volt – értelmetlen, ostoba és igazságtalan intézetnek találta. Vannak jó tanulók, de ők többnyire nem is éles eszűek, csak van seggük bemagolni azt a sok marhaságot.


Voltak persze tantárgyak, amiket kedvelt – a történelem és az irodalom. Ezek érdekelték, tanulás nélkül is jó jegyeket szerzett belőlük. Rendkívüli érzéke volt a művészetekhez, tehát az irodalomhoz is, a történelem meg már kiskorában is kedvenc témája volt – míg a többi kislány babázott, ő játék katonákkal játszott, amiket azért kapott, mert részeges anyja olcsóbbnak találta egy babánál. Aztán nem lett ebből baj, a lány sokkal jobb játéknak talált csatákat vívni képzeletbeli országokban, mint egy műanyag baba haját kefélni. Abban mi a jó?


A tantárgyakra visszatérve, neki nem volt magolásra türelme, mi több, ideje se nagyon. Persze ha annyira akart volna, talált volna időt rá, de az is biztos, hogy több dolga akadt, mint legtöbb diáktársának, akik a zsebpénzüket kevesellték, egyfolytában csak az ostoba divatkapcsolataikról panaszkodtak. Bár a lány nagyon egyedül volt a gimnáziumban, egy barátja sem volt, mindenki kerülte, és ő is került mindenkit, sokszor elcsípett egy-egy hangos, vihogós-nyavalygós beszélgetést. Többnyire a pasikról, pletykákról, manikűrösről szóltak ezek a beszélgetések, és a lánynak már két szótól is hányingere lett.


Utálta az iskolát, ahol senki sincs, aki közel állna hozzá, ahol értelmetlen marhaságokat kell tanulnia, és ahol azok a jó tanulók, akik agyilag zoknik, alkalmanként azért mégis megtöltik ezt a zoknit bemagolt tudással, és így rendre szerzik a jó jegyeket. Igazságtalanság, de a lányt már nem érdekelte. Az első évben jobban fájt neki ez a sok rossz dolog, ami a gimnáziummal járt, de aztán az élete megváltozott.


Még tizenöt volt, mikor megismerkedett egy férfivel. Egy könyvtárban találkoztak, épp ugyan azt a kötetet keresték. A férfi tizenöt évvel idősebb nála, és először egyikük sem gondolt a másikra komolyan, de azért elkezdtek beszélgetni, és megkedvelték egymást. Sokáig találkoztak, összebarátkoztak, és a férfi fokozatosan betekintést kaphatott a lány életébe, akinek legkisebb gondja is nagyobb volt diáktársaiénál.


Míg azok az elkényeztetett barmok aránylag rendes családban, nélkülözés nélkül, barátok közt élnek, a lánynak ez mind nem adatott meg. Tíz éves korában vesztette el anyját, apját pedig életében nem látta, de kedve sem volt felkeresni – ha nem kíváncsi a lányára, elmehet a pokolba. A lány özvegy nagyanyjánál élt, aki egy zsémbes öreglány, méghozzá ágyhoz szegezve – ő végezte a házimunkát, a pénzükkel is ő bánt, tizenöt éves korára már hatalmas felelősség volt a vállán. Senki sem segítette, egyedül volt a nagyvilágban, egyetlen barátja sem volt, a rokonai pedig soha nem érdeklődtek iránta, a lány aztán meg már csak büszkeségből sem volt hajlandó a nyakukra menni.


A gyermeknek látszó középiskolás lány igazából már nem volt gyermek. A múltja is ezt erősíti meg – hét éves korában történt, színjátszó szakkörről sietett hazafelé akkor még életben levő alkoholista anyjához, de a sötétben követte őt egy idegen. Leterítette, és a kislánynak épp csak sikerült elmenekülnie tőle, nem erőszakolta meg, de sok helyen megütötte, hogy mozgásképtelenné tegye. A lány ezenkívül gyermekkori társaitól is gyakran kapott gúnyos szavakat kiskori túlzott magassága és pattanásos arca miatt.


Sosem voltak barátai, egy alkoholista anya mellett, szeretet nélkül nőtt fel, majd pedig nagyanyjához került, aki egy szóval nem köszönte meg neki, hogy gondját viseli, vezeti a háztartást, és kezeli a pénzügyeit. Az öreglány úgy gondolta, ezzel tartozik neki unokája, ha már eteti és ruháztatja őt kevéske nyugdíjából. A lány a pénzügyekkel bajlódott legtöbbet – kevésből kellett kijönniük, de azért éhezni sosem éheztek. A sok nehéz körülmény, gyermek- és fiatalkorának kínjai miatt hamar fel kellett nőnie.


A férfi, akivel egy ideje már összefonódik élete, csak sokára került olyan közel a lányhoz, hogy minden titkáról beszámoljon neki – tizenhat éves korára aztán már mindent tudtak egymásról. A férfiről kiderült, hogy egy sikeres dohánycégnél vezető igazgató, ezért járkál sokszor öltönyben, mikor a lánnyal megbeszélt találkáikra igyekszik. Kávéházakban, könyvtárakban, csöndes parkokban szoktak találkozni, rengeteget beszélgetnek, sosem unják meg a másik társaságát.


A férfi eleinte bajban volt a lány fiatal korával – tudta jól, akármilyen fiatal is, már egyáltalán nem gyermek. Személye vonzotta, és egy idő múltán már teste is kezdte foglalkoztatni. Bár a lány kisgyermekkorában csúnya volt, amiért sosem talált barátra, ahogy cseperedett, a korral kiszépült. Sosem lett gyönyörű, de határozottan nem volt olyan vonása, ami megbocsáthatatlanul rút lett volna. És a férfi, ismervén a lányt teljes valójában, nem törődött kevésbé előnyös részeivel, ő valósággal angyalinak látta.


Csak az a tizenöt év korkülönbség ne lenne! A lány nem gyermek – meg kell küzdenie, már ilyen korán is az élet gondjaival, gondolatai érettek, személye érdekes, ő már egy igazi nő. Ennek ellenére tapasztalatlan a férfiakkal, hiszen kortársai sosem közeledtek felé. Rendelkezett egy amolyan hideg bájjal, és mind tudjuk jól, hogy a legtöbb férfi nem kedveli ezt a fajta szépséget – a többség, főleg a fiatalabbak a könnyen kapható falatokra éhezik.


De a férfi nem így gondolkodott, ő megismerhette a lányt, aki egyedül neki volt hajlandó megnyílni, bár csak idővel. A férfi türelmes és kitartó volt, nem tágított a lány mellől, nem riadt vissza kezdeti félénkségétől. Bár a lány eleinte csöndes, visszahúzódó és szűkszavú volt, amint jobban megismerhette a férfit, aki egy rendkívül intelligens és jó humorú ember volt, már nem félt kinyitni mellette a száját. Gondolatokat cseréltek, és a férfi eleinte sokszor meglepődött, milyen értelmes teremtés ez a fiatal lányka, milyen kiforrott, logikus, józan gondolkodása van. De hisz nem csoda, bármilyen fiatal, ő nem egy együgyű gyermek.


A csengő mennyei hangként ért el a lány füleihez, azonnal bevágta táskájába füzeteit, majd félvállra dobva sietett lefelé a lépcsőkön, nehogy lekésse buszát. Március volt, a tavasz kezdete, de azért még el kellett a kabát, odakint sütött a nap, mégis didergett, aki kitette a lábát. Ahogy kilépett az iskola kapuján, és a jeges szél arcul kapta, eszébe jutott, hogy még a postára is el kell mennie, elintézni néhány számlát. Nagyot sóhajtott, de hirtelen meglátott az iskola parkolójában egy ismerős, ezüstszürke kocsit, ami előtt egy szintén ismerős alak állt, és intett felé. A lány szomorú arca egyszerre felragyogott, és odaszaladt a férfihez, aki azonnal karjaiba zárta.


- Mit keresel itt? – kérdezte a lány, ahogy lábujjhegyre állva megcsókolta a férfit.


- Érted jöttem. Gondoltam hazavihetnélek.


- Ez nagyon kedves tőled – a lány mosolyogva bújt szorosan a férfihez, aki elrejtve őt a világ elől, betakarva átölelte. – De most még a postára megyek.


- Elviszlek akkor először oda.


- Nem lenne baj?


- Ugyan, miért lenne baj?


A férfi lehajolt, hogy megcsókolja a lányt, s ajkuk szenvedélyesen forrt össze. Mikor a lány megérezte, ahogyan egy nyelv furakszik ajkai közé, nevetve elhúzódott a férfitől.


- Ne nyilvánosan.


A férfi elmosolyodott a lány szemérmességén, majd kinyitotta neki autója ajtaját. Mielőtt a lány beszállt volna a járműbe, még egy pillantást vetett az iskola felé, és észrevette, ahogy néhány osztálytársa összesúgva néznek felé. Akaratlanul is elmosolyodott – igen, csesszétek meg, nem csak nektek lehet magánéletetek! Talán attól, mert nem fekszik le minden második szerencsétlen kisfiúval, és nem teregeti ki a szennyeseit, attól még az ő élete sem üres. Már nem az.


Gyorsan megjárták a postát, és végül mégsem haza, hanem a lakására vitte a férfi a lányt, aki felhívta nagyanyját, hogy aznap később megy haza. Az öreglány belekezdett szokásos szentbeszédébe, de a lány nem törődött vele, egyszerűen kinyomta mobilját, majd felsóhajtva bújt a férfihez, aki homlokon csókolta. Már régóta érlelődött fejében a gondolat – levenni a lány válláról a gondokat, elkényeztetni őt. Az biztos, hogy ez a gondterhelt, sokáig teljes magányban élő teremtés megérdemelné végre a boldogságot. És a férfi azt akarta, hogy a boldogság az ő oldala mellett találjon rá.


- Mit gondolsz – szólalt meg a férfi, miközben pattogatott kukoricát készítettek, mert DVD-zni támadt kedvül -, néha nem tölthetnél itt nálam egy huzamban több napot is?


- Aludjak itt, nálad? – mosolyodott el a lány.


- Én örülnék neki.


- Nem is tudom.


- Hidd el, nem fogok semmi olyat kérni, amit te nem akarsz.


- Te mit akarsz?


A férfi a lányra nézett, de nem válaszolt rögtön. Némán meredt pár pillanatig a szemeibe, és megértette – a lány nem gyermek. Lelki és eszmei érettsége mellett nem hiányzik belőle a vágy sem. Talán fiatal, még csak tizenhat éves, de vonzó, nem idomtalan kislány, akihez betegség lenne vonzódni.


Nagyon is normális volt, hogy a férfi egy másodperc alatt megmerevedett tőle.


- Mert ami azt illeti… - sétált a lány a konyhapult mögé, és ajkába harapott, ahogy átölelte a férfi nyakát. – Szerintem vannak olyan dolgok, amikbe szívesen belemennék.


- Gyerek vagy még – a férfi tudta, hogy nem az, de azért még nem engedett ösztönének.


- Jól tudod, hogy sokkal nagyobb gyerekek nálam azok a lányok, akiken már vagy húszan átmentek.


- De te nem vagy olyan – a férfi átölelte. – Te édes vagy, józan és ártatlan.


- Vannak vágyaim. Nem vagyok érzéketlen az érintések iránt.


- Igazán?


- Mondd csak, kívánsz engem?


- Ha azt te tudnád, mennyire… - azzal a férfi lehajolt, és a konyhapulthoz szorítva a lányt, hevesen megcsókolta. Kívánta, átkozottul kívánta.


- Én… én is téged.


- A lelkiismeretem megölne, ha megrontanék egy olyan édes kislányt, mint te. Fogadni mernék, még azt sem tudod, mit kellene csinálnunk.


- Nem olyan hülyének ismertél meg – a lány felpattant a konyhapultra. – Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy már évekkel ezelőtt is magamhoz nyúltam?


- Nem hinném el – mosolyodott el a férfi.


- Pedig így van. És amióta ismerlek, nagyon sokszor megtörtént. Nem leszek előtted szégyenlős…


- Az arcod nem erről árulkodik.


- Elpirultam?


- Akár a rák.


A lány lesütötte tekintetét. Próbált magabiztosnak látszani, de nem tudta teljesen irányítani önmagát. Nem hazudott a férfinek, de azért az sem ment zökkenőmentesen, hogy elsőre olyan nyíltan tudjon beszélni vele. Arca égett, ugyanakkor teste is. A férfi érezte ezt, és majdnem beleőrült.


- Akarlak – suttogta, mire a lány kissé félénken ismét felnézett rá. – Nagyon akarlak, de tudnod kell, hogy ebben még nincs tapasztalatod, ne játszd a felnőttet. Tudom, hogy már nem vagy gyerek, hogy sokkal érettebb vagy a kortársaidnál, és emiatt imádlak olyan eszeveszettül, de emellett még ártatlan is vagy. Egy kis tizenhat éves…


- Az semmit nem jelent, a legtöbben már évekkel ezelőtt elvesztik a szüzességüket!


- Azok ostoba csitrik. Te egy nő vagy, édesem, és egy nő nem érheti be azokkal a férfiakkal, akik hipp-hopp végeznek. Egy nő igényes.


- Tudom, hogy te nem fogsz csalódást okozni.


- Ezt csak sejtheted. De azért nagyon jól sejted.


A férfi nem akart tovább habozni – lehúzta a lány farmerének sliccét, aki ettől kicsit megijedt. Akkor tényleg megtörténik? Pár pillanat döbbenet után a férfi nyakába kapaszkodott, és hagyta, hogy az lehúzza róla kardigánját, majd benyúljon trikója alá. A férfi ügyesen lehámozta róla melltartóját, majd azonnal megmarkolta a lány két szép mellét, amik tökéletesen illettek markába. A lány teste nem volt gyermeki, egyáltalán nem volt az.


Olyan finoman, izgatóan simogatta melleit, hogy a lánynak nyögdécselnie kellett. Igen, ő pontosan tudta, érezte, hogy ez lesz – a férfi nem lesz pipogya alak, tudni fogja, hogyan érintse meg, és lám! Tudta, ó, de még mennyire! A lány pontosan erre vágyott – valakire, aki végre érettebb nála is, akivel el tud beszélgetni, aki nem olyan ostoba, és aki – ó, te szent ég! – ilyen istenien érinti meg. Mindig egyedül volt, sosem voltak barátai, családja, senkije, de úgy érezte, ha eztán egyedül a férfi fog mellette állni, az neki már felér egy mennyországgal.


A mikró csilingelve jelezte, hogy a pattogatott kukorica készen áll fogyasztásra, de már egyikük sem törődött vele. A férfi lehúzta a lányról trikóját, majd miközben a földre ejtette, megcsodálta a két szép, kerek mellet, ágaskodó mellbimbókkal. Olyan szűzies volt a lány – teste tejfehér, mellbimbói édes rózsaszínűek, amit a férfinek azonnal a szájába kellett vennie. A lány felnyögött, és a pultra téve széttárta lábait, hogy szerelme hozzá tudjon férni. Ő mennyire tudta! A férfi felizgatta testét, de még mennyire felizgatta! Hangosan kellett nyögnie, hogy elviselje a bizsergést, ami érzékeny bőrét csiklandozta, és megduzzadt mellein, kemény mellbimbóin a csókok, a férfi nyelve, ahogyan nyalogatta és enyhén megszívta… ó, jóságos ég, ebbe bele fog halni!


- Annyira jó! – nyögte, és beletúrt a férfi hajába, másik kezével pedig kihúzta ingjét nadrágjából.


A férfi hörgött, ahogyan feljebb emelkedett, már ő is iszonyatosan átadta magát a kéjnek, a lány eszeveszettül gyönyörű volt. Jó, nem volt az a kifejezett szépség, első látásra senki nem lát benne semmi különlegeset, de felfedezve porcikáit, ismervén gondolatait, a férfi úgy érezte, bárkit térdre tudna kényszeríteni. Őt mindenképp.


Mindent lesöpört a lány mögött a pultról, aztán feljebb ültette a kis teremtést, akiről lehúzta farmernadrágját, rózsaszín bugyijával együtt. A lány szaporán lélegezve dőlt hátra a pulton, és hagyta, hogy a férfi elmerüljön a látványban – az lassan széttárta maga előtt a lány formás lábait, és tátott szájjal látta meg először a rózsaszín, nedves, csillogó puncit. Egyszerűen nem bírt betelni a látvánnyal, egy ideig csak nézte, beszívta az illatát, s közben a lány combjait simogatta gyöngéden.


A lány felnyögött, és saját mellbimbóihoz nyúlt, mire a férfi lába közé vitte egyik kezét, teljesen szétnyitotta a kunkorodó, párás szeméremszőrzetet, és azonnal le is hajolt, hogy megízlelhesse ott szerelmét. A lány felsikoltott, és feljebb is támaszkodott, ahogyan ezt megérezte, tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogyan a férfi ügyködik: csókolja és nyalogatja, hol szeméremajkait, hol csiklóját. Ez nem lehet! Hangosan nyögdécselt az élvezettől, lassan visszadőlt a pultra, és feje fölé emelte karjait, megmarkolta a pult másik oldalát. Alig bírt már magával, nem gondolta, hogy rögtön ilyesmit fog átélni! Nyögött és néha fel is sikoltott, az újszerű gyönyör ezt hozta ki belőle.


A férfi mély torokhangokat adott ki, ahogyan nyelve az édes puncit fedezte fel. Kezeivel a lány puha combjaiba markolt, imádta, egyszerűen imádta! Finom volt, olyan mohón falta a lányt, nem is gondolta, hogy hevességével megőrjíti kis szerelmét. Lassan nyomta be a lány szűkös puncijába nyelvét, de mindent ki akart belőle facsarni, ahol csak lehet, ő meg fogja ízlelni. Mintha csak franciacsókot váltott volna a kis puncival, nyalogatta és ízlelgette, miközben egyik ujjával a csiklóhoz nyúlt, és ott ingerelte a lányt, aki pár pillanat múlva sikoltva jutott el a csúcsra.


Ennél nincs jobb…


A férfi érezte, ahogyan szűk járata összeszorul, és nedve csak jön és jön, egyre több, ő pedig betelni sem tudott vele. Mikor a lány végzett, még egy kicsit csókolgatta, alig bírta elhinni, hogy ilyen hamar sikerült elsodornia az orgazmusig. Mintha az az édes, addig érintetlen punci már éhezte volna, hogy kielégítsék. Ez a lány tényleg nagyon nem gyerek…


A férfi aztán lassan emelkedett fel, látta, hogy a lány tátott szájjal mered a plafonra, teste ernyedt, mindenét feltárja előtte, kezei feje fölött a pult másik végén lelógnak, és szaporán piheg. Elmosolyodott, hogy ilyen kimerültnek látta kis szerelmét, aztán két kezével meztelen testét kezdte bebarangolni – olyan édes, olyan fehér! Mindenütt megérintette, mindenhol megsimogatta, hosszú percekig fedezte fel a testet, ami tenyerei számára aprócskának tűnt. Eleve nagydarab férfi volt, százkilencven centi, nagy lapáttenyerekkel, amik a kis tizenhat éves testével játszadozva egy óriás tenyereinek tűntek.


De a lány kora ellenére nő volt már. Éhezte az érintéseket, az intimitást, és a szeretett férfi még sokáig simogatta volna, ha az fel nem nyög – újra felizgult.


Fogait összeszorítva fogta ezt fel a férfi. Még hogy gyerek! Karjaiba kapta a lányt, majd gyorsan a hálóba vitte, ahol az ágyra fektette óvatosan. A lány azonban felült, és sietve lehámozta a férfiről ingét, aki aztán lerúgta magáról nadrágját, ő is teljesen meztelenre vetkőzött. Azonnal folytatta volna a lány simogatását, de most az is felfedezni vágyott; elhúzódott szerelmétől, majd kezeivel távol tartva őt magától, lenézett a férfi ölébe. A méretes, ágaskodó, kemény férfiasság, amit látott, nyögésre késztette.


A férfi nekidőlt az ágytámlának, és erőnek erejével nyugalmi állapotba helyezte kezeit, érdeklődve figyelte, mit akar csinálni a lányt. Az letérdelt mellé, formás combjai vaskosabbnak tűntek így, de ezt imádta a férfi. Mikor a lány először érintette meg férfiasságát vékonyka ujjaival, fejét a falnak támasztotta, és mélyen felnyögött, aztán továbbra is mély torokhangokat adott ki magából, ahogyan a két kis marok megfogta ágaskodó péniszét.


A lány sokáig ismerkedett testével, egyik keze mindig férfiasságán volt, de máshol is simogatta, becézgette, olyan finoman és gyengéden, hogy az elképesztette a férfit. Mintha csak szellő simogatná felhevült bőrét. A lány aztán a férfi elé került, ujjaival simogatta vesszejét, szétkente rajta a végén előbukkanó kéjnedvet, majd egyszer csak lehajolt, hogy szájába vegye. Nem fért be teljesen, és úgy tűnt, nem is tetszik annyira a lánynak, ezért gyorsan kivette, de aztán nyalogatni, csókolgatni kezdte, és a férfi ettől majd’ elalélt. Már nagyon közel járt az orgazmushoz, de még visszatartotta, maga se tudta, miért; talán csak kíváncsi volt, a lány mire lesz még képes.


A lány végignyalta vesszejét, élvezettel falta, néha a tetejét be is vette szájába és úgy szívta, de teljesen már nem vette be. A férfi egyáltalán nem bánta, ez is őrjítően jó volt, és mikor a lány egyszer erősebben megszívta, nem tudott tovább kitartani, hatalmas áradat és egy hangos üvöltés kíséretében elment.


A lány meglepődött – nyelt is, meg nem is, nem tudta, mit kellene csinálnia. Nem volt valami jó ez az egész, de nem akart ügyetlennek látszani. Viszont a hatalmas áradat még jobban felizgatta – ez a tűzforró nedv, ha egyszer belé áradna…


A férfi gyönyöre után azonnal felhúzta magához a lányt, akinek arca is nedves lett.


- Várj itt – suttogta a férfi, majd kiment a fürdőbe.


Mikor visszajött, egy félig nedves törülközővel és egy pohár vízzel tért vissza. A lány zavarba jött, arca tele volt a férfi spermájával, és még mindig szájában érezte ízét, és tudta, hogy most valahogyan le kellene törölnie magát, meg öblíteni, elvégre így a férfi nem fog csókolózni vele. A férfi kedvesen mosolygott – nem gyermek, de ez új neki, gondoskodnia kell róla, megmutatni, hogy nem kell félnie, hogyan is kell viselkednie. A törülköző nedves felével óvatosan letörölte a lány arcát, majd a szárazzal is, és odaadta neki a poharat, hogy alaposan öblítse ki a száját.


A lány elpirulva megcsinálta, aztán a férfi rögtön meg is csókolta, szorosan magához ölelte.


- Csodálatos vagy – suttogta a reszkető lány fülébe. – El nem engedlek téged ezentúl soha többé.


A lány annyira meghatódott, hogy kis híján elsírta magát, szívében túlcsordult a szeretet. Soha életében nem volt még ennyire boldog, soha nem érezte ilyen tisztán, hogy tartozik valahová, valakihez. Végre, nincs már egyedül! A férfi a barátja és a szeretője is – a szerelme.


- Szeretlek – mondta a lány, csillogó szemekkel felnézve a férfire, aki elmosolyodott.


- Én is, kincsem, mindenkinél jobban.


A lány felsóhajtott, majd átemelte lábát a férfin, és ölét a keményedő férfiasságához dörzsölte. A férfi vesszeje hamar ismét kőkemény lett, és az égnek meredezett, akkor aztán kezeivel még egyszer bebarangolta a lány finom porcikáit, akinek ettől egész bensőjét drága bizsergés járta át, teste pedig felforrt tőle. Óvatosan lefektette a lányt az ágyra, majd megfogta saját férfiasságát, és ügyesen bevezette szerelme puncijába – lassan haladt benne egyre mélyebben, és a lány már annyira fel volt izgulva, hogy a picike fájdalom, amit eleinte érzett, hamar elmúlt, és kellemes érzéssé nőtte ki magát.


Nagyon izgató volt, ahogy maga fölött látta a férfit, érezte, ahogyan ki-be mozog benne vesszeje. A kéj tapintható volt már szinte, a lány halkan nyöszörgött, főleg, mikor megérezte, hogy a férfi könyökölve ugyan, de mellbimbóihoz nyúlt.


- Nyúlj le magadhoz – suttogta szerelme fülébe a férfi, két csók között. – Simogasd ott magad, ahol érzed, hogy segít.


A lány engedelmeskedett neki, baljával lenyúlt csiklójához, és körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte magának, ami megduplázta élvezetét. Két mellbimbója és csiklója közt, mintha vonalak húzódtak volna, olyan erőteljes volt azon a három ponton a gyönyör, hogy alig bírta elhinni.


- Az ízedet akarom! – hörögte a férfi.


A lány megértette, kezet váltott, jobbjával ingerelte tovább csiklóját, bal ujjait pedig a férfi szájához irányította, aki azonnal be is kapta, és morogva mutatta ki, mennyire imádja. A lány alig bírta elhinni – hallotta már, hogy ezt szeretik a férfiak, de valóban ennyire jó lenne neki? Mindenesetre nagyon boldog lett tőle, hogy még az íze is bevadítja, a férfi meg alig akarta kiengedni szájából a vékony kis ujjacskákat.


A lány csípője is mozogni kezdett, teljesen le volt nyűgözve, rengetegszer elképzelte már a szeretkezést, de ez minden álmát felülmúlta. Bár elélvezett már sokszor önkezétől is, de ez… ez mennyei ahhoz képest.


És ahogy aztán elélveztek, ráadásul egyszerre – a férfi direkt visszatartotta magát -, ismét sikoltania kellett, párhuzamosan a férfi üvöltésével. Te jó ég, az az áradat! Forró volt, betöltötte belülről, nem lehetett elhinni, minden olyan álomszerű volt… mintha a mennybe került volna!


Mintha ki is esett volna pár perc, arra eszmélt, hogy a férfi szorosan öleli magához, elrejtve az egész külvilág elől, egyik kezét birtoklón szemérmén tartja, másikkal pedig derekát öleli körbe. A lány elmosolyodott, néhány örömkönnycsepp legördült szeméből, és még szorosabban odapréselte magát szerelméhez, amennyire csak bírta.


Percekig hevertek így, nyugodtan, de testük hamar újból felizgult: ismét szeretkeztek, többször is, és már attól kellett félniük, hogy még a végén a szomszédok csöngetnek be a sok kéjes nyögés, sikoly és üvöltés közepette. Mikor már végképp kimerültek, ölelkezve nyomta el kettejüket az álom, és alvás közben picit sem távolodtak el egymástól, édesen simultak a másik testéhez.


Már éjszaka volt, mikor a lány álmosan ébredezett, és ijedten vette észre, hogy tizenegy felé közeledik az idő. Gyorsan felébresztette a férfit, letusoltak, felöltöztek, majd beültek a kocsijába, és közben a lány felhívta nagyanyját, hogy lenyugtassa – az öreglány már a „lelkét is kiaggódta”, de sikerült tisztázni magát előtte.


Ahogy megérkeztek, a férfi még az ölébe húzta a lányt, percekig csókolóztak.


- Holnap is eljössz? – kérdezte a férfi.


- Igen. Szeretkezni fogunk?


- Még szép – a férfi a lány lába közé nyúlva csókolta meg őt újra. – Megtanítalak egy-két dologra.


- Már alig várom… - a lány a férfi tenyerébe dörzsölte magát.


- Nálam is aludhatnál.


- Nem bánnád?


- Akkor jössz hozzám, és addig maradsz, ameddig csak akarsz.


- Ugye tényleg szeretsz?


- Nagyon, te kis édes. Amint kijárod a gimit, szépen hozzám költözöl.


A lány nyöszörögve dörgölőzött szorosan a férfihez, hevesen csókolóztak, nem bírtak magukkal, kiszabadulva ruháikból, újra egyesültek még egyszer. Nagyon halkan, szerencsére senkinek nem tűnt fel, aztán elbúcsúztak, és a lány felment nagyanyjához, aki nemhogy elaludt volna, lámpafénynél várta, és szinte már vallatni kezdte, mégis merre volt, a csekkeket befizette-e. De a lány mosolyogva válaszolt, sokkal kedvesebb volt vele, mint máskor, és az öreglány ettől megnyugodott.


Most már tartozik valakihez, nincs egyedül ebben a nagy világban, és ez mindennél többet ér neki. A férfi pedig mindig elment érte attól kezdve az iskolához, az otthonához, akárhova, csak hogy magával vihesse, amikor csak ideje volt.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Sinara ·
Nekem is tetszett. Nincs vele semmi probléma. Csak azt emelném ki, hogy ez a "nem gyermek" kifejezés talán túl gyakran fordul elő. Értem, hogy ez a lényegi mondanivalója, de akkor is kicsit már unalmas a végére. Ha ennyiszer szükségesnek tartod beleírni, akkor legalább variáld a megfogalmazást.
Ez viszont nem von le sokat az értékéből.
Csak így tovább!
lilywhite12 ·
köszönöm, kicsit nekem is sántított, hogy ilyen sokszor beleírtam, de lusta voltam variálni, szóval ez az én hülyeségem. de örülök, hogy tetszett : )

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

Anna69 ·
Sziasztok! Keresek egy férfit egy kellemes találkozóra. Részletek a honlapon -> www.teensfk.site

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: