Nászajándék

Emily korán érkezett a klinikához. A szokásos protestáló tömegből még csak néhányan voltak a bejáratnál, de a gúnyolódásuk és gyűlölködő megjegyzéseik elegek voltak ahhoz, hogy kicsinek és szánalmasnak érezze magát és a váró hideg intézeti berendezése sem javította a hangulatát. A recepció golyóálló üvege mögött ülő enyhén túlsúlyos, középkorú nő szinte fel sem nézett, amikor Emily odalépett.

-Mit tehetek önért hölgyem?- kérdezte mogorván és olyan hangsúllyal, ami egyáltalán nem utalt segítőkészségre.

-Időpontot szeretnék megbeszélni - mondta Emily szinte suttogva.

-Aha - válaszolta a nő változatlan stílusban.

-Egy esküvőre lesz, most szombathoz két hétre - folytatta Emily.

-Aha.

Emily egy üzleti névjegykártyát csúsztatott át a pulton és igyekezett pontosan felidézni a szavakat, amit korábban mondtak neki:

-A rendezvényszervező azt mondta, hogy egy hatos típusú teljes test előkészítést kérjek sütőben sütéshez.

A nő felsóhajtott, elvette a kártyát és futólag Emily arcára nézett.

-Jó szervező. Drága, de jó munkát fog végezni – mondta.

-Igen..köszönöm.. - Emily nem volt benne biztos, hogy mit kezdjen az információval, de bátran folytatta:

-Két hét múlva csütörtökre kérnék időpontot.

-Nem lehet. Egész hónapra be vagyunk táblázva. Az egyetlen esély ma délután 3-kor. Töröltek egy rendelést, de nem hiszem, hogy a hús lányt ilyen gyorsan ide tudnád hozni - mondta a nő és kihívó arckifejezéssel Emily szemébe nézett.

-Már itt vagyok… De ma nem jó! - mondta Emily remegő hangon.

A nő arcáról leolvadt a gúnyos vigyor és óvatosan megkérdezte:

-Te vagy a hús lány?

Emily kicsit elzsibbadt attól, hogy ezt ilyen nyersen hallotta.

-Igen…Azt hiszem én leszek..de nem ma - suttogta szendén.

A recepciós viselkedése drámaian és azonnal megváltozott.

-Oh édesem..sajnálom…de rendszerint a gazdag, fontoskodó menyasszonyok beszélik meg az időpontot, nem maga a hús. Nem akartam ilyen udvariatlan lenni.

-Oh…OK - mondta zavartan Emily.

A nő folytatta:

-De nem tűnsz tenyésztettnek, ha nem veszed ezt sértésnek.

-Oh..nem..én természetesen, szabadon születtem - mondta Emily az aktuális helyzettől függetlenül kis büszkeséggel a hangjában.

-De le akarod magad vágatni egy esküvő kedvéért? Ki házasodik?

Az újabb kendőzetlen megfogalmazás megint megdöbbentette Emilyt egy pillanatra, de válaszolt:

-A barátom.

A nő úgy érezte ismeri a rövid közlés hátterét. Tiltott szerelem a társadalmi osztályán kívüli férfival, amit a szülők elleneznek. A kiszemelt megfelelő, gazdag lány kapja meg a szegény lány álmainak férfiját, aki önzően kérte vagy legalábbis elfogadta az önfeláldozó ajánlatot, hogy az egyetlen lehetséges módon örökké együtt lehessenek. Régi és szánalmas történet.

-Ma semmiképpen nem jó. Két hét van még az esküvőig és sok elrendezendő dolgom lenne. - mondta Emily a korábbinál kicsit bátrabban.

A recepciós szomorúan csóválta a fejét:

-Sajnálom drágám, de tényleg teljesen be vagyunk táblázva. Esetleg eljöhetsz a napon, amit szerettél volna és ha szerencséd …vagy ha úgy tetszik peched van, akkor lemondás miatt lesz üresedésünk. De meg kell mondanom, hogy ez igen ritkán fordul elő.

-Akkor ma kell megtörténnie? Nincs más lehetőség? - kérdezte Emily és a faliórára nézve számolta hátralevő rövid életének óráit.

-Nos..éppenséggel van más lehetőség is. Nem halsz meg ma, elfelejted a fickót és hagyod, hogy nélküled történjen meg az esküvő. Nyilvánvalóan úgysem szeret, ha engedi, hogy ezt megtedd
- mondta a nő.

Nem volt szabályszerű, hogy ilyen tanácsot ad, de nem tudott ellenállni a lány meleg barna szemeinek és bájos arcának.

-Meg kell tennem. De ma? El kellene búcsúznom a szüleimtől. És úgy terveztük, hogy tőle is érzéki búcsút veszek. - mormogta Emily.

A nő tehetetlenségét jelezve vállat vont, majd eszébe jutott valami:

-Az előkészítő szobák némelyikében van ágy. Az egyiket igénybe vehetitek. Van még pár óra. Idehívhatod és megfelelően elbúcsúzhattok egymástól.

Emily arca felragyogott a részleges jó hír hallatán:

-Ez nagyon jó lenne. Köszönöm!

Negyed órába telt, amíg a recepciós végzett Emily kikérdezésével és aláíratott vele minden szükséges hivatalos dokumentumot. A nő ezután a várószoba felé küldte Emilyt. A helyiséget meztelen nők zavarba ejtő csoportja töltötte meg. Mindannyian szinte egyformák voltak:
vaskos combok, telt hátsó, hatalmas keblek, keskeny vállak és kis fejek. Genetikailag módosított, mesterségesen tenyésztett hús lányok voltak: maximális hús érték, minimális tudat. Emily örült, amikor a recepciós előjött a fülkéjéből és egy kis vizsgáló szobába vezette, ahol vakító világítás, egy keskeny ágy és kemény matrac fogadta. A nő megmutatta, hogy hogyan nyerhet időt a falon levő plakátokon mutatott előkészületi lépések előre elvégzésével. Ha mindent jól csinál, csak közvetlenül az ideje előtt fogják majd hívni.

Emily remegett ahogy tudatosult benne a helyzete, de alkalmazkodott. A mobilján azonnal hívta a barátját. A férfi egy megbeszélésen volt, ám a titkárnő érezte Emily hangjából, hogy azonnal kapcsolnia kell. A párbeszéd az egyik legfájdalmasabb volt Emily életében:

“Hogy érted, hogy tele vagy tennivalóval?…Nem hallottad amit mondtam? … Tudom, hogy dolgozol, de mi van velem? ….De megígérted!…Ide kell jönnöd! A kedvedért ma délután el fogják vágni a torkomat, úgyhogy jobb ha azonnal kocsiba ülsz, különben hazamegyek és elfelejtelek.”

A férfi azt ígérte, hogy fél óra múlva ott lesz. Három órával később érkezett. Izgatott volt és sajnálkozott, de nem volt elég töredelmes Emily hangulatához. A lány az órára nézett. Tudta, hogy nincs elég idejük összeveszni. Kevesebb mint két órája van hátra.

-Eléggé ráérős voltál - mondta megvetően, de ejtette a témát. Lecsúsztatta magáról a fehér köntöst és felfedte tökéletesen gyantázott testét. A férfi hipnotizáltan simította végig a sima domborulatot a combok közt és elismerően füttyentett magában.

-Te viszont nem vesztegetted az időt. - mondta, hogy enyhítse a hangulatot.

Emily nem mondott semmit, csak lerángatta a férfiról a ruhát, az ágyhoz vitte és magára húzta. Nem volt ilyen türelmetlen szerető, de a körülmények miatt a sietsége érthető volt. A férfi végigsimogatta a testet, amiről tudta, hogy nemsokára csak ízletes emlék lesz. Tragikus, de szükségszerű - gondolta magában.

Emily az utolsó szeretkezésére koncentrált. Az elkövetkezők iránt érzett bizonytalanságát az intenzív, szenvedélyes pillanattal próbálta elnyomni. Miközben a férfi belehatolt, egy perverz előnye eszébe jutott a korai halálnak. Legalább nem kell ott lennie az esküvő próbáján, ahol át kellene élnie azt a megalázó érzést, hogy a majdani vendégek már előre húsként tekintenek rá. Jobb ezt már a hűtőben ülve elkerülni.

A szeretkezés nem a legjobb volt életében, de a szenvedély kényszerítő körülmények közt ritkán az igazi. A férfi az új csupaszságától és az elfogyasztás gondolatától felizgulva gyorsan elélvezett. Emily nem tudott a vágyott szenvedélyre koncentrálni és csalódott volt. De legalább itt volt a férfi, aki a karjaiban tartja, amíg érte nem jönnek. Ez is valami -gondolta.

-Szerinted finom leszek? - kérdezte Emily a férfitől, miközben fekve egymás szemébe néztek.

-Fantasztikus leszel kicsim. Köszönöm, hogy megteszed! - válaszolta a férfi bátorítóan mosolyogva.

-Ez az egyetlen módja, hogy örökké veled legyek - mondta a lány szomorú sóhajjal.

A barátja nem válaszolt. Nem volt benne biztos, hogy ez a kijelentés a szerelem vagy a neheztelés megnyilvánulása volt-e.
Egy kis szünet után Emily újra megszólalt:

-Melyik részemet fogod megenni?

A férfi kis tétovázás után válaszolt:

-Nos..legelőször is Sasha és én a szíveden fogunk osztozni, mint a megosztott szerelem jelképén.

-Hármunk között megosztott szerelem - sóhajtott a lány, nagyobb jelentőséget adva magának, mint a násznép tenné.

-Fő fogásként Sasha kapja a méhedet a termékenység én pedig a puncidat a szenvedélyes szerelem jegyében.

Emily végignézett a testén és elképzelte, ahogy az egyes részeit a vendégek elfogyasztják. Hátborzongató, de egyben valahogy izgató érzés volt.

-Mi lesz a melleimmel?

-A násznagy és a koszorúslányok vezetője kapják majd. Gondolom megosztják másokkal is.

A többi részt pedig szétosztják a vendégek között, akik mohón befalják majd - gondolta a lány.

A férfi folytatta:

-A fejedet a sütés előtt természetesen eltávolítjuk és kikészíttetjük.

Emily természetesen ismerte ezeket a szokásokat, de izgató volt újra hallani őket. Az ajtó felől kopogás hallatszott, majd egy alacsony, kedves mosolyú férfi lépett be és jelezte, hogy eljött az idő. Emily könnyes búcsút vett ex-szeretőjétől és méltóságteljesen követte a férfit a helyiségbe, ahova sokan léptek már be, de kevesen jöttek ki belőle élve.

A terem lenyűgözően célszerűen volt berendezve. Az utolsó használat után megtisztíthatták, de a sok rozsdamentes eszköz célja nyilvánvaló volt. Emily felült az asztalra, amire a férfi mutatott.

-A nevem Melvin. Az a dolgom, hogy a legkevesebb stresszel segítselek át a dolgon. Már amennyire lehet. Ha van valami, amivel kényelmesebbé tehetem a helyzeted, szólj!

A lány elmosolyodott és köszönetet mondott. A férfi acélbilincseket zárt Emily bokái köré, majd megnyomott egy nagy zöld gombot és egy gép búgva függőleges helyzetbe emelte a lányt. Ahogy az asztal mellett lógott fejjel lefelé, Emily gyomra összeszorult a félelemtől és szédülni kezdett. A terem távolabbi végében egyéb eszközöket és szétszórt húsdarabokat látott. Tudatosult benne, hogy ezek a darabok lehettek néhány órával korábban a nők, akiket a váróban látott, és nem kétséges, hogy azóta újak érkeztek a helyükre. A termet húst aprító bárdok és hangos beszélgetés zaja töltötte meg. Melvin türelmetlenül kiáltotta:

-Ő itt nem tenyésztett lány idióták! Pár percre visszafoghatnátok magatokat, hogy rendesen foglalkozhassak vele!

Emilyt elöntötte a jéghideg rettegés, amikor a férfi végigsimította a testét. Az érintés furcsa keveréke volt egy megnyugtató gesztusnak és minőségellenőrzésnek.

-Gyönyörű! - mondta végül. Azután mintha döntésre jutott volna valamiben, elfelhősödött az arca és folytatta:

-Kicsim aláírtad a nyilatkozatot így technikailag már hús vagy mindenféle jog nélkül, de ezt csak Barbara és én tudjuk. A papírokat még könnyedén megsemmisíthetjük. Biztos hogy ezt akarod? Egy ilyen csinos lány nem érhet ilyen céltalan véget!

Emilyt meglepte az ajánlat, de tétován azt válaszolta:

-Köszönöm, de szeretném megtenni. Megígértem a barátomnak, hogy örökre vele maradok és nincs más mód.

Melvin nagyot sóhajtott, bár a válasz nem lepte meg egy olyan valakitől, aki már eddig eljutott.

-Reggeltől estig képes vagyok levágni a tenyésztettek fejét minden probléma nélkül. Szerintem még könyörületet is gyakorlok a levágásukkal. De amikor igazi lány kerül ide, mindig fáj a szívem. Szerencsére nem történik meg gyakran. -mondta.

Azután láthatóan több éves gyakorlattal -és felmérve, hogy a további késlekedés egyikükön sem segít- egy nagy késsel könnyedén elvágta a lány nyakát. Emilyt meglepte a viszonylag csekély fájdalom és az arcán végigfolyó kiömlő vér. Gyorsan elvesztette az eszméletét, Melvin pedig elválasztotta a lány fejét a törzsétől és egy műanyag dobozba helyezte. A belezés és a belső szervek szétválogatása hosszú percekig tartott, de Emily ezt már nem érezte. A nap végén egyes belsőségei és a teste egy hűtőben várta a nagy eseményt, amin való részvételért a lány az életét adta.

A rendezvényszervező mesés munkát végzett. A gőzölgő, sült test ínycsiklandóan nézet ki, ahogy tömött és gondosan bevarrt hassal egy tálcán térdelt. Emily ehető belső szervei a combok között voltak elhelyezve, a preparált feje pedig egy nyakba szúrt rúdra volt téve.
Sasha boldogan mosolygott, amikor meglátta az ételt. Az esküvő napja pont olyan tökéletes volt, mint amiről minden menyasszony álmodik és a hab a tortán a végső győzelem volt riválisa felett. Élvezte elődje szívének rituális elfogyasztását és még az értelmetlenül szimbolikus méhet is kellemesnek találta. A vőlegény más szemmel nézte a dolgot. Emily áldozata még a nászéjszakán is feltüzelte, amikor a lány teste már régen csak egy kupac alaposan megtisztított csonttá olvadt.

Sasha idővel megunta a férfi epekedését az elhunyt szerelme iránt és az állandó összehasonlítást Emilyvel. Külön hálószobába költözött és nem igazán akart kommunikálni a férjével, akit meggyűlölt. Ezért egy évvel az esküvő napja után Emily ex-barátja egyedül fogyasztotta el az évfordulós vacsorát és közben sóhajtva gondolt arra az életre, amit megkaphatott volna, ha bölcsebben dönt.