Naplóm 4.rész

Naplóm 4. rész

Eredeti író: Elke Metzger

14. Haoud-el-Hamra

Következő úti célunk Haoud-el-Hamra volt, amihez keresztül kellett utaznunk egész Algérián. Hatalmas távolság, kb. 800 km volt az aznapra tervezett út, Charles és Hans felváltva vezettek. Reggel még indulás előtt jól bevásároltunk, s Beni-Abbés-t elhagyva Vivienne-el azonnal levettünk magunkról minden ruhát, hogy végre meztelenek lehessünk. A reggel és a délelőtt csendben, még ébredezve zajlott, mi ketten a hátsó ülésen hanyatt fekve sütkéreztünk az egyre perzselőbb napon. A nagy sebesség miatt a huzat szerencsére kitűnően hűtött minket, így annyira nem is éreztük égetőnek a nap sugarait. Persze jól bekentük egymást napolajjal még induláskor. Szűk volt a hely hátul, lábaim Vivienne fejénél voltak, övéi nálam szintúgy, egymással szemben feküdtünk és fenekünk összeért. Egész délelőtt folyamán Vivienne pináját néztem, mely enyémtől pár centire volt, időnként össze is értek. ez a fel szőrös, fele borotvált megoldás nagyon izgatóan hatott és Vivienne kifejezetten hosszú szeméremajkaihoz remekül illett. Sajátom már rég nem volt leborotválva, a borosta megnőtt, már nem is szúrt kellemetlenül. Vivienne is érdeklődve nézte a puncimat, amitől lassan benedvesedtem.

Úgy dél körül támadt egy ötletem. A fiúk valami nagyon rosszul fogható helyi rádióadót hallgattak és csevegtek érdektelen dolgokról, én pedig elővettem a mobiltelefonomat, odahajoltam Vivienne lüktető pinájához, feldugtam neki s ki-behúzogattam. Aztán gondoltam egyet, rezgőre állítottam és teljesen feldugtam neki, hogy csak az antennája lógjon ki.
- Felhívjalak? - kérdeztem tőle.
Kivette a kistáskájából a mobilját és felhívtam saját számomat. Kisvártatva hallottam, amint a telefonom elkezd rezegni Vivienne puncijában. Az ötlet sikeres volt, a telefont hol Vivienne, hol az én pinámba dugtuk fel és hívogattuk egymást órák hosszat. Bár a fiúk ezt nem méltányolták különösképp, mi nagyon élveztük. Kicsit megunva már a játékot, kihúztam a mobilomat Vivienne lucskos puncijából, lenyaltam róla a nedveit, majd a számba kaptam a duzzadt, óriási méretű szeméremajkait és hosszan szopogattam őket. Ujjaimmal széttártam a pináját és mélyen belenyaltam. Vivienne hangosan nyögött, én meg élvezettel nyaltam a hol szőrös, hol borotvált punciját. Később váltottunk, s egészen kora estig, míg megérkeztünk Haoudba, végig nyaltuk egymást az út alatt, számtalan orgazmust élve át mindketten. Néha a reggel vásárolt dobozos sört egymásra locsolgattuk és végignyaltuk egymás testét elől-hátul egyaránt. A klasszikus 69-es pózban érkeztünk egy benzinkúthoz, ahol a kiszolgáló megcsodálta az előadásunkat és elfelejtette kifizettetni velünk az üzemanyagot. Mindezt utóbb Hans mesélte el, mivel mi lányok úgy el voltunk foglalva egymással, hogy mindezt észre sem vettük. Amúgy sem volt esélyem látni, mivel Vivienne teljesen ráült az arcomra. A legmelegebb órákban szerencsére felhős időnk volt, ezért nem égtünk le az út alatt. Kora este érkeztünk Haoudba, ami egy viszonylag nagyváros, ezért felöltöztünk, nehogy börtönbe zárjanak közszeméremsértés vétségéért.

Rövid keresgélés és tudakolózás után sikerült találni egy elegáns 4 csillagos szállodát. Már csak egy szabad szobájuk volt, ezért némi vitatkozás után ugyan, de sikerült megegyezni, hogy négyen kivesszük akkor azt az egy szobát. Pótágy nélkül, négyen aludtunk a kétszemélyes ágyon, de számunka nem okozott gondot egymás meztelensége. Vivienne és én már teljesen kész voltunk, így éjjel nem volt semmi szex.
Másnap már javában sütött a nap, mikor felébredtünk. Kopogtak az ajtón. Vivienne felkelt és a ruháját fel nem véve meztelenül nyitott ajtót. Egy fiatal arab srác, a szobapincér volt, s kérdezte:
- Kértek reggelit?
Én is felkeltem, hogy üdvözöljem újdonsült barátunkat. A srác a két meztelen női test látványának kimondottan örült, széles mosollyal nézegette a testüket.
- Milyen pluszszolgáltatások vannak a szállodában? - kérdeztem.
- Az emeleten, a folyosó elején van egy manikűr-pedikűr, a földszinten pedig uszoda és konditerem.
Vivienne közölte vele:
- Reggelihez már késő van, de ajánlhatsz egy jó éttermet.
A srác mosolyogva közölte:
- Apának van egy étterme a közelben, szívesen meghívlak titeket ebédre.
Leguggolt és gyengéden egy puszit nyomott Vivienne pinájára, majd az enyémre. Ez meglepett minket, de örömmel fogadtuk. A nap jól kezdődik.
Zuhany után megkérdeztem Hanstól:
- Van kedved elkísérni a manikűröshöz?
- Igen, van.

Felvettem a fehér fürdőköpenyt, de nem kötöztem össze, hanem nyitva hagytam a még vizes testem előtt. Így kiléptem Hansszal az ajtón és elindultam a folyosón. Vártam mikor nyílik egy ajtó és lép ki rajta valaki, de hiába. Reméltem, a manikűrös jóképű lesz. Elég magas, kb. 2 méteres, koromfekete, rövid ősz hajú, ősz szakállú férfi volt, talpig fehérbe öltözve. Hihetetlen kontraszt áradt belőle. Volt egy fülkéje, ami épp a lépcső és a lift mellett kapott helyet. Mikor megérkeztünk, kicsit mogorvának tűnt. Hans közölte:
- Örülnék, ha különösen szép munkát végezne a hölgyön.
A néger kissé értetlenül rám nézett, én pedig elfordítottam a fejemet, s fekete napszemüvegben a lift melletti ablakon kifelé bámészkodva széthúztam a fürdőköpenyemet és kivillantottam a bal mellemet. Szemem sarkából figyeltem milyen benyomást teszek. Az öreg néger arca felvillant, ahogy megbámulta a mellemet és az erősen borostás puncimat.
- Igenis, uram. - válaszolta.

Leültetett vele szemben, Hans mellém ült és rágyújtott egy cigarettára. Kinyitotta a kezében lévő aznapi újságot, én kinyújtottam a kezemet és kezdődött a móka. A napszemüvegben az a jó, hogy nem tudják, merre nézel, mit figyelsz. Kicsit olyan, mintha kukkolnád az embereket.
A manikűrös láthatóan zavarban volt, lopva folyton a melleimet nézegette, amik lassan elkezdtek száradni, hiszen előtte jöttem a zuhany alól. Miután mindkét kezemmel végzett, gondolta vége, ám én felemeltem a jobb lábamat, ráhelyeztem a bal térdére, s szótlanul, még mindig bámulva az ablakon kifelé, széttártam a combjaimat. A néger mosolygott, ahogy belebámult a lábaim közé. Elég lassan dolgozott, mivel több időt töltött a pinám nézegetésével, mint a munkával, de ezt én csöppet sem bántam. Néha elhaladt mellettünk néhány vendég, hol a lépcsőn, hol pedig a lifttel jöttek, s jólesett látni, ahogy megbámulják kitárt meztelen testemet. Volt egy elegáns házaspár, ahol a nő felsikoltott és felháborodva ráncigálta tovább a férjét, aki megkövülten meredt csillogó puncimra. Mindazonáltal a többiek reakciója egyértelműen pozitív volt, aminek nagyon örültem. Mikor mindkét lábammal végzett, Hans fizetett, felálltunk és visszamentünk a szobánkba. Ahogy beléptünk, Vivienne épp Charles keményen álló faszát szopta az ágy előtt térdelve, s pár perc múlva a férfi a lány arcára, szájába spriccelte a gecijét. Vivienne felállt, odalépett hozzánk, s miközben az arcáról csöpögött a geci, felém fordulva megkérdezte:
- Nem próbáljuk ki a konditermet?
- De igen. - válaszoltam.
Pár perc múlva már a folyosón sétáltam Vivienne-nel, mindketten meztelenül, s a lift felé tartottunk. A néger már messziről észrevett, s mikor odaértünk, szívélyesen üdvözölt minket. Megkérdeztem tőle:
- Hányadikon van a konditerem?
- A földszinten van.

Beszálltunk a liftbe, majd egy másik szobapincért is meglepve benyitottunk a konditerembe. Nem volt nagy helyiség, tízen voltak bent, ebből egy nő és egy tréner. A társaság vegyes volt, arab, néger, európai, amerikai. Hamar magunkra vontuk a figyelmet, és pár perc elteltével mindenki körülöttünk sürgött-forgott. Ki kellett próbálnunk minden egyes gépet, ők pedig boldogan irányítottak bennünket. Kedvencem az a gép volt, ami a combjaimat erősítette és a szétrakott lábaimat kellett összehúzni súlyokkal. Csodás érzés volt, ahogy a lábaimat nyitogattam szét, hogy lucskos pinámat mutogassam a körülöttem állóknak. Izzadság árasztotta el az egész testemet, s patakokban folyt le a melleimről a hasamon át a puncim felé, majd ott keveredve a belőle áradó lével, folyamatosan csöpögött a gépre és a padlóra. Egyébként is nagyon meleg volt a teremben. Ehhez a géphez többször is visszatértem, annyira imádtam. A közönség is lelkesedett érte, hiszen itt lehetett leginkább kitárulkozni. Vivienne is kipróbálta, bár csak egyszer, én közben bicikliztem.

Nagyon sokáig, mint utóbb kiderült, 4 órán keresztül edzettünk, s közben persze cserélődött a közönség, de egy megrökönyödött kövér amerikai kivételével mindannyian bámészkodok lettek. Egy néger férfi megkérdezte:
- Akartok baszni?
- Nem. Csak nézni lehet minket - válaszoltam.
Volt 3 fiatal, izmos srác, akik kiverték a farkukat, és gecijüket ráspriccelték Vivienne hasára és mellére, ettől eltekintve szex mentes esemény volt. Később megérkezett Charles és Hans is. Nem üdvözöltek minket, idegennek mutatkoztak. Utoljára a kedvenc gépemen voltam, szép záróakkord volt, vastapsot kaptam, mikor a kimerültségtől támolyogva, erőtlenül felkeltem. Vivienne és én megköszöntük a fiúk segítségét, lezuhanyoztunk, majd vissza a liftbe, mosolyogtunk egyet a manikűrösre és a szobánkban ledőltünk az ágyunkra.

15. A haoudi vacsora

Már másnap volt, mikor felébredtünk az előző napi emlékezetes kondizásnak köszönhetően. Minden porcikánk sajgott az izomláztól. Csak annyira volt erőnk, hogy a szálloda teraszán kifeküdjünk a többi napozó közé. Nem voltunk sokan, olyan 8-10 ember cserélődött folyamatosan. Most is meztelenül sétáltunk a folyosókon az emeletek között, újabb kellemes perceket szerezve ezzel néhány vendégnek. A teraszon lefeküdtünk egymás mellé és sütkéreztünk. Mindenki fürdőruhában volt, csak mi ketten voltunk meztelenek. Néha egy helyes arab srác megkérdezte milyen italt hozzon, s bőven fogyasztottunk, hogy ő is bámulhassa a testünket.

A tegnapi ebédmeghívásból állapotunk miatt mai vacsorameghívás lett. Pár utcával arrébb volt ez az étterem, a szobapincér kísért el minket személyesen. Pazar étterem volt elegáns vendégekkel. Csendes, romantikusan megvilágított sarki asztalhoz vezetett minket. Én fehér blúzban, fekete miniszoknyában voltam, természetesen bugyi nélkül, Vivienne lenge nyári dresszben, mely nagyon vékony anyagból volt és még a gyengén megvilágított asztalnál is szépen átlátszottak a bimbói, illetve szintén bugyi nélkül és szintén átlátszó fehér miniszoknya volt rajta.
Az est kellemesen telt, evéssel-ivással, a szobapincér velünk evett, ő Vivienne és köztem ült, hogy mindent jól lásson. Az én ruhám nem volt átlátszó, ezért kigomboltam a blúzomat, felhajtottam a miniszoknyámat, hogy legyen mit bámulnia. Mondtam neki:
- Semmi fogdosás!
Viszont szívesen mutattam meg neki testem minden egyes porcikáját. Leguggolt a lábaim közé, széttártam a pinámat és úgy vizsgálta nedves lukam minden négyzetcentiméterét az asztal alatt. Éreztem, ahogy a bajsza néha hozzáér a puncimhoz. Imádom, mikor ilyen közelről bámulják a pinámat, s ezért élvezettel játszadoztam vele vacsora alatt. Nyalást most nem engedtem, viszont a kanalat feldugta nekem párszor, s azt nyalogatta. Vivienne csak ruhán keresztül mutogatta magát, bár így is látható volt mindene. A srác az est vége felé már nem bírta tovább és elővette a keményen álló faszát. Szép és hosszú farka volt. Ütemesen verni kezdte, miközben lucskos puncimat és melleimet nézte. Vivienne kis idő múlva Charles jóváhagyásával bekapta a szobapincér faszát és lassan, ütemesen szopta. A srác 10 perc múlva hatalmas adag gecit spriccelt Vivienne arcára, szájába. A vacsora ezzel véget is ért, visszakísért minket a szobánkba és megköszöntük egymásnak a szép estét.

16. Úton Djidjellibe

Mivel nem sikerült minden üzleti partnerrel elhalasztani a találkozót, Hansnak végül is már másnap vissza kellett utaznia Európába. A helyzet még tovább bonyolódott, mert Charles és Vivienne nem akart mégsem Tunéziába utazni, hanem egyenesen Egyiptomba, hogy minél több időt tölthessenek a fáraók országában. Én viszont, kíváncsiságomtól hajtva, ragaszkodtam Tunéziához, így végül is megállapodtunk, hogy szétválunk, és majd Kairóban találkozunk. Hans még az afrikai kirándulásunk elején kiállítatott számomra egy hitelkártyát, így tehát semmi okom nem aggodalomra, amit az egyedül utazás jelenthetett. Bár ettől igazából Hans ijedt meg, engem, egy cseppet sem riasztott meg az ötlet, utaztam már egyedül eleget és nem akadt számomra megoldhatatlan probléma.
Hans hívott egy taxit, én meg elbúcsúztam belga barátaimtól és elindultam Tunézia irányába. Az autóstop tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Nagyobb bőröndjeimet Hans magával vitte, nálam csak egy sporttáska maradt a legnélkülözhetetlenebb cuccokkal. Természetesen, ruha volt benne a legkevesebb. Kedvenc szobapincérem örömmel vitt ki Fordjával a főútra.

Még reggel volt, de már tűzött a nap, a hőmérséklet hamar elérte az elviselhetetlen szintet. Ujjatlan, fehér, köldökig érő blúz volt rajtam és egy fehér miniszoknya, plusz szandál. Nem sok ruha, de ebben a nagy melegben ez is túlságosan soknak bizonyult, kedvem lett volna azon nyomban levetni magamról mindent. De hát azt azért mégsem, főleg nem egy arab országban, ahol a nőknek már eleve csak fejkendőben lenne szabad mutatkozni. Óh, hát mennyire más voltam én, mint az arab nők. Talán épp ezért rajongtak értem az arab férfiak.
Nem sok várakozás után megállt egy rozoga Chevrolat, valami őskövület lehetett, új állapotában valószínűleg sokat ért, de ilyent Amerikában csupán a roncstelepen látni. Utána mentem, táskámat betettem a hátsó ülésre, jómagam pedig beültem a kb. 40-es éveit taposó borostás arab mellé, mosolyogva üdvözölt, elég rossz francia nyelvtudással, de azért érthetően. Rövid beszélgetés után megtudtam, El-Harrach-ba tart és Djidjelliig el tud vinni, ott majd, keresnem kell valakit, aki továbbvisz Tunéziába. Nagyon meleg volt a kocsiban, talán a 40 fokot is elérte a hőmérséklet. Látta rajtam, hogy melegemen van, le is húzta mind a négy ablakot, hogy huzatot csináljon.
- Még mindig meleged van? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam.
- Ezen már nem tudok segíteni.
Klíma bizony nem volt az autóban. Én viszont tudtam magamon segíteni. Kigomboltam néhány gombot a blúzomon, így nem volt túlhivalkodó, viszont megfelelő helyezkedéssel, főleg ha előre illetve oldalra dőltem, melleim kibukkantak.
A pasi, Ali, sokat beszélt, állandóan járt a szája, mindenféléről beszélt össze-vissza, közben egymás után gyújtott rá a büdösnél büdösebb cigarettáira.
- Szomjas vagy? - kérdezte.
- Igen.
Ekkor már a fejemet a lehúzott ablakon lógattam ki, hogy a huzat lehűtse. Elővett egy doboz sört.
- Van még az ülés alatt több is - s a kezembe nyomta.
Bár a sör meleg volt, azért kimondottan jólesett egy kis folyadék. Társalgási témánk az amerikai politikáról hirtelen a skót golfpályákra változott. A kapcsolatot nem találtam meg a két téma között, de ezekhez a hirtelen változásokhoz lassan kezdtem hozzászokni.
- Van nekem jobb is! - kiáltott fel Ali mosolyogva.
Ezt azért közölte, mert látta, hogy a cigarettafüstje nem igazán nyeri el tetszésemet. A kesztyűtartóból előhúzott egy fekete bádogdobozt, ami tele volt előresodort cigarettával. Rágyújtott, s nekem is átadott egyet. Megszívtam, s lám, füves cigi volt! Az utazás kezdett pozitívan alakulni. Úgy 10-15 perc múlva már éreztem a hatását, amit a meleg sör még felerősített. Nagyon jókat nevettünk, szinte bármit mondtunk, csak röhögtünk rajta, minden olyan mulatságossá változott. Nevettünk a rádióból szóló arab zenén, az út mentén legelésző birkákon, a felhőkön, bármin, amin normális esetben nem nevet az ember. A hangulat mindenesetre kimondottan kellemes lett. Sokat mozgolódtam az ülésemen, aminek következtében a miniszoknyám felcsúszott, borostás pinámat pedig az ülés szövetébe dörzsölgettem. A lábam közé nem figyelt, gondoltam nem vette észre, csak a melleimet nézte, ahogy hol az egyik, hol a másik kandikált elő a blúzom takarásából. Most az ajtónak dőlve, vele szemben ültem, hátamat nekinyomtam az ajtónak, bal lábam a pasi ülésén pihentettem, jobb lábam a padlóm, miniszoknyám teljesen felcsúszva, blúzom kissé jobbra billent, így a jobb mellem fedetlen lett. Így ültem ott, Alival szemben, bal kezemben egy doboz sor, jobb kezemben füves cigi, a lehúzott ablakon átsüvítő forró afrikai szél hűsítette verejtékező mellemet és az egyre jobban nedvesedő, csillogó borostás puncimat. Csak nevettünk és nevettünk, én már a fellegekben jártam, Ali meg eleinte lopva, aztán felbátorodva egyre egyértelműben nézte kitárt testrészeimet. Sokáig utaztunk így, én már teljesen belőttem magamat. Kezdtem elálmosodni. Feltettem a napszemüvegemet, megigazítottam a miniszoknyámat és visszaültem az ülésembe. Valami útzár lehetett, mert egyre lassabban haladtunk előre, míg egyszer csak megálltunk. Előttünk és utánunk hosszú kocsisor.

Vagy 10 perce állhattunk így, csendben, mikor elkezdtek az emberek nézelődni, hogy mi történt. Páran elmentek mellettünk is. Hirtelen egy ősz arab fejet pillantottam meg pár centire tőlem, aki az ablakon beszólt Alinak. Üdvözölték egymást. Arabul társalogtak, kicsit halkabban, mint normális esetben, gondolom a sofőröm azt hitte már alszom. A fickó lenézett rám és mindenfélét kérdezett Alitól. A sofőr odanyúlt hozzám, óvatosan kigombolta az utolsó gombomat is és szétnyitotta a blúzomat. Váltottak pár szót, aztán nevetgéltek, közben mindketten mereven nézték a melleimet. Aztán Ali lenyúlt a miniszoknyámhoz és felhajtotta, hogy megmutassa a barátjának a nedves pinámat. A felizgatott barát aztán benyúlt az ablakon és elkezdte a jobb kezével finoman simogatni a testemet. Hasamat, melleimet, combjaimat simogatta, majd benyúlt a lábaim közé és a borostáimat vette szemügyre. Érzékien simogatta a puncimat kívül, de nem nyúlt fel. Időközben odajött egy másik ismerős is, olyan huszonéves, az öreg fia vagy unokája lehetett, viszonylag jóképű srác, aki helyet cserélt vele és élvezettel simogatta a melleimet. Aztán lejjebb ment és benyúlt a pinámba. Egy, aztán kettő, majd három ujjal. Nyögdécselni kezdtem halkan, de még mindig alvást színlelve. Benyúlt az öreg is az ablakon, a jobb mellemet fogdosta, s végül Ali is bekapcsolódott, ő a bal mellemre bukott rá, nyalogatta és harapdálta a bimbóimat. Fokozatosan egyre hangosabban nyögtem a kényeztetéstől, a srác egész jól ujjazott. Végül összerándultam, az ujjakat satuba szorítottam és hatalmasat élveztem. Dudálást hallottunk, elindult a sor és mögöttünk már türelmetlenkedtek. A két ismerős visszament és Ali elindította az autót. Én szótlanul ültem ott, napszemüvegben, kitárt blúzban és felhajtott miniszoknyával. Csendben utaztunk.

Talán fél óra telt el és Ali megállt, fölém hajolt, begombolta a blúzomat, megigazította a miniszoknyámat és elkezdett ébresztgetni. Kicsit rájátszva, nehezen ébredtem. Bár még mindig a füves cigi hatása alatt álltam, kicsit eltúloztam a dolgot. Ali közölte:
- Én innen más irányba megyek, eddig tudtam elhozni.
- Köszönöm a fuvart.
Kiszálltam és kivettem a hátsó ülésről a táskámat.
Egy benzinkútnál voltunk, mellette egy kávézó. Úgy döntöttem iszok egy csésze kávét. Beléptem. Füstös kis helyiség volt, 6 asztallal és ugyanannyi vendéggel. Leültem az egyikhez. Már jött is a pincérlány, kértem a kávét és elgondolkodtam hogyan tovább. Kisvártatva leült velem szemben egy rozoga helybéli, amolyan alkoholista típus, áradt belőle a szesz és a cigaretta szaga. Franciául nem tudott, se angolul, így nehezen kommunikáltunk, de megértettem, hogy el tud vinni Tunisba holnap, reggel indul.
- Van a közelben hotel? - kérdeztem.
- Van, de ragaszkodom hozzá, hogy nálam aludj.
Kézzel-lábbal magyarázkodtunk, de sikerült megértenünk egymást. A kávéra meghívott, leléptünk, s úgy 15-20 perc gyaloglás után megérkeztünk valami épülethez.
Sötét volt már, így nem sokat lehetett kivenni belőle. Bementünk, s egy tágas szobában találtam magamat. Volt benne minden, asztalok, székek, 2 nagy ágy, televízió, ruhaszárító-kötél, amiről lógtak a száradó ruhák. A férfi elég részegnek tűnt már, csak támolygott ide-oda.
- Van zuhanyzó? - kérdeztem.
- Ott van a fehér ajtó mögött.
Felkaptam a táskámat és bementem a szobából nyíló kis helyiségbe. Jólesett a zuhany a hosszú, tikkasztó nap után. Eleinte kicsit tartottam a pasitól, hátha megerőszakol, de kedvesnek tűnt és végül is alig áll meg a lábán, ettől bajom nem lehet. Gondoltam, azért kicsit meglepem. Elzártam a vizet, majd még úgy, meztelenül és vizesen beléptem a szobába. Sajnálatomra már elaludt és hangosan horkolt az egyik ágyon, ruhástul. Sebaj, majd reggel, mikor felébred, egy szép, fiatal, bájos meztelen lányt talál a másik ágyon, akit aztán szívesen elvisz Tunéziába. Megigazítottam a takarót és lefeküdtem az ágyba.

17. Reggeli Djidjelliben

Reggel arra ébredtem, hogy valaki nyalogatja a bal lábamat. Abban voltam sikerült meglepnem, sőt felizgatnom a házigazdámat. Lassan, még félálomban felemeltem a fejemet és lenéztem. Egy kutya nyalta a lábamat! A férfi még mindig aludt a másik ágyon, mozdulatlanul, ugyanabban a pózban, ahogy tegnap este lefeküdt. Kissé megijedtem. Felkeltem és odaléptem, hogy megnézzem él-e még egyáltalán. Volt pulzusa szerencsére és halkan horkolt is, így megnyugodtam.
Állathangokat hallottam. A szobából nyílt még egy ajtó, a fürdőszoba mellett, amit tegnap nem vettem észre. Kinyitottam. Egy udvarban találtam magamat. Körben házak, két szinten, ablakok, ajtók, lerobbant, omladozó falak. Az udvar közepén néhány birka, tyúk kaparta a homokos földet. Volt még egy kutya. Az ajtó mellett, ahol kiléptem, volt egy rozoga nyugágy. Úgy döntöttem, pihenek egyet, visszamentem a szobába, felvettem a napszemüvegemet és egy doboz cigit, kimentem az udvarra és leültem a nyugágyra. Hátradőltem, felhúztam a térdeimet és széttártam a combjaimat, bal kezemet a fejem alá tettem, a jobbal pedig a számba tettem egy cigit. A nap most kelt föl, vörösen izzott és vörös fényt árasztott meztelen testemre. Figyeltem az állatokat, ahogyan békésen ügyetlenkedtek az udvaron. Kijött a szobából a másik kutya, amelyik felébresztett, és a birkákat kezdte cseszegetni.

Úgy fél órája hevertem a nyugágyon és szívtam egyik cigit a másik után, mikor hirtelen nagyon világos lett. Errefelé hirtelen kel fel a nap. Most már beláttam a teljes udvart és az eddig sötétben lévő részeket is megvilágították a nap sugarai. Ahogy lassan körülnéztem a napszemüveg mögül, csodálkozva vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Bal oldalt, mely eddig sötétben volt, egy öreg házaspár üldögélt csendesen egy-egy rozoga széken, a férfi lopva engem bámult, az asszony pedig kötögetett. Velem szemben pedig az udvar másik felén, amiről eddig azt hittem valami árnyék, kiderült, szintén egy arab férfi, amolyan ötvenes lehetett, s épp most húzott elő zsebéből egy pipát, megtömködte és rágyújtott. Biztos szándékosan nem gyújtott rá eddig, hiszen a füstöt a sötétben is észrevetettem volna. Bár a váratlan szemlélődőket nem szeretem - mindig próbálom "megszervezni" mikor ki bámul, hogy elkerüljem az atrocitásokat és a rendőri szerveket - de ezek az emberek nyugodtan viselkedtek, bár kultúrájukban, amit én csinálok megengedhetetlen egy nőtől. Egész eddigi afrikai itt tartózkodásom alatt megfigyeltem azonban, hogy az arab férfiak örülnek, hogy európai vagyok, mivel így nem kell elítélniük, amit cselekszem. Sőt, kifejezetten örülnek neki, mint bármelyik más férfi.

Így hát nyugodtan cigiztem tovább. Kisvártatva megjelent egy postás, aki körbejárta az udvarokat és az emberekkel váltott pár szót. Végül odaért hozzám, megállt a nyugágy fölött és széles mosollyal nézett le most már többnapos borostás puncimra és nedves szeméremajkaimra, majd fel a melleimhez. Valamit mondott arabul, de én csak mosolyogva ráztam a fejemet, jelezve, nem értem mit beszél. Förtelmes francia kiejtéssel megkérdezte:
- Maga új lakó itt? Mert még nem láttam errefelé.
- Nem, csak vendégségben vagyok. - válaszoltam.
A férfi mosolygott, még egyszer belenézett széttárt combjaim közé és elköszönt.
Pár perc elteltével két arab fiú jelent meg az udvarban, majd egy harmadik és elkezdtek focizni. 13-14 évesek lehettek és sűrűn nézelődtek felém. Mosolyogtam és integettem az egyiknek. aki erre felbuzdult és odalépett hozzám, majd a két társa is követte példáját és körbeállták a nyugágyat. Valami francia és arab keverék, nyelven viccelődtek egymással és velem. A testemről csevegtek, a melleimről és főként a pinámról. A srác, akinek integettem, kiváltképp érdeklődött iránta - még sosem látott puncit élőben, bár egyikük sem, mint kiderült - így megfogtam a kezét és rányomtam. Lassan simogatta a borostámat körkörös mozdulatokkal. Szeméremajkaim hangosan cuppogtak, ahogy most már lében úszó pinámat kényeztette. Szinte mesés volt. Új cigire gyújtottam és tovább társalogtunk. Az, amelyiknek integettem, megkérdezte:
- Meddig maradsz itt?
- Még a délelőtt folyamán tovább megyek.
Számomra nem volt sok értelme maradni, hiszen itt nem tudom kihasználni "tehetségemet".
- Csatlakoznál hozzánk a reggelihez? - kérdezte.
- Örömmel - válaszoltam.

Félrehúztam a srác kezét, széttártam a szeméremajkaimat és puncilével elárasztott lukamban eloltottam a cigit. Ez egy régi trükköm, amit néha előveszek tarsolyomból. Olyan lányoknak azonban nem ajánlom, akik kevés levet eresztenek, mert elég rossz, amikor megégetik magukat ott lenn. A srácoknak nagyon tetszett ez a kis show.
Felálltam a nyugágyról és elindultunk reggelizni. A srácok mentek elől, én követtem őket át az udvaron, a pipázó öregember felé, aki továbbra is az ajtó mellett ücsörgött. A nagyapjuk lehetett, gondolom. Mikor elhaladtam mellette, széles mosollyal odasúgta nekem:
- Gyönyörű vagy!

Beléptem. Nagyon lepusztult, szegényes ház volt, a berendezés mind régi, korhadt fa és ócskavas. Rendetlenség volt mindenütt, viszont piszok nem. Az egész házat valami kellemes illat árasztotta el, talán illóolaj. Körbevezettek a házban; három szoba volt a földszinten, kettő az emeleten. Sokan voltak a családban, még két kislány, egy csecsemő, három öreg, gondolom nagy- és dédszülők. Csodálkozva, de barátságosan fogadtak. Kimondhatatlanul jó érzés volt így meztelenül mászkálni fel-alá egy vadidegen házban vadidegen emberek között. Izgatott állapotom még jobban fokozódott. Éreztem, ahogy sétálás közben mindkét combomon lassan csordogál lefelé a lé. A srácok láthatóan nagy előszeretettel mutogattak meg a család minden egyes tagjának. Gondolom nem sűrűn látni errefelé ilyesmit. A fürdőszobából kijött egy tini lány, aki megdöbbenve nézett végig meztelen testemen, csak mikor hozzáhajoltam, megpusziltam és üdvözöltem, akkor engedett fel. A srácok elmagyarázták ki vagyok.

Lementünk a földszintre, be a konyhába. Jött az egész család, a rozoga öregek az emeletről, a pipás az udvarról, a gyerekek, egyszóval mindenki. Lett egy kis sürgés-forgás. Leültem egy faszékre, a srácok és az öreg férfiak körém gyűltek és beszélgettünk, miközben a tini lány előkészítette a szerény reggelit. Kedvenc srácom, akinek integettem, megkérdezte:
- Kifesthetem a lábadon a körmeidet?
- Persze, hogyne, köszönöm. - feleltem.
A fiú elrohant a nővére szobájába a körömlakkért. Miután visszatért, a jobb oldalamon lévő székre ült le, én kényelmesen elhelyezkedtem, kissé hátradőltem a székemen, jobb lábamat felemeltem és átraktam az ölébe. Combjaimat természetesen széttártam, s ahogy ez megtörtént, szeméremajkaim szétnyíltak és lucskos pinámból lassan csordogált a ragacsos lé a szék fájára. Bár kedvencem buzgón kenegette lábkörmeimre nővére körömlakkját, és bár a körülöttem ülős srácokkal és öregekkel tovább beszélgettünk, közben azért mindenki, eleinte lopva, de most már nyíltan a puncimat bámulta, ahogy lankadatlanul csordogált belőle a lé. A tini lány is, miközben a kását készítette, kifejezett érdeklődéssel figyelte, mi történik. Néha lopva egymásra pillantottunk, s éreztem, vonzódik hozzám. A látvány őt is felizgatta. Lenéztem. Pinám úgy csillogott, mintha egy liter vizet öntöttek volna rá, a hosszú borostáimon fennakadt ragacsos lé az ablakon besütő nap fényében káprázatosan csillogott. Két kezemmel lenyúltam és széthúztam a szeméremajkaimat, hogy jó lássák. Egy nagy adag puncilé ömlött ki belőlem, ahogy kiszabadult ajkaim fogságából. Már szinte tócsában ültem saját levemtől. A közönség dícsérőleg felmorajlott, ahogy kiömlött a lé, melynek szaga most már az egész konyhát elárasztotta. A helyiség a pinám illatában úszott.

A kása és a lepény elkészült, és bár kedvencem befejezte jobb lábam pingálását, én mégis tartottam a kitárt pózt és így fogyasztottam el a reggelit. Ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk, s közben ők is, én is, együtt nézegettük a lábam közét. Aztán, mivel minden ilyen nyílt lett, a beszélgetés témája át is terelődött a puncimra. A pipás közölte:
- Ilyen lédús pinát még sosem láttam, milyen érdekes és izgató.
Az egyik srác kérdezte:
- Mindig folyik?
- Csak amikor kedves emberekkel vagyok, és jól érzem magamat. - feleltem.
Jókedvűen, mosolyogva helyeseltek. A tini lány ezt kérdezte:
- Sokszor vagy idegenek előtt meztelenül? Szereted mutogatni magadat?
- Hogyne. Számomra nagyon izgató, ahogy mások megbámulnak, és ezzel örömet okozok nekik.
Aztán jött a kérdés az egyik sráctól:
- Szoktad borotválni?
- Persze, mint látod, most is borostás, tehát volt már borotválva. De jobban szeretem, ha más csinálja, ha van kedved, most megborotválhatsz. - mosolyogva közöltem.
A srác elrohant, majd pár perc múlva visszatért egy eldobható, egyszer használatos borotvával és habbal. Leguggolt elém a székhez és bekente a borostámat. Szép lassan, a család előtt leborotválta a puncimat és popsi lukamat. Nagy csend lett, feszülten figyelt mindenki. Gyorsan vert a szívem és hangosan, ziháltan lélegeztem az izgalomtól. Mikor kész lett, egy pohár vízzel leöblített és megtörölt egy konyharuhával. Lenéztem a frissen borotvált és száraz pinámra, majd a srácra mosolyogtam:
- Köszönöm, nagyon szép lett! Ügyes vagy. Szeretni fognak a lányok. - A család megtapsolta. Adtam az arcára egy puszit és felálltam:
- Köszönöm a reggelit. Sajnos már mennem kell, örülök, hogy találkoztunk.


18. Vonatozás

Visszasétáltam a tegnap esti pasihoz, ahol aludtam, hogy fent van-e már, ideje indulni. Még Mindig aludt az ágyban. Úgy döntöttem, nem várok rá, összeszedtem a dolgaimat és elindultam gyalog. Nem volt rajtam semmi, még cipőt sem húztam, csupán a napszemüvegem volt a fejemen és a sporttáskám a vállamon. Így, meztelenül sétáltam végig a városka külső negyedének poros utcáin. Eleinte, talán 10 percig egy lélekkel sem találkoztam, az utcák kihaltak voltak, gondolom elmentek dolgozni, de ahogy kijjebb értem a városon, már találkoztam párral. Kellemes érzés volt a mosolygó, integető, füttyentgető emberek közt meztelenül sétálni. Elmentem néhány kisbolt mellett, mindenütt pozitívan reagáltak. Kíváncsi voltam, lesz-e valaki, aki megbotránkozik rajtam, ezért is döntöttem úgy, hogy meztelenül vágok neki az útnak, de semmi ilyesmi nem történt. Elérkeztem egy vasútállomáshoz. Nem a főpályaudvar volt, mert meglehetősen elhanyagolt és kicsi volt. Táskámat letettem a vállamról a vasúti épület falának tövében, elővettem egy cigit, rágyújtottam és elindultam megnézni, mégis mikor jön itt vonat. Végigsétáltam az üres peronon, át a várótermen, sehol senki. Aztán hirtelen három fiatal arab sráccal találkoztam. Huszonévesek, kellőképpen meglepődtek meztelenségemen, majd nyomban szóba elegyedtünk. Kérdezték merre tartok, mikor indul a vonatom, megdicsérték kis melleimet és égnek meredő mellbimbóimat, szép, sovány testemet és borotvált puncimat.

A közelben volt egy kávézó, kb. 200 méterre az állomástól. Átsétáltunk, az egyik srác hozta a táskámat udvariasságból. Így még szabadabbnak éreztem magamat, a napszemüvegemen kívül semmi nem volt rajtam. Beléptünk a kissé sötét helyiségbe és leültünk az egyik asztalhoz. Rajtunk kívül 5 valószínűleg helybéli ücsörgött a szomszédos asztaloknál. Mondanom sem kell, azonnal minden tekintet rám szegeződött. Jött a pincér, hozta a kávét, mi meg jót beszélgettünk. A srácok között kissé elbújva éreztem magamat, ezért felálltam, hogy megkeressem a vécét. Odamentem a pulthoz, a pincér elmagyarázta hol találom, majd szép lassan, nézelődve átvonultam a helyiség másik végébe. Mikor végeztem, visszasétáltam az asztalhoz, miközben a vendégek a szemüket legeltették a testemen. Még egy darabig csevegtünk, aztán visszaindultunk az állomásra, mert hamarosan vonat volt várható. Megköszöntem a srácoknak a meghívást.
Meg is jött a vonat. Felszálltunk, ők is arra tartottak, mint én. A nagy kocsi tele volt utasokkal, így alig találtunk helyet. Leültünk, én felhúztam az egyik lábamat az ülésre. Úgy 10 perc elteltével jött a kalauz, s közölte:
- Öltözzön fel, a vonaton nem szabad meztelenül utazni.
Láttam az arcán, nem szívesen mondja ezeket a szavakat, ő is örül a látványnak, s ezért mosolyogva reagáltam.
- Sajnos én ezt a tikkasztó afrikai meleget képtelen vagyok ruhában elviselni.

A kalauz tanácstalanul állt. A srácok kifizették a jegyemet. A beszélgetés témája újból a testem lett. Formás melleimet dicsérték újfent, én meg mosolyogva néztem felváltva hol a meredező bimbóimra hol a srácokra. Megint felizgultam. Most a pinám lett a téma, én meg felhúztam az ülésre a másik lábamat is - a talpaim koromfeketék voltak, hiszen mezítláb mászkáltam - és örömmel széttártam a combjaimat, amennyire csak az anatómia engedte, hadd lássák a srácok, miről is van szó. Szeméremajkaim megduzzadtak, szétnyílt puncimból vörösen lógott ki nedves húsom. Az egész pinám kezdett ismét teljesen átnedvesedni. Immár frissen borotváltan, szépen csillogott a nyári napsütésben.
A fiúk odaadóan dicsérték milyen csodás látvány tárul eléjük és hogy kezdik érezni is puncim illatát. Az egyik srác megkérdezte:
- Mit szoktál ilyen helyzetben csinálni?
Elmeséltem nekik az amsterdami kalandomat. Füvük nekik is volt, gyorsan sodortak is egy cigit és élvezettel hallgatták a mindenre kiterjedő, részletes beszámolómat. A cigi körbe-körbejárt. Nagy élmény volt, ahogy a pinámról, mint valami külön személyről meséltem, mikben volt része azon az estén, miközben egymást váltották a nyalók. Mesélés közben én is és a fiúk is érdeklődve figyeltük hogyan reagál minderre a lábam köze. Lüktetett, vörösödött, csiklóm megnőtt. Az egyik velem szemben ülő srác mereven figyelt.
- Én jól bánok a puncimmal, megadok neki mindent, amit kíván - suttogtam.
Két kezemmel lenyúltam és széthúztam a szeméremajkaimat, kitoltam a csiklómat és kitártam izzó lukamat.
- Megkóstolod? - kérdeztem a megszeppent fiútól.
Válasz helyett azon nyomban elém térdelt és vadul nyalogatni kezdte a levemet.
- Lassabban nyaljál, mert a pinám azt jobban kedveli. - szóltam rá.
A többiek irigykedve nézték a nyilvános punci nyalást, a többi utast is beleértve. Tovább meséltem. Mosolyogva simogattam a srác fejét, jobb kezemmel meg újabb és újabb füves cigiket nyomtam a számba. Légzésem felgyorsult, kapkodtam a levegőt, a fű hatása is megérkezett, majd hangosan egy óriásit élveztem. Megtapsoltak.
- Köszönöm. - mondtam a srácnak. - Jöhet a következő!

Mind a három srác alaposan kinyalt, miközben én történeteket meséltem. Elmondtam a franciaországi kiállítást, ahol a pinám élő kiállítási darab volt, és a haoudi konditermes kalandot is, ahol 3 srác kiverte a faszát, a gecit pedig Vivienne mellére, hasára spriccelték. Ezzel talán ötletet adtam, mert hamarosan a 3 srác elővette a faszát, és hevesen verték az arcom előtt. Az, amelyik először nyalt ki, kétszer is szárazra nyalt. Folyamatosan értek az orgazmusok és éppoly folyamatosan spriccelték gecijüket az arcomra és a mellemre. Nem is tudom meddig tartott mindez, a fű teljesen hatalmába kerített már, orgazmusaim egybefolytak, elkábultam, puncim sajgott a gyönyörtől. Most kamatostul bepótoltam mindazt, amit napokig nem adtam meg neki.

A kábulat miatt már nem emlékszem mi és hogyan is történt, csupán annyira, hogy mikor leszálltunk a fiúkkal a vonatról, ketten támogattak, jobbról-balról, a harmadik hozta a táskámat. Valami kis faluban szálltunk le, ugyanolyan kis poros állomáson. Sok ember megbámult. Arra emlékszem, hogy testem vastagon úszott a rám spriccelt geciben. Arcomról, melleimről folyamatosan csurgott a nyúlós geci a hasamon át a pinám felé, ahol saját levemmel hömpölygött tovább. Besegítettek egy kisbuszba. Mi négyen beültünk hátra, engem elfektettek és folytatódott tovább. Nyaltak felváltva, azt hiszem meg is kúrt valamelyikük, és ennek nem örültem. Újabb geci adagokat spricceltek az arcomra, hogy bepótolják azt, ami elcsorgott. Ekkor minden elsötétedett körülöttem.