Most jó

Johny slicce le volt húzva. Hanyatt dőlve feküdt kint az ázott, fűillatos földön. Most a szokásos tevékenységét űzte, miközben gondolataiba merült-maszturbált.
A nap borostyánsárga színnel ragyogta be a kis, esőcseppes sátrat. A kocsi szélvédőjére néhány légy hozzátapadt és csak a szellő lebbentette meg halott szárnyaikat. Reggel volt még.
Johny keze hevesen járt fel és alá és már pont a legjobb részre ért. Óriási sóhaj szaladt ki a száján és ezzel egyidőben felült. Mellette a földön egy póló hevert. Csupa vér volt.
Johny elmosolyodott a ruhadarab láttán és felemelte  a földről, majd orrához tartva mélyet szippantott belé. Igen,még érződik rajta Micheal illata. Illetve Micheal izzadtságszaga.
A szex jó volt vele.  Nem volt gyors tempójú, pont olyan volt, amilyennek lennie kell egy kiadós, jó szexnek.
Johny emlékezett az első találkozásukra Michaellal. A helyi melegbárba időnként mindketten betértek és pont azon az éjszakán egymásba is sikerült botlaniuk. Egy lájtos tánc után, néhány elfogyasztott likőr után telefonszámot cseréltek egymással. Beszélgetésük nem volt felszínes,de inkább csak a saját testi és lelki vágyaikat akarták kielégíteni egymással.
Így hát megbeszélték, hogy egy csendes, nyugodt  helyen ejtsék meg az akciójukat,ahol a nem kívánatos szomszédok sem hallhatják meg őket.
A kocsi Johnyé volt. Útban még megittak egy doboz sört. Michael kikönyökölt folyamatosan az ablakon és élvezte,ahogy a szél az arcába csap. Legalábbis ez látszódott rajta.
Aztán,ahogy a kis halásztó melletti kis erdőhöz értek, Johny lelassított és hirtelen megcsókolta Michaelt.
A sátor felállítása nem jelentett nagy gondot. Biztosan mindketten többször éltek ilyen lehetőséggel,hogy egy alig látogatott helyen csinálják titkos perverzségüket.
Mert,hogy mindkettejüknek volt. Michael régóta élni akart a csonkításos szex adta lehetőségekkel. Mazochista lévén ez nem csoda, bár azért elég szokatlan és morbid.
Az átlagos empátia ezt a legfelsőbb fokon mélyen elítéli. Ezt ő is tudta.
Azért volt most ott Johnyval. És a hancúr elkezdődött. A nyárs még ropogott, de a két férfi már mezítelen üldögélt. Miután jól laktak,bemásztak  a sátorba és heves csókolózásba kezdtek. Michael fázni kezdett,ezért visszavette a polóját. Odakint egy róka mászkált, de amint meghallotta a fájdalmas üvöltést, gyorsan eliszkolt.
Johny viszont imádott másoknak fájdalmat okozni. Az átlagos empátia ezt még jobban elítélné,így nem mondanám el, hogy mindez miben merült ki, de minden az olvasó fantáziájára van bízva.
A parázsból még egy halvány füstcsík szállt ki, majd amint az eső elkezdett szemeregni, eltűnt. Az eső halkan kopogott a sátor tetején,majd egyre jobban rákezdett.
Johny egy erős gúzzsal leszorította Michael karjait és a lábait is összekötözte. A száját egy almával erősített szíjjal fogta be. Michael tarkója csúszott az izzadtságtól,ahogy Johny edzett,izmos,napbarnított testére nézett. Összehasonlítva az ő ormótlan testével  kisebbségi érzést generált benne és ezzel egyidőben fel is izgatta a tény,hogy most ő van kiszolgáltatott helyzetben. Jhony elkezdte finoman masszírozni Michael golyót,majd húzogatni kezdte a hímvesszejét.
Aztán egy rövid képszakadás,mert Johny hamarabb elsült és kába mozdulattal kivett egy metszőollót a táskájából. Mindössze egyetlen eltávolítandó ujjról volt szó,de nem többről.
Michael szíve hevesen kalapált. Érzéstelenítő nélkül a fájdalom százszoros volt. Az alma kigurult a pecek alól és Michael felüvöltött.
A vér szerte spriccelt a sátor vászonjára. Majd újabb képszakadás. Johny eldobta a metszőollót. Olyan önkívületi állapotba került,hogy ezt a fajta euforikus érzést szavakba se tudta volna önteni semmilyen módon.
A reggel döcögősen jött el. Az eső elállt végre.
Kissé lehet túlzásba vitte a dolgot Johny. Túllőtt a célon. De hát ő már csak ilyen. Szeret másoknak fájdalmat okozni, akkor is, ha a másik kevésbé igényli azt. Enyhén pszichopata volt, de erről csak ő tudott. Meg Michael is. Szerencsétlenségére...
Johny még kint ült egy darabig. Pajkos vigyorgása kezdett alább hagyni.
Ekkor Johny ernyedt farokkal felállt és a sátorba ment. A sátorban egy félig eszméletlen férfi hevert. Halkan nyögdécselt, és csonkolt kezét térde közé tette. Egyetlen ujja sem volt helyén, kivéve a hüvelykujjait. Michael volt az.