Morgan Baker

Miután kitette Zoét az iskola előtt bement dolgozni. Mostanában nem élt túl jó napokat. Házassága is kezdett szétmenni, teljesítménye se volt a régi, és ezt érezte ő is, sajnos már nem vonzódott úgy a féleségéhez mint azelőtt. Persze voltak még szép napjaik de már nem kívánta  Őt úgy. Érezte amit felesége is. Kihunyt a vágy. Szégyellte beismerni magának de a huszonéves korosztály érdekelte őt is, mint sok más férfit. Érezte és tudta, hogy egy huszonéves lánnyal semmi gondja sem volna az erekciójával. Ezért szégyellte magát a félesége előtt. Ez viszont sajnos kihatott a munkájára. A munkahelyén se alakultak jól a dolgok. Részlegvezető volt, nemrég  beadott egy újítást. Ettől az újítástól várta azt az áttörést ami kimozdítja őt a holtpontról és amitől az otthoni dolgok is rendbe jönnének. Ám az újítást visszadobták. „Túl költséges”  indoklással, ami igaz is volt csakhogy ha végrehajtották volna 1 éven belül megtérült volna. Ez lesújtotta. Romokban tért vissza az éppen aktuális meetingről az irodájába. Nem is tudott figyelni senkire és semmire. Titkárnője Eszperanza huszonéves spanyol származású hosszú, hullámos barna hajú, igéző barna szemű, sportos alkatú, közepes mellű, szép arcú, nő volt. Fontos megjegyezni róla, hogy fülig szerelmes főnökébe, aki viszont észre se veszi szegényt. Imádja és szereti, álmai férfiját, akit álmaiban már számtalanszor boldoggá tett de Morgan viszont nem viszonozza felé ezeket az érzelmeket. Morgan rengeteget vívódik és töpreng, hiszen szereti a feleségét, de mégis egy titkárnője korú nőről álmodozik. Férfiakra vagy inkább emberekre jellemző módon, álmodozik és észre se veszi a mellette lévő lehetőséget. Eszperanza szeretné felhívni főnöke figyelmét, ezért sokszor visel feszülős ruhákat, és immár lassan egy éve dolgozik bugyi nélkül, hosszú széles láb áttételekkel mutatva az álom pasinak, hogy szabad lenne a pálya de Morgan sose vette észre ezt. Egyszer viszont mégis sikerült tudtán kívül főnökét tűzbe hoznia. Születésnapja volt és ezért Morgan meghívta ebédelni. Visszafelé jövet, azonban kibicsaklott a bokája és Morgan segítőkészen felajánlotta hogy az irodában megmasszírozza. Visszaérve Morgan alaposan meg is masszírozta a lábát bár inkább a talpaira és a lábujjaira koncentrálva. Amikor végeztek madarat lehetett volna fogatni vele a boldogságtól, annyira boldog volt, hogy főnöke végre foglalkozott vele, ezért fel se tűnt neki, hogy főnöke a bokájához nem is ért hozzá. Ahogy azt se vette észre, hogy a masszázs végeztével Morgannak úgy állt a farka mint még soha. Véletlenül ugyan de sikerült rátapintania főnöke gyenge pontjára. Morgan lábfetisiszta volt, ám nagyon ritkán volt része benne mert felesége nem rajongott érte. Így a vágya egy dobozba került ami felkerült a többi vágy mellé arra a képzeletbeli polcra, ám mikor Eszperanza bokája kiment, és kezébe vette a lány fiatal lábait, nem tudott parancsolni magának és kapott az alkalmon. Nem is csoda, hogy aznap hatalmasat szeretkezett a feleségével. És bár Diane érezte, hogy valami nem egészen kerek, de annyira örült férje visszatért kedvének, hogy inkább nem törődött vele. Azóta el telt néhány hónap és Eszperanza most látta főnökét ahogy letörve, összezúzva ment be az irodájába. Tudta mivel lehet egy bús férfit jobb kedvre deríteni, és el is határozta, hogy ma meg teszi amiről eddig csak esténként a bugyijában játszva fantáziált. Bement hát a konyhába főzött egy kávét, tálcára pakolta a cukorral és a tejszínhabbal és elindult az iroda felé. Morgan épp az asztalra roskadt mikor belépet, a szíve szakadt meg úgy sajnálta. Ez csak eggyel több indok volt számára, hogy megtegye.
– Főnök hoztam egy kávét. – mondta kedvesen neki.
– Köszönöm, igazán nem kellett volna, jól tudom hol a konyha. – mondta Morgan.
Eszperanza tudta hogy tudja, ittléte alatt Morgan volt az egyetlen főnök, aki nem hozatott vele a kávét, hanem maga főzte, maga vitte az irodába, sőt néha még őt is megkínálta belőle.
– Nagyon maga alatt van, gondoltam egy kis kedvességnek örülne.
– Köszönöm de tényleg nem kellett volna. – Mondta mosolyogva és elvette a csészét. – Eszperanza leült a székbe és figyelte ahogy a nagy ember lassú nagy kortyokban issza a kávét és kiengedi a gőzt. Lábait keresztbe tette és úgy beszélgettek. Ahogy telt az idő azt vette észre, hogy főnöke szeme egyre sűrűbben a lábfejére vándorol majd le a festett lábujjaira és hosszan ott is időzik. Egyből ráérzett a lényegre. Kezdett olyan mozdulatokat tenni amivel főnöke jól láthatta a lábait. Látta Morgan-en, hogy tetszik neki a látvány. Hirtelen fény gyúlt az agyában, kész volt a terv. Levette a cipőjét és kicsit megmasszírozta a bokáját mintha fájna. Majd megkérdezte Morgant, hogy nem masszírozná-e meg újra. Morgan természetesen bele ment hiszen ekkora már alaposan felizgatta a látvány. Leült a kanapéra, majd Eszperanza elfeküdt és főnöke kezébe adta a lábait. Morgan fa arccal de magában nagy élvezettel masszírozta őket. Eszperanza pedig élvezte a dolgot, de azért figyelt is közben. Most hamar észre vette, hogy főnöke nadrágja egyre jobban csúcsosodik, attól amit vele tesz. Újra határtalan boldogság öntötte el. Ő is imádta a lábával kényeztetni a férfiakat vagy ha az ő lábát kényeztetik de a legtöbbeket ez nem érdekelte, ám most megtörtént a lehetetlen, szerelme is imádja a lábakat. Megvolt az út. Felhúzta szabad lábát, majd egyenest rátette Morgan álló péniszére. Várt egy kicsit, hogy Morgan ellenkezik-e de Morgan nem ellenkezett. Elkezdte masszírozni főnöke férfiasságát a gatyán keresztül. Morgan megállt a mozdulatban, már az érintéstől is rögtön el tudott volna élvezni annyira régen volt része ilyesmiben, de még kitartott. Ránézett Eszperanzára, aki immár két lábbal folytatta a masszírozást és igéző pillantások közt és suttogta neki.
– Hagyjam abba? – majd kicsit erősített a dolgon, hogy a maradék ellenállást is elsöpörje, és már látta is hogy főnökében nincs semmi ellenállás. Már az övé volt. Ekkor megmutatta főnökének, hogy mit is tud. Lábujjaival kibontotta az övét, majd kigombolta nadrágját, és lehúzta a sliccét, majd ügyesen előhalászta az alsógatyából főnöke merev péniszét. Mindezt  úgy, hogy Morgan egy újjal se ért hozzá. Morgan szólni nem tudott gyönyörtől, amit titkárnője nyújt neki. Mindig erről álmodott de sose találkozott olyannal aki ezt megtudta volna csinálni. Szemei gyönyörködtek benne ahogy Eszperanza lábai finoman mozogtak a farkán. Eszperanza érezte, hogy már nem kell sok főnökének, és bár kicsit aggódott hogy talán nem lesz képes többre, valami mégis azt súgta, hogy szerelmének tárgya nem csak 1 lövetű. Ezért kicsit gyorsított a tempón és pár pillanat múlva Morgan hatalmasat élvezett a lábfejére. Csillogó szemekkel nézte ahogy Morgan ondója a lábfejére spriccel, és beteríti azt.
– Most maga jön főnök! – mondta felhúzva szoknyáját szélesre tárva lábait. Morgan a következő pillanatban már a lába közt volt és nagy éhes nyelvcsapásokkal nyalta punciját. Morgan boldog volt, agyán lila köd ült, mindent elfelejtett, olyan nagy hévvel kényeztette titkárnője punciját. Jól csinálta, mert Eszperanza hamarosan fojtott hangon csapkodva, a kanapét markolászva élvezett el tőle. Elégedett volt magával. Eszperanza még a gyönyört pihegte, mikor főnöke fölé tornyosult, majd hatalmas kemény farkát tövig dugta belé. A beteljesüléstől szinte azonnal el is élvezett, de nem volt ideje elmerülni benne mert Morgan azonnal folytatta, és gyors iramot diktálva lökte tolta mint egy úthenger. Olyan volt mint egy felrobbanni készülő gőzmozdony. Nem is csoda, hiszen Morgan évek óta nem érzett magában ennyi erőt, és vágyat, úgy érezte egész nap tudná csinálni. Szemei közben az immár teljesen meztelen titkárnője testén jártak, hol a liftező mellein hol a gyönyörtől eltorzult arcán, hol a középen csíkban szőrös punciján, amiben éppen tövig merült bele a farka. Szájával hol a talpait csókolgatta, hol a lábujjait szopogatta. Teljesen belemerült fiatal szeretője testébe. Azt se vette észre hogy Eszperanza már a sokadik orgazmusán van túl, és hogy szinte már teljesen magán kívül van a gyönyörtől. Most csak a saját öröme érdekelte. Érezte, hogy közeleg a vég, tövig nyomta belé a farkát és hatalmas adagot lőtt a forró punciba. Pár pillanatig mozdulatlanná merevedett csak a farka pumpálta folyamatosan a fehér gyönyört a szűk nedves punciba. Behunyt szemmel titkárnője lábujjaival a szájában élvezte a pillanatot. Titkárnője alatta gyönyörködött álmai férfijában és imádta, hogy a csúcsra tudta juttatni. Morgan a kanapéra roskadt és lihegett. Eszperanza csak egy pár perc pihenőt engedett neki, aztán szájába vette a farkát, remélve, hogy újra keményre tudja szopni. Néhány perc munka után Morgan újra készen állt. Ekkor Eszperanza az ölébe ült és magába vezette a hatalmas farkat. Lassan mozgott rajta, ezt most a maga élvezetéért csinálta, minden centijét ki akarta élvezni. Fogalma se volt, hogy ezzel Morgannak is óriási örömet és élvezetet szerez. Majd finoman gyorsított a tempóján, körözve a farok körül, lelassított, aztán újra gyorsított. Ezt addig ismételte amíg el nem élvezett főnöke ölében. Átadva magát a gyönyörnek behunyt szemmel dőlt rá aki rögtön, megmarkolta a melleit és abban a pillanatban ő is hatalmasat élvezett. Így pihegtek egymáson hosszú percekig, aztán Eszperanza legnagyobb meglepetésére megérezte, hogy Morgan farka újra meg-megmozdult benne. Finom óvatos mozdulatokat tett, mitől érezte, hogy a farok újra nőni és keményedni kezd benne. Határtalan boldogság járta át, mikor pár ilyen mozdulat után az újra  készen állt benne a folytatásra, ám az idillt, egy telefon zavarta meg. Morgan felvette, és beszélni kezdett. Eszperanza az ölében figyelte a nagy embert ahogy az éppen ügyet intéz, és már azt hitte vége a dolognak de a merevedés mégis megmaradt és kőkeményen állt még mindig benne. Egy gonosz gondolat futott át az agyán. Elkezdett finoman mozogni főnöke ölében mitől a farok csak még keményebb lett már ha ilyen lehetséges.
Hallotta Morgan hangján, hogy néha el-el akad mondandójában, ilyenkor igyekezett jó mélyen beleülni, kiélvezni a pillanatot. Majd lassan folytatta a mozgást. Minden egyes körrel érezte, hogy Morgan közelebb kerül a véghez, és egyre nehezebb neki koncentrálni a telefonra, de nem csak Morgan jutott egyre közelebb a csúcshoz, ő is érezte hogy már neki se kell túl sok. Ekkor egy kicsit gyorsított a tempón, finoman körözgetve csípőjével így juttatva egy közelebb és közelebb partnerét és magát is végső gyönyörhöz, lépésről lépésre. Majd mikor már érezte, hogy bármelyik pillanatban elélvezhet tőle, és már az ő teste is pattanásig feszült, akkor lassan felemelkedett, majd egy hirtelen mozdulattal tövig nyomta magába. Abban a pillanatban robbant. Egy atombomba erejével érte le az érzés és a mennyekig repítette, egyszerre semmisült meg és született újjá, mindezt a szeretett férfi ölében. Majd ahogy kezdett visszaszállni a földre és tisztulni az agya, akkor érezte azt is amint a benne lévő farok pumpálja belé az újabb adagot. Boldogan nézte a férfi arcát amint az szem látomást hatalmas orgazmust él át. Morgan szerencséje csupán annyi volt, hogy a telefon túloldalán folyamatosan beszéltek így nem hallották és ami még szerencsésebb nem látták a küszködő arcát amint próbál magába fojtani minden hangot miközben a mai nap legnagyobb orgazmusát éli éppen át. Földöntúli gyönyöröket élt át a titkárnőjével. Aztán a telefont letették, ám rögtön meg is szólalt a másik. Ez már lentről jött, az üzemből, le kellett mennie a gyárba megnézni valamit. Így a játék arra napra befejeződött. Eszperanza csalódott arccal nézte a telefonáló férfit mert már tudta, hogy esélye sincs folytatni a dolgot, pedig egész nap el lett volna szerelmével, újabb és újabb gyönyöröket adva és kapva. Ám most már nem lehetett. Finoman leszállt a még telefonáló férfiről, szájával búcsúzóul letisztította annak a farkát, és érezte ahogy az finoman meg - meg mozdul, és tudta még lehetne folytatni, rögtön rá is dolgozott mire az rögtön nőni kezdett, de Morgan kihúzta szájából, megcsókolta őt majd gyorsan felöltözött. Pár perccel később pedig már úgy lépett ki az irodájából mint aki élete legjobb és legfrissítőbb kávéját itta meg. Magára hagyva a még fehér nedűben tocsogó titkárnőjét a kanapén. Mire visszaért Eszperanza már az asztalánál ült és már nyoma se volt az egy órával ez előtti játékuknak.  Szívesen folytatta volna de tudta, hogy már nem lehet. Megtört a varázs. A nap végéig tétovázva ült az irodájában, gondolkodva, töprengve. Szerette volna folytatni a dolgot de nem mert kezdeményezni. Végül feladta a dolgot. Ám a nap végén mikor kilépett az irodájából Eszperanza így szólt hozzá:
- Holnap is kér kávét főnök?  – Morgan ekkor hátra fordult és Eszperanza ekkor sokatmondóan rámosolygott. Arca rögtön felderült, Eszperanza mosolyában minden benne volt, tudta hogy nem ez volt az utolsó ilyen alkalmuk. Visszamosolygott a lányra aki máris tudta, hogy ettől a pillanattól fogva szeretők lettek. Morgan kifelé menet még az ajtóból visszaszólt
– De holnap már reggel hozza be, frissen és forrón szeretem! – Eszperanza nevetve bólintott. Majd elköszöntek és Morgan elindult haza felé. Morgan felfrissülve szinte új emberként tért már haza. Boldog volt, hogy újra fiatalnak érzi magát. Vidám volt elégedett és büszke. Így otthon  nem is vette észre a változásokat melyen a család minden tagja átment. Mindenki mosolygott, és mindenki elégedett volt körülötte. Később vacsora előtt, azon kapta magát hogy újra kívánja feleségét és legszívesebben ott a konyhában neki esne.

Vége.