Mindennapi történet

SMS hangja hasított bele a csendbe. Nyár volt, az irodai asztal ragadt a ráfolyt verítéktől, s bár munkaidő volt, D. órák óta egy fényképet nézegetett. Csendben, szomorúan és könnyes szemmel.
Aztán a telefonjáért nyúlt. Szenvtelenül nyomkodta a gombokat, azt hitte, egy újabb képet kapott a barátnője előző heti esküvőjéről.
- Na mi újság, hercegnőm? Felétek is meleg van? – állt az üzenetben, melyen meglepődött. Nem a barátnője írta azt, hanem T., akinek a fotóját nézegeti, Isten tudja, mióta…
Hirtelen erő támadt benne, könnyei felszáradtak arcáról és mosolygott. És félt. Bátorságát összeszedve válaszolt az előbbire:
- Gyere le hozzám, megmutatom, milyen meleg van errefelé! Egyedül leszek a hétvégén… - szólt a válasz. Soha nem csinált még ilyet, hogy ilyen nyíltan és őszintén kínálja fel magát egy férfinak, főleg egy olyannak, aki már nagy fájdalmat okozott neki. A viszonzatlan érzelmek hűvös elutasítását, a sírás kísérte szavak meg nem értését. Tudta, ha a történet ott folytatódik, ahol hetekkel azelőtt abbamaradt, ő lesz a vesztes.
Kisvártatva újabb SMS érkezett, de tudta, mi áll benne. Ismerte annyira T.-t, hogy biztos lehessen abban, ennek az ajánlatnak nem fog ellenállni…
- Este hatkor indul a következő vonat hozzád. Nyolcra érkezem majd vele, kérlek, gyere ki elém. T. – elolvasta. S úgy döntött, kimegy elé.

A munkából hazaérve elővette az összes olyan eszközt, melytől kinézetében történő javulást várt. A sminkkészlet darabjai, a hajszárító, a hajlakk és a parfüm ott sorakoztak mind előtte. A ruháját is jó előre kiválasztotta, hiszen már kora délutántól azon gondolkodott, mit visel majd, ha T. elé megy. Felöltözött.
- Azt hiszem, így jó leszek. Ha mégsem, a következő vonattal már mehet is haza… - beszélt magában a hatalmas tükör előtt.
A vasútállomásig tartó út maga volt számára az örökkévalóság: minden kanyar és minden egyenes szakasz végeláthatatlan hosszúnak tűnt akkor. S ahogy a busz végre begördült a célhoz, ő elsőként szállt le róla. Kiválasztott magának egy padot, arra ült le, s várta a kedvesét.
Hűvösre fordult már a szeptemberi este, fázott. Összehúzta magán a könnyű nyári kabátot, melynek résein átfújt a szél. Haja az arcába szállt, s gémberedett ujjaival csak lassan tudta azokat kisimogatni onnan. Sötét is volt, alig látott: hunyorogva figyelte az információs tábla feliratait: „Gyors vonat érkezik a 2. vágányra, 20 óra 14 perckor.
- Ez már az ő vonata lesz! Biztos éhes, egész nap nem is evett, hiszen félútról hozzám fordult vissza – gondolta magában, s gyorsan bement a közeli boltba szendvicset, csokit s némi üdítőt venni a fiúnak.

A szerelvény lassan gördült be a sínpárra. Még lassabb volt a leszálló emberek tömege, akik, mintha nem is szeretnék elhagyni a melegebbnek tűnő vagonokat, megálltak a lépcsőkön. Aztán hirtelen a tömegből kitűnt T.
- Szia!
- Szia! Hogy utaztál?
- Köszi, jól. De büdös vagyok, mert nem tudtam mosdani, viszont egész nap a tűző napon dolgoztam.

A lány boldog volt. Örült, hiszen újra láthatta, ki annyira hiányzott neki, magához ölelhette azt a testet, melyet oly hosszú ideje kíván. Lecsukott szemmel szívta magába a fiú bőrének fanyar illatát. S elindultak. Együtt, a lányhoz.
- Én vagyok a legboldogabb a világon – súgta maga elé D. út közben. – Csodálatos éjszakánk lesz, fülledt és gyönyörű, izgalmas és lassú.
Halkan kopogtak a lépteik, D. igyekezett felvenni szíve választottjának ritmusát, s abban az ütemben sétálni, melyet ő diktál. Ő. Csak ő…

Így értek el lassan a kapuig, majd a ház bejáratáig. Beléptek. D. lehajolt, hogy cipőjét kioldozza, de kezei remegtek. Zavarban volt, s egyszerre érezte magát izgatottnak, talán nevetett is kicsit magán, mert úgy viselkedett, mint 14 éves korában a legelső randevúján. A gondolatot T. szakította félbe, aki ujjaival lenyúlt D. arcához, megfogta azt az állcsont alatt, s felemelte magához. Mindketten meglepődtek a félelmen, T. viccesen meg is jegyezte:
- Nem a szüzességedet kérem!
- Hát, azt már nem tudom neked adni…
A fiú mosolygott, gyengéden megcsókolta, majd karjaiba vette remegő párját.
- Olyan jó ez most így… - rebegte D. elfúló hangon, s belefúrta arcát a szerelme nyakába.
- Gyere…
A szobába mentek. Úgy kapaszkodtak egymásba, mint két gyerek. Nyelveik édes játékot játszottak, épp csak érintve egymást, néha egymás ajkaiba haraptak. A lányt felhevítette a fiú húsának íze, ahogy gyönyörű szája csak az övé volt, s egyre követelőzőbbek lettek csókjai.
- Azt hiszem, meleged van, szerintem nincs szükséged ezekre a ruhadarabokra – s azzal a mozdulattal T. vetkőztetni kezdte partnerét. Kínzóan lassan gombolta ki a blúzt, a lány libabőrös karján és hátán szántottak végig türelmes ujjai. A melltartót is lassan oldotta le, csak a pántjait lehúzva, s az így felszabadult vállakat kezdte csókolgatni. Kedvese hátrafeszítette fejét, szemeit lehunyta és finoman karmolászta szerelme hátát a pólója alatt. Ám a társ ruhái is feleslegessé kezdtek válni, s a lány vadul húzta le azokat.
- Lassabban… - kérte zihálva T.

Az ágyra feküdtek. A fiú a lány fölé hajolt, csókolta annak nyakát, s kezével az elomló halmokat szabadította ki az őket tartó kosarakból. Kifeszített tenyerével csak alig érintette a domborodó bimbókat, ujjaival a dombok közt lévő völgyet becézte, míg kedvese a gyönyörének ütemében simogatta hátát és apró harapásokkal kóstolgatta bőrének ízét. T. újabb csókra tért vissza D. ajkaihoz, s ahogy szájuk összeért, óvatosan egész tenyerébe fogta a kemény melleket, gondosan simogatva minden egyes millimétert.

A lány egyszeriben mindenét oda akarta adni a szerelmének. Hirtelen félig felült, s a fiút fektette a hátára. Ujjaival a hajába túrt, szájával egyre sürgetőbben kért, csókjai egyre követelőzőbbek lettek. Kezével a fiú mellkasa felé indult, játszott kicsit a szőrszálakkal – nagyon izgatónak találta, ha egy férfinek kicsit szőrös a felsőteste – majd a mellbimbót kezdte dörzsölni. Ajkaival a fülcimpát kereste, nyelvét egészen kidugta, hogy a finom puha bőrdarabot minél hamarabb szájába vehesse, s kissé szívogathassa. Tudta, hogy ez a fiút önkívületi állapotba hozza, s onnantól már nem lesz visszaút, csakis előre a gyönyör forró útján…
Átvetette a lábait szerelme csípőjén, s nadrágjaikon keresztül érezte, Ő is vágyik rá. Azt is sejtette, mennyire, s vágyait a már ismert, tekintetes méretű hímtag csak tovább korbácsolta… Erőt vett magán, felült és ujjaival épp a kedvese mellkasát érintve cirógatta végig a felsőtestét. T. teste többször megfeszült, s csak akkor ernyedt el, mikor párja alulról felfelé a levegőben emelve kezeit nem érintette őt.
D. ráhajolt a gyönyörű testre. Apró, szinte sercegő csókokkal borította a korábban cirógatott területet, s úgy haladt egyre lentebb, fenekével is egyre csak csúszva lefelé a kedves combjain. Mindketten érezték egymás forróságát: a lány a hasánál, míg a másik a combjain érezte szerelme lüktető vágyát.

A lány csak óvatosan, fogaival bontotta ki az övet. A frissen felszabaduló részeket mind a nyelve hegyével érintette, s csak akkor adott rájuk csókot, ha az kiszáradt. Ujjbegyeivel s körmeivel a nadrágon keresztül, őrülten finoman karmolta a farkat, hogy az egy kicsit se fájhasson, viszont a szövet szálainak rezonálása földön túli érzésekhez juttassa a szerelmét.
Mikor ajkaival odaért, a nadrág sliccén a zipzárt egyetlen mozdulattal csúsztatta le. A kibomló résnél megérezte a gyönyört ígérő, s a szerelme gyönyörű nedveinek sokat sejtető illatát. Az agyában tombolni kezdett a vér, dobhártyáján érezte lüktetni a teste felforrósodó akaratát, az elemi erőt, mely hozzáköti T.-hez. Legalább még egyetlen éjszaka erejéig.
Óvatosan, nagyon vigyázva vette elő az illatos, kemény és gyönyörű hímvesszőt. El sem tudta képzelni, hogy van annál szebb látvány, ami akkor épp elé tárult, s az is elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy van annál nagyobb öröm, mint a másik szemében a mindent elsöprő vágy csillogását látni.
- Kérlek… - nyögte T.
S az egyre inkább hevülő gyönyörvágytól hajtott lány kidugta meleg szájából nyelvét, hogy annak hegyét a kezében tartott gyönyörűség nyílásába dugja. A fiú ekkor mit sem törődve azzal, hogy mások is hallgatnak, mélyről jövő nyögéssel tudatta, hogy elindult már azért, amit adni akart neki a társa., aki ezután csak lassan engedte szájába szerelme csodás hímtagját. Először száját nagyra tátva, hogy T. csak a melegséget érezze, csak a farok aljánál összezárva ajkait. Felemelkedvén azonban már szorította a lüktető rudat, majd ismét csak nyelvével készült izgatni.

T. közben a lepedőt szorította, s hirtelen kapott bele D. hajába, aki hegyesre formázott nyelvével alulról fölfelé nyalta végig a hímvesszőt. A tetejére érkezve körözött kicsit, majd visszafelé indult a másik oldalon. Majd ajkaival O betűt formálva szívta be a makkot, melyet ütemesen nyalt a szájában a nyelvével. A makk néha végigcsúszott redős szájpadlásán is. T. teljesen erőtlenné vált, karjai mellette pihentek, s légzése is lassult, szaggatott lett. Majd újra erőre kapott, megfogta D. fejét s egy határozott mozdulattal húzta rá párja fejét a farkára. Felsőtestével felemelkedett, hiszen látni akarta, ahogy a legféltettebb része eltűnik a nyirkos szájban, s melynek vége a lány torkának szűk bejáratánál áll meg. D.-t is izgatta a fölötte gyakorolt hatalom, hogy szerelme arra használja, önmagának okozzon örömöt. Szemeit lehunyta, szemhéjait összeszorította, s ujjaival végre benyúlt nadrágjába. Meg szerette volna tartani a fiúnak az első érintés örömét, de nem bírta már tovább. De T. sem, mert erős lökések után, ütemes lüktetéssel a lány szájába élvezett.

A fiú maga mellé fektette ekkor a barátnőjét. Hosszú sóhajok hagyták el ajkait, melyek a másik bőréhez érve felperzselték azt; leheletének illata mámoros érzést keltett a lány vértől dübögő agyában. A szuszogó D. háta mögé nyúlva T. összefonta karjait, s magához szorítva csókolgatta szerelme nyakát, vállát – s melleit. Puha ajkai közé vette a fájdalmasan kemény bimbókat, s velük gyengén megszorította azokat. A kínzóan édes érzésre a lány izmai megfeszültek, s párja feneke fölött cirógatta annak hátát. A fiú ekkor kiszabadította magát az ölelésből, letolta a nadrágját, majd a lányon lévő lefejtéséhez kezdett. Ujjaival óvatosan megfogta oldalt a szövetdarabot és szinte simogatva görgette le azt a megint remegő combokon.

Úgy érezte, a neki okozott gyönyörű kín nem maradhat viszonzatlanul: kezeivel épp, hogy érintve, végigcirógatta a lányt a nyakától egészen a térdéig. Közben szemeivel végig a ziháló testet nézte, csak alig tudott betelni a gyönyör okozta rángások látványával. Ám tudta, nem foglalkozhat most saját érzéseivel, szeretne ő is adni annak, ki neki akkora élvezetet okozott.

Lassan simogatva haladt le a térdekig, melyeket finom, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal tolt el, hogy azok szétnyíljanak. Az egyik láb belső oldalán fölfelé haladva, a nedves barlangot kikerülve a hasán át húzta el kezét a másik comb belső oldaláig, majd vissza. S csak sokára, a lány kábult kérésére érintette meg a nagyajkakat. Szintén csak kívülről, alig érintve azokat: a kinyílt, s rejtekéből a csiklót előadó vágás nyomán. D. teste megfeszült és ívbe hajlott a háta. Felemelkedett mellkasa T. szájának közelében kínálta a melleket, s a fiú megnedvesített ajkaival azon nyomban kényeztetni is kezdte azokat. A lány tekintete párás volt, látszott rajta, hogy a benne tomboló kéj beteljesülést kíván, s egész teste csak ezen dolgozik. Légzése lelassult, a fiú azt hitte, néha-néha kihagy, szája nyitva maradt, ajkai egészen kiszáradtak.
T. keze még mindig csak a bejáratot becézte, s csak nagyon későn ért a csiklóhoz, egyetlen ujjával. Az már szinte ragacsos volt a nedvektől, s ekkor érezte megint: az ő testébe is visszatér az élet, s újra kívánja a teste alatt fekvő embert.

Karjára támaszkodott, s csak épp annyira ült föl, hogy a lány terpesztett lábai közé fekhessen. Beleszagolt a barlang bejáratához gyűlt nedvek párolgó illatába, s fogait összeszorítva türtőztette magát: még nem hatolhat be.

Hegyes nyelvvel kezdett hozzá a földi paradicsom ízlelésébe. A csiklót járta körül, lágyan körözve a nagyajkakon is, majd lapos nyelvét a csiklóra szorítva hatolt bele a hüvelybe egy ujjával. D. felsikított, de izmai ólomnehezek voltak, szédült és csak egyetlen dolog érdekelte: a lábai között fekvő férfi, s az érzés, amit neki Ő okoz.

A fiú ujja a lányban mozgott. T. érezte a hüvely szorítását ujján, s kereste azt a bizonyos pontot, ami a végső lökést adja az orgazmus eléréséhez. A dolog sikerrel járt, a pontocskára rábukkant, de nem akarta még, hogy a lány elélvezzen – azt szerette volna, ha túl sokáig jó neki az, amit kap.
Hosszú percek gyötrelmes élvezése után haladt csak le, a hüvely bejárathoz nyelvével. Tudta, hogy ott főleg nem szabad gyors és erős nyelvcsapásokkal izgatni. Mielőtt felemelkedett, azért belefúrta a nyelvét a hüvelybe, amilyen mélyen csak tudta – s orra a csiklóhoz ért.
Ekkor a lány ujjaival nagyot markolt az alattuk lévő lepedőbe, combjai közé szorította T. fejét, háta ismét ívbe hajlott, feje hátrafeszült, térdeit feltette a fiú hátára, s elélvezett. Eget rengető, percekig tartó, teljesen néma orgazmusa volt. Olyan, amilyen addig még soha…

Percekkel később mérhetetlen boldogságot érzett, mely az egész lényét elárasztotta. A kéj bejárta lábujjait és – úgy érezte - hajszálait is. Az elnyújtott élvezet viszont még beteljesülést kívánt: a fiút lassan a hátára fordította, s puha csókokkal elárasztva testét felült a csípőjére. A kemény farok ekkor ott volt előtte, újra gyönyörködhetett a látványban. Ismét ujjhegyeit kezdte használni: alig érintve cirógatta a hímvesszőt az aljától fölfelé haladva.
Kicsit lejjebb csúszott, s ajkai közé vette a golyókat. Először az egyiket, majd csak a másikat, s apró szívásokkal akarta megint őrületbe kergetni azt, aki neki a világon a legfontosabb volt.
T. viszont türelmetlen volt már. Hajszolta, sürgette a közös örömöt, azt, hogy végre együtt is elélvezhessenek. A lány arcát tenyerébe fogva húzta fel magára, vállainál fogva felültette, s mozdulataival arra kérte, hogy fogadja be testébe őt. A lány megemelte a csípőjét, bal kezére támaszkodott T. jobb válla fölött, a ballal pedig megfogta a gyönyörű farkat. T. ekkor behunyta a szemét, fejét visszaejtette a párnára és hagyta, hogy D. azt tegyen vele, amit akar.
A lány először csak kívülről simogatta magát a hímtaggal, néha a csiklójához érintetve azt, s akkor kicsit lentebb eresztette magát, hogy a farok megnyomja a már hatalmasra duzzadt csiklóját. Majd hirtelen mozdulattal ült bele szerelme ölébe, forró húsa közé fogadva őt.
Mindketten felsóhajtottak. Egymás szemébe nézve maradtak mozdulatlanok pár másodpercig, majd D. ritmusos mozgásba kezdett. Körkörös csípőmozdulatokkal izgatta magát és párját, nyála kicsordult a szája szélén. Megint megfeszültek, de most egyszerre. Ugyanakkor borította el agyukat a mindent elsöprő kéj és gyönyör, s a lány hüvelye is akkor kezdett lüktetni, mikor T. már telepumpálta őt a spermájával.
D. ráborult a kedvesére. Egymás testére préselődve pihentek még kicsit, majd a fiú lefordította magáról a lányt, s simogatva hagyta, hogy teste csillapodjon.

Későre járt már, s mindketten fáradtak voltak. Álom jött a szemükre, s csendben aludtak el.

Reggel, mikor a lány édes csókkal akarta a fiút ébreszteni, az elfordult tőle.
- Semmi baj – vigasztalta magát D. – biztosan még nem tért teljesen magához. Nem történhetett semmi, ami miatt így kellene viselkednie…
Aztán a fiú csak annyit mondott:
- Nekem mennem kell. Nem sokára indul a vonatom.
- Csak egy dolgot mondj, ami miatt el kell menned, amiért nem szeretsz - kérte elfúló hangon a lány.
- Mit érne az? Nem felemás zokni vagy szakadt harisnya az ok. Nem is az, hogy elsóztad a nokedlit... Én még azt is szerettem benned, ahogy elejted a kezedből a poharat s az összetörik. Abban is volt elegancia - jött a válasz.
- Kérlek, mondd meg, áruld el, miért hagysz egyedül. Talán egy másik...?
- Nincs másik. Nincs egy sem. Senki sincs, csak én vagyok egyedül.
- De én itt vagyok neked - súgta a lány fuldoklón, s ölelésre indult szerelme felé.
A fiú eltaszította.
- Te mindig itt voltál nekem, de én sosem tudtam igazán a tied lenni. Mindig másoké voltam, a főnökömé, az anyámé, azé, aki akart belőlem - mondta a fiú.
- S az a rengeteg átvirrasztott éjszaka, mikor beteg voltál, s a simogatásom, ha sírtál, vagy ahogy az ingedet vasaltam, semmit sem ér? Hány el nem mondott szóval tudnám most kifejezni azt, amit érzek, mert tudtam, nem akarod hallani? Hány át nem érzett csókkal lelhetnék vigaszt? S mennyi fellobbanó szikra kellene, hogy ágyunkat melegítse...?
- Nem a te hibád.
- Csak ezt ne mondd. Hallgass inkább, menj el most, csak ne alázz meg az ócska közhelyekkel. Hagyj el örökre.

S a fiú elment. Magával vitte útravalóul az összes visszafojtott nevetést és sírást, minden meggondolt ölelést.

Csak a lány szívében maradt meg a fájdalom. De nem haragudhatott senkire. Hiszen ő tudta, mit vállal…