Minden napra egy mosoly - 3. rész

3. fejezet

Az, hogy le ittason és ezt meg is örökítse. Közben pedig valahogy a vége felé egyre személyesebb dolgok felé mentünk el.
Ő választotta a helyet, sms-ben pedig elküldve a címét odamentem. Már a bárpultnál ült, amikor beléptem. Az események röviden úgy zajlottak le, hogy behozva a lemaradást egymás után fogyasztottuk el az újabb és újabb korsókat, miközben a leghétköznapibb dolgokról beszélgettünk.
De ahogy témát akartam változtatni, elénk rakták az újra megtelt korsónkat és minden kezdődött elölről. Nem kellett sok és miközben már szó szerint lassan mindenen nevettem, a Brayentől érkező fénycsóvák közepette, megint én lettem a fő téma, legalábbis a nem létező szerelmi életem.
- Szóval, milyen volt az első? – valamiért, ha iszom, az agyam az információkat olyan gyorsan fel tudja dolgozni, hogy szinte gondolkodni sem kell a válaszon, legalábbis, ha a szexről van szó, mert részegen mindig azon jár az eszem.
A képébe vigyorogva felemeltem a jobb kezemet, intettem vele egyet és egy gyors csókot nyomtam a tenyerem közepére. A gépe korsója mellett volt, amit már vett is volna magához, ha a következő mondatomra, nem döbbent volna meg annyira.
- Szűz vagyok! – suttogni szeretem volna mondani, mire úgy éreztem, hogy mindenki az asztaloktól felénk nézett. – Egy húszas évei közepén járó zsebhoki mesterrel beszélsz, haver. – a kezemet mindkét vállára téve beleröhögtem a képébe, az arca valahol a teljes képtelenség és ha lehánysz, azonnal beverek neked kategóriába esett.
Miközben is az agya próbálta megemészteni az előbbit.
- Ezt nem mondhatod komolyan? Tényleg még senki sem volt meg neked… - hevesen rázni kezdtem a fejem és már nyúltam volna a félig telt korsómért, amikor magához vette az enyémet és jól meghúzva az egészet kiitta. – De azért gondoltál rá, ugye? Te nem vagy olyan… remete-féle ugye, aki mint egy gyerek nevet ha kimondja azt a szót, hogy szex. – nehéz volt visszatartanom, de az alkohol köd fátylán át Brayen kék szemeit látva, inkább megembereltem magam és megpróbáltam komoly arcot vágni.
Az előbbi kérdésére, pedig mintha csak az időjárásról beszéltünk volna eddig lazán bólintottam egyet és a kezeim visszakerültek az ölembe.
- Nem, még csak az kéne. Mert hát tudod… - és innentől kezdve nem volt megállás.
Minden, amit éreztem, tudtam a szerelemről azt kiadtam magamból. Könnyebb volt, mint az gondoltam és eközben Brayen egyszer sem fordult el, vagy nézett ki magának egy lányt, otthagyva engem.  Most csak én léteztem neki, ott voltam a középpontjában, de akkor szerintem ezt észre sem vettem. Mert mesélni azt bizony tudok, mint egy a 21. században elveszett Grimm testvérek egyike lettem volna. Ellenben az én meséim, tele voltak álmokkal, amik a valóságban mind csalódással zárultak.
Egy lány, akit meg sem mertem ismerni, mert a fejemben zajló események fontosabbnak, életszerűbbnek tűntek bárminél. Egy másik, akihez elég bátorságot összeszedve elmondtam, hogy szívesebben lennék vele többször is, mint egy-egy alkalomnál, nem adott mást, mint amit legtöbbször kaptam, egy baráti kézfogást.
Most pedig egy fiú iránt érzek valamit. Ennél mintha egy percre is, de megálltam, vártam valami reakciót Brayentől, mégis ő türelmesen várva a folytatást kortyolt egyet a söréből. Amire nekem szintén szükségem volt, utána pedig már képes voltam folytatni, mégis közben állandóan próbáltam elkerülni a tekintetét. Nem volt egyszerű dolgom, az átható kék szemei, mintha minden mozdulatomat óvó figyelemmel kísérték volna végig. De meg kell hagyni, élveztem és a kimondott szavaim, mintha neki szóltak volna. Magamban pedig azt kívántam, hogy ezt ő is érezze.
- Nem is tudom, hogy írjam le. Az egész olyan lehet, mint mikor belekerülsz egy tornádó közepébe. Érzed, hogy a levegő szinte eltűnik a testedből, kiszívja és már mozdulni sem bírsz ettől, de mindeközben teljesen éber vagy. Mellette a szavak nem képes jönni és a szám helyett a szememmel mondanék el mindent. Egyszer talán ki is olvassa belőlük. A gondolatait, a történeteit és az életről alkotott összes szövevényét leírnám, majd újra és újra hangosan magamé tenném, csak, hogy átéljem megint, ahogy ajkával ezeket formálta. Elképzeltem már sokszor, ahogy hozzám ér, tapint, szinte felemészt az érintésével és ezt viszont látom a tekintetében. Ahányszor csak álmodom vele, úgy annyiszor csókolom, ölelem, szeretem, mindezt tenném vele, hogy ne érezze egyszer is meg a magány tüskéinek marását a szívében. Bolondság az egész, mert meg akarom védeni mindentől és talán egy részem tőlem is távol akarja tudni. – ekkor felnéztem rá és pillanatnyi akaraterőm segítségével távol tudtam tartani a könnyeket, legalábbis míg a végére érek.
- Nem akarom elveszíteni. Nem, ha ez az ára, annak, hogy megmondom neki. De tudod a vicc az egészben, hogy igazából nem is ismerem, ahogy ő sem engem. – megragadtam a korsómat és az övéhez érintve megcsörrent az üveg. – Nincs semmi értelme az egésznek, ugye-e? – a választ nem várva lehúztam a maradék sörömet és ott helyben azt kívántam, hogy nyeljen el a föld, de nem hallgattak meg az imáim, helyette Brayen szólalt meg.
- Akkor hát összegezzük. – intett egyet a csaposnak, hogy kér még kettőt és hallva a hangját rám is fért egy. – Szűz vagy. Biszex vagy. – mutatta az ujjain a kettőt, majd a harmadikra már ott volt az italaink előttünk.
- Meg gyáva vagy. – ivott egyet és felém fordult. – Mit szólsz, jól összefoglaltam? – be kellett látnom, hogy igaza volt, de a kellő alkohol mennyiségtől hajtva nem akartam megadni neki ezt az elégtételt.
- Az utolsóban nem értek egyet. – és magamhoz emelve a korsót derekasan kiittam belőle a felét egy szusszanásra.
- Akkor bizonyítsd be. – és a fejével intett a hátam mögé, amit követve egy kék pólós srác felé intett, aki éppen a pult másik oldaláról mérte fel a terepet.
Az agyam már is azon járt, hogy mit is mondhatnék neki, hogy fel sem figyeltem Brayenre lépéseire, amellyel a hátam mögé lépett. A halk suttogásától a fülem mellett, eszméltem rá, hogy milyen közel van hozzám. Ha pedig egy kicsit felé fordulnék talán a szánk is összeérne, akkor persze nem kéne tovább ez a játék. De valamiért be akartam bizonyítani neki, hogy képes vagyok rá.
- Hozd el a telefonszámát és akkor elhiszem. – a fejemet elfordítva belenéztem a szemébe és egy halvány mosolyt villantva felé, elfogadtam a kihívást.
Határozott léptekkel elindultam felé, ahogy pedig a távolság fogyott köztünk, úgy egy kisebb pánik kezdett a testemben felgyülemleni. Ez csak egy telefonszám, én pedig nagyon érdeklődő típus vagyok. Ha a legrosszabb forgatókönyvet néznénk, akkor azon nyomban elmegy, vagy kinevet, vagy éppenséggel megver mindenki szeme láttára.
Kíváncsi lennék, hogy Brayen bemer-e vállalni értem egy ütést, de nem gondolhattam erre, mert megérkeztem. A fiú valamiféle vodka-szerűséget ihatott és mikor megálltam előtte, rám emelve a tekintetét próbálta valahova elhelyezni az arcomat. De a találgatás helyett elé vágtam a dolgoknak.
- Szia! – bemutatkoztam, mire a kezemet nyújtva megrázta. – Szabad ez a hely? – mutatva a mellett következő székre megemelte a poharát, amit igennek vettem.
Aztán kiitta az egészet, majd rám nézve kért kettő vodka szódát. A csapos távoztával pedig hozzám fordult.
- Mi ez az egész? – próbáltam minél ártatlanabbul nézni rá, de a szemével Brayen felé tekintve rájöttem, hogy sejt valamit kettőnk között, csak nem azt, ami valójában van. – A barátod nem fog kiadni, amiért idejöttél hozzám? – már a nyelvem hegyén volt, hogy tisztázzam az egészet, amikor megéreztem a kezét a combomon.
De nem sokáig volt ott, mert elkezdett befelé haladni, finom nyomásokkal tisztázni is a célját vele. Ránéztem és egy ragadozó mosolyával találtam magam szembe, aki tudja, hogy mit akar az élettől. Vajon én tudom-e, hogy mit csinálok valójában?
- Nem hiszem. – fordultam hátra Brayen felé, aki a telefonján pötyögött valamit, akár hogy is, de ez meggyőzte a srácot.
A vodkák ott fénylettek előttünk, amelyet megragadva koccintottunk egyet, az ujjai meg mintha varázsütésre beljebb mentek volna.
- Nem sokszor járok el, így talán kicsit berozsdásodhattam. – szinte már a cipzáramhoz ért, amikor az ujjaimmal megállítottam. – De előbb nem kéne jobban megismernünk egymást? – a fiú a pulton lévő szalvétát maga elé húzta, majd egy tollat kérve a pultostól írni kezdett.
Ahogy pedig jól láttam szép kerek számokat firkantott le rá, amit aztán átnyújtott nekem.
- Hívj fel, ha szeretnél még jobban megismerni. – felállt a székről, de még a fülemhez hajolva megremegtem a kijelentésétől. – Akkor összehozhatnánk valamit hármasban is a barátoddal, ha benne lenne. – én még mindig lemeredve ültem ott a széken, még akkor is, mikor elment.
Az egyetlen, ami eszembe jutott, azaz, hogy VAOHH!!!, így nagyban kivetítve. Kiittam az utolsó cseppig az italomat, majd visszaindultam Brayenhez, a kezemben tartva a bizonyítékot, hogy mégis képes vagyok rá. A mobilja előtt meglengetve a telefonszámot, azon nyomban rám kezdett figyelni.
- Megcsináltam. – bár ami igaz az igaz, inkább a srác volt az, aki akart tőlem valamit, nem pedig fordítva, de kit zavar ez. – Nem vagyok gyáva. – mire kikapva a kezem közül megnézve elmosolyodott.
- Tudod, hogy hány számnak kell lennie egy telefonszámban? – bólintottam, mire felém fordítva, rá eszméltem, hogy az egész csak egy nagy átverés volt. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de négy szám plusz a nevem, nem egyenlő egy telefonszámmal.
- Te ismered őt? – az ujjaim kinyúltak a korsóért, még sem voltam szomjas
- Nézd bocs, de nem hagytam ki a lehetőséget, hogy lássam, hogyan próbálod meg elcsábítani. Egyébként is készül valami új szerepre és ezt pont tökéletes volt neki. Ugye nem… - a sört egyenesen az arcába löktem, amitől végre elhallgatott.
- Mondtam már, hogy sok jobban festesz így. – letörölte az arcáról, majd a kezéről lerázva láttam, ahogy megnyalja a száját.
- Igen? – megragadta az övét is és én már hátrálni kezdtem, mire ő inni kezdte.
- Már azt hittem, hogy… - az arcomba prüszkölte, majd fölém tartva a fejemre öntötte a maradékot.
- Most, hogy így megnézlek, te is jobban nézel ki így. – egymásra néztünk és mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki.
Az egész teljesen abszurd volt. Dühös voltam rá, amiért rá szedett, de közben örültem is neki, hogy voltaképpen vigyázott rám. Ha lehet ezt így felfogni. Belegondolva, hogy nem sok mindent tettem meg azért a telefonszámért, röhejesnek tűnt így visszanézve a srác ajánlata.
A csapos látva kettőnket a fejével a kijárat felé intve kiküldött minket. Kiérve az éjszakába, a hűvös levegő kellemesen és szinte ébresztő hatással volt rám. A hideg sör pedig, hát mondjuk azt, hogy finom volt, nem említve, hogy hová folyt rajtam.
- Tényleg jó ez a hely. – ránéztem és belemarkolva a hajába végigsimított a tarkóján. – Kár, hogy többet nem jöhetünk ide. – egy mosoly bontakozott ki a szája szegletében, amitől már is melegebbnek tűnt az este.
- Szombaton lesz egy házibuli. – mondta ezt a vak sötétségbe, majd felém fordította a fejét. – Azt mondtad kedveled a bulikat.
- Igen, azt mondtam. Bár remélem, több színész ismerősöddel nem fogok találkozni. – nem a srácra haragudtam, hanem magamra, hogy elhittem a szavait. – Nem szeretem azokat az embereket, akik csak megjátsszak mások előtt magukat. – ott álltunk a bár előtt és egyikünk sem mozdult meg azóta, hogy kijöttünk, csak néztünk előre, mélyen a gondolatainkba temetkezve.
- Elküldöm, majd a címet sms-ben. – felém fordult, az arcáról semmit nem tudtam leolvasni, ami nagyon zavart. – Jó éjt! – mondta és már indult a másik irányba.
Lassan én is megindultam és fordultam volna meg, amikor még utánam kiáltott.
- A következő körnél a te helyedre megyünk! – aztán eltűnt a sarkon, én pedig nagy levegőt véve mentem hazafelé.
Közben az est történésein rágódva valami mélyen azt suttogta, hogy nem kéne elmenem szombaton. De mindezt azon nyomban kivertem a fejemből. Élni akartam egy kicsit és úgy eltölteni a nyár fennmaradó részét, ahogy én akarom. Brayen mellett, a haverom oldalán, ennél több nem is kell. Legalábbis ezt próbáltam mondani magamnak.

Kinyitva a szemem az első, amit megláttam az a kádban honoló mozdulatlanság volt, melynek sík felületén már nyoma sem volt a habnak. Míg a második pedig a fürdőszobában álló vendéglátóm alakja villant fel. Egyenesen állt, öltönyét még mindig magán viselve nézett végig a mederben a fényképezőgépén keresztül. Aztán az arcától elvéve lerakta a mosdótálca mellé.
Ha tehetem is volna, akkor se bújtattam volna el a testemet. Nem szégyelltem egyetlen egy porcikámat sem. Mégis a tekintetének kereszttüzében lenni, olyan volt, mint ha éppen egy éhes ragadozó, most választaná ki a szavannán a zsákmányát. Míg nem lehajolt és kifűzni kezdte a bőrcipőjét, amit már nem hagyhattam szó nélkül.
- Te meg mit csinálsz? – egyik követte a másikat a padlóra hullva és meglepetten vettem észre, ahogy ruhástul csatlakozik hozzám.
Kényelmesen helyett foglalt a túlsó oldalon, míg én a lábaimat összehúztam, addig ő kinyújtotta az oldalamnál.
- Reméltem, hogy csatlakozhattok hozzád. Nem bánod ugye? – megráztam a fejem és, hogy a csend ne ereszkedhessen le közénk, belevágtam.
- Sajnálom az előbbit. Kicsit túlságosan is megijedtem, mint az elfogadható lett volna.
- Tőlem félsz? – a kérdése nevetségesnek tűnt, mégis jogosnak érezhette, ha feltette nekem.
- Nem. Magamtól, vagyis igazán a vágyaimtól.
- Miért most mire vágysz éppen? – és a keze elmerülve a vízben, jól láthatóan gombolni kezdte a gatyáját. – Nem kell félni attól, amire vágyhatunk.
Hevesebben kezdtem el lélegezni és az ujjaim a hasamon át megragadták az éledező férfiasságomat.
- Először meg kell élnünk, hogy tudjuk jó-e nekünk, vagy éppen a legjobb lesz mind közül. – a víz megmozdult körülöttem, ahogy felé söpörtem magammal az áradatot, hogy közelebb kerüljek hozzá.
Ahogy a víz a kád peremén kihullámzott, úgy az érzelmeim is felkavarták az állóvizet bennem.
- Csak is az utóbbi lehet a helyes. – a lába között térdelve kigomboltam a nadrágját és könnyedén megtalálva megragadtam.
Egy finom sóhaj és legszexibb mosoly, amit valaha láthattam, késztetett arra, hogy megindítsam az ujjaimat. Többek között is.
- Mi tartott ennyi ideig? – a kérdését hallva pedig rögvest rá hajoltam, ajkam éhesen tapadt övére.
Mint egy édesség, amit jobb elkerülni, mert tudod, hogy úgy sem tudsz ellenállni neki végül és addig eszed, míg jól nem laksz vele. Ilyen volt nekem ez a csók is. De új volt, mégis a tapasztalatlanságomon felülkerekedve a filmekből és könyvekből vett sorok előttem leperegve simultam a szájához. Az illata, a kellemes karamellás aroma betöltötte minden érzékemet.
Éreztem a meztelen testemhez simuló nedves ruháját, amelyet legszívesebben letéptem volna róla, ha lett volna még bármilyen további akaraterőm ahhoz is, hogy elengedjem az irányítást felette. Mert élveztem az ujjaim között húzódó nyers férfias erőt, ami minden intésemre megzabolázta a barátomat.
A csókjai a számról lassan egyre lejjebb haladtak, miközben éhesen simogató nyelvét végigfuttatta az érzékeny részeimen. A nyakamról a vállamra tévedve kóstolt meg, míg kezei szinte a semmiből elő tűnve ragadta meg a fenekemet. Már az én sóhajaim szöktek fel a magasba, ahogy Brayen vette át az irányítást hirtelen. Közelebb húzott, úgy, hogy az ölébe kerülve a mellbimbómhoz hajolva kezdte finoman ingerelni a fogaival.
Az ezt követő impulzustól hajtva majd nem hátra estem, ha barátom az alfelemnél nem tartott volna meg. Ezen kívül persze többet is tett, amitől csak még nagyobb késztetést éreztem, hogy újból megcsókoljam. Mégis hagytam, hogy tovább játsszon a mellkasomnál, miközben az ujjai gyengéden belém hatoltak. Ebben a köztes állapotban kiszolgáltatva Brayen minden vágyának, úgy éreztem, hogy még soha nem voltam ennyire eleven. Mindent, amit adott azt legalább százszorosan áramlott át a bőröm alá, ahol a forróság egyre gyűlt csak.
Egészen a lábam közét érve el, ami egyenesen a barátom vizes ingjéhez nyomódott. Nem beszélve az övéről sem, ami finoman simult a faromhoz, ahogy kisebb lendületet véve szinte az ujjain mozogtam. Ekkor felé fordulva láttam, rajta, hogy mosolyog, én pedig meg ízlelve a jókedvét újra az ajkai között voltam. Ami még édesebbnek tűnt, mint bármi, amit eddig kóstolhattam az életemben. A vágytól, meg az elmúlt egy órában tapasztalt érzékiségtől hajtva mondtam ki a következő szavakat.
- Meg akarlak lovagolni. – ettől fellelkesülve húzta fel a szemöldökét és biztosítva benne, hogy komolyan is gondolom hátulról megragadva a farkát a bejáratomhoz nyomtam.
- Értékelem a kezdeményezésedet. – az ujjait eltávolította és ő is besegítve finoman beillesztette, míg én a testemet húztam jobban felé. – De ne hidd, hogy végig te irányíthatsz. – ahogy megéreztem magamban hangosan felnyögtem, ő pedig az ajkára húzva csendesítette el bennem az egyesülés okozta fájdalmat.
- Sokat kell még tanulnod és még… - a hangja elhalt és helyette egy finom sóhajt tört fel belőle, ahogy a csípőmet mozdítva finoman megindultam a férfiasságán.
A mozdulat okozta kényelmetlen érzés egyre kisebb részét ölelte fel már bennem, ahogy folytattam és az eddigi eksztázis újra átjárt.
- Ne hidd, hogy mindig te fogsz irányítani. – már szólni akart, amikor finoman ráhajolva megcsókoltam és a nyakkendőjét húzva már egy szinten voltunk. – Meg kell tanulnod néha elengedni magad és hagyni, hogy valaki más tegyen boldoggá. – Brayen égszínkék szemei megdermedve figyelték a szavaimat, majd utána a testemet átölelő karjai között találtam magam az ajkai között.
Az előbbi szenvedélyt gyengédség és óhatatlan szeretett vette át, miközben a mozdulataimat ehhez a lassú lebegéshez illesztettem. Ez idő alatt csak mi voltunk, nem, mint két barát, szeretők, vagy munkatársak, hanem együtt lélegezve léteztünk egyszerre. Aztán a pillanatot megtörve a barátom felnézett rám.
- Lovagolj meg. – a kérésétől hajtva pedig a mozgásomtól beindulva sóhajtoztunk egyszerre a kádban, miközben az ujjai között a férfiasságom is egyre közelebb volt a kiteljesedéshez.
Becsukva a szemem, hagytam, hagyj, járjon át a közeledő orgazmus érzése, amikor Brayen hangja valahonnan a távolból szólt hozzám.
- Hé! Minden rendben van?! – kopogás ütötte meg a fülemet és a pillantásom a fürdőszoba ajtajára tévedt. – Ott vagy benn? – már nyitott volna be, amikor észrevettem a hasamon az előbbi álmom végét és félelmemben kikiáltottam.
- Semmi bajom! Ne gyere be! – a hangomat hallva az ajtó bezárult, én pedig próbáltam a dobogó szívemet megnyugtatni a nem várt kínos jelenettől.
- Oké! De ha akarsz pizzát, akkor jobb lesz, ha sietsz. – a lépéseket és az egyre távolodó szavait a falon át kivéve elkezdtem a vízzel lemosni a testemről a fehér foltokat. – Farkaséhes lettem, ennyi munka után. – ezzel végezve, kihúztam a dugót a kádból, majd egy törölközőért nyúlva magamra tekerve léptem ki a kádból.
Bele sem gondolva, hogy mit teszek beleszagoltam a krémes, puha anyagba, amin színtisztán érződött Brayen illata.
Aztán gyorsan elhúzva az arcom elől az ajtó felé emeltem a tekintetem és csak arra gondoltam, hogy hogyan leszek képes túlélni egy éjszakát vele, ha még az álmaimban is kísért a jelenléte.