Mikor egy álom beteljesül

Aznap érkeztem haza Londonból, bőröndjeimet szorongatva álltam a reptéren, legjobb barátnőmet, Petrát várva. Mikor tekintetünk összetalálkozott, szemében boldogság csillant és futva szelte át a közöttünk levő pár métert, nyakamba ugrott és hosszan öleltük egymást. Jóleső borzongás futott át a testemen, mikor karjaimban tarthattam. Az ölelésből félig kibontakozva fejét eltartva mélyen a szemembe nézett. Szemeiben mást is felfedeztem a boldogság szikráin kívül. Lassan arcával az arcom felé kezdett közelíteni. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de mikor ajka az enyémhez ért már mindent értettem. Bársonyos csókban forrtunk össze, testemet átjárta a bizsergés... - ekkor felébredtem.
Már megint! A hónapban legalább harmadjára álmodtam Petrával, de kezdjük az elejéről.
Egy ideje tudatában vagyok annak, hogy biszex vagyok. Már az általános iskolában is fűződtek erős érzelmeim egy másik lányhoz, akivel semmi esélye nem lett volna bármiféle kapcsolatra a barátságon kívül.
Petra viszont más volt, mint csupán reménytelen szerelem, illetve ezt reméltem. A gimnáziumban ismerkedtünk meg és kezdetektől fogva legjobb barátnők voltunk, hihetetlen módon megértettük egymást, az agyunk mindig egyre járt, de úgy éreztem, hogy kapcsolatunk nem csupán baráti. Egy picit több volt annál. Sokszor váltottunk rejtett érintéseket, vagy annyira nem rejtetteket és többen megjegyezték, hogy leszbikusok vagyunk, de ezen többnyire csak összenevettünk bár egyikünk se mondott teljesen egyértelmű kitérő választ, inkább talán kicsit zavarba ejtett minket.
Sem Petra, sem én nem voltunk alapvetően azok az érzelgős típusok, de valahogy kihoztuk a másikból. Szerettünk egymás karjaiban lenni, egymás kezét és más részeit cirógatni. Mindennek ellenére Petra igen nyilvánvalóan heteroszexuálisnak tűnt. Több fiúval volt már dolga és sokszor ácsingózott egy végzős srác, Kristóf után és számolt be nekem a fiúval kapcsolatos fejleményekről. Annyira nem izgatott a dolog, mert úgy gondoltam úgysem lesz semmi, de ahogy telt-múlt az idő a kapcsolatuk igenis mélyülni kezdett, találkozgatni kezdtek és lévén, hogy egy suliba jártunk vele, sokszor a szüneteket is együtt töltötték. Ilyenkor heves féltékenységroham tört rám, amit Petra az érzéseimről mit sem sejtve nem tudott mire vélni. Ilyenkor azzal a kifogással álltam elő, hogy csak féltékeny vagyok rájuk, hisz olyan boldogak és nekem még egy fiúval sem volt dolgom, és aki tetszett volna annak én nem tetszettem vagy fordítva. Azzal nyugtatott, hogy majdcsak eljön az én időm is és erre nem is kellett túl sokat várni…
Otthon sokat gondoltam Petrára, elképzeltem milyen lehet megcsókolni, puha haját simogatni, szemeiben elmerülni. Nem véletlen, hogy álmomban is sokszor megjelent vágyaim visszatükröződéseként. Ébredés után zilálva és csalódottan vettem tudomásul, hogy csak ismét csak egy újabb álom volt.
Petra egyik nap megkérdezte, hogy pénteken csapunk-e egy csajos, ott alvós, iszogatós, filmezős estét.  Persze örömmel belementem, már csak azért is, mert akkortájt elég kevés időt töltöttünk együtt Kristóf miatt. Nagyon vártam tehát a pénteket, aznap különösen kicsíptem magam, a legjobbra számítva. A délután úgy alakult, hogy a szüleinek sokáig kellett dolgoznia, így kedvünkre iszogathattunk és beszélhettük meg a legfrissebb pletykákat. A pálinkától és a bortól kicsit becsiccsentve, nevetgélve vágódtunk el az ágyán. Egymás felé fordulva beszélgettünk, nevetgéltünk, könnyáztatta szemünket törölgettük.
Többször feküdtünk már egymáshoz ilyen közel, de addig a pillanatig még sosem mertem lépni, félve attól, hogy barátságunkat tönkre tenném vele. Mikor elhalkultunk kicsit és csak szótlanul néztük egymást – talán az alkohol hatására felbátorodva, semmivel sem törődve, megtettem azt a bizonyos lépést. Ajkamat az övéihez érintettem, puhán megcsókoltam. Meglepődött ugyan, de nem hátrált el, ez felbátorított. Ismételten megcsókoltam, de most már csókunk nem halványult egyhamar. Szívem egyre gyorsabb ritmusban kezdett verni, légzésem szaporább lett, gyomromat majd szétrepesztették a pillangók, de éreztem, hogy Petra is hasonlóan érez, lélegzete felgyorsult, halk sóhajokat hallatott. Csókunk egyre hevesebb lett, nyelvünk táncot járt a másik szájában, kényeztettük, ízlelgettük egymást. Finoman megharaptam alsó ajkát, mire a kéjtől felszisszent. Óvatosan a hátára fektettem, de ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Hamvas csókokat leheltem selymes bőrére, majd a nyakára, aztán ismételten visszatértem ajkaira. Érzékien felsóhajtott, nem tudtunk egymással betelni. Valami teljesen újat próbáltunk aznap este, de a csókon tovább nem merészkedtünk, egyelőre ez kielégített mindkettőnket. 
Elmondhatatlan öröm járta át minden porcikám. Most már tudom milyen az, mikor egy álom beteljesül.