Miért kell ez így legyen?

Átlagos nap volt , gondoltam vissza,  miközben leoltottam a lámpát,  és a sötétbem az ágyam felé lépkedtem.Már a sötétben is ismertem a ház összes zeg-zugát.
Nem voltam álmos,  pedig tudtam,  hogy nem lessz könnyű a holnapi napom,  mivel délelőtt iskola,  délután pedig megyek Timihez,  hogy segítsek neki a születésnapi bulija előkészítésében.Izgatott voltam,mivel ott lesz egy olyan fiu, akibe akkor még nagyon bele voltam zúgva.
Már egy fél órája csak feküdtem,  és pillogtattam, de tul lusta vagy fárdt voltam ahoz,  hogy megöleljem a párnámat és aludjak.
Amint már az imént említettem megölelem a nagy párnámat,  és úgy alszok, mert ez így pótolja valamilyen szinten annak a hiányát,  hogy egy élő fiút ölelek.
Oldalamra fordultam,  magam elé vettem a hárnámat,  és a felső kezemmel átöleltem, mintja valakinek a hasát ölelném át, és lassan álomba is szenderedtem.

Öt óra húsz perckor már pillogtattam,  pedig még aludhattam volna 30 percet, de már előre féltem az aznaptól.Lassan kk kászálódtam az ágyból,mint egy lajhár,  mozdulataim lassan követték egymást[…] Mikor már ah utolsó órámról is kicsengettek nagy léptelkeé elindultam haza fele, hogy időben oda érhessek Timihez, de mikor oda értem nagy meglepetés ért,  mivel Timi már Ábellel kávézott,  a sráccal akiért ofa voltam.
-Hát szia Norbi-udrott a nyakamba Timi-ugye nem bánod,  hogy Ábelt is hívatm?
-Áá, dehogy -intettem a fejemmel, miközben az ellenkezőjére gondoltam.
-Gyere, ülj le -zúzódott arrább a fotelen Ábel.
-Hát nem látunk munkához?-néztem rájuk kérdően,  mivel én azért mentem oda.
-Nem-válaszol Timi vigyorogva-már minden megvan-már csak a tortát kell elhozno,  ahova indulok is,  hogy el ne késsek. Addig mafadjatok itt.
Nagyon berezeltem, mivel ahányszor négy szem közt maradok Ábellel mindig nagyon ideges leszek,  és ezzel egyéb baj nincs is, csak annyi,  hogy ha én ideges vagyok remevek,  ming a nyárfa levél.
Timi elment. Síri csönd van.De nem sokáig,  mivel Áben megtöri a csendet, és már hozzám is szól.
-Kérsz valamit?
-Nem, köszönöm!-mindtam határozottan,de legszivesebben egy csókot kértem volna.
Egy ideig meging síri csönd.Felálltam, és kimentem a fürdőszobába.
Amikor kijöttem vissza ültem a korábbi helyemre,a fotelre, ami elég szukos volt kettonknek.
-Na,  ide ülsz vissza mellém? -kérdezte Áron viccelődve,  kissé csábosan, miközben a szemőldökével mimikázott.
-Én ide, talán zavarok?-válaszoltam,  és már felállni készűltem,  de visszahúzott,  és egyik kezét éttette a vállamon, és magáhoh szorított.
-Dehogy zavarsz Norbikám!-mindig így szollított, imádtam mikor ezt mondta. Még egy picit megnyomta az 'r' betüt és olyan jól hangzott az úgy.
-Akkor jó-válaszoltam zavaromban.
-A lányokkal,hogy állsz?
-Mikor ,hogy -válaszoltam, de egyre jobban dobogott a szivem.
-Nézz rám-mondta Ábel,  és ahogy oda forditottam a fejem az orrunk majdnem összeért.Nagyon  jó illata vólt. Nagyon kivértett,  hogy mégjobban oda hajoljak, de féltem,  hogy éebukok.
-Kérhetek tőled valamit?-kérdezte szinte suttogva.
-Mond-válaszoltam ugyúgy,  ahogy ö kérdezte,  és közben 1000 meg 1000 dolog átfutott az anyamon,  hogy vajon mit akarjat, de erre nem számítottam.
-Nagy hüjeségnek hangzana,  ha azt kérném,  hogy csókolj meg?- megállt bennem a levegő. Nem tudtam,  hogy most csak szivat,  és mindjárt felnevet,  vagy komolyan gondolja.
-Tessék?-vontam kérdőre összeráncolt szemőldökkel.
Nem válaszolt többet.Egyre közelebb hajolt,  lassan becsukta a szemét,  és csókra készűlt.
Éretem ahogy szuszog,  lassan hozzáért az ajka az enyémhez,  forró volt, és mindennél édesebb.
Lassan csókolt,  nyelvével játszadozott.
Még mindig nem tudtam eldönteni,  hogy ezt komolyan gondolja,  vagy csaj játszik.
És komolyan gondolta,  mert azt kérdete,  hogy miért vagyok ennyire rugalmatlan? Miért nem szabadulok fel? Azt mondta,  hogy neki is az elso fiuval,  de már rég ki akarja próbálni. Szegény azt hidte,  hogy nekem is ö az első.
Nem szégyenlősködtem tovább, visszacsókoltam,  hátra döntöttem a fotelben,  és úgy csókoltam tovább.
Szája puha volt,  lassal és ügyesen forhatta nyelvét
Soha nem mertem volna elképzelni,  hogy pont ö fog kezdeményezni egy ilyen dologban, de minden esere addigi smárolásaim közül az volt aa legjobb.
A kapu csukodott, jött Timi, még egy utólsó puszi,  és vissza ültünk eredeti pozicionkba.
-Majd, még fojtathatjuk-kacsintott rá széles mosolyal.
-Ha szeretnéd, akkor folytathatjuk-kacsintottam vissza,  és valahol a éelkem mélyén ugy éreztem,  hogy ebből egyéb is lessz,  nem csak haverság.