Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Isten. Ez az Isten lelkes kísérletező volt, így hát megteremtette az embert. Az ember járt kelt egyedül a kietlen Földön, s mivel Isten nem bírta már nézni, hogy unatkozik, teremtett neki egy kutyát. A kutya és az ember még egy nyelvet beszéltek, ezért megegyeztek, hogy barátok lesznek. Aztán néhány nap múlva az ember megölte a kutyát. Jól van-gondolta Isten- a kutya olyan kicsit volt, meg nagy éles fogai voltak próbálkozzunk valami mással!- és teremtett egy lovat. A ló és az ember barátságot kötöttek. De az ember néhány nap múlva megölte a lovat. Jól van- gondolta újfent Isten- Nem jönnek be neki a szőrös lények, próbálkozzunk egy tollassal. És teremtett egy pacsirtát. A pacsirta vígan repkedett az ember körül, és vidám dalokat énekelt neki, amikor csak kérte, ám az ember őt is megölte egy kis idő múlva. Akkor Isten már kezdte unni a dolgot. Megint újjal próbálkozott: teremtett egy kígyót. A kígyó nem szólt az emberhez, próbálta elkerülni, de az ember csapdát állított neki, és megölte. Isten kezdett komolyan elgondolkodni… - túl járok az eszén! És teremtett egy másik ugyanolyan embert. Az ember rekordidő alatt megölte a másikat. Aztán Isten utolsó próbaként teremtett egy asszonyt. Azóta az emberek szaporodnak, és remélik, egyszer elegen lesznek, hogy megöljék Istent.